A lovak hőszabályozása az év hideg időszakában

Az emlősállatoknak, túlélésük érdekében belső testhőmérsékletüket szűk határok között kell tartaniuk. Ha hőmérsékletük akár negatív, akár pozitív irányban meghaladja ezeket a határokat, a sejt szinten lévő kémiai reakciók nem megfelelően működnek. Vagy, teljesen megszűnnek működni. A normál hőmérsékleti határokon túli ingadozás egészségügyi problémákhoz, vagy az állat halálához vezet. A kifejlett lovak testhőmérsékletüket 38ºC körül tartják. Csikóknak, gyorsan növő fiatal állatoknak, vemhes, vagy szoptatós kancáknak magasabb belső hőmérsékleti normájuk van (Hines, 2004). A legtöbb tulajdonos tisztában van a lázas állapotban rejlő veszélyekkel. Kevés tulajdonos veszi észre, hogy a lovak mennyire jól alkalmazkodnak a hideg környezethez, amennyiben bizonyos feltételei életvitelüknek rendelkezésükre állnak.

Sok ezer évvel ezelőtt a vadló elterjedt az egész világon. A világ bármely részén élnek, ki vannak téve annak, hogy állandóan változtassák hőmérsékletüket – a napszakok, vagy az évszakok változásával. Azok a vad, félvad, de a háziasított lovak is, akik a faji sajátosságoknak megfelelő környezetben élnek, ma is tökéletesen túlélnek minden körülmények között, amit a természet ad nekik. Ugyanúgy Észak-Európában, ahogy az Ausztrál sivatagokban élő lovak is ki vannak téve környezeti hatásoknak – szél, nap, eső, hó, változó hőmérséklet stb. Sehol a természetben nem keresnek túlzottan zárt helyeket, mint az ember építette istállók, pajták és a természetben soha nem fedik be magukat semmilyen szövettel. A lovak természetes módon fejlesztették ki a fennmaradás útját.

A lovak belső hője az anyagcsere folyamatok melléktermékeként folyamatosan termelődik, egy egészséges állatnak jelentős forrásai vannak a hőtermelésre az anyagcsere folyamatokból. (Bicego at., all 2007). A lovakat a természet összetett és hihetetlenül bonyolult anatómiai, fiziológiai és viselkedési hőszabályzó mechanizmusokkal látta el a belső testhőmérséklet kontrollálására a hideg időszakban. Annak érdekében, hogy ezek a mechanizmusok a leghatékonyabban, vagy egyáltalán működni tudjanak, a lovaknak olyan környezetre van szükségük, melyek legjobban megfelelnek faji sajátosságaiknak.

Genetikai szinten a háziasított lovak ugyan olyanok, mind vadon élő társaik: a túléléshez ugyanazon képességeik és igényeik vannak. Alapvetően semmi másra nincs szükségük az embertől, mint arra, hogy az olyan tartási körülményeket biztosítson számára, melyre a természet által diktálva ennek a fajnak szüksége van: szabad mozgás a nap 24 órájában, a megfelelő élelemhez való hozzájutás lehetősége a nap 24 órájában, társas lét, megfelelő pataápolás, egy tető, amely alá szabadon be-ill. alóla kimehetnek. Az olyan emberi törődés mellett, amely elfogadja a lovak természetes igényeit, biztosítja azt és nem teszi az állatot antropomorfizmus (emberi tulajdonságokkal felruházó szemléletmód) tárgyává azzal, hogy istállózza, megváltoztatja táplálkozási szokásait, betakarja, megnyírja, patkolja stb., a háziasított lovak is képesek megfelelően használni csodálatos hőszabályzó képességeiket pontosan úgy, ahogyan azt a vad lovak teszik.

Vessünk egy mélyebb pillantást a lovak hőszabályzó mechanizmusának működésére és arra, hogyan lehet ebbe beavatkozni és károkat okozni a nem természetes tartással.

A fenti kép egy arab telivér fedőszőre nagyon hideg körülmények között (-27 C körül Közép-Európában). A piloerekciós mechanizmus működés közben, a szőrzet megemelkedik, hogy növelje a szigetelést.

Hűtés játék után, Izlandi ló Közép-Európában

Az első nagyon fontos dolog, amit tudnunk kell, hogy bizonyos hőszabályozási faktoroknak köszönhetően, mint, hogy a bőr és a szőrzet nagyon jó szigetelők, melyek meggátolják a hőveszteséget és az izomzat, mely hőt termel a mozgás következményeképpen, a lovaknak sokkal könnyebb felmelegíteniük magukat hideg időben, mint lehűteni magukat meleg időben, vagy intenzív munka után. Lehűlni sokkal nehezebb a lovaknak. A lovak képesek kezelni a hideget. A ló bőre felelős azért, hogy a test belsejét megvédje a külső hőmérsékletváltozásoktól. Ahogy azért is, hogy a test ne veszítsen hőt hideg időben. Szintén a bőr felelős azért, hogy az izommunka által termelt belső hőt elvezesse, megakadályozva a test túlmelegedését. A bőr hőszabályzó rendszere négy fő összetevőből áll: bőr, szőr, erek és izzadság mirigyek, melyekből három felelős azért, hogy a lovat melegen tartsa hideg időben:

A bőr: önmaga szigetelő rétegként működik relatív vastagságának köszönhetően.

A szőrzet: szigetelési képessége a szőrtakaró vastagságától, mélységétől, a szélerősségtől, valamint a szőrtakarón belüli hőmérséklettől és páratartalomtól függ (Ousey et.al 1992). A „photoperiodizmus”-nak nevezett mechanizmus hatására a lovak szőrzete évente kétszer váltódik, a szezonális hőmérsékletkülönbségekhez alkalmazkodva. A ló bőrében lévő érzékelők a nappalok időtartamának változására reagálnak. A lovak készek elkezdeni növeszteni téli szőrzetüket közvetlenül a nyári napforduló után, mikor is a nappalok rövidülni kezdenek. Ugyanígy azonnal készek a nyári szőr növesztésére rögtön a téli napforduló után, mikor a nappalok hosszabbodni kezdenek. Mindezeken túl a környezeti hőmérsékletnek is szintén hatása van a szőrnövekedésre. Hidegebb klímák hosszabb és vastagabb szőrzetet eredményeznek a lovaknál, mint melegebb klímájú környezetek, olyan lovakat összehasonlítva, akik testi adottságaiban megegyeznek és ugyanannyi táplálékot esznek.

Zúzmara a szőrtakarón – hő hagyta el a testet

A szőrnövekedést egyéb tényezők is befolyásolják, mint pl, fajta, táplálkozás stb, ezekről később esik szó.

A szőrzet növesztésén túl a ló képes növelni a szigetelését az u.n. piloerekció használatával – megemeli, lelapítja, különböző irányokba mozgatja a szőrszálakat a szőrtüszőkben lévő izmok segítségével. Ilyen módon a ló növelheti, vagy csökkentheti a szigetelő réteg vastagságát és hatékonyan változtatja a légáramlás mennyiségét a bőrfelületen. A kifejlett lovak ennek a mechanizmusnak köszönhetően 10-30 % között tudják változtatni a szőrtakaró vastagságát (Young & Coote 1973). Minden más izomhoz hasonlóan ezeket a szőrszálmozgató izmokat is rendszeresen tornáztatni kell a megfelelő működés érdekében.
A szőrvégeket egyfajta zsíros anyag borítja, mely meggátolja, hogy a ló bőrig átázzon esős, havas időszakban. A fedőszőröknek vízlepergető hatásuk van – a víz lefolyik a külső szőrtakarón, míg a belső rétegek szárazak maradnak. Minél hosszabb a szőr, a víznek annál kevesebb esélye van eljutni a bőrig. A szőrzet rendszeres kefélése eltávolítja ezt a réteget a szőrszálakról, ezáltal a vízlepergető képesség sérül. Szintén nem tanácsos letakarítani a sárréteget, a sárban való hempergés védi a lovat. A sárnak védő hatása van a lovak testére.

A víz lefolyik a hosszú téli szőrről, az aljszőrzet száraz marad

Szükségtelen megemlíteni, hogy a lovak szőrének – az elterjedt gyakorlatnak megfelelően történő- lenyírása teljes mértékben megszünteti a szőrtakaró hőszabályzó mechanizmusát.

Erek a bőrben: az izommunkából eredő szűkülés és tágulás következtében az erek szabályozzák a véráramlást a bőrben. Az összehúzódás meggátolja a hőveszteséget azáltal, hogy az erekben kevesebb meleg vér áramlik a testfelület hidegebb részeibe. A tágulás lehetővé teszi a túlmelegedett vér test belső részéből a testfelület felé való áramlását, biztosítva a hűtést. A lehűlt vér visszaáramlik a test belseje felé, így csökkenti annak hőmérsékletét.

Izzadságmirigyek: a lovak izzadságmirigyeiket használják hűtésre, amikor a belső, vagy a külső hőmérséklet túl magas. Mikor a külső hőmérséklet túl magas ahhoz, hogy a testet hűtse, az izzadságmirigyek folyadékot választanak ki. Ennek a folyadéknak az elpárologatása lehűti a bőrfelületet és az abban futó erekben a vért. Ilyen módon a lehűtött vérnek a test belsejébe áramlása csökkenti a belső hőmérsékletet akkor is, ha a külső hőmérséklet meleg. A lovak azonnal megszüntetik a folyadék kiválasztását, amint a belső hőmérséklet normalizálódik. A felületnek ez után gyorsan meg kell száradnia, hogy a hűtési folyamat abbamaradjon, meggátolva a normális belső hőmérséklet alá hűlést. A megizzadt ló képes változtatni a szőrszálak irányát, hogy elkerülje a túlhűlést, valamint előszeretettel keresnek szelesebb helyett a gyors és biztonságos száradás érdekében. Az izzadságmirigyeket azért is fontos megemlíteni, mert azok izommunka hatására is működésbe lépnek.

A hőszabályzó mechanizmus négy fő alkotórészén túl nézzünk meg más hőszabályzó mechanizmusokat, melyek a ló rendelkezésére állnak.

A testben található zsír mennyisége szintén fontos tényezője a hőszabályozásnak. Túl azon, hogy a zsír tartalékolja a test energiáit, a zsírszövet háromszor jobban szigetel bármilyen más szövetnél, mivel alacsony hővezetési képessége van és alacsony a vérellátása (Guyton, 1991, Davenport 1992). Éppen ezért fontos, hogy a lovaknak megfelelő zsírréteg álljon rendelkezésükre a tél előtt. Vadlovak és természetes körülmények között tartott háziasított lovak fenntartják a súlyváltozás természetes ritmusát az év folyamán, őszre kb 20%-kal növelik súlyukat. Általában azt látjuk, hogy a vastagabb zsírréteggel rendelkező háziasított lovak rövidebb téli szőrzetet növesztenek azokkal a lovakkal szemben, akik kisebb súlygyarapodást érnek el az őszre, ugyanolyan étrendű és testi adottságú lovakat összehasonlítva. Hideg körülmények között a zsír inkább a felületi rétegekben tárolódik, míg melegebb időszakban bizonyos területeken halmozódik fel.

Ugyanolyan körülmények között tartott lovak esetében a kisebb termetűek hosszabb és vastagabb szőrtakarót növesztenek, mint nagyobb méretű társaik. Szintén megfigyelhető, hogy a csikók is vastagabb, hosszabb szőrt növesztenek. Ez az „allometria” jelentős hatásával van összefüggésben, mely szisztematikus változás a testarányokban, ahogy a testméret növekszik. A hőegyensúly változik, ahogy az állat növekszik és fejlődik, de a változás megfigyelhető különböző fajták között is. (Reiss 1991, Langlois 1994). A nagyobb felület/testtömeg arány kompenzálására az északi típusú lovak általában kerekdedebb testformát fejlesztettek rövidebb végtagokkal és kiálló testrészekkel, melyek jól védettek vastag szőrzettel, sörénnyel és bokaszőrzettel, ezáltal jobban képesek megtartani a hőt és megbirkózni a hideggel.

A táplálék bevitel növelése növeli a hőtermelést a ló testében. Ez azzal a ténnyel van összefüggésben, hogy a hosszúrostok emésztésének hőtermelés a mellékterméke. Rendkívül fontos a háziasított lovak számára, hogy a nap 24 órájában szénához jussanak. Hideg időben a megnövekedett hőtermelésnek akkor van esélye, ha biztosítva van a hosszúrostok folyamatos fogyasztása és emésztése. Különösen akkor, ha más hőszabályzó mechanizmusok még nem léptek életbe, pl. ha hirtelen leesik a hőmérséklet.

Az ilyen extra táplálékigényt klimatikus energiaszükségletnek hívják (MacCormak & Bruce 1991). A lovaknál megfigyelték, hogy kb. 0.2 – 2,5 %-al több energiára van szükségük a fenntartáshoz, ha a külső hőmérséklet 1 ºC fokkal alább esik, mint a normál hőmérsékletük alsó határa (Young Coote 1973, McBride et.al 1985, Cymbaluk et.al 1989, Cymbaluk 1990). (Az alsó kritikus hőmérséklet ló/ lovak csoportjának egyéni függvénye az év különböző időszakában, valamint számos hőszabályozási és környezeti faktortól függ )

Fontos, hogy a kisebb méretű lovaknál nagyobb az alacsony kritikus hőmérsékleti érték, ami azt jelenti, hogy a hőveszteség relatív nagyobb, mint a nagyobb méretű lovaknál. Ezért a kisebb méretű lovaknak arányosan több tápláléknövelésre van szükségük. Minél nagyobb az alacsony kritikus hőmérsékleti érték, annál nagyobb a ló hővesztesége. Ugyanolyan hőmérsékleti körülmények között a kisebb méretű lovak több hőt veszítenek, mint nagyobb méretű társaik. A nagyobb méretű lovak hideg időjárási körülmények között melegebbek maradnak.

Megfigyelték, hogy a vadlovak csökkentik mozgási aktivitásukat a téli időszakban a nyári időszakhoz képest (Duncan 1980, Berger et al, 1999, Arnold et al 2006). Az aktivitás csökkentése a téli időszakban évenkénti minta, mely a külső hőmérséklet csökkenéséhez, így a belső hőtermelés és energiakiáramlás csökkenéséhez kapcsolódik (Arnold et.al 2006). Az aktivitás csökkenésének ilyen alkalmazkodó mechanizmusa segíti a vadlovakat, hogy megbirkózzanak a tél kihívásaival. Ugyanezt a aktivitáscsökkenést megfigyelhetjük a természetes körülmények között tartott háziasított lovaknál is. Bár a háziasított lovak nem ugyanolyan mértékben szembesülnek a téli táplálékkeresés kihívásával. Az aktivitás ilyen irányú lassulásának ugyanaz a célja, mint a vadlovak esetében – az energiakiáramlás csökkentése a hidegben. Így, a lovak kevesebb foglalkoztatása a téli időszakban az aktivitás csökkentésének normális időszakos változását követi, figyelembe véve a hőszabályzó mechanizmus hideg időszakhoz alkalmazkodó működését, ezért a lovakat nem tanácsos a téli időszakban erősen terhelni.

A hideg időszakban az aktivitás általános csökkenése mellett megfigyeltünk lovaknál időszakos aktivitás (mozgás) növekedést és nyugtalanságot hirtelen hidegre forduló, kedvezőtlen időjárás mellett. Ez a rövid ideig tartó mozgás jótékony hatású, egyfajta híd, amíg az egyéb hőszabályzó mechanizmusok beindulnak, alkalmazkodva az új hőmérsékleti viszonyokhoz.

Néha megfigyeltünk lovakat, melyek szorosan álltak, vagy feküdtek egymás mellett, ezzel csökkentve a kisugárzó hőt. Az ilyen közelség csökkenti a testfelszín azon arányát, mely ki van téve a külső környezeti hatásoknak (Blight, 1998).

Testhelyzetük változtatásával a lovak növelni tudják a napsugárzásból felvett energiát, további hőforrásként használva azt. Gyakran megfigyeljük, hogy a lovak rövid, napfényes téli napokon napoznak a direkt napsütésben táplálkozás helyett, és amint a nap lenyugszik, visszatérnek enni.

A lovak testén megmaradó hó, melyet néha látunk, szintén extra védőréteg, melynek fontos szerepe van a belső hő megtartásában.

Szeles, esős napokon láthatjuk, hogy a lovak farkukkal a szél felé állnak és fejüket leeresztik. Ily módon védik nyakukat, fejüket, fülüket, szemüket, hasa aljukat a széltől és a víztől. A farkuk szolgál a hátsó rész védelmére – a rövidebb szőrök a faroktőnél elterelik a havat és a szelet.

Ilyen napokon látható, hogy a lovak falak, vagy természetes széltörők, fák és dombok védelmében állnak, megvédve magukat a széltől.
Ha szabadon választhatnak, a lovak gyakran állnak védett helyekre, erdőbe, leginkább a nyári nap melege és a legyek előli védelem érdekében.

Extrém esetben a ló képes hőt termelni reszketéssel. A reszketés eredményeként gyorsan hő termelődik az ATP izomból történő lebontásával (Langlois, 1994). A reszketés azonnali válasz a hirtelen hidegre, de hosszabb időszakra is fennállhat, ha hideg időben sokáig esik az eső. Egészséges állatoknál a reszketést felváltja a normál belső hőtermelés, amint alkalmazkodnak az új időjárási körülményekhez.

Megizzadt lovak zárt helyre, istállóba történő bezárása egy másik problémát okoz. A levegőáramlás hiányának következtében a lovak lassabban száradnak, tovább maradnak izzadtak. A levegő a ló körül telítődik, a száradás hosszabb időt vesz igénybe a normálisnál, mert a párás levegő nem képes több nedvességet megkötni. Ennek eredménye, hogy a ló nem hűl le, ezzel megteremtve a belső elváltozások lehetőségét: kólika, betegségek és fertőzések, melyek negatív hatással vannak az anyagcsere biztonságos hőmérséklet határaira.

A lovak betakarása a hőszabályzó rendszert teljesen felborítja. Miközben a ló megpróbál hőt termelni azokban a testrészeiben, amik ki vannak téve a hidegnek – fej, nyak, a has és a végtagok-, azon részei, a takaró által takart testrészek túlmelegszenek. A ló nem képes csak bizonyos testrészeiben növelni a hőt. Vagy az egész test hűl, vagy az egész test melegszik. A takaró alatti izzadás sokkal komolyabb problémát okoz az anyagcserefolyamatban, mint, amit az ember el tud képzelni. Istállóban, vagy betakarva tartott lovak hiányában vannak a stimulációnak (hőmérsékletváltozás), melynek célja a hőszabályzó mechanizmusok aktivizálódása. Nem szükséges tornáztatniuk a szőrszálakat mozgató izmokat, tágítani, vagy szűkíteni az ereket, aktivizálni az izzadságmirigyeket, tartalékolni, vagy kiüríteni az egészséges zsírtartalékokat. Minden izom elsorvad, ha bizonyos ideig nincs használatban. Ha egy állat ilyen állapotban hirtelen hideg környezetbe kerül, nem lesz képes aktivizálni a szükséges hőszabályozási mechanizmusokat. Ennek eredményeképpen a belső hőmérséklet túl mélyre eshet, mely az anyagcsere folyamatok széteséséhez vezethet. Az eredmény egy stresszes állat betegségekkel és fertőzésekkel. „A baktérium önmagában semmi, a táptalaj minden” (Louis Pasteur).

A lovak hosszabb szünetet tartanak a táplálkozásban és egyéb aktivitásukban egy napfényes téli napon, hogy szundítsanak egyet a napon – napoznak. Ily módon gyűjtik össze a nap energiáját. Ez segít nekik, hogy melegen tartsák magukat saját energia felhasználása nélkül.

Túl azon a tényen, hogy a hőszabályzó mechanizmusokat akkor lehet teljes mértékben felhasználni, ha a ló faji sajátosságainak megfelelő körülmények között él, megjelenik egy szorongás és stressz faktor, melyet elkerülhetetlenül megélnek, ha természetes igényeiktől elszakítják őket (istállózás, elszakadás a ló-társaktól, megerőltető gyakorlatoztatás, a rostos táplálék folyamatos bevitelének hiánya stb.). Ez a stressz tovább gyengíti őket azon képességükben, hogy megbirkózzanak a hideggel.

2017.09.20., Írta: Natalija Aleksandrova – Academia Liberti
Fordította: Boros Sarolta

Hozzászólások