Szembenézett a rákkal és lovagolt tovább

Te mit éreznél, ha kiderülne, hogy halálos kór lappang benned? A mindössze 19 éves díjugratónak, Makovnik Timinek a nyirokmirigy-rákkal és kemoterápiás kezelésekkel kellett szembenéznie. Amikor kiderült, hogy beteg, egyetlen kérése volt: hogy ne kelljen abbahagynia a lovaglást. Ami ezután történt, mindannyiunk számára példaértékű.

Még 5 képünk van Timiről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez

De meséljen betegségéről és gyógyulásáról ő maga:

"Rengeteg ideje terveztem ezt a posztot megcsinálni, leírni az érzéseimet ezzel kapcsolatban… Eddig a pillanatig nem igazán tudtam hogyan is kezdjek bele, annyi minden mondanivalóm van.

2015 tavaszán észleltem egy csomót a nyakamnál. Nem vettük figyelembe a családommal sokáig, mondván, hogy csak meghúztam magam lovaglás közben majd elmúlik. Hát nem múlt el. Majd nagynehezen rávettek, hogy menjek el a háziorvosomhoz legalább, nézessem meg. Engem is érdekelt már, hogy mi ez a csomó, így elmentem. Megvizsgált, és egy másik csomót vett észre a hónaljamban. Megijedtem, az orvosom továbbküldött mellkasröntgenre.

Még 5 képünk van Timiről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez

Elmentem, majd már ott állok az orvosokkal szemben, akik szánakozva néznek rám és rengeteg kérdést tesznek fel nekem. Egyszerűen nem fogtam fel mi történik velem. Rögtön átküldtek a tüdőgondozóba.

Sírtam, mert tudtam nagy baj van,

mindenki próbált nyugtatni, hogy ne gondoljak egyből a legrosszabra. Bementem az ottani főorvoshoz, megnyitotta a a képet és sokkot kaptam. Teljesen foltos volt a röntgenképem.

Innentől kezdve nem volt megállás; CT, majd biopszia, rengeteg beszélgetés orvosokkal. Megállapították: 4. stádiumban lévő Hodgin-limfóma, rosszindulatú daganat tünetek nélkül.

Kemoterápia azonnal.

Júniusban megkezdődtek a terápiáim. A teljes gyógyulást tűztem ki célnak. A terápia előtt megkérdeztem az orvosom, hogy mi lesz a lovaglással, ez az életem, nem bírok ki fél évet nélküle. A következőket mondta: megpróbálhatom, de nem hiszi, hogy bírni fogom, le fogok gyengülni.

Fél éven keresztül kaptam kemoterápiát kéthetente hétfőnként.

Az első két nap mindig szörnyen viseltem, teljesen legyengített, hánytam tőle, de az azt követő másfél hetet a lovardában töltöttem és lovagoltam, dolgoztam, versenyeztem,

de ami a legfontosabb, tiszta szívemből tudtam mosolyogni. Nem hagytam el magam, mindig maximalista voltam, a legjobbat akartam kihozni ebből is.

Még 5 képünk van Timiről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez

Ezzel a poszttal nem az önsajnáltatás a célom, csak el kellett mesélnem a történetem, hogy megismerjétek a poszt valódi mondanivalóját.

Én már tudom, hogy mennyire jó valóban pozitívan élni.

Mennyire jó elmondani a családomnak, hogy hálás vagyok nekik mindenért. Mindennek a jó oldalát nézem azóta. És sokkal boldogabban élek. Mindenből a legjobbat kell tudni kihozni, javítani a hibáinkon és a jelenre koncentrálni. Remélem, egyszer mindenki rálép erre az útra, és rájön, mennyivel könnyebb így élni.

Szeressétek önmagatokat, és küzdjetek erősen a kitűzött céljaitokért.

Mindenkinek egy élet adatik, éljétek teljesen, boldogan, elfogadóan. Ne hagyjátok, hogy a negatív energiák beszipolyozzanak benneteket.

Nekem november 23-án véget értek a kezeléseim, az eredményeim negatívak eddig. Fejben döntöttem el valamit, aminek az eredménye eddig kiváló.

Még 5 képünk van Timiről. Kattints a képre a galéria megtekintéséhez

Hétfőn kezelést kaptam, csütörtökön második lettem az Országos Bajnokságra minősítő versenyen

A kép rövid története: minősülnöm kellett az országos bajnokságra, hétfőn azonban kezelést kaptam. Az edzőm telefonált nekünk, hogy csütörtökön verseny ha szeretnék részt venni az OB-n.

Kedden már intéztem a lószállítót, szerdán edzésem volt majd csütörtökön utaztunk le Kecskemétre a versenyre! Azon a versenyen második helyezést sikerült elérnem amire nagyon büszke voltam. Kitartással értem el.

És hogy mire kellett odafigyelnem az edzések során? Arra, hogy ha már nem bírom, akkor pihenjek, sapkát hordtam napközben a nap miatt, és sokat kellett innom. Az akkori csapatomat pedig megkértem, hogy kezeljenek ugyanúgy, mint a betegségem előtt. Nem akartam hogy sajnáljanak, ezek mellett persze támogattak mindenben, csodálatosak voltak.

Köszönöm mindenkinek, aki segített nekem ezt a kemény időszakot végigcsinálni. Rengeteget tanultam tőletek, legfőképp a feltételek nélküli szeretetet. Hálás vagyok Nektek.

Rengeteg erőre és bátorságra volt szükségem ezt megosztani veletek.

Remélem, tudok segíteni ezzel a történettel másoknak, akik hasonló cipőben járnak."

2016.02.11. Írta: Makovnik Timi

Hozzászólások