Tenyészszemlék

A ló bemutatása

A ló bemutatása sokkal nagyobb jelentőségű, és sokkal komolyabb feladat, mint azt általában gondolják. Nem szabad elfelejteni, hogy a bírálók az adott lovat (általában) nem ismerik, olyan képet fognak kialakítani róla, amilyet abban a néhány percben mutat, amíg előttük van. A lovat úgy kell bemutatni, hogy a lehető legjobb képet mutassa. Az itt kapott pontszámok vagy döntések esetleg egész életére elkísérik a lovat.

A tenyészszemléken történik a lovak küllemi és mozgásbírálata. Itt legtöbbször a tulajdonos (vagy az ő munkatársa) vezeti elő a lovat, bár bizonyos, nagyobb rendezvényeken erre szakszemélyzet van. Vannak olyan országok, ahol a ló-elővezetés szinte különálló szakma a lovas életen belül, és – bár külön költség természetesen egy profi elővezetőt megfizetni – a színvonalas rendezvényeken ők mutatják be a tenyésztők lovait, hogy a bírálók előtt a lehető legjobb képet mutassák az állatok. Sok kellemes vagy kellemetlen élmény alapja lehet egy jól vagy rosszul bemutatott ló, így a „jó az úgy is, látják azok, hogy milyen, ha értenek hozzá” szemlélet nem elfogadható. (Ugyanez vonatkozik a profi eladásra is. A vevőnek nem lehet azt mondani, hogy „ott van a második állásban, nézze meg, ha akarja”. Ráadásul eladáskor saját környezetében van a ló, tehát tudhatjuk, hogy hol és hogyan a legelőnyösebb számára a bemutatás.)

Előkészítés:

 A bemutatás nem a szemle napján kezdődik, hanem jóval korábban. Először is a lovat kiállítási kondícióba kell hozni. Ez a sport- vagy versenykondíciónál több, de nem azt jelenti, hogy úgy nézzen ki, mintha vágóra hizlaltuk volna. Nagyon enyhe plusz kondíciót jelent. Ha közben rendszeresen mozgatjuk, akkor zsír helyett (mellett) izomtömeg fog képződni, ami sokkal előnyösebb képet mutat. Egy kissé atlétikus, sportos megjelenésű állat szebb, mint egy hájas, elhízott, lógó hasú jószág. A versenykondíció sem kiállításra való, mert az apróbb küllemi hibák (nem lábszerkezeti hibák, hanem például kissé laza ágyék) kiütköznek, míg kiállítási kondícióban rejtve maradhatnak. A kondíció kialakítása (ha előzőleg nem megfelelő) 1-2 hónapot vesz igénybe, természetesen nagy egyedi eltérésekkel, és számít, hogy mi volt a kiindulási állapot. Idősebb, 15 év körüli lovak esetében ez már sokkal nehezebb, mint egy fiatal, 4-6 éves egyednél.
Nagyon fontos, hogy a körmözést, illetve az esetleges patkolást ne a szemle előtti napra hagyjuk, hanem kb. 1-2 héttel előtte végeztessük el. A frissen patkolt, vagy frissen körmözött ló gyakran előfordul, hogy „óvatosan” jár, topog, ne adj Isten, egy két napig nem jár tisztán, ami egy szemlén végzetes lehet.
A szemle előtti hetekben már gyakorolni kell magát az elővezetést, mert ezt egyik ló sem tudja magától. A lóra egy finom, vékony elegáns (szemző nélküli és tiszta) kantárt teszünk, egyéb nincsen rajta. Egészen fiatal, éves, esetleg kétéves csikók bemutatása kötőféken történik. (A kétéveseknél mind a kötőfék, mind a kantár elfogadott, az évesekre nem szokás kantárt tenni.) Ezután meg kell tanítani a lovat nyugodtan, négy lábon szabályosan állni, illetve lépésben és ügetésben elővezettetni. Nem alkalmas a szabályos felállításra az egy elővezető szárral kialakított felszerelés, mert nem lehet a ló jobb vagy bal oldalát külön külön segíteni a felállításkor, bár az arab show-kon roppant elegáns, szinte ékszer számba menő elővezető felszereléseket lehet látni.
El kell jutnunk odáig, hogy a ló megfelelő kondícióban legyen, patája rendben legyen, és meg tudjuk szabályosan állítani, illetve elő tudjuk vezetni lépésben és ügetésben.

Az utolsó simítások:

• A szemlét megelőző napon a lovat alaposan le kell ápolni, ha jó idő van meg is lehet fürdetni. (Ha lovunknak szokása, hogy éjjel lefekszik – természetesen a szürke ló a trágyába, de mindegyik a legnagyobb sárba -akkor mindezt megtehetjük reggel is, ha van rá idő).
• A sörény és a farokszőröket samponnal ki lehet mosni, és kifésülni, hogy szépen, lazán álljon, és dús, selymes hatása legyen. Ma már lehet olyan farok-ápoló sprayt kapni, amitől a farokszőrök az ápolás után nem tapadnak össze, hanem elállnak egymástól, és sokkal szebb képet mutat a ló farka. Nyugat-európai sportló fajtáknál szokás a ló farkának tövét, a farokrépa két oldalán megnyírni, magyar fajtáknál ez kifejezetten idegen, nem javasolt. (Ezen túl a farokszőr a pérát és a végbelet hivatott védeni, tehát szerepe is van.) A ló farkát lehet csepp alakúra tépni (magyar fajtáinknál ez a szokásos), vagy a csánk alatt egyenesre nyírni (pl. sportló fajtáknál), illetve a csánk magasságában egyenesre nyírni (angol telivéreknél).
• A sörényt is többféleképpen lehet előkészíteni. Az egyik lehetőség, ha kopaszra nyírjuk. Ez a szépen ívelt nyakat előnyösen befolyásolja, az egyenest vagy a kifordítottat hátrányosan, de mindenképpen sportos fazont kölcsönöz a lónak. Pej lónál a nyakélen a sörény töve alkotta fekete csík szépen keretezi a jól alakult nyakat. Ám kifejezetten ellenjavallt a sörény „ívesre nyírása”, vagyis a tarkónál és a marnál lenyírni, középen – fokozatosan – néhány cm-esre, felállóra hagyni. Ez kb. 500 m-ről sárga és szürke lónál megtévesztő lehet, de ne felejtsük el, hogy a bírálók ennél sokkal közelebb vannak, és az ilyenfajta trükköket nemigen „veszik be”. A felálló, kefe sörény a fjordoknál természetes, a mi fajtáinknál nem szép. A sörényt lehet hosszúságát meghagyva, a végét egyenesre nyírni, és kifésülni, kicsit megtépni, ha túl sűrű. Ez szép, gondozott benyomást kelt. A sörényt be is lehet fonni, ennek különböző módozatai vannak. Ha szépen sikerül, akkor elegáns, a szépen ívelt, hosszú nyakat kiemeli. Ha a ló karámban van, és a sörényének bizonyos részét eldörzsölte, akkor mindenképpen érdemes inkább lenyírni, hogy ne keltsen gondozatlan benyomást.
• A patákat közvetlenül az elővezetés előtt egészen vékonyan be lehet kenni patazsírral.
  Az elővezetés előtt a ló ne legyen nagyon lefárasztva, hogy élénk legyen a mozgásbírálaton, de túlságosan tele se legyen, mert akkor esetleg túlfűtöttsége nehezíti az objektív bírálatot. Mielőtt a lóra sor kerül célszerű futószáron vagy kézen vezetve bemelegíteni, hogy mozgása laza, elengedett legyen, de természetesen habosra főzni nem indokolt. Ha a lovunkat a fenti módon elő tudjuk készíteni, és be tudjuk mutatni, akkor a többi már a lovon és a bírálókon múlik.

Felállítás:

A felállítás a következőképpen történik. A lovat a bírálók elé vezetjük, és ott a kijelölt négyszögben úgy állítjuk fel, hogy a bal oldalát lássák a bírók. Szembe állunk a lóval, a jobb szárat a bal kezünkbe, a bal szárat a jobb kezünkbe fogjuk a zabla alatt kb. 20-30 cm-rel. A maradék szárat nem lógatjuk, mert abba a ló beleléphet, hanem karikába fogjuk valamelyik kezünkben. Semmiképpen se akasszuk az ujjunkat a zablakarikába, de ne is egy méteres száron próbáljuk meg „távirányítani” az állatot. A lovat a jobb és a bal szár mozgatásával tudjuk előre hátra léptetni, ha viszont úgy találjuk, hogy a felállítás nem előnyös, nyugodtan kérjünk, helyet, tegyünk egy kis kört, és próbálkozzunk újból. Általában akkor sikerül szépen a felállítás, ha nyugodt lépésből egyszerűen megállítjuk a lovat, esetleg utána egy felet hátraléptetjük. (Ilyenkor a megálláskor az elejére került testsúly újból hátra kerül). Ha túl sokat kell húzni-vonni a felállító helyen, akkor már általában nem lesz előnyös a végeredmény.
A szabályos állás a következő: a ló négy lábát egyenletesen terheli, testsúlyával nem dől az elejére, (mintha lépne az elővezető után). Az első lábak kis, a hátsók kis vagy közepes terpeszben olyan módon, hogy a bírálók felőli lábak vannak széjjelebb, a túloldaliak összébb. Mind a négy láb tisztán látható oldalról. A ló figyelmesen előre tekint, fülét hegyezi, fejét enyhén megemeli, (nem búsul). Összességében természetes tartásban, egyensúlyban, nyugodtan négy lábon áll, és élénk tekintettel figyel (ha kissé nyújtja a nyakát, az előnyös természetesen. Erre vannak külön trükkök, például kis zacskó-darab a pálca végén, vagy csörgő a zsebben, vagy egy sörétes fémdoboz csörgetése a nézőtéren, stb. Ennek a mutatványnak nagymesterei az arab-showk felvezetői). Ezt persze elég könnyű leírni, de aki próbálta már, az tudja, hogy kivitelezni annál nehezebb, különösen idegen helyen, egy élénk vérmérsékletű lóval. Mindenesetre, ha sikerült, próbáljunk meg a lótól hátralépni, hogy ne zavarjuk a képet. Persze van olyan ló, amivel ezt nem lehet megcsinálni, mert azonnal az ember után lép.

Elővezetés:

Amikor állásban elbírálták a lovat, egy kör lépés és egy kör ügetés következik az elővezető háromszög körül. Az elővezetés mindig jobb kézre történik, hiszen a bíróknak a lovat kell látni, és nem az embert. A sarkokban nem magunk körül megpördítve a lovat kanyarodunk be, hanem szépen jobb kézre befordulva. Ez persze nem könnyű, mert ilyenkor az elővezetőnek sokkal gyorsabban kell haladni a külső íven, mint a lónak, viszont így nem törik meg a ló lendülete, csak egy kicsit összébb tolódik – ha jól sikerül a forduló. A háromszög első szárán haladva a bírók hátulról bírálják el a ló mozgásának szabályosságát, a harmadik száron visszafelé (pontosan a bírókkal szemben kell haladnunk) szemből tudják megtenni ugyanezt, a második száron haladva pedig a lovat oldalról látva elbírálható a lépés hossza, rugalmassága, lendületessége. Nagyon fontos, hogy az elővezető a szárakat a zabla alatt kb. 30-40 cm-rel egy kézben összefogva, nem lógatva, olyan élénken haladjon a ló mellett, hogy az mozgásának legjavát tudja bemutatni. Célszerű egy díjlovagló pálcát a bal kezünkbe fogni, és magunk mögött, a csizma helyén a lovat lehet segíteni. A fordulókban a bal kezünket megemeljük a ló feje mellett, a bal szemének magasságában, ezzel segítjük a fordulóban. Semmit nem ér az az elővezetés, amikor a lóval szembe fordulva próbálja valaki előre rángatni az állatot (ilyenkor a ló kinyújtja a nyakát, és még kevésbé megy előre), vagy a száján csimpaszkodva igyekszik megakadályozni a lendületes mozgását, (ennek következménye, hogy a ló elferdül, lábsorrendjét összekavarja, nem lép maga alá, vagyis elbírálhatatlan lesz). Amennyiben külső ostoros segít a lovat elővezetni, akkor az a ló mögött 3-6 méterrel haladjon, ugyanazon az oldalon, mint az elővezető, különben ráugratja a lovat. Az ostorral jobb kézzel laposan, hátulról előre hajtva, a lótól függő intenzitással, egyenletesen biztassa élénkebb mozgásra. Szükség esetén az ostoros teljes körben kísérje el a lovat, mert szintén nem sokat használ az ügyön az a – sokszor látható – „megoldás”, amikor az ostoros jól megijeszti „a lusta dögöt”, az előre ugrik egy nagyot, jót ránt az elővezetőjén, majd az ostoros, mint aki jól végezte dolgát, megáll – és a ló is. Vagy ha túl durva volt a biztatás, akkor elővezetőstül, vagy nélküle elrohan. A lónak az adott jármódban ütemesen, lendületesen, élénken, lehetőleg egyenletes tempóban kell megtennie a kört (háromszöget).

A felvezető öltözéke:

A bemutatáskor az elővezető vagy szabályos lovasöltözetben legyen (a csizma helyett ajánlatos a sportcipő), vagy sportos-elegáns ruhában: pl. sportcipő, fehér vagy sötét nadrág, fehér ing vagy galléros tenisz-póló, esetleg nyakkendő (férfiak esetén).Igen nagy tiszteletlenség a lóval és a rendezvénnyel szemben a bírálók elé vonszolni egy ápolatlan, neveletlen lovat mondjuk rövidnadrágban, szakadt pólóban és strandpapucsban. Ilyenkor senki se sértődjön meg, ha elküldik a bíráló körből.

Novotni Péter 2012.01.26
Frissítve: 2023.03.13.
Fotó: Canva