Hogyan válik azonosíthatóvá a csikó?
Nyilvántartás, törzskönyvezés
Minden lótartó álma, hogy saját csikója legyen. A megfelelő kanca és mén kiválasztása, a fedeztetés és a sikeres ellés után az álom valóra is válhat. Fel is nevelhetjük otthon a csikót, ki is képezhetjük. Ahhoz, hogy munkánk ne vesszen kárba, hogy a ráfordított energia és anyagiak ne a veszteség oldalon szerepeljenek elengedhetetlen, hogy mindezt a hivatalos, szabályos úton valósítsuk meg.
Mit jelent a „nyilvántartás”?
Korábban, amíg számos kisebb-nagyobb ménes tevékenykedett az országban, többnyire tsz és állami gazdaság tulajdonában, a törzskönyvezett kancaállomány döntő részét ezekben a ménesekben tartották nyilván. A tenyésztési eseményeket Lótenyésztési Naplóban vezették. Ezekben a naplókban minden törzskönyvezett kancának volt egy oldala, amelyre bejegyezték a kanca adatait (törzskönyvi számát és nevét, születési idejét, színét, jegyeit, bélyegzését, tenyésztőjét és származását), és ebben rögzítették a tenyésztési eseményeket, a fedeztetés idejét, a fedezőmén törzskönyvi számát és nevét, a fedeztetés eredményét, a megszületett csikó ivarát, színét, bélyegzését, születési idejét, és további sorsát. Ezen túl természetesen léteztek a magángazdáknál is törzskönyvezett kancák, amelyek kis kemény kötésű könyvecskével rendelkeztek. Ez a könyvecske tulajdonképpen egy egylovas Lótenyésztési Napló volt, amely – tekintve, hogy borítója piros színű volt – „piros könyv”-ként élt a köztudatban. Azt tudni kell, hogy a tsz vagy állami gazdaság méneseiben, és magángazdáknál is léteztek törzskönyvezett kancák hiányos, vagy akár ismeretlen származással is! Ez jelentős eltérés a mai törzskönyvezési gyakorlathoz képest. A mi szempontunkból most annyiból érdekes ez a tény, hogy tudjuk, hogy akár olyan kanca is létezhet még, amelynek törzskönyvi szám van a nyakába bélyegezve, de származása részben vagy netán teljesen ismeretlen. Külön rangot jelentett, ha egy állományt törzstenyészetnek nyilvánítottak, és igen szigorú követelményeknek kellett megfelelni. A törzstenyészet gyakorlatilag azt jelentette, hogy valamely fajta fenntartásában vehet részt a ménes. A feltételek folyamatos meglétét, és a szakmai munka színvonalát az ún. törzstenyészeti felülvizsgálatokon ellenőrizték a tenyésztési hatóság szakemberei, a lótenyésztési főfelügyelők.
Ma a törzskönyvezett állományt a fajtatenyésztő egyesületek tartják nyilván. A legegyszerűbb úgy elképzelni, mintha az egy fajtához tartozó törzskönyvezett kancák mind egy „ménesben” lennének, de különböző tulajdonosoknál. A törzskönyvezési munkát, a tenyészeredmények regisztrációját központilag végzi az egyesület tenyésztésvezetője. Ma a törzskönyveztetésnek alapvető feltétele a fajtához tartozó származás. Minden fajtának van tenyésztési szabályzata, amelyben meghatározták, hogy milyen származású egyedeket fogadnak el fajtabelinek, esetleg melyek a főtörzskönyves illetve előtörzskönyves kategória feltételei. (Előtörzskönyves az a kanca, amelynek csikója, ha megfelelő mén után születik, már főtörzskönyves lehet.)
A tenyésztési szabályzatot az egyesület közgyűlése, vagyis a tenyésztők összessége hagyja jóvá. A származáson túl az egyesület előírhat további feltételeket ahhoz, hogy a kancát törzskönyvezze. Ilyen például a tenyészszemlén való bemutatás (a kanca életében egyszer) és ott meghatározott minimumszint elérése. Ezt a feltételt már több egyesület bevezette, törzskönyvezett állományának minőségi javítása érdekében.
A fajtatenyésztő egyesületek munkája
Az egyesületek évente kiadják valamilyen formában ménkatalógusukat, amely azon mének listája, melyeket a fajta abban a tenyészévben apaállatnak elismer. Az adott fajtát tenyésztő lótartó ebből a katalógusból választhat mént kancájának párosításához, hogy a csikó is fajtabelinek szülessen (és bélyegzésekor az adott fajta bélyegzését megkaphassa). Egyes speciális esetekre némelyik egyesületnél létezik a célpárosítás „intézménye”. Ez azt jelenti, hogy ha valaki olyan ménnel kíván párosítani, amely nem szerepel az adott fajta azévi listáján, azt megfelelő indoklással a fedeztetési idény előtt beküldi az egyesülethez, és a tenyésztési bizottság, vagy a tenyésztésvezető jóváhagyja, vagy elutasítja az adott konkrét párosítást.
Ilyen indok lehet például, ha valakinek van egy, a fajtastandardnél sokkal tömegesebb, durvább kancája, és mondjuk egy kiváló arabbal kívánja párosítani. A célpárosítások elbírálásánál mindig szempont, hogy a megszülető csikó származását tekintve biztosan, de feltételezhetően külleme és egyéb tulajdonságai alapján is illeszkedjen a fajtába. A törzskönyvezés része, hogy ma már egyre több egyesület előírja a csikók származásazonosítását vércsoport-vizsgálat alapján. Ennek célja, hogy az esetleges szándékos csalásokat, illetve a véletlen „baleseteket” kiszűrjék, és egy törzskönyvezett kanca bélyegzett csikójának származása biztosan igazolható legyen.
Nyilvántartásba vétel, azonosítás
1. A csikó életének abszolút „alapdokumentuma”, a fedeztetési/termékenyítési jegyzőkönyv (korábban fedeztetési jegy). Ez a fedeztetéskor kerül kiállításra.
2. A lovak illetve csikók első nyilvántartásba-vétele bélyegzésük alkalmával történik, amit a megyei lótenyésztési felügyelők végeznek el. Ilyenkor kiállítják a csikóról a csikóbélyegzési jegyzőkönyvet, korábban beírták (ugyanezen) adatait a csikókönyvbe. A csikó bélyegzésekor a lótenyésztési felügyelő ellenőrzi, hogy a fedeztetési jegyen szereplő adatok megfelelnek-e a bélyegzéskor tapasztaltaknak, például a kanca bélyegei, színe, jegyei, a csikó születési ideje, és ha valamilyen kétség merül fel a csikó származásának tekintetében, megtagadhatják a bélyegzést, és elrendelhetik a származásazonosítást.
A nyilvántartásba vételről a felvett adatokat törzskönyvezett állomány esetében eljuttatják a törzskönyvező szervezethez, a fajta tenyésztő egyesületéhez.
Törzskönyvezés – tenyészszemlék
A törzskönyvezési munka része, hogy minden egyesület rendszeresen szervez tenyészszemléket. E rendezvényeken a tagságnak lehetősége van a tulajdonában lévő lovat illetve csikót szakemberekből álló bíráló bizottság előtt bemutatni, és megismerni – egy esetleg elfogulatlanabb, ezáltal objektívebb – véleményt az adott egyedről. Természetesen itt van lehetőség a kortársakkal való összehasonlításra is, hiszen a bírálat ivar és korcsoportok szerint történik. A szemléken a tenyésztő képet kaphat arról, hogy a fajtán belül melyek a kiemelkedően jónak tartott egyedek, milyen irányba halad a fajta tenyésztése, és hol áll az ő saját lova ebben a mezőnyben.
Kaphat segítséget arra nézve, hogy a kancájához milyen mén lenne a legmegfelelőbb, hogy a megszülető csikó (feltételezhetően) jobb lóvá fejlődjön, mint az anyja. (Ez a tenyésztés célja: az utódgeneráció szárnyalja túl elődeit.) Ezeken a szemléken történik a fedezőmén-jelöltek első minősítése, szűrése is. A tenyésztők itt elővezetik azokat a ménjeiket, méncsikóikat, melyeket a tenyésztésben kívánnak alkalmazni. A bíráló bizottság a ló származása, külleme, mozgása és esetleges munkakészsége (például szabadonugró teszt) alapján eldönti, hogy a bemutatott egyed alkalmas-e arra, hogy kísérletet tegyen a ménvizsga letételére. Ha igen, akkor „beutalót” kap a ménvizsgára, mellyel valamelyik, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet által üzemeltetett méntelepen (Saját Teljesítmény Vizsgáló Állomáson) bejelentkezik vizsgára. Ezeket a vizsgákat általában évente 3-4 alkalommal rendezik meg.
A vizsgán az MGSZH szakemberei a fajtatenyésztő egyesület által kiadott fajta-standard és teljesítmény-vizsgálati kódex szerint több napon keresztül figyelik a mének munkáját, viselkedését, küllemét, mozgását, tesztelik várható feltételezhető teljesítményüket. A vizsga végén kiállítják a ló eredményeit tartalmazó bizonyítványt (részeredmények és összesített pontszám), amely alapján a fajtát tenyésztő egyesület szakemberei eldöntik, hogy a mén kap-e tenyésztési engedélyt, ha igen, milyet. (Például lehet térben vagy időben korlátozni egy mén tenyésztési engedélyét, vagyis például szólhat csak saját kancákra, vagy csak mondjuk egy évre, vagy csak az úgynevezett köztenyésztésre, illetve lehet általános érvényű, és a fajtán belül teljes körű.) A szemlén elutasított mének egyik részének „van még egy lehetősége”: a saját teljesítmény alapján megszerzett tenyésztési engedély. Ezek az olyan mének, amelyeknek nincsen különösebb küllemi, mozgásbeli problémájuk, származásuk is „rendben van”, de a bírálók szerint nem olyan mértékben plusz variánsai a fajtának, ami tenyésztésbe állításukat indokolná. Ezek a lovak, ha a sportban bizonyítják, hogy igenis messze a fajta-átlag feletti minőséget képviselnek, teljesítményük alapján kaphatnak tenyésztési engedélyt. Vannak olyan mének, amelyek viszont olyan fokú küllemi, esetleg származásbeli, típusbeli problémával rendelkeznek, ami a tenyésztésből való kizárásukat indokolja.
Szöveg és fotók: Novotni Péter
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva
