Minden egyszerűen indult. Bonnie első próbálkozásra vemhesült, a vemhesség ideje alatt semmi rendellenesség nem mutatkozott. A kanca hasa szépen kerekedett, ahogy teltek múltak a hónapok. Mindenki nyugtatott minket, hogy “a természet tudja a dolgát, észre se vesszük és ott áll majd az egészséges kiscsikó! Felesleges a plusz vitamin, a sok ultrahang vizsgálat…”.
Mi ennek ellenére, biztos, ami biztos alapon, megpróbáltunk minden eshetőségre gondolni. Felkészültünk colostrummal, csikótejporral, csikóspecialisták telefonszámával, akik azonnal jönnek, ha esetleg mégis baj történne. Folyamatosan olvastam minden létező fórumot, szakirodalmat és próbáltam felkészülni a csikó érkezésére. Videókat néztem ellésekről, hogyan jön a világra egy csikó, felkészültünk fertőtlenítőkkel, mindenféle vitaminokkal, gyógyszerekkel, hogy ha mégis kellene, legyen. De jól is tettük! Bár ne lett volna rájuk szükség!
A kiírt időpont közeledtével elkezdődtek az előkészületek, a kamerákat felszereltük és folyamatos megfigyelés alatt tartottuk a kancát. Mondanom sem kell, alig aludtunk, borzasztóan izgatott volt az egész család!
Bonnie 2 héttel hordta túl a kicsit, május 13. este jött egy erős hidegfront, akkor kezdett el görcsölni. Egész éjjel figyeltük. Végig szenvedte az éjszakát, de a csikó sehol sem volt.
Másnap reggel 10 órakor lettem figyelmes rá, hogy elfolyt a magzatvíz, megindult az ellés! Pont Varga Márti barátnőmmel (Bonnie tenyésztőjével, aki állatorvosnak tanul) beszéltem telefonon, amikor elindult a folyamat. Kirohantam, közben hívtam az állatorvost, hogy jöjjön, figyeltük a kancát, ahogyan vajúdik. Mindenki mondta nekem korábban, hogy nem kell aggódni, a lovak nagy része gond nélkül, hajnalban ellik, minden segítség nélkül. Mire kimegyek reggel, ott fog állni a csikó, és minden rendben lesz.
Sajnos mi a kisebb részbe estünk. Amint elkezdett tolni a kanca, láttam, hogy valami nem stimmel, hiszen a két első láb helyett egy kis orrot láttam. Hívtam is Mártit rögtön, hogy mitévő legyek, sosem láttam még ellést, csak videón, nem tudom, hogyan tudnék segíteni a kancának, a doki még úton van. Márti mondta, hogy nincs vesztegetni való idő, azonnal segíteni kell a kancának, vissza kell tolni a csikót, és beigazítani a helyes pozícióba.
Nagyon féltem, hogy mi lesz Bonival – nyúljak bele, ÉN? Na nee, biztosan nem, hatalmas a baj! Ennek ellenére nem tudom hogyan, mégis össze tudtam szedni magam, remegő kezeim sziklaszilárdak lettek, és nekiláttam a rám váró feladatnak. Meg kellett mentenem a kancát és a csikót!
Sajnos bárhogy próbáltam visszatolni a fejét, nem tudtam. Viszont volt egy szerencsés pillanat, amikor benyúlva sikerült kitapintanom a lábakat. A két első lába lábtőből maga alá volt hajolva. Kitapogattam, hogy mi micsoda odabent, és nehezen bár, de sikerült először az egyik, majd a másik első lábát is kiegyenesítenem, és a megfelelő pozícióba igazítanom.
Innentől már könnyű volt, a kanca tolt, és kis segítséggel kint is volt a csikó pár percen belül. Ekkor hatalmas kő esett le a szívemről. Sikerült! Kint van a csikó, nem lesz már semmi baj!
Sajnos, ahogy a kicsi született, egy olyan pozíció, amit a kanca segítség nélkül nem tud megoldani, az ilyen komplikációk legtöbbször a kanca és/vagy a csikó életébe kerülnek. Csodával határos módon sikerült világra segítenem a picit, a végére az állatorvosom is ideért.
Május 14. 10:30 perckor, a vemhesség 347. napján, Bonifác napján megszületett a kis csodánk, Casall Bonifác!
1,5-2 óra. Ennyi ideje van egy csikónak, hogy talpra álljon segítség nélkül és szopni kezdje a létfontosságú föccstejet.
Sajnos már pár perc elteltével láttuk, hogy a csikóval valami nincs rendben, nem tud felállni, kezd kihűlni (mindössze 8 fok volt aznap). Na ne, egy ilyen ellés nem volt elég, mi lehet a baj? Veszélyben az oly nehezen világra segített kis csodám élete! Még a vemhesség vége felé voltak nálunk az Equi-med Kft. munkatársai Dr. Tóth Balázs és Dr. Horti Klára csikóspecialisták, akik megultrahangozták a kancát, így nem is volt kérdés, azonnal hívtam őket segítségért. Mondták is, jönnek, ahogyan tudnak, délután érkeznek, addig is kaptunk segítséget, hogy mit, hogyan csináljunk. Melegítettük a csikót takarókkal, meleg vizes palackokkal, kifejtük a föccstejet és megitattuk vele, köldökcsonkot fertőtlenítettünk stb.
Eközben pedig borzasztó idegesen: Vártunk, vártunk és vártunk.
Délután megérkeztek, ekkor következett az első vizsgálat. Bonifác ekkor már kb. 6 órás volt, de még mindig nem tudott felállni.
Megkezdték a csikó vizsgálatát, amelyből kiderült, hogy Dummy foal szindrómás (buta csikó szindróma) és hiába hordta túl az anyja, egy 2 héttel koraszülött csikó szintjén áll. Fejletlen volt az idegrendszere, a csontozata. Az életben maradásra kb. 5% esélyt jósoltak nekünk. Az orvosaink egy hihetetlenül nehéz, ritka, és komplikált esettel álltak szemben, kevés eséllyel a sikerre, viszont annál több elhivatottsággal. Bonifácon látszódott, hogy élni akar, a teste hiába gyenge és esetlen, ő mindenáron állni akar azokon a kacska kis lábakon, eszik és küzd azért, hogy ne mondjanak le róla. Mi megígértük neki, hogy nem fogunk lemondani róla, ameddig azt látjuk, hogy Ő mindennél jobban élni akar! Itt kezdődött gyors beletanulásom egy nagyon beteg csikó ápolásába.
Szerencsére 6×6 m nagy az ellető boxunk, tehát hatalmas. Ezért volt helyünk egy kis elkülönített részt csinálni a kicsinek, ahonnan kijönni nem tud, de Bonnie belát hozzá, meg tudja nyalogatni, mégsem tud rálépni, nem tudja megütni magát amikor próbált felállni, mert kipárnáztuk a falakat, és nem utolsó sorban melegíteni tudtuk. Nagyon hideg volt, sajnos a kicsi hőháztartása sem volt az igazi, ezért rengeteg takaróval és a saját testmelegünkkel melegítettük napokon keresztül. Vele aludtunk, kint az istállóban. Bonit óránként fejni kellett, a kicsit 2 óránként a kifejt tejjel etetni. Boni az első este rettenetesen rosszul volt, kelt-feküdt, görcsökkel küzdött. Valószínűleg, mivel Bonifác nem a megfelelő pozícióban született meg, megsérthette a szülőcsatornát, és ezért voltak fájdalmai. Szerencsére ez 1-2 napon belül rendeződött.
Megtanultam izomba injekciót adni, Boninak oxitocin injekciókat kellett adni 3 napig naponta kétszer.
Május 16.-án már sikerült a kicsinek felállni, mondanom sem kell, felhőtlen volt az örömünk! ❤
Ekkor viszont nagyon látszódott, hogy rengeteg probléma lesz még a lábaival. Hajlottak minden irányba, mivel nem fejlődtek ki rendesen a csontok, ízületek a lábtövekben és a csánkokban. Az idegrendszeri problémára több kezelést is kapott Balázstól és Kláritól, rengeteg vitamint, gyógyszert kapott, és több vizsgálatot végeztek el rajta. Emellett saját helyi állatorvosunk is mindennapos vendégünk volt: Tamás, aki rengeteget segített a vénás fájdalomcsillapító beadásában, beöntésben és egyéb kezelésekben, amiket a helyzet megkívánt.
Elkezdtük fáslikkal kötözni a kacska lábakat, hátha ezzel tudunk segíteni valamennyit. Sajnos a sok fekvéstől nagy veszélyforrást jelentett az, hogy felfekvések alakuljanak ki a teste különböző pontjain. A combján lett is egy kezdetleges, de a folyamatos kezeléseknek köszönhetően nem sebesedett ki, és így elkerültük a csikókra sokszor végzetes fertőzést (ez a probléma kb. 5-6 hétig állt fenn, sok beteg csikót vesztét nem is a saját problémája, betegsége okozza, hanem egy esetleges fertőzés, amelyet nem tud leküzdeni).
Május 19.
Bonifác álldogál, sétálgat, de a lábai még mindig borzalmasak. Tejet még mindig kézből-tálból kap, 0-24 vele vagyunk. Ladányi Krisztina kedves ismerősünk lányai hozzám járnak lovagolni, Kriszti gyógytornász, kinezio tapezéssel, baba gyógytornával, Dévény féle tornával foglalkozik. Felajánlotta, hogy megpróbál nekünk segíteni, kipróbáljuk a masszázst és a tape-t a kicsin. Megkezdtük a masszírozással is történő kezelést, Kláriék folyamatosan járnak kontroll vizsgálatokra, minden szükséges kezelést megkap a kicsi.
Május 24. 10 naposan rengeteg ébren töltött óra, fejés, és millió sikertelen próbálkozás után végre sikerült cicire tenni a kicsit! Magától, önállóan szopizik! Ez hatalmas előrelépés, a kanca is elfogadta és innentől már önállóan eszik Bonifác! Ez azt jelenti, hogy sokkal gyorsabban fog fejlődni az izomzata, illetve az egész csikó, hiszen annyit eszik, amennyit csak szeretne! A felhők között jártunk, olyan csoda volt ez, amire alig volt esély ennyi idő után, Bonifácnak mégis sikerült! Ez is, mint oly sok minden más!
10 hosszú, kemény nap után, ahol alig aludtunk, tönkrement a vállam a fejésben, mindenem fájt, remegett, kb. egy élőholt zombi lehettem, végre lefeküdhettem nyugodtan aludni egy jó nagyot, hiszen a kicsi evett egyedül!
Hatalmas megkönnyebbülés volt innentől, hiszen nem kellett Bonniet fejni, a kicsi már magától evett. Nem sokkal később viszont egy elég rossz eredményt kaptunk. Megtörtént az első röntgen, amely megmutatta, mi is a valódi gond (eddig is tudtuk, hogy nem megfelelő a csontosodás mértéke a lábaiban, viszont nem tudtuk pontosan mennyire is rossz a helyzet).
Bonifác lábaiban 2 hetesen még mindig alig voltak csontok, azt hittük, hogy születésekor voltak ilyen stádiumban. 2 hetesen már sokkal jobb eredményt vártunk, az orvosaink is csalódottak voltak. Ekkor mondta Balázs, hogy nagy mázlija volt a kicsinek, hiszen ha 1-2 naposan lett volna a röntgen, akkor biztosan az altatás mellett döntöttek volna az esetében.
Így viszont nem volt más hátra, mint előre, a rossz eredmények tudatában is. Kész csoda volt, hogy szinte zselé állagú lábtő és csánk ízületeken és csontsorokon állni tudott, mi több sétálgatott, fittyet hányva a tényre, miszerint ezeken a lábakon ez bizony elméletileg lehetetlen.
A két első lába még mindig hajlott minden irányba, borzasztó volt ránézni is. Ekkor született meg a döntés, hogy a fáslizáson túl, a bal első lábát sínezni kell.
Elég nehéz feladat ez, főleg mivel már nagyon meleg volt május közepe-vége felé, és a vastag kötés alatt folyamatosan izzad a ló lába. Fenn áll a veszélye annak, hogy a kötés kikezdi a lábát, kisebesedik, és esetleg egy fertőzés elviszi a csikót. Naponta kétszer, azaz 12 óránként cseréltük a kötést és merevítést a lábán. Elég hosszadalmas folyamat volt, kb. 1 órát vett igénybe egy kötözés.
3 hetes korában elkezdődött a patacipők felhelyezése is. Speciális ragasztásos technológiával, megfelelő kiterjesztésekkel kapott patacipőket, amelyek segítik a csontok tehermentesítését, illetve a lábakat stabilizálják. Ezeket a mai napig használjuk, kb. 10-15 napot bírnak egy felragasztással, így elég sűrűn látogatják a kovácsok. 🙂Ez a kovácsoknak is egy nagyon ritka esetnek számít a szakmában, az egész országban szinte csak páran találkoztak néhány hasonló esettel, de közel sem ilyen súlyosakkal. Sajnos sok beteg csikó nem is jut el idáig, mivel a tulajdonosok sajnálják a pénzt, időt és energiát, amelyet egy beteg csikó ellátása igényelne. Amerikában, Angliában és Németországban pl. már sok csikót gyógyítanak patacipőkkel és sínezéssel, ott már jobban elterjedt, hogy egy beteg csikóból is életképes lovat lehet faragni.
A sínezést kb. 2 hétig csináltuk a bal első lábán, majd felkerült a másik első lábára is 1 hétre. A lábai rengeteget egyenesedtek és erősödtek ez idő alatt.
Már napi 2×5 perc sétára a karámba is kimerészkedhettünk 🙂. Következett a 2. röntgen, amely már sokkal jobb eredményeket mutatott, a lábaiban a csontok elkezdtek fejlődni.
A 2. röntgen után 1 hónapos szünet következett, itt már nem látogattak minket az orvosok, telefonon tartottuk a folyamatos kapcsolatot illetve képekkel, videókkal mutattam a kicsi állapotát. Kriszti majdnem minden nap jött hozzánk Bonifác 2 hónapos koráig, cseréltük rajta a kinezio tapeket, mindig az aktuális állapotának megfelelően.
Rengeteg Dévény féle masszázst kapott, amely az izmokat stimulálja, ezzel is hihetetlen sokat segítettünk neki abban, hogy egyre jobban és jobban tudjon járni.
A 3. röntgen 2 hónapos korában készült, ezen már egy egészséges újszülött csikó szintjén voltak a csontok a lábában. Elég durva ebbe így belegondolni, hiszen neki ilyen csontokkal kellett volna születnie. Az egyensúlya folyamatosan javul, a lábállását továbbra is patacipőkkel korrigáljuk, egyre többet és többet járhat karámba. Most lassan 4 hónapos, pár héten belül, szeptember eleje-közepe táján készül a 4. röntgen, amely megmutatja, hogy most hol is tartunk. Minden esélyünk meg van rá, hogy kicsit hosszabb idő alatt ugyan, de kinője ezt a sajnálatos elmaradottságát, és egy egészséges hobbiló vagy akár versenyló válhasson belőle!
Bonifác hatalmas hátránnyal kezdte az életét, de mégis igazán szerencsés, hiszen olyan helyre született, ahol minden körülmény adott volt ahhoz, hogy felépülhessen.
Rengeteg időbe, energiába, és pénzbe került, hogy lábra állhasson, hiszen én, a párom, az egész családom, a barátaim és egy kisebb állatorvosi hadsereg állt mellette folyamatosan.
Sajnos, sokan akik tenyésztésre adják a fejüket, nem vállalják a teljes felelősséget, hiszen ha születik egy Bonifáchoz hasonló csikó – nem kell ilyen komoly állapotra gondolni – elég csak egy kis kelésgyengeség, talán pár napig kellene mellette lenni és minden rendben lenne vele, de sajnálják rá az időt, pénzt és energiát. Szerintem, ha valaki vállalja a tenyésztéssel járó örömöket, vállalja azt is, ha nem minden a tervek szerint alakul, és adjon meg minden tőle telhetőt a csikónak. Legyen az állatorvosi ellátás, vagy csak akár pár nap gondoskodás és odafigyelés.
Folyamatosan vezettem a történetünket, már Bonnie vemhesítésétől kezdve. Szerettem volna megosztani a lovasokkal minden tapasztalatunkat, mit és hogyan csináltunk, mi volt jó, mit kellett volna esetleg utólag máshogyan. Kis idő alatt több ezer követőnk lett, akik napról napra szorítottak és szorítanak értünk, hogy meggyógyuljon a kicsi. Rengeteg segítséget kaptunk, mind lelkiekben, mind anyagilag, mind pedig olyan segítséget, amelyre éppen szükségünk volt (vitaminok, fáslik, kötszerek, gyógyszerek stb). Hatalmasat csalódtam pozitívan a lovas közösségben, nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenkit megindít a történetünk, és ennyi segítséget kapunk, igazából sokszor vadidegen emberektől, akiket tényleg az igazi önzetlen jó szándék vezérel. Szeretnénk nekik is megköszönni mindent, biztos vagyok benne, hogy Bonifác érezte azt, hogy több ezren gondolnak rá, és azt akarják, hogy igenis meggyógyuljon!
Kezelő állatorvosaink, akiknek hatalmas elismerés, hála és köszönet jár, hiszen nélkülük a kicsi ma nem vágtatna boldogan:
- Dr. Tóth Balázs és Dr. Horti Klára (Equi-med Kft., belgyógyászok, csikóspecialisták)
- Dr. Kis János Krisztián (Sportlógyógyász Kft., lábspecialista)
- Dr. Záborszki Tamás (helyi állatorvosunk, aki mindig készenlétben állt, és akár késő este, akár hajnalban itt volt, ha szükség volt rá)
- Ladányi Krisztina (gyógytornász, kinezio tape és Dévény masszázs)
- Barsi Zoltán és Perge István Zoltán (kovácsaink)
- Párom, Sós Zsolt, aki minden nap mellettem volt és segített mindenben ❤
- Szüleim, akik végig támogattak mindenben az első perctől fogva ❤
2019.08.29. Koncz Csenge
Fotók: Rigó Fanni, Canva
Frissítve: 2022.08.16.
