Kezdőlap Blog Oldal 70

Lázár Ervin – A szabatoni lovas II.

Lázár Ervin – A szabatoni lovas II.

Vissza az első részre <<

Egy téli lovaglás szerencsétlenül végződött. A ló földhöz vágta magát, és egy ekevas fölszakította a hasát, alig-alig tudott felállni, a vas szakította sebből rózsaszínűen dudorodtak ki a belei. A csillagtalan arcú hófehér lett, lóhalálában rohantak az állatorvosért, az csak a fejét csóválta – nem, alig van rá esély, hogy megmaradjon. A fekete ember naphosszat az istálló előtt gunnyasztott, hóesés, csípős hideg nem zavarta, tízpercenként kellett neki jelenteni, mit csinál a ló.

Mégis megmaradt. Tavasszal már újra toporzékolt, élettelien nyerített, a fekete ember arcán mintha egy pillanatra felragyogtak volna a csillagok. Márciusban újra kezdődtek az öldöklő lovaglások, a csúszós, sáros talajon rohantak, dübörgött a föld, keresztet kellett vetni, uramisten, micsoda sátáni pár ez.

Talán a csúszós talaj volt az oka, talán nem is akarta a mén hanyatt vágni magát. A lovas alászorult, egy fojtott, elhaló kiáltás, a ló fölugrott, erőtlenül táncolt a földön fekvő rongycsomó test körül. Levetett kalappal vitték a holttestet a kastélyba, akkor látták csak, hogy ez az ember a ház egyetlen szobáját lakta, fapriccsen aludt és egy szekrény, egy ikszlábú asztal meg egy csuhéfonatos szék volt a szoba összes berendezése. Ott ravatalozták fel a priccsen.

A temetésre csak egyetlen ember érkezett, egy lefátyolozott arcú, merev tartású nő, hangtalanul nézte végig, ahogy a park fái közt elhantolták a csillagtalanarcút, nem sírt, a válla se rándult. A temetés után bement az istállóba, megállt a ló mögött. Mereven nézte, a mén felemelte a fejét, hátrafordult, ideges rángások futkostak a bőre alatt.

A nő sarkon fordult, elment.

A ló attól a naptól kezdve nem ivott, nem evett. Minden hajnalon mereven bámulta az ajtót. Várta a csillagtalan arcú embert. Egyre nyugtalanabb lett, már senki se merte megközelíteni. Egy világos, tavaszi éjszakán elszakította kötőfékét, nekirontott a bezárt ajtónak, – a két lomha, vasalt ajtószárny kitárult –, kirohant az éjszakába. Az éjjeliőr felébresztette a férfiakat, de senki egy lépést sem tett a ló után, döbbenten bámulták a fantomlovat, ugyanúgy rúgkapált, ágaskodott, mintha hátán ülne halott lovasa.

Még világosodás előtt bevágtatott az erdőbe. Sohasem kereste senki, nem is látták többé. De azóta viharos éjszakákon hallani vélik, hogy a mén versenyt száguld a széllel, házakat, erdőrészeket ugrik át, patája könnyed érintésével megcsörrenti a háztetők cserepeit. Nagyon sokáig azt hitték, hogy a szellemló egyedül száguldozik az éjszakában, de aztán egyszer meglátta valaki. Megesküdött rá, hogy egy fekete ember ült a lovon, arcán csillagok és holdak ragyogtak.

Frissítve: 2023.04.21.
Fotó: Canva

Arab telivérek kultusza

Úrlovak

 

A divathóbort támasztotta fel az egykor legendás arab telivér lófajtát – a Közel-Keletről elszármazott négylábúak tartása az utóbbi években lett sikk a Lajtától nyugatra.

Gyémántokkal kirakott finom művű kantárok, aranyozott platinazablák, díszes selyem lótakarók és arab telivéreket formázó brillkösöntyűk sorjáztak a november második hétvégéjén megrendezett veronai lovas világvásár, a Fiera Cavalli arab telivéreket kiállító több ezer négyzetméteres pavilonjának elegáns tárlóiban. Az eurószázezreket érő ékszerekkel a Bulgari divatcég emelte az olasz arabtelivér-tenyésztő egyesület fényét. Jelezve, hogy a Lajtától nyugatra egyre nagyobb népszerűségnek örvend az arab hátasok tartása, noha ez nem épp az átlagpolgárok hobbija. Mert bár a nyugat-európai országok masszív és magyar mércével igen tehetős középosztályára alapozva az EU-ban 10 milliárd eurós, az USA-ban pedig több mint 40 milliárd dolláros forgalmat lebonyolító – a lovas sportok szinte minden ágára kiterjedő – iparág alakult ki (HVG, 2005. november 19.), az arab telivérek kedvelői köztük is külön kasztot alkotnak.

A festőien tetszetős küllemű, acélosan kemény és kitartó arab (valamint az ide sorolandó berber és szíriai) lovakat őshazájukban is kultusz övezi, némelyek egyenesen Mohamed próféta csodakancáinak leszármazottjaként tisztelik őket. Közel-Kelet-szerte legendák szólnak a datolyán felnevelt, az emberrel egy sátorban lakó csodanégylábúakról, amelyek gazdájuk számára mindennél – még a családtagok életénél is – többet érnek. A minden tavasszal Dubaiban megrendezett nemzetközi lóvásáron manapság is dollármilliókért cserélnek gazdát a legjobbnak tartott tenyészállatok, az egyebek mellett Szaúd-Arábiában, Katarban, Jordániában, Egyiptomban megrendezett, galopp mintájú síkversenyeken pedig szintén dollármilliókért futnak a derék négylábúak. De Törökországban is arab telivérek száguldanak a lóversenypályákon – évi 1,5 milliárd dolláros árbevételt generálva a szervezőknek.

Az elmúlt években azonban a Közel-Kelet és az olyan, klasszikus fajtafenntartó központok mellett, mint a magyarországi Bábolna, a lengyelországi Janow Podlaski vagy a németországi Marbach, a tehetősebb ó- és újvilági nagypolgárság körében is divat lett az arab telivér. “Egy jó pedigréjű csikó ára Amerikában is 100 ezer dollárnál kezdődik, egy már bizonyítottan kiváló utódokat világra hozó kanca ennek az öt-hatszorosába is kerülhet, de a milliódolláros ló sem ritka” – jellemzik az újvilági piacot Denise Hearst és Kirsten Mathieson, az Arab lovak világmagazinja című amerikai szaklap szerkesztői az orgánum hasábjain.

A luxushóbort magyarázata a fajta ősisége, egyedisége és az, hogy kevés van belőlük. A pár tízezres világpopulációjú fajta a lóállomány elit kasztjának is nevezhető, habár az árvilágcsúcsot egy angol telivér tartja – 1985-ben az USA-ban 13,1 millió dollárt fizetett új tulajdonosa a Seattle Dancer nevű galopplóért. (Egyébként az angol telivéreket is a szívós és gyors kelta póni és az akkor már bizonyított arab lovak keresztezéséből tenyésztették ki az 1700-as évek elején, miként az összes mai kultúrfajta ereiben is jelentős mennyiségű arab vér csörgedezik.)

Az arab telivérek egyedeit ugyan lovagolják és fogatolják is, de a mai sportok közül már csak a távlovaglásban bizonyítják újra és újra legendás képességeiket. A szakág idei 160 kilométeres világbajnokságát augusztus 20-án Aachenben egy bábolnai tenyésztésű, a shagya törzshöz tartozó Hungares nevű hátas nyerte el egy spanyol versenyzővel a nyergében. (Bár rendeznek külön díjugrató, díjlovas, valamint – a két előző szakágat és a terepen rendezett “lovas crosst” egyesítő – úgynevezett military számokat is e fajtának, a hivatalos versenyeken a futottak még kategóriájában végeznek.) A fajtát ugyanakkor a legújabb divatot követők már nemcsak a genetikai értékmegőrzés és a tradíció ápolása okán, hanem elsősorban státusszimbólumként tartják, s legfeljebb a kutya-macska szépségversenyekre hajazó küllembírálati bajnokságokra hordják el tulajdonosaik.

Az arab lovak státusszimbólum volta nem csupán az árban és az öncélban érhető tetten, de tartási körülményeikben is megnyilvánul. Fűtött istálló, zab és széna helyett pedig különleges – fehérjével, vitaminokkal és ásványi anyagokkal dúsított -, méregdrága takarmánykeverék dukál e derék háziállatoknak. A selymes szőr, a dús farok és sörény ápolását pedig erre specializálódott lókozmetikusok végzik – az interneten is közzétett hirdetéseik tanúsága szerint 500-1000 dollárért “kezelésenként”. Így együttesen egy hobbista is kifizethet 4-5 millió forintnak megfelelő dollárt vagy eurót egyetlen lova tartására, ápolására évente.

 

2006.11.29. Vajna Tamás
Forrás: HVG
Frissítve: 2023.06.16.
Fotók: Canva

Schleswigi hidegvérű – Schleswiger Heavy Draft – Slesvig Holsteiner

Schleswigi hidegvérű – Schleswiger Heavy Draft – Slesvig Holsteiner

 

A fajta eredete és története

Németország északi részén fejlődött ki, középméretű és súlyú és hatással volt a Jutland hidegvérű és más nehéztestű lovak kialakulásában. A Schleswigi munkalónak szolgált, manapság viszont veszélyeztetett őshonos fajta.

Az 1888-as év elején a Schleswig Holstein szövetsége úgy határoztak, hogy szétválasztják a melegvérű és hidegvérű lovakat. 1891-ben megalakult a Schleswigi Lótenyésztők Társasága. A különböző fajták bevezetése által (Oldenburgi, Holsteini és Suffolk Punch) még nem kapták meg a várt eredményt. 1862-ben Jutland mént importáltak. 1930 óta gyakorlatilag minden Schleswigi hidegvérű Oppenheim fiának, Munkedal rokona (Shire vagy Suffolk Punch).

Népszerűsége 1949-ben nőtt meg. A méneskönyv 25 000 kancát és 450 mént regisztrált. A Schleswigi hidegvérű fajtát a mezőgazdaságban használták egészen a gépesítés elterjedéséig. Számuk 1976-ban drasztikusan lecsökkent, csak 35 kanca és 5 mén maradt fenn. Néhány év alatt a régi szövetség feloszlott és a fajta eggyé vált a hamburgi Schleswig Holstein Ménkönyvvel. 1991-ben a Schleswigi Hidegvérű Tenyésztők Szövetsége megalakult a fajta gondozása és védelme céljával. Ma a szövetség körülbelül 200 fős, most 200 kanca és 30 mén van regisztrálva a ménkönyvben.

A fajta jellemzői

Középméretű és súlyú ló, körülbelül 154-162 cm magas. A lábak erősek és szárazak, könnyed bokaszőrök borítják. A paták jó minőségűek. A hát rövid és jól izmolt. A fej rövid és egyenes, széles homlokkal. A nyak arányos. Rendszerint gesztenye (sárga) színű, bár szürke, fekete és pej színben is előfordul. Kiválóan mozog lépésben és ügetésben. Nyugodt és kiválóan tanítható. Sokoldalú, élénk és rendkívül kitartó és könnyű eltartani. Etetési problémák ennél a fajtánál gyakorlatilag nincsenek.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.18.
Fotó: Canva

VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Sanhe

Sanhe

 

A fajta eredete és története

Belső-Mongólia Autonóm Területének északkeleti részén található meg a fajta, főként hátaslónak és kocsilónak használják. Három folyó van Kínában. Ezeknek a területeknek a környékén található a legjobb füves terület. A Sahne fajta Kína legjobban fejlett fajtája.

1904 és 1905 idején orosz Zabaikal lovakat hoztak át, és a Bajkál fajtát helyi fajtákkal keresztezték. Orlov és Bechuk lovakat hoztak be 1917-ben az orosz telepesek a területre. 1934-től 1945-ig egy farm alakult meg, melyet a japánok alapítottak meg, itt Anglo-Arab, Arab, Telivér, amerikai ügető és Chitran lovak voltak. 1955-ben a Kínai Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma megkezdte a keresztezett lovak felbecsülését a területen és meglapítottak két méntelepet egy új fajta kitenyésztésére, mely a Sahne nevet kapta.

A fajta jellemzői

A Sahne lovak szilárdak és izmosak. Rendszerint gesztenye vagy pej színű, más színben elég ritka.

Versenylónak, hátaslónak és fogatban is használják. Általában dőlt a lapockájuk, izmos és a kemény paták is jellemzőek a kínai fajtákra.

 

Fordította: Jenna2
Frissítve: 2023.04.17.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Kustanair

Kustanair

 

A fajta eredete és története

Másnéven Kustanai vagy Kustanaiskaya, a Kustanair fajta a nyugat-kazahsztáni sztyeppéken fejlődött ki. A tenyésztés 1887-ben vette kezdetét a Turgai méntelep megalapításával és hivatalosan 1951-ben ismerték el. Itt a helyi sztyeppi lovakat doni, Adtrakhan, Strelets és telivér lovakkal keresztezték.

Az 1920-as években két különböző kezelési rendszert állítottak fel, hogy két különböző típust tenyésszenek a Kustanair fajtából: egy hátasló és egy sztyeppi ló típust.

A fajta jellemzői

A hátasló típus telivér vérvonalat hordoz, míg a sztyeppi típus magában foglalja a legtöbb más fajtával történő keresztezést. A mai Kustanair egy masszív fajta, amelyben ügyesen kombinálódnak a hátasló jellegzetességek a kifejezett sztyeppi vérvonallal.

Sokoldolú, erős, kitartó ló. Nyugodt és energikus. Marmagasságuk 152-154 cm, pej, sötétpej, fekete, vörössárga és szürke színben találhatók meg.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.17.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Albínó – Albino – American Cream and White

Albínó – Albino – American Cream and White

 

A fajta eredete és története

Ez az ‘albínó’ ló általában nem is igazi albínó, de az Amerikai Albínó Lovas Klub (közismertebb ez a neve, mint a Fehér Lovas Klub) kikiáltotta Domináns Fehérnek. A Domináns Fehér sokféle ló lehet, Quarter, Arab, Standardbred, stb.; így rendelkezik fehér szőrzettel, rózsaszín bőrrel és sötét szemekkel, amelyek általában feketék, barnák vagy kékek. Az igazi albínóknak természetesen rózsaszín a szeme, értelemszerűen a Domináns Fehér általában magában hordozza a színhibás (színtelen) géneket.

A WHC bemutatott már olyan tökéletesen kitenyésztett állatokat, amelyek eme különleges lófajtának megfelelnek, és amelyek csaknem pontosan ugyanilyenek.

Az Amerikai Albínó Lovas Klub 1937-ben alakult, a Fehér Lovas Tanya közelében lévő Naper-ben, amely Nebraska-ban található. Old King, a rózsaszín bőrű és barna szemű fehér csődör alapozta meg az Amerikai Albínó fajtát.

Bár az ő alapszínének a mostani lovaknál nyoma veszett, a biztosan uralkodó fajta az Arab ló lett, pár Morgannal együtt. Old King leszármazottai megőrizték az ő színeit és mintáit amikor keresztezték az utódokat pár más színű Morgannal. A fajta megalapítása óta, az AAHC készített egy pontos fajta-típust (egy tiszta fehér lovat), amelyet megpróbált fenntartani. 1970-ben, az AAHC Fehér Lovas Klubbá vált, és néha betoldott az albínó keresztezéséhez még egy beosztást (egy fajtát), mint az Amerikai Cream (Amerikai Krémszínű), amelynek a színe volt jelentős a lovaknál.

A fajta jellemzői

Nem meglepő, hogy a leglényegesebb testi jellegzetessége az Amerikai Albínónak a fehér szőrzet, fehér farok és sörény, rózsaszín bőr, és fekete, barna vagy sötétkék szemek. Az Amerikai Albínók külső színezete a megszokott fehér fajtánként, a hátas fajtában, és Arab fajtában és az elkülönített pónikategóriákban. A szokványos és hátas fajta 154 cm magas, az Arab fajtánál meglehetősen karcsúbb és rövidebb. Mivel az Amerikai Albínó általában más színű (nem albínó) fajta, ezt a jellegzetességét minden állat magában hordhatja, általában az apaállattól örökli, amely nem biztos, hogy Quarter ló, Arab, Morgan vagy telivér.

 

Fordította: Gabrielle
Frissítve: 2023.04.17.
Fotók: Canva

A helyes módszerek és a lélektan alkalmazásának fontossága a lovasoktatásnál

A helyes módszerek és a lélektan alkalmazásának fontossága
a lovasoktatásnál

 

A pszichológia, mint önálló tudományág, a lelki jelenségekkel foglalkozik, mellékága, a sportpszichológia pedig kifejezetten a sport hatására kialakuló lelki folyamatokkal és hatásokkal. Minden sportágban szükség van némi pszichológia alkalmazására, hiszen az edzők emberekkel dolgoznak, és az eredményes együttműködéshez kölcsönös megértésre van szükség. A lovassport esetében az oktató számára nagyobb a kihívás, ugyanis nem csupán a tanítvány-edző, hanem  a tanítvány-ló közötti bizalmi kapcsolat kialakítására is figyelnie kell.

Az emberekkel való helyes bánásmód az edző esetében egyrészt adottság, másrészt tanult folyamat. A sportban a személyiség feltárása és helyes megítélése alapján lehet a technikai tanulást és a fizikai követelményeket felépíteni. Ennek alapja elsősorban az, hogy az edző tudatában van annak, hogy minden ember eltérő személyiséggel rendelkezik, melynek meghatározásánál csakis az adott egyén a fontos.

F.Alport szerint: A személyiség azoknak a szokásoknak, sajátos és általános magatartásoknak, érzelmeknek, temperamentumoknak stb. összessége, amelyekkel az egyén a környezetéhez alkalmazkodik.

A személyiség fejlődése egyedi, az egyéniség azonban alakítható. A helyes edzői hozzáállás mindkettőt pozitív irányba igyekszik fejleszteni, és a sportoló adott személyiségéből kiindulva járul hozzá a fejlődéshez és a sikerek eléréséhez.

Az oktató helyes hozzáállása, viselkedése, személyisége

A lovaglás, sokrétűsége és fokozott veszélyessége miatt a tanuló lovasokban gyakran félelmet, szorongást ébreszt. A félelem forrása általában kétféle dolog lehet:

  • ismeretlen helyzetek, lehetőségek
  • már megtörtént rossz élmények, kudarcok

Egy kezdő számára ismeretlen és szokatlan a ló nagysága, lendületes mozgása, ebből kifolyólag saját fizikai képességeinek alábecsülése alakíthat ki szorongó érzést. Ennek feloldása az edző számára normális esetben a könnyebb feladat, a már szerzett rossz élmények miatti félelem sajnos gyakran mélyebben beleivódik az ember tudatába. Elsősorban a félelem tényezője az, ami miatt szükség van a pszichológia alkalmazására a lovasoktatásban, és ennek a kulcsa pedig a bizalom.

Az oktató tanítvánnyal való kapcsolatában két dolog befolyásolhatja a bizalmat

  1. Emberi tényezők: személyiség, határozott fellépés, kommunikáció és tolerancia
  2. A szakmai hozzáértés

Az oktató alkalmassága a pályára emberileg meghatározóbb, mint a szakmai háttér. Az adott sport és a szakmai ismeretek megtanulhatók, a rutin az évekkel megszerezhető.

Az oktatáshoz való alkati adottság azonban meglévő dolog, ami esetleg fejleszthető, de semmiképp sem megtanulható. Léteznek olyan személyiségtípusok, akik teljes mértékben alkalmatlanok a pedagógiai pályára – bár ez nem jelenti azt, hogy nem találkozunk ott velük…

A sportoktató esetében az jelenti a különlegességet, hogy a technikai és szakmai tudás helyes adagolása és átadása mellett tudnia kell egy adott emberrel, tanítvánnyal megfelelően bánni, és az adottságaihoz mérten a lehető legtöbbet kihozni belőle. Az oktató személyisége csak az első lépés, amely a közös hang megtalálását és az együtt végzett eredményes munkát segíti.

Mind a lóval, mind a lovassal szembeni határozott fellépés példaértékű és tekintélyt sugall. Kiküszöböli a tanítvány esetleges bizonytalanságát, elősegíti az ügyetlenség korrigálását.

A kommunikáció és a tolerancia a bizalom elsődleges csatornái, helyes alkalmazásuk rendkívüli jelentőséggel bír az eredményes oktatás során. Léteznek azonban szélsőségek (túlzott magyarázás, túlzott elnézés), melyek hosszú távon inkább gátolják a tanulást, mint segítik. Mivel a oktató és a lovas közötti bizalom nagyon kényes dolog, meg kell becsülni és oda kell figyelni minden apró részletre, amelyek ezt meggyengíthetik.

Az oktató személyisége, fellépése példaértékű kell, hogy legyen, és ezt szem előtt tartva kell alkalmazni a pszichológiai fogásokat. A szakmai hozzáértés egy lovasoktató esetében nem feltétel, hanem követelmény. Itt most elsősorban a lovassport szakmai ismereteiről van szó, másodsorban a módszertani és pedagógiai tényezőkről.

A ló és lovas közötti bizalom kialakításánál fontos tényezők

  1. Fokozatosság, türelem, tájékoztatás
  2. Helyes oktatási mechanika, következetes módszerek
  3. Gyakorlatok a bizalom erősítésére
  4. Minél több idő eltöltése a lovak körül

Általában minden pedagógus számára a fokozatosság és a türelem a fejlődés biztos motorja. Az oktatásban minden épül valamire, a megtanult dolgokat gyakorolni, mélyíteni kell, hiszen ezekre épülnek az újabb és újabb ismeretek.

Meghatározó a lelkiismeretes alapozás, a helyes kezdés, ebbe beleértve a lóval és a sporttal való ismerkedési fázist is. A tanulóval szemben az elsődleges követelmény mindig a megértés és annak visszaigazolása, mert ha az oktató ennek hiányában lép tovább a tanítással, a későbbiekben komoly akadályt jelenthetnek a tévesen rögzült vagy teljesen hiányzó ismeretek.

A helyes módszertani elvek

  • ismeretek átadása, magyarázat – megértés
  • feladat végrehajtásának követelménye – végrehajtás
  • “csiszolás”, azaz gyakorlás

A lépésről-lépésre való haladás türelmet kíván mindkét féltől, és mivel gyakran adódhatnak nehézségek, amitől a tanuló egy időre megakadhat, nem szabad átugrani ezeket és úgy folytatni a tanulást, ahogy egy könyvet sem szokás hátulról visszafelé olvasni.

A problémákra vissza kell térni, célzott gyakorlatokkal feloldani, egészen addig, amíg a lovas magabiztossá nem válik és képes a továbbhaladásra. Ez vonatkozik a lóápolástól kezdve a versenyzésig minden körülmények között, és az oktató türelmessége és nevelő célzatú fellépése a tanítványban is hasonló hozzáállást kell, hogy kialakítson. Mivel a lovaglás kulcsa a bizalom, ennek kialakítása és fenntartása állandó figyelmet igényel, elsősorban az oktató részéről.

Fontos hogy a lovas bízzon az edzőjében és bízzon a lovában is, ezért folyamatosan szükség van bizonyos gyakorlatokra, amelyek ezt a kapcsolatot erősítik. A jó oktató kezdettől fogva erre épít, ennek alapján mérheti le tevékenységének sikerét a tanítványa fejlődésén keresztül. A lovasnak minél több időt kell lovak körül töltenie ahhoz, hogy kialakuljon benne az igazi lovasérzés, feloldódjanak a félelmek. Az ápolás, szerszámozás, munka utáni legeltetés, istállómunkában való segédkezés ebből a szempontból mind mind nagyon hasznos lehet.

 

Írta: Nagy Zsófia
Frissítve: 2023.04.15.
Fotók: Canva

Tesszáliai – Thessalian

Tesszáliai – Thessalian

 

A fajta eredete és története

A Tesszáliai ló a görög Tesszália régió környékén található. Ez egy könnyű hátas- és igásló, melyet 1945 óta nemesítettek arab telivér, anglo-arab és lipicai keresztezésekkel. Eredetileg valószínűleg a türkmén lótól származik.

Kihaltnak hitték, de továