Hokkaido
 |
Japánban általában kedveskedve a Di-san-ko névvel illetik a régi fajtát. A Hokkaido fajtát úgy hitték, hogy az Edo-korszakban (1600-1867) hozták be Hokkaido-ba halászok. Ez a behozatal Honshu-ból érkezett. A halászok heringet keresve jöttek, a lovak pedig szállítási célokat láttak el. Amikor viszont a halászok ősszel hazatértek a lovak Hokkaido-ban maradtak. A lovaknak segítség nélkül kellett életben maradniuk olyan helyen ahol látszólag egész télen csupán hó volt, kivéve a hegyekben levő bambuszfüvet. A halászok tavasszal visszatértek és új lovakat hoztak magukkal, akiket az életben maradottakkal használtak. |
Az erejéről ismert hokkaido fajta azúton szerezte tehát erejét.
A hokkaido fajta a Nanbu fajta leszármazottjának tekinthető, fajta, amelyik minden bizonnyal Tohoku-ban volt tenyésztve, Honshu északi régiójában. Egyébként a Nanbu fajta már nem létezik, információink a múltjáról pedig hiányosak. Ez azért van, mert a Nanbu a történelem folyamán híres katonai lóként volt számontartva, és a 19. század második felében igen sokszor keresztezték más fajtákkal, hogy a modern hadviselésre is alkalmas fajtát tenyésszenek. Nyilvánvaló, hogy a lovak amiket a halászok korábban Hokkaido-ba hoztak a Nanbu fajta alatt állt, hiszen a halászok már az első helyről sem szándékozták őket visszavinni.
A fajta legtöbb egyede Hokkaido Csendes-óceáni partjánál lelhetők fel. A legtöbb egyedet számláló (2000 körül) fennmaradt japán pónifajta.
A Hokkaido lovakat teherszállításra használják a hegyekben, ahova teherautó és más szállítóeszközök nem mehetnek/boldogulnának. Méretükhöz képest erősek és készségesek. Ugyancsak használják őket hobbilovaglásra is.
Néhány Hokkaido-i állattenyésztő télen is kint tartja a lovakat a hegyekben, folytatva a fajta történelmét. |

|
A tenyésztők bambuszfűvel etetik őket ezidőben, melynek megtalálása érdekében sokat vándorolnak velük a hegyekben. Tavasszal visszatértek a tenyésztőterületre segítség nélkül, miközben a medvék felkeltek a hegyekben téli álmukból és elragadták a csikókat.
A Hokkaido fajta leginkább aranyderes színű. Fehér mintázat nagyon ritka, és kizáró ok a regisztrálásnál. Méretük 13 (132,08 cm) és 13,2 (134,112 cm) marok között változik.
Populáció státusz: ritka
Fordította: Tyr
VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ
|