Lóvásárlási kisokos
Festéket a festékboltból, lovat a lóboltból?

Megszületett tehát az elhatározás: új taggal bővítjük a családunkat; veszünk egy lovat. Hurrá! De hogy is működik ez a gyakorlatban?

Hol és hogyan vásároljunk?

A ló vásárlását mindig nagyon alaposan elő kell készíteni. A lovat csak akkor szabad megvenni, ha a tartásához már minden megvan: istálló, takarmány, felszerelés, vagy bértartó hely. A fordított sorrend rengeteg bajt okozhat.

A vásárlást nem szabad elkapkodni. Gondoljunk arra, hogy a lovat, amit meg akarunk venni, akár 10-15 évig fogjuk tartani – szerencsés esetben -, tehát csak olyan lehet, ami igazán tetszik. A „nem ilyet akartam, de jó lesz ez is” lovak ritkán válnak be. Célszerű, ha van rá mód, olyan helyről venni a lovat, ahol többször is megnézhetjük, ismerjük a tartási körülményeket, a ló egészségi állapotát, szokásait, ki tudjuk próbálni, hogy valóban megfelel-e célunknak.

Mindig vezettessük ki a lovat (miután az istállóban már megnéztük, körbejártuk). Soha ne vegyünk lovat istállóból, különösen nem állásból. Ha ennek éppen akkor valami akadálya van, az helyből gyanús. A lovat nézzük meg munkában, és lehetőleg próbáljuk is ki, természetesen az eladó jelenlétében.

Amennyiben idegen helyen vásárolunk, nem baj, ha van velünk szakember. Akkor is érdemes – és nem szégyen – segítséget kérni a vásárláshoz, ha az pénzbe kerül. Lehet, hogy sokkal olcsóbb, mint megvenni egy nem megfelelő lovat.

Egyre inkább terjednek a fényképes apróhirdetések, ami üdvözlendő, mert sok felesleges utazástól megkímélheti a vevőt. Ezzel együtt tudni kell, hogy az amatőr fotó a legtöbb esetben rosszabb, mint a ló. A szakértő felvétele a lovat jól visszaadó kép, a profi fotósé pedig akár jobb is lehet, mint maga a ló.

Vásárlás előtt mindig kérjük el az adott ló papírjait (lóútlevél, származási lap, fedeztetési jegy), és ellenőrizzük, hogy az azokon feltüntetett adatok egybevágóak-e a lovon látható ismertetőjegyekkel. A nagy értékű lovak esetében szokás szakállatorvossal vételi vizsgálatot végeztetni.

Sportló esetében lehet kérni a hivatalos eredményeit. Ha az eladó szerint „simán elmegy egynegyvenen”, annak biztosan van igazolható komoly versenyeredménye is. Ha nincs, akkor mégsem megy el. A „ki-be ugrál a két méteres nagykapun” történeteket sem kell feltétlenül hiteles versenyeredményként kezelni, csak úgy, mint a „múltkor megugrattuk, de már nem tudtuk hova rakni neki a rudat” jellegű élménybeszámolókat.

Hobbilónak mindenképpen ajánlatos középkorú, vagy idősebb lovat venni, amelyet jól kiképeztek – és persze egészséges. Ha mindenképpen csikót akar valaki venni, – mert mondjuk meg van a lehetősége a szakszerű kiképzésre vagy kiképeztetésre – akkor meg kell nézni, hogy milyenek voltak az addigi felnevelés körülményei. Egy csikó, amely a falhoz kötve nőtt fel 2-3 éves koráig, kétséges, hogy kellő szervezeti szilárdsággal, edzettséggel rendelkezik. A csikónál az alapvető viselkedési tulajdonságokat mindenképpen teszteljük le. Gazdasági szempontból a legolcsóbb a 2-2,5 éves, és kevésbé zsákbamacska, mint a fiatalabbak.

Nincs az a szakember, aki egy néhány hónapos, vagy egyéves csikóból meg tudja biztosan mondani, hogy az milyen ló lesz. A régi mondás szerint: nézd meg a csikót három naposan, három hetesen, azután három évesen.

