keresés a lovardák között
Főoldal   »   Lófajták


Pónik és kislovak
 

Hobbilovakról lévén szó, semmiképpen sem szabad megfeledkeznünk erről a fajtacsoportról sem, hiszen a gyerekek ideális lovai ezek. Póninak nevezzük azt a lovat, amelyiknek bottal mért marmagassága nem éri el a 120 cm-t, kisló, amelyik 120 cm és 147,3 cm közötti marmagasságú.

Nem szerencsés, amikor egy apró gyermeket egyből a nagy lóra tesznek fel. Egyrészt a gyerekben félelmet kelthet a hatalmas állat látványa, másrészt a magasság is, hogy milyen messze került a földtől, harmadrészt egy 30-40 kg-os gyerek segítségadásait csak rendkívül jól, finoman belovagolt és abszolút jószándékú ló tudja "kezelni". A ló legkisebb ellenkezése esetén a "harcban" a gyerek eleve vesztesként indul, az pedig alapszabály, hogy ha netán a ló és az ember között nézeteltérésre kerül a sor, a lónak "nem lehet igaza". Jobb, természetesen, ha nem sok konfliktus-helyzet alakul ki, de ha a ló egyszer-kétszer győzelmet arat az ember felett, akkor azt máskor is meg fogja próbálni, hogy megkérdőjelezze a rangsorban elfoglalt helyét. Minden lovas jól ismeri azokat a típusú lovakat, amelyek az új lovasukat néhány perc után "letesztelik", és ha sikerül elhagyni mondjuk egy precízen és jó pillanatban kivitelezett bokkolással a kuncsaftot, akkor ezzel később is fog próbálkozni.Ha az első ilyen kísérleténél szigorúan rendre utasítják, akkor általában tudomásul veszi, ki a főnök.

Gyerekeknek a legmegfelelőbbek a jó szándékú pónik vagy kislovak, de azok is csak egy bizonyos méret fölött. Ugyanis a túlságosan apró póni, mint pl. a shetland, arra kiválóan alkalmas, hogy a gyerek megszeresse a lovat, megtanulja gondozni, ápolni, etetni, stb., de rajta a lovaglás nem ad lovas érzést, és nem sokat segít, hogy a gyerek megtanuljon jól lovagolni. A jó gyerekló inkább egy "kicsinyített félvér" ló, amelyik jól ki is van képezve, és megfelelően jó szándékú, nyugodt, kiegyensúlyozott idegrendszerű. Azokban az országokban, ahol a gyermeklovagoltatás fejlett szintet ért el, szinte minden méretű gyerek számára tenyésztenek neki megfelelő méretű lovat. A legnagyobb gyerekek, mielőtt végleg áttérnek a nagy lovak lovaglására, például pónival keresztezett arab lovon lovagolnak, fejlődésük, növekedésük során pedig például a welsh-póni különböző "fokozatai" állnak rendelkezésre.

A pónik egy része hidegvérű jellegű, mint a shetland, mások inkább hasonlítanak a félvér lovakra (lovagló pónik). 

A falabella az argentin miniló, a legkisebb lófajta a világon. Marmagassága 70-75 cm. Rendkívül értékes ritkaság, bár lovaglás szempontjából nincs jelentősége.Hazánkban alapvetően a shetland és a welsh-póni, illetve az ilyen típusú pónik a legelterjedtebbek, de egyre népszerűbb a haflingi, a hucul vagy a fjord is. 

A shetland a legkisebb angliai pónifajta,  marmagassága 95-105 cm. A shetland szigeteken kialakult, és a zord időjáráshoz, szűkös takarmányozáshoz alkalmazkodott, igénytelen apró lovak. Jellegüket tekintve inkább a hidegvérű típushoz tartoznak.

A welsh az egyik legelterjedtebb pónifajta, származási helye Wales. Igénytelen, ellenállófajta. Négy típusban tenyésztik, A, B, C és D változatban. Az A típus a welsh hegyi póni, marmagassága maximum 120 cm. Elegáns, szép csukafejű, tetszetős pónifajta. A B típus már 134 cm-ig nőhet, az A típusnak az angol telivérrel nemesített változata. A C típus a Welsh Cob, egy nehezebb póni, igás használatra, vadászlovaglásokra alkalmas. A D a legnagyobb testű szekció, marmagassága maximum 153 cm lehet.
Az izlandi póni Izland szigetének őshonos fajtája, marmagassága 121-132 cm.  Feje kissé durva, nyaka izmos, lábai kemények. Jellegzetessége a sajátos, ún. tölt mozgás, amivel bemutatók népszerű szereplői.

haflingi. Mára kiváló menedzselése, népszerűsítése, és persze a fajta jó tulajdonságainak következtében széles körben elterjedt, és nálunk is egyre népszerűbb ez a tetszetős kisló.  Eredetileg az osztrák hegyvidék hidegvérű jellegű lova volt, amit mára szigorú szelekcióval, és példás tenyésztői fegyelemmel ideális hobbilóvá formáltak. Jellegzetes mosott sárga színe (sárga rövidszőrök, és világos, szinte fehér farok és sörény) széppé, jellegzetessé, egyedivé teszi a haflingit. Kb. 130 éves fajta. Testalakulása a kis testű hidegvérű könnyebb típusát testesíti meg szép fejjel, nagy szemekkel, amely nemességgel, keménységgel párosul. 

Méltán népszerű családi ló, hiszen alkalmas akár gyerekek, vagy felnőttek lovagoltatására, illetve fogatolásra.

A lovagló pónik (balra) inkább jelentenek egy lótípust, mint önálló fajtát.  Ezeket a lovakat a gyerekek méretéhez igazodva tenyésztik, és általában a welsh-póninak és (kis méretű) angol telivérnek vagy arabnak a keresztezéséből származnak. Méretük, illetve besorolásuk a keresztezési partner vérhányadától függ.

A fjord (jobbra) a hidegvérű fajtacsoporthoz tartozó kisló. Eredete Norvégia. Jellegzetes színe a fakó, többnyire szíjalt háttal. Az összes hidegvérű ló ősének tartják. Feje kicsi, száraz, nyaka rövid, izmos, fara terjedelmes, patái kemények. Rendkívül nyugodt, könnyen kezelhető, gyereklónak is kiváló.

Hidegvérű lovak

Általában kisebb számban tartják ennek a fajtacsoportnak a tagjait hobbilóként, de mégsem szabad megfeledkeznünk róluk, hiszen ahol ezeknek a fajtáknak hagyománya van, ott lelkes tenyésztők vigyázzák a fennmaradásukat, és használják is őket.  Bemutatókon, sőt versenyeken (húzóverseny, szántóverseny) népszerűsítik a hidegvérű lovat. Ilyen például Belgium, Franciaország, vagy hazánknak az Alpokhoz közelebb eső, dunántúli része, valamint Somogy és Baranya vidéke.

A hidegvérű lovak általános jellemzője az erős csontozat, igen jó izmoltság ("hústípus"), dús bokaszőrzet, lassú mozgás. Alapvetően nehéz igás munkára tenyésztették őket, a bányalótól (shetland) kezdve a rákász lovon (belga hidegvérű) és a nehéz mezőgazdasági igás lovon át az erdészetek úgynevezett "faközelítő" munkalováig. E mellett a középkorban a nehéz páncélos lovagok hordására voltak alkalmasak és hasznosak. Szerepük ma természetesen megváltozott.

Tartják őket hobbilóként, fogatos használatra, sikerrel szerepelnek lovas rendezvényeken bemutatókon.  Hazánkban csak a XIX. században kezdték jelentősebb számban tenyészteni a hidegvérű lovakat, elsősorban a Dunántúlon. Vas és Zala megyében alakult ki a muraközi fajta, de igazából sohasem tudott konszolidálódni. Heterogén állomány volt, a jobb egyedek jellemzője a szép csukafej, a bottal mért körülbelül 145 cm-es marmagasság, erős vastag nyak, viszonylag kevesebb bokaszőr, izmolt, kissé csapott far. A magyar hidegvérű a hazánkban tenyésztett, belga-ardenni alapokon nyugvó hidegvérű ló. A muraközinél jóval nagyobb, nehezebb, erősebb csontozatú fajta. Minden színben előfordul, jellegzetes színe a deres, ami a szürkével nem összekeverendő.

Csak felsorolásszerűen említeném meg Európa legjelentősebb hidegvérű fajtáit. Ausztria hidegvérű lova a nóri, a freibergi és a ma már inkább átmeneti típusú haflingi. Belgiumban tenyésztik a belga-ardennit, Franciaország híres hidegvérűje a percheron a boullonais és a breton. A világ egyik legnagyobb lova a roppant jellegzetes angliai shire. Legnagyobbjai elérik a bottal mért 190 cm-t, jellemzőik a testtel arányos, nagy fej, egyenes, izmos, magasan illesztett nyak, igen dús, a szárakra húzódó bokaszőrzet, viszonylag hosszú lábak, és általában nagy jegyek. Anglia fajtája még a suffolk, Skóciáé a clydesdale.

 Különleges fajták

Szeretnék megemlíteni néhány különleges (legalábbis hazánkban annak számító) lófajtát, hiszen a hobbilótartók egy része természetszerűen vonzódik a ritkaságokhoz.

Kladrubi: Csehország híres lófajtája, barokk stílusú, a lipicaihoz nagyban hasonló kocsiló. Szürke és fekete színben tenyésztik.

Fríz ló: Már hazánkban is található belőle néhány egyed. Rendkívül jellegzetes fajta, fekete színe, bokaszőrökkel díszített lába, szép feje, magasan illesztett nyaka és rendkívül látványos, akciós mozgása révén vált közkedveltté. Lovagolják is, de elsősorban kocsiló.

Andalúz: A spanyol-nápolyi fajtacsoporthoz tartozik, a spanyol bikaviadalok kedvelt lova. Jellegzetes feje, magasan illesztett nyaka, akciós mozgása, dús sörénye és farka, imponáló megjelenése tette kedveltté, a hobblótartók között az utóbbi években. Szintén található belőle néhány egyed Magyarországon.

Luzitano: Gyakorlatilag nem különbözik az andalúztól, csak Portugáliában tenyésztik. Szürke és pej színben a leggyakoribb.

Hunter: Inkább típusnak tekinthető, mint önálló fajtának. Az angliai falkavadászatokra tenyésztett ló, anyai oldala nehéz igásló, apja angol telivér.

Akhal-tekini:3000 éves fajtának tekintik, az egykori türk ló egyenes leszármazottja. Igen nemes, tetszetős küllemű: feje egyenes, száraz, nyaka gyakran szarvasnyak, amit igen laza tarkóval "ellensúlyoz". Lábai szárazak, acélosak. Roppant kemény, elnyűhetetlen, hosszú élettartamú lovak. Szintén van populációja Magyarországon.

Quarter horse: A western stílusú lovaglás térhódítása maga után vonta nálunk is a quarter horse terjedését. Amerikai lófajta, szelekcióját a rövid távú, egy negyed mérföldes versenyek jelentették. Kialakulása során a cowboyok spanyol eredetű kancáikat keresztezték megfelelő angol telivérrel. A western stílus különböző versenyeiben használják, mellette természetesen kiváló hobbiló is lehet. Jellemzője a hihetetlenül erős far, ami a robbanékony mozgást teszi lehetővé.

2013.04.13, Szerző és fotók: Novotni Péter







Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés