Persano

Persano

Olasz hátasló, amelyet a Sele folyó völgyében tenyésztettek, Salerno vidékén (Campania), Tuscany-ban. A fajtát 1762-ben alapította 3. (Bourbon) Károly a Sardinian és Salernitano lovak Arab és Andalúz fajtákkal való keresztezésével. A nápolyi Bourbonok Dél-Olaszország és Sicília fölött uralkodtak 1734 és 1860 között 5 királyi ménest birtokoltak: a Carditello ménest, a Venafro ménest, a Persano ménest, a Ficuzza ménest és a Tressanti ménest. Olaszország egyesítésekkor, a Savoia dinasztia ideje alatt ezek közül a ménesek közül 3 szétszóródott a Dél-Olaszország területein. 1900-ban kísérletet tettek a fajta

újratenyésztésére morfológiailag hasonló felépítésű kancákkal, egy tiszta tenyésztésű csődörrel (név szerint: Jubilee), és részben szíriai tenyésztésű csődörökkel. A fajtát Persano nemzeti fajtjá"-nak hívták. 1972-ben befejezték a tenyésztését, és ma már egy majdnem kihalt fajtaként tartják számon. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete 15 kancát és 3 csődört listázott 1995-ben.

Hátaslóként hasznosítják, gesztenyeszínű, sötétpej és világospej, színű lehet. A Persano és a Salernitano fajtákban nagyon sok a közös vonás: ugyanolyan eredet, ugyanaz a tenyésztési terület, ugyanaz a kialakulás.

Fordította: Tyr