A lovak képesek fittek maradni legelőn tartva

Kutatók felfedezték, hogy a legelőn tartott lovak edzettségi szintjének mértéke ugyanolyan, mint istállózott és mozgatott társaiké, azonban csontjaik ásványi anyag tartalma jóval magasabb.

Több elmélet létezik arra vonatkozóan, hogyan menedzseljük legjobban a sportlovakat az erőkifejtéses mozgásoktól mentes időszakokban (akár egy sérülés elszenvedése után, akár csak egy pihenő periódusban), és a tulajdonosok sokszor ott állnak a dilemmával: boksznyugalom, vagy legelőre engedés? Hogy választ találjanak a kérdésre, egy kutatócsoport nemrégiben tanulmányt folytatott annak megbecsülésére, hogyan őrzik meg a lovak egy bizonyos edzettségi fokukat legelőre engedve, vagy bokszba zárva.

Patricia M. Graham-Thiers (PhD) és a Virginia Intermont College kutatóinak csapata 16 lovat jelölt ki, hogy munkájukat mérje és tette a következő három csoport valamelyikébe: legelőre engedés (P), istállózott és mozgatott (E), és mozgatás nélkül istállózott (S). A 14 hetes kutatás alatt a P csoport lovai egy kb. 100 holdas (kb. 40,5 hektár – a ford.) legelőn barangoltak, míg az S és E csoport lovai napközben a bokszaikban maradtak és éjszakára tették lehetővé számukra egy 1 holdas (4047 nm – a ford.) karám elérését.

A kutatók az E csoport lovait heti 5 napon mozgatták, napi 1-2 órában, lépésben, ügetésben és vágtában. A csoport használt a lovak kötőfékére szerelt GPS egységeket is, hogy megbecsülje az egyes lovak által 24 órás egységek intervallumaiban megtett távolságot a kutatás egész ideje alatt.

A kutatócsoport minden egyes lovat egy standardizált mozgás tesztnek vetett alá (standardized exercise test = SET: 20 perc, a lépés, ügetés, vágta, könnyített vágta munka egyenletes növekedésével, és egy 10 perces megnyugvási fázis), a 14 hetes kutatás kezdetén és végén. A kutatók vérmintákat és rektális hőmérsékletet is vizsgáltak a SET előtt, annak csúcsán és a visszaállás során; rögzítették a lovak pulzusát a SET intervallumai alatt.

Az eljárási protokoll előtt és után is kiértékelték a kutatók az egyes lovak testzsír értékeit a fartájéki zsír ultrahangos vizsgálatával (hogy megbecsüljék a teljes testzsír százalékot) és röntgenfelvételeket készítettek minden ló lábszárcsontjáról, hogy mérjék a csont ásványi anyag tartalmát – amely egy fontos meghatározója a csont erősségének. Ezen felül, a csoport kiértékelte a lovak súly-beli és kondícionális eredményeit a tanulmány minden második hetében.

A legfontosabb felfedezések közé tartoztak:

– A fartájéki zsír kiterjedése és a csontok ásványi anyag tartalma nem különbözött a kutatás eleji eljárások során; azonban a P csoport lovainak az S és E lovakkal összehasonlítva magasabb ásványi anyag tartalommal bírtak a csontjaik a kutatás végére.

– A SET megnyugvási fázisában egy perc után az S csoport lovai a pulzus 63%-os emelkedését mutatták az eljárás kezdetétől a végéig, míg a P csoport lovai minimális (4%) eltérést mutattak, az E lovak pulzusa pedig csökkent (-21%).

– Az S csoport lovainak rektális hőmérséklete magasabb volt a mozgatás csúcsán, és a tejsav, valamint a rektális hőmérséklet jelentős mértékben volt náluk magasabb a visszaállási fázisban, összehasonlítva az E és P lovakkal. A csoport nem vizsgált más egyéb vérparamétereket.

– A GPS adatokra alapozva, a P lovak járták be napi szinten a legnagyobb távolságokat, összehasonlítva az E és S lovakkal. Érdekesség képpen, a csoport megfigyelte, hogy a P lovak nagyobb távolságot tettek meg annál is, mint amennyit az E lovak mentek az edzésnapjaik során.

A csoport azt a következtetést vonta le, hogy a 14 hétre boksznyugalomra ítélt lovak veszítettek kondíciójukból, melyet a végső SET után tapasztalt megemelkedett pulzusok és tejsav értékeik jeleztek. Ám, ami még fontosabb, azt is megfigyelték, hogy a legelőn tartott lovak meg tudták tartani ugyanazt az edzettségi állapotot, mint istállózott és mozgatott társaik, ráadásul a tanulmány végére megemelkedett az ásványi anyag tartalma a csontjaikban.

Graham-Thiers így következtetett: „Ha hagyjuk a lovakat lovaknak lenni – vagyis természetes körülményeik közé helyezzük őket –, ez lehetővé teszi számukra, hogy jobban megőrizzék edzettségüket, amely megkönnyítheti és alighanem sokkal sikeresebbé teheti a versenyzésbe való visszaállításukat.”

A tanulmány, “Improved Ability to Maintain Fitness in Horses During Large Pasture Turnout” címmel 2013. Augusztusában jelent meg a Journal of Equine Veterinary Science magazinban (Volume 33, Issue 8, Pages 581–585 / a ford.).

2018.04.19. Írta: Kristen M. Janicki (MS, PAS), 2013. Október 1.
Fordította: Mráz Edina
Forrás: Kristen M. Janicki – Horses Able to Stay Fit When Kept at Pasture

Fotó: bigstockphoto.com

Hozzászólások