Kiso

Kiso

A Kiso fajta körülbelül ezer évig népesítette be Japánt, és nélkülözhetetlen segéderőnek bizonyult a farmoknál és a szállításnál is. Pontos származása a Kisonak csakúgy mint más régi Japán lovaknak nem ismert. Valószínűleg vagy mongol lovak, vagy valamelyik Közép-Ázsiai fennsíki fajta leszármazottja. A japánok katonai célokra is használják a lovaikat, ugyanúgy mint mezőgazdasági vagy szállítási célokra. A tizenkettedik században állítólag Yashinaka Kiso szamurájnak 10 ezer lovas katonája volt. Az Edo-korszakban (1600-1867) ismét a lovak katonai felhasználására

tevődött a hangsúly. A Kiso-szurdok az Owari feudális klán kezébe került. Erre az időre vonatkozó feljegyzések szerint ezek az ősi típusok értékesek voltak a modern tenyésztőknek. A Kiso-terület kormánya a Kiso fajtát stratégiai anyagnak tekintette, sokat tenyésztettek; és hamarosan ismét több mint 10 ezer egyedet számláltak.

A Meidzsi-restauráció ideje alatt (1868-1903) Japán számos más országgal harcolt. Mivel a japán lovak méretre általában kicsik, a joghatóság "elriasztotta" a tenyésztőket a Kiso fajta "tisztán" tenyésztésétől, és keresztezési programra bátorította őket a Kiso és nagyobb méretű nyugati lovak között. A második világháború körül egy kormányprogram szerint szándékoztak kiherélni minden "tisztán Kiso-fajta" csődört. Következtetésképpen majdnem minden Kiso csődört kiheréltek. Sokkal nagyobb hatása volt a programnak, hiszen a fajta egyediet hagyományosan, kiváló katonai lovaknak tartották. Más japán lovakat leginkább "csak" a mazőgazdaságban hasznosították.

A Kiso fajta fennállása leginkább egy "magányos" lóra mondható, akit szent lóként tiszteltek a Shinto szentélynél és éppen ezért nem lett kiherélve. A ló, név szerint Shinmei és egy Kiso kanca (akit Kayama-nak hívnak) fedeztetéséből született meg Dai-san Haruyama 1951-ben. Ez a ló lett a Kiso fajta utolsó, "tiszta" egyede. A mai Kiso fajta Dai-san Haruyama leszármazottjai, és más Kiso-leszármazottak "vissza-tenyésztéséből" származó lovak. Vannak farmok Japánban, amelyek a Kiso, vagy más japán lovak tenyésztésére specializálódtak.

A Kiso lovaknak a temperamntuma igen hasonló a Tarpan fajtáéhoz. Külsőre hasonlónak írták le a Przewalski, vagy a Mongol fajtához ("leítrák", mivel ma már nem léteznek tisztán Kiso fajta lovak sajnos). Néhány Kisonak van háti csíkja, ami azt jelzi, hogy a ló mennyire Kiso-leszármazott.

Ritka fajta.

Fordította: Tyr

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