Egyre csak rövidünek a napok, megérkezett a hideg őszi idő, hamarosan leesik az első hó. A lovak egy része ebben az időszakban sokkal többet tartózkodik az istállóban, illetve sáros, csúszós, felázott karámokban, mint tavasszal vagy nyáron. Nézzük, milyen hatása van a különböző tartástechnológiáknak a lovak patáira és ezáltal egészségükre.
Pataápolás a lehető legtermészetesebben
A pataápolás – körmölés és patkolás – a háziasított lovak használatának, tartásának fontos, szükséges velejárója. Lótartóként minél természetesebb körülményeket tudsz teremteni lovad számára, annál kisebb mértékben van szükség a paták faragására, vagy a pata védelmére, csúszásgátlásra.
Hazánkban az egyik legtermészetesebb körülmények között az Aggteleki Nemzeti Park hucul ménese él. Itt a lovak csak éjszakára vannak egy több hektáros karámba zárva. Minden nap szabadon legelésznek a park több száz hektáros, változatos növényzettel taglalt területén. Az itatás is természetes módon a patakból történik, így a lovak patái nem csak a reggeli harmattól, hanem a patak partján kitaposott sáros dagonyából is nedvességet nyernek.
A ménes pataápolása itt az őszi és a tavaszi, a szarufal visszavágására, a lábvég konformációk kezelésére terjedő körmölésből áll. A nyári szárazságban és a téli, fagyos talajon a szaru kopása jelentősebb, ilyenkor szinte csak a lábvég-konformációk okozta rendellenes szarukopásokat kell korrigálni. Ugyanezek a lovak munkára fogva fogat-, hátas-, illetve túralóként viszont igénylik a patkolást a túlzott szarukopás és a csúszásgátlás miatt.
Egy másik természetközeli módon tartott ménesben a lovak szintén több száz hektáron legelésznek télen-nyáron éjjel-nappal, az itatók körül található dagonya is. Itt viszont a sport felkészítő munka kezdetéig, vagyis az istállóba történő szállításig nincs a lovak patája felügyelve, illetve faragva. Az itt található lovak közül lényegesen több rendelkezik kisebb-nagyobb rendellenes lábvég konformációval, mint más, a pataápolást nem mellőző tenyészeteknél. Ebből arra következtethetünk, hogy a mai korszerű tenyésztési szempontok alapján szelektálódott lóállományoknál már nem elégséges csupán csak a természetes kopásra hagyatkozni, mert az önmagában nem képes az egészséges lábvégeket megtartani a növekedés során.
Az istálló és a pata kényes viszonya
Nem titok, hogy az istállózó tartás a lovak számára nem ideális, az ember kényelmét és gazdasági érdekeit szolgálja, istállóban általában a munkában, sportban használatos lovakat tartják. Itt a patkó használatát nem maga az istállós tartás követeli meg, hanem a munka mennyisége, milyensége teszi szükségessé.
Mivel a lovak a nap nagy részét a bokszokban állva töltik, és a napi mozgásuk intenzíven, de rövid ideig tart, így a pata a talajtól és munkától függően túl gyorsan és/vagy aszimmetrikusan kopik, esetleg a csúszásgátlást kell megoldani.
A szarutok természetes nedvességtartalmát az ideális rugalmasság fenntartásához áztatással, majd patazsír, pataolaj helyes használatával lehet pótolni.
A hagyományos mélyalmos tartástechnológia egyértelműen káros a lovak patájára, lábállására. Itt főleg a téli hónapokban a lovak több tíz centi vastag trágyarétegre szórt tisztább szalmán töltik idejük nagy részét. Mivel a mélyalom egy vastag szivacshoz hasonlóan minden lépésnél besüpped, illetve a sarokfalak elvékonyodó szárai miatt még hátra is billenti az ujjtengelyt, ezen hatások következtében a lovak patái megnyúlnak, a sarokfalak és sarokvánkosok összeszűkülnek, az inak, szalagok, ízületek rendellenes terhelést kapnak. A trágyában található ammónia pedig fokozottan elősegíti a nyírrothadás kialakulását.
A bokszos tartás egyértelmű hátránya a kis mozgástér, ugyanakkor az almot itt egyszerűbb folyamatosan tisztán és szárazon tartani.
Sár kellemetlen következményei
Az őszi és téli hónapok velejárója a sár, ami egyrészt felpuhítja a pata szaruját, másrészt a mozgás folyamán a pata a sáros mély talajba könnyebben besüllyed, megcsúszik. Felborul a lábak egyensúlya, szimmetrikus mozgása és a ló a hátsó lábával könnyen letapossa a patkót. Ez egyrészt balesetveszélyes, mert a ló beleléphet a patkóból kiálló szögekbe vagy a kápába, másrészt a szaru is károsodhat. Ilyen esetben meggondolandó a patkók eltávolítása.
A nyirkos idő és a sár kedvez a különféle baktériumoknak is, így az őszi-téli hónapok jellegzetes problémája a nyírrothadás, illetve a csüdsömör.
A nyírrothadás ellen napi rendszeres patapucolással védekezhetsz, de jó szolgálatot tehet az SBC paszta, a fakátrány, valamint a patkolókovácsoknál kapható speciális nyírfertőtlenítő szerek. A versenyzőknek érdemes figyelniük a dopping listán szereplő készítményekre.
A csüdsömör már keményebb dió, hiszen makacs elváltozás, ami a láb felsőbb részeire is felhúzódhat és sántaságot is okozhat. A csüdsömörben szenvedő, vagy arra hajlamos lovak lábait tisztán és szárazon kell tartani. Tehát a karámból, vagy a pályáról behozva le kell mosni róluk a sarat, majd alaposan megszárítani a lábaikat.
Érdemes az érintett bőrfelületet akár megelőzésképpen is valamilyen zsíros krémmel (Sudocream, Neogranormon, illetve valamilyen speciálisan erre a problémára kifejlesztett készítménnyel) leápolni, mielőtt a ló sáros talajon töltené az idejét. Fontos azonban, hogy ezeket a krémeket is naponta le kell mosni a bőrfelületről.
Komoly tartástechnológiai probléma lehet a téli hónapokban, ha a kisebb területű karámok talaja egyik nap sáros és a lovak patái mély nyomokat, lyukakat hagynak benne, majd másnap reggelre ez megfagy és a lovak ezen a keményre fagyott gumókon, gödrökön kénytelenek mozogni. Ilyenkor esetben is nagyon megnő a szalagok, ízületek sérülésének veszélye. Esetleg a talp érzékenysége, vékonysága miatt akár tályog kialakulásával is számolni kell.
A hidegebb hónapokban a kevesebbet használt, lovagolt lovak patáiról a patkókat el lehet távolítani. A szaru szabályozását úgy kell elvégezni, hogy az igazodjon a téli fagyos talajviszonyokhoz. Ilyenkor figyelembe kell venni, hogy a patáknak időre van szükségük a regenerálódáshoz. Nem tanácsos hetekre, vagy csak egy-két hónapra patkó nélkül hagyni a lovat, hiszen a szegek helyén könnyen töredezhet a szarufal, a talpnak és a nyírnak is meg kell szokni az új viszonyokat.
A néhány hónapos „pihenő” viszont segíti a lábvégek keringését, az irha működését és alapvetően a szaru minősége is javulhat.
2016.11.15. Forrás: Magyar Patkolókovácsok Egyesülete
Frissítve: 2022.07.28.
Fotó: Canva
