Így ápold a lovas felszereléseidet!

A lovas felszerelések ápolásának éppolyan természetesnek kell lennie, mint annak, hogy mi is tiszta ruhában járunk.

A rendszeres és szakszerű ápolás egyrészt a kulturált kinézetet, másrészt a felszerelések tartósságát, azzal együtt a biztonságos lovaglást szolgálja. Természetesen ehhez bizonyos mértékű napi tisztán tartásra és ritkább, de rendszeres teljes karbantartásra is szükség van. Közvetlenül minden egyes lovaglás után érdemes az összes felszerelést kicsit letisztítani. Frissiben mindössze néhány perces munkát jelent, később viszont a rászáradt szennyeződéseket már sokkal nehezebb eltávolítani. Pedig legkésőbb a legközelebbi lovaglás előtt meg kell ezt tennünk, mert a zablára rászáradt szennyeződések elősegíthetik a száj csúnya feltörését.

Miután leszerszámoztuk lovunkat, először alaposan mossuk le a zablát. A kantár bőréről nedves ronggyal finoman távolítsuk el a ló izzadságát. Ha a kantár bőre nagyon vizes lesz a zabla lemosása közben, egy puha, nedvszívó ruhával töröljük szárazra.

A nyereg alól vegyük ki az izzasztót, és nedves felével kifelé fordítva tegyük olyan helyre, ahol könnyen ki tud száradni a következő használatig. Vizes vagy nedves izzasztót sose tegyünk a ló hátára. Ezt követően a heveder bőrét a kantáréhoz hasonlóan tisztítsuk meg a ló izzadságától és töröljük szárazra. Ha ínvédőt használtunk, és az sáros lett, úgy a száradást követően keféljük ki belőle teljesen a sarat, de ha módunkban áll maradéktalanul megszárítani, úgy javasolt a kimosása is. Nedves, sáros időben nem célszerű fáslit használni. Ha azonban mégis sáros lesz a fásli, azt mindenképpen mossuk ki és szárítsuk meg.

A felszerelések teljes karbantartásához hozzátartozik, hogy időről időre ellenőrizzük épségüket. A fesleni kezdő varrásokat, a megrongálódott felszerelést, a leszakadt szíjat azonnal varrassuk meg. Az éppen csak fesleni kezdő felszerelés javíttatása lényegesen olcsóbb, mintha megvárjuk, hogy nagyobb legyen a hiba, és könnyebben, szebben, biztonságosabban is javítható. A túlzottan megrongálódott felszereléssel már jobb, ha nem kísérletezünk. Inkább dobjuk el, cseréljük ki a ló épsége és saját biztonságunk érdekében.

A bőrből készült felszereléseket száraz, hűvös helyiségben kell tartani. Nedves, páradús levegőjű helyen könnyen megduzzad, megpenészedik a bőr – ezért ilyenkor nem lehet a szíjakat befűzni a bújtatókba –, túl melegben pedig kiszárad, törékeny lesz és megrepedezik. Ha teljes ápolást tartunk, szedjük részekre a bőrfelszereléseket, hogy a könnyen szorossá váló bújtatók, csatok töveit megfelelően ki tudjuk tisztítani. Ez hozzájárul használatuk kényelmességéhez és élettartamuk jelentős növekedéséhez is. Mivel sok bőrápoló szeren könnyebben megtapad a por, először távolítsuk el a bőrről a port, piszkot, és az esetlegesen keletkezett penészt. Lehetőleg olyan kefével dolgozzunk, ami nem okoz sérülést a bőrön.

A régen mosott nyeregalátét keménnyé, merevvé válik, majd megtöredezik. Nem szabad hagyni ennyire elkoszolódni, mert hozzájárulhat a nyeregtöréshez, a ló hátán a szőr jelentős kikopásához és az izzadságot sem képes már kellő mértékben felszívni. Tisztításuk sokaknak okoz problémát, hiszen nem szívesen rakják be otthoni mosógépükbe a nehéz, lószőrökkel teli ruhadarabot, a tisztítókból pedig rendszerint eltanácsolnak.

Ha lovunk télen takaróban áll az istállóban, akkor kiemelt szerepe van annak, hogy rendszeresen tisztítsuk a takarót, különben a meleg, sokszor nedves környezet kitűnő lehetőséget kínál egyes kórokozók megtelepedésére, és bőrbetegségek (pl. bőrgombásodás) alakulhatnak ki.

Az ínvédők és a fáslik tisztítása hasonló a nyeregalátétekéhez. Még fokozottabb figyelmet kell azonban fordítani az ínvédők tisztán tartására, hiszen a lábon okozott sérülések hatása maradandóbb lehet. Aki biztonsági kengyelt használ, mely egy kioldószerkezettel megakadályozza eséskor a láb beakadását, minél sűrűbben tisztítsa meg erős kefével és vízzel a csuklókat, csatlakozókat. Enélkül a kengyel nem záródik, vagy nem nyílik funkciójának megfelelően, és nem gátolja meg a láb beszorulását, indokolatlan kinyílásával pedig akár balesetet is okozhat.

Lehetőség szerint minden lónak legyen saját felszerelése. Egyrészt így mindig a neki megfelelő ínvédő kerül a lábára, kisebb az esély, hogy valaki rosszul állítja be a kantárját, másrészt, nehezebben vihetünk át fertőzést egyik lóról a másikra.

Ugyanez vonatkozik a lóápoló eszközökre is. A sömör, a gombásodás, a fertőzések könnyen terjednek a közös felszerelések révén. Lázas, vagy fertőző beteg lóhoz viszont mindenképpen külön tisztító eszközöket használjunk. Felszereléseit minden használat után fertőtlenítsük ki olyan szerrel, amely egyébként mérgezést nem okozhat.

Hagyjuk otthon inkább a jól ismert háztartási fertőtlenítő szereket és részesítsük előnyben azokat, melyek akár a száj sebeinek fertőtlenítésére is javallottak – az oldat elkészítésénél pedig ügyeljünk a helyes százalékos arányra. A lelkiismeretes kezelés, fertőtlenítés nem csak a betegség továbbterjedését gátolhatja meg, de a gyógyulófélben lévő lónál elejét veszi a visszafertőződésnek is.

Forrás: Részlet Szűcs-Gáspár Kinga: Mindent a lovaglásról című kötetéből
Frissítve: 2018.12.18.
Képek: Pixabay.com

Hozzászólások