Narkotikum
Magyar etűdök
Józsi bácsi minden porcikája mozgás után bizsergett. Fölállt a karszékből, törzshajlítást, karlendítést és hasonló ravasz formákat gyakorolt. Aztán elindult a lakásban, föl-alá járkált, mint akinek ezen múlik az egymilliomodik kilométere. De hát a lakás nem futópálya, sok a szőnyeg és a küszöb.
Megebédelt, ám a szokásos délutáni szieszta helyett még mindig a mocorgást kívánta. Mackót húzott, pulóvert, dzsekit, sapkát, és egy régen használt hegymászó cipőt.
A tárolóban lepókhálózta a biciklit, fölpumpálta, ami már önmagában is szép teljesítmény az ő korában. Biciklire pattant, s a nyirkos februári idő ellenére a város határa felé vette az irányt.
Meglepődve látta, a városban bicikliutakat építettek, sárga csíkkal méteres sávot különítettek el – neki.
Új életvitel kezdete előtt állnék? Az öregnek úgy tűnt, hirtelen kerékpározási szokásai lettek. Az első néhány száz méteren föltörte csontos fenekét a kemény bőrülés, de a zsibbadás után elmúlt a fájdalom.
A városból széles út vezetett ki, ami később kétfelé nyílt. Józsi bácsi a keskenyebb földutat választotta, hogy letérjen a folyópart vadregényes árterébe. A kerék hamar megtapadt a puha, sáros földön. Nem erőlködött, leszállt a bicikliről.
Három lovas vágtatott felé, mindhárom nő volt. Fekete lovaglósapkát, hosszú szárú csizmát és szűk nadrágot viseltek. Csinosnak ígérkeztek.
Félreállt, hogy tisztes távolból beszéljen velük.
Ahogy közelebb értek, visszafogták a lovakat, Józsi bácsi föltolta homlokán a sapkát.
– Tiszteletem az asszonyoknak – perdített oda egy mondatot az öreg.
– Magának is, bátyám – szólt oda a középső, a sötétbarna ló nyergében. A másik deres volt, a harmadik sárgás, de kisebb, mint a többi.
Az öreg csak most látta, nem asszonyok, de csitri lányok ülnek a nyeregben, s zavarában nem folytatta a párbeszédet. A lányok összenevettek, kiröhögték az öreget. Valamit motyogtak róla, aztán elnyargaltak.
Józsi bácsi hirtelen nagyon magára maradt a szürke ég alatt, s már azt is bánta, hogy megszólalt.
A lovasok távolodtak, viszont két apró fekete pont közeledett. Egy biciklis és a kutyája. Az öreg úgy állt ott, mint akinek gyökeret vertek a lábába.
Mikor a biciklis közelebb ért, látta, idős asszony hajtja a járgányt, mellette a korcs kutyája, amely olyan szerencsétlenül ugrált a keréknyomban, hogy félő volt, a küllők közé veti magát.
Mikor eléért az asszony, Józsi bácsi csak bólintott, meg nem mukkant volna semmi pénzért se.
Az asszony rámosolygott sűrű bajsza alatt, a csomóra kötött kendő végén kis kecskeszakáll virított az állán.
Ez meg férfi volna? Az öreg már nem tudott mire gondolni, s jól megnézte a kutyát is, ami ezúttal kecskének látszott.
Józsi bácsi azonnal fölkapott a biciklire, és meg sem állt hazáig. Otthon izzadtan és kitikkadva dőlt a fotelbe. Lehet, hogy az öreg szervezetben sport hatására narkotikum keletkezik? Ki tudja? De azért én a sörnél maradok, gondolta az öreg, és a konyhában kibontott egy jó hideg palackot.
Podmaniczky Szilárd
Forrás: Magyar Hírlap
Frissítve: 2023.03.03.
Fotók: Canva
