keresés a lovardák között
Főoldal   »   Lovas hírek


Elhunyt Egri Zoltán

(1942-2013)

Elment az utóbbi fél évszázad egyik legnagyobb lovas személyisége. Lóértő, lótudós, hippológus volt – bár ezt ő soha nem mondta magáról. Mi igen!

Gazdag, sokszínű és hallatlanul eredményes az életpályája. Mindenütt hatalmas elkötelezettséggel és igen magas szakmai műveltséggel szolgálta és fejlesztette a lótenyésztést és a sport ügyét. Munkásságát az értékek megőrzésén alapuló modernizálás és építkezés jellemezte Keszthelyen, Orosházán, Kerteskőn, Bábolnán, Enyingen és Szilvásváradon.

Jellegzetes, könnyed, szarkasztikus humora minden helyzetben elkísérte, bár ez gyakran nem vált hasznára. Tisztviselő szüleivel 1952-ben a Csongrád megyei Székkutasra költözött. A hódmezővásárhelyi gimnáziumi évek után nehéz időszak következett számára, mert „családi háttere miatt” nem engedték továbbtanulni.

Az egyetem helyett a Fajtakísérleti Állomáson fizikai munkás lett. Tanulmányait a szarvasi Mezőgazdasági Felsőfokú Technikumban folytatta, majd onnan került a Keszthelyi Akadémiára.

Pályakezdőként 1966-ban az orosházi Új Élet Tsz. ménesvezetői és főállattenyésztői munkáját látta el. Ekkor tűzte ki a bogárzói lóversenypálya nyomvonalát, mely később fontos állomása lett pályájának.

’68-ban Bábolnára került és a Kerteskői Ménes vezetőjének nevezték ki. A Bakonyban töltött évtizedet pályája legszebb feladatának tartotta. 1978-tól három évig az Enyingi Állami Gazdaság sáripusztai kerület igazgatója, majd Ócsán 1981-82 között a Pegazus Tours – Ócsai Vörös Október – idegenforgalmi területvezetője volt.

1982-től Szilvásváradon élt, ahol a MEFAG üzemvezetője, majd 1987-től főmérnöke volt.  

A rendszerváltás után bekapcsolódott a helyi közéletbe és három cikluson át polgármesterként, közmegelégedésre irányította és fejlesztette Szilvásvárad községet 2002-es nyugdíjba vonulásáig.

Az 50-es évek második felében nagy lendülettel vetette bele magát a viharsarki régió gazdaversenyeinek szervezésébe, melyeken – a szomszéd gazdától kapott lovával – maga is eredményesen szerepelt, 1959-ben futamot nyert.

A lovassportok szinte valamennyi ágában kipróbálta magát jó eredménnyel. A keszthelyi években az egyetem díjugrató csapatában lovagolt.

A militaryban kisebb nemzetközi versenyekben versenyzett eredményesen és az 1980-as olimpiára készülő válogatott csapat póttagja lett.

Díjlovaglásban területi bajnokságot nyert. Négyesfogathajtásban a mai napig fennálló világrekordot állított fel lipicai ménfogatával: győzött a Triest - Verona, a New York - Late Mohonk és a Bábolna - Pannonhalma - Bábolna távhajtó versenyeken.

Hosszú évekig amatőr sík-, gát- és akadálylovasként versenyzett. 2002-ben, hatvan éves korában emlékezetes versennyel búcsúzott a versenylovaglástól: győzött a bogárzói galopp pályán.

Gyakorló lótenyésztőként több kiváló ló fűződik nevéhez. Orosházán töltött évei alatt született Adonisz, a ’72-es müncheni olimpián szereplő magyar military csapat legeredményesebb tagja. Kerteskő vezetőjeként jelentős figyelmet fordított a tréringben lévő csikókra. A bakonyi ménesben töltött tíz év alatt hat Derby győztest neveltek, köztük a Hármas Korona nyerő Bilbao-t. Jó szívvel gondolt vissza a Kancadíj nyerő Pásztorsípra és az import Babette-ra, akinek első csikója rögtön Derbyt nyert. Enyingi időszakának legsikeresebb lova Aldato II, a ’80-as OMÉK Nagydíj győztes ménje.

Szilvásváradon három évtizeden át a lipicai tenyészanyag minőségének fejlesztésén dolgozott. Szelektálta a korszerűtlen küllemű és rossz teljesítményű kancákat. Külföldi kapcsolatai révén eredményes méneket, Pluto Roviga-t, Favory Dubovina-t, Neapolitano Brezova-t és Siglavy Trofetta-t vitt be a fajtába. A szilvásváradi lipicaiak a világklasszis hajtók kezei között világhírű lovakká váltak. Rendezőként aktív részese volt az 1984-es szilvásváradi Világbajnokságnak. 1985-ben az OMÉK-on Conversano XXIII mén nagydíjat, két tenyészkanca aranyérmet, a ménes Teljesítmény Nagydíjat nyert.

Társadalmi feladatai közül kiemelkedik a Magyar Lipicai Lótenyésztők Országos Egyesületében több mint két évtizeden át végzett elnöki munkája. Nevéhez fűződik az első Magyar Lipicai Méneskönyv összeállítása és a Világ Lipicai Méneskönyv szerkesztése is. Ő képviselte hazánkat a Lipicai Nemzetközi Egyesület első kongresszusán, emellett nemzetközi fogatbíróként Európa legjelentősebb versenyein bíráskodott.  

Aktív, kiegyensúlyozott nyugdíjas életet élt. Büszke volt rá, hogy gyermekei szeretik a lovakat. Közel a hetvenhez sem tudott elszakadni a lovaktól- portáján lovak és egy szamár áll.

Szabadidejében – a lovakon kívüli – legnagyobb szenvedélyének, a lószerszámok készítésének hódolt. A szíjgyártó szakmát még diákként sajátította el. Nyergek és sallangos lószerszámok kerültek ki kezei közül. Az 1997-es riesenbecki világbajnokságon öt külföldi fogattal versenyzett az “Egri” szerszámokban.
Kellemes társasági élmény volt vele beszélgetni. Lexikális tudása kiemelkedő és kronologikus pontossággal emlékezett a különböző szakmai eseményekre, ló és versenyadatokra.  

Kitüntetései: Magyar Köztársaság Érdemrend arany fokozata (2007), Vitézi Rend Arany Kereszt (2005), Sport Érdemérem Arany fokozat (1984), Széchenyi érem (2002) Konkoly-Thege Sándor Díj 2013

2013.05.10, Krebs András





Cikkajánló:


Hozzászólások:

























   
Horze Lovasáruház   KLP   Lovasvilág Lovasbolt   Decathlon   Tanita Lovasboltja   szerverbérlés, szerverhoszting, szerverüzemeltetés