A ló ára

A ló árát nehéz meghatározni, mert rendkívüli eltérések lehetnek akár egyazon ló árát illetően is, különböző körülmények között. Lássuk mégis, hogy mi befolyásolja egy egyed értékét.

Meghatározó, hogy milyen fajtájú a ló. Vannak divatos, keresett fajták, vagy nagyon ritka fajták, amelyek azonos használati érték mellett sokkal drágábbak egy gyakoribb fajtájú társuknál. Ezt természetesen a fajta jó menedzselésével lehet alakítani. Keresett, viszonylag drága fajta például a fríz, a haflingi, vagy a lipicai.

Nyilvánvalóan meghatározó a ló kiképzettségi szintje, illetve esetleges sportteljesítménye. Egy magasan kiképzett ló, vagy a komoly sporteredményeket elért és még aktívan versenyző ló ára többszöröse lehet egy egyéb paramétereiben (fajta, méret, szín, ivar, származás stb.) azonos másikénál. Ezeknek a sportlovaknak az ára meghatározhatatlanul magas, gyakorlatilag nincs felső határ.

Valamelyest befolyásolja az árat az ivar is. Általában legdrágábbak a tenyésztési engedéllyel rendelkező mének (nem hobbiló kategória), azután jönnek a kancák, és végül a heréltek (ideális hobbiló).

Ez persze nem igaz a sport és versenylovakra, ott a teljesítmény a döntő.

Meghatározó lehet a származás is. Az adott egyed őseit tekintve milyen értéket képvisel az adott fajtában, illetve ősei alapján milyen teljesítmény várható tőle. Ha például valamely hagyományos fajtáról van szó, számít, hogy milyen ritka, régi vonal képviselője a ló.

Bizonyos mértékig számít a szín, bár a ló “jóságát” nem befolyásolja, legfeljebb van, akinek ez tetszik, másoknak az. Vannak mindenesetre jól eladható divatos, vagy éppen ritka színek, mint pl. a fekete, vagy az izabella fakó. De van olyan is, aki szerint “mindegy milyen színű a ló, csak szürke legyen”. Általában kedveltek a sötétszürke színek, főleg ha almázott is, amit tévesen deresnek neveznek, és előfordul, hogy azt sem veszik tudomásul, hogy ez átmeneti állapot, és a sötétszürke idősebb korára teljesen kivilágosodik, és esetleg hófehér lesz. Érdekesség, természetesen félvér fajták esetén, a tarka szín is. Általában a legkevésbé kurrens szín a pej és a sárga.

Hobbilónál – mivel alapvető szelekciós szempont – ármeghatározó a ló szelídsége, jelleme, kezessége és megbízhatósága is.

Meghatározza az árat a környezet, ahol  a ló bemutatásra kerül. Ugyanazon ló kikiáltási ára nagyban eltér, ha egy kis sufniból, koszosan, csapzottan, körmözetlenül cibálják, vonszolják elő két hízómarha közül, vagy ha ugyanez a ló szépen le van ápolva, meg van körmözve, kézhez van valamelyest szoktatva, és mondjuk egy szép, kulturált istállóból vezetik elő, szakszerű módon.

Ezen túl persze nagyon sokat számít, hogy ki a vevő, vagyis “kit hogy lehet becsapni”. Aki nem igazán lóhoz értő szakember, az legyen óvatos, mert ez egy-két mondat után kiderül, és előfordulhat, hogy nem az áhított lovat veszi meg, nem is akármilyen áron.

Utána esetleg a nagyon rendes eladó hajlandó visszavenni a portékát – fél áron. A rutinos (és esetleg nem túlságosan korrekt) eladó először körülszaglássza a vevőt, hogy mik az igényei, milyen lovat keres, és lám, micsoda szerencse, neki pont olyan van.

Vannak bizonyos trükkök, amikkel a ló hibái részben vagy teljesen rövid ideig eltitkolhatóak, illetve a valósnál jobb tulajdonságokat mutat a bemutatott ló. A legismertebb a ló leitatása, vagy éppen a borzolt szőrzet fényessé tétele azzal, hogy a ló az istállóban – ha kell, ha nem – takaróban áll. Az elővezetéskor apró csörgő, nylon-zacskó használata a lovat jobb mozgásúnak mutatja, mint amilyen valójában – pedig csak meg van ijesztve.

Az alkudozást nem kell túlzásba vinni akkor, ha biztosak vagyunk benne, hogy megtaláltuk a mi lovunkat. Gondoljunk arra, hogy egy (átlagos magyar) hobbiló árából le tudunk alkudni mondjuk 50.000 forintot – ez maximum 1-2 hónap tartási költsége. Vagyis pár tízezer forint különbség miatt ne válasszuk a kevésbé tetsző lovat, hiszen a különbséget néhány hónap alatt megeszi, és esetleg tíz évig nézünk egy olyan lovat, ami nem is az igazi – vagy hamarosan elkezdjük árulni.

Adásvételi szerződés

Ha a lóvásárlás mellett döntöttünk, feltétlenül célszerű adásvételi szerződést írni a későbbi félreértések, viták elkerülése érdekében. Ha az eladó netán erre nem hajlandó valamilyen ürügyre hivatkozva, akkor álljunk el az üzlettől.

A szerződés tartalmazza az eladó és a vevő pontos adatait, a ló pontos adatait (azonosítás, bélyegzés), valamint a közösen kialkudott vételárat. Fontos része a szerződésnek, hogy a ló szállítása kinek a költségére, és kinek a kockázatára történik. Szintén szerepeljen a szerződésben, hogy a ló elszállításának meddig kell megtörténnie, illetve ha nem történik meg, a további tartás költsége és kockázata kit terhel, és milyen mértékben. A szerződésben fel kell tüntetni minden olyan adatot, tényt, amely az üzlet kialakításában szerepet játszott, vagyis a ló egészségi állapotára vonatkozó, a vevő tudomására hozott tény, vagy egyéb információ.

Érdemes a szerződésbe foglalni a lóval átadott/átvett okmányok felsorolását (lóútlevél, fedeztetési jegy, származási lap).

Lóútlevél nélkül ne vegyünk lovat. Az útlevél tulajdonosi betétlapját írassuk alá az eladóval, hogy a tulajdonjogot gond nélkül át tudjuk íratni.

Értékes tenyészállatok esetén indokolt lehet a származás vérfaktoranalízis (esetleg DNS vizsgálat) alapján történő igazolása is. Ha a lóról készült vételi vizsgálat, annak eredménye szintén képezze a szerződés mellékletét.

Kancák esetében ne feledkezzünk meg a vemhességi állapot tisztázásáról, és ha ennek az üzlet szempontjából van jelentősége, írásban rögzítsük azt. Szintén a későbbi viták elkerülése érdekében érdemes állatorvosi igazolást csatolni a szerződéshez a vemhességről. Ez néhány ezer forintos költség és mind a vevő, mind az eladó számára megnyugtató. Ultrahangos készülékkel kb. 17-19 napos vemhesség már kimutatható, viszont mivel egy fiatal vehem nyomtalanul szívódhat fel, ezért a szerződő feleknek fontos tudni, hogy az adásvétel pillanatában vemhes-e a ló. Ez még sajnos korántsem azt jelenti, hogy a kanca meg is fog elleni.

Jó tudni, hogy vannak úgynevezett szavatossági hibák, melyek eltitkolása esetén az eladó a lovat köteles visszavásárolni. Ilyen a hörgősség, a kehesség, a karórágás, szitálás. Amennyiben a korrekt eladó valamelyik ilyen hibát a vevővel közölte, és az a lóra annak ellenére igényt tart, akkor az eladó érdeke, hogy a szerződésben is rögzítsék ezt a tényt.

2013.03.21,  Szerző: Novotni Péter
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva