Lovaglás története

A lovaglás története

Nehéz megállapítani, hogy pontosan mi is a lovaglás szó jelentése, de úgy is meghatározhatjuk, hogy az a különleges kapcsolat, ami ember és ló között alakul ki, amikor az ember felül a ló hátára. A lovaglás egyike a legősibb művészeteknek.

Feltételezések szerint az első lovasok Oroszország nomád törzseiből kerültek ki, de valószínűleg a lovak is ebben a régióban jelentek meg először.

A ló szerepe az ókorban kétségkívül megkérdőjelezhetetlen, nem csak azért mert megbízható és gyors közlekedési „eszköz” volt, hanem rendkívül jól használható volt a háborúkban is. Az ókori görögök és rómaiak felsőbbrendű állatnak tekintették a lovat, bár náluk még nem alakult ki a lótartás és tenyésztés hagyománya, de az ókorban született meg Xenophon A lovaglásról című könyve, a legrégebbi kézikönyv, amely leírja a lovaglás módját.

A keleti népek a kezdetektől fogva szoros kapcsolatban álltak a lóval, és elsőként ők képezték ki módszeresen a lovakat. A legrégibb tenyésztési és kiképzési módszert egy iráni felföldön élő nép királyi istállójában fejlesztették ki. Az ázsiai népekre jellemző volt, hogy különösen ügyesen ülték meg a lovat és jól képzett lovaik segítségével kialakított taktikájuknak köszönhetően a rómaiaknak nem sikerült leigázni őket.

A barbár betörés hatására a ló szerepe felértékelődött. A katonaság képezte ki a lovas hadosztályokat, hogy harcoljanak a jól felszerelt és gyors ellenség ellen.

Olaszországban a reneszánsz idején több lovagló iskola is nyílt (az első Nápolyban), ami nagyban befolyásolta a fejlődését és a sorsát ennek az új tudományágnak egész Európában.Az iskolalovaglás lehetővé tette a nyeregben való eligazodáshoz szükséges alapismeretek elsajátítását. Aztán az alapelemek elsajátítását követően kezdődhetett a lovaglás sport irányú fejlődése, amelynek köszönhetően megkezdődtek a lóversenyek, vadászlovaglás, a távlovaglás és egyéb lovas versenyek.

Azt megállapíthatjuk, hogy az emberiség történelmét lóháton írták. Nagy Sándortól Amerika felfedezéséig minden lóháton, vagy a lónak köszönhetően történt.

A görög és római korban aki tudott lovagolni az különös tiszteletnek örvendett a társadalomban. Aztán lovas cím egyben a nemesség kifejezésévé vált, de a következő évszázadokban a nemesek kénytelenek  is voltak megtanulni lovagolni, hogy részt vehessenek a politikai és katonai életben, és hogy megőrizzék hatalmukat a birtokukon.

Nincs még egy ilyen emberi tevékenység, amelyről az évszázadok során ennyi szöveg íródott volna. Mégis a lovaglás művészetében való elmélyedés a  katonaság privilégiuma maradt, a nagy lovasok, akik a lovaglás tudományáról könyvet írtak ezer szállal kötődtek a katonasághoz Pignatelli, Pluvinel, Sind, Hunensdorf, D’Aure, Steinbrecht csak hogy néhányat említsünk.

De a ló és ember közötti kapcsolat, amely az évszázadok során megszilárdult, az utóbbi évszázadban a robbanómotor feltalálása következtében átalakult, mivel megváltoztak az utazási és hadviselési módok.

A 20. századtól kezdve a lovaglás elveszítette korábbi jelentőségét és kiszorult a mindennapi életből a szórakozás és a sporttevékenység területére.

Szabó Andrea
Forrás:
http://www.equitazione.net/
Frissítve: 2023.03.29.
Fotó: Canva

Hozzászólások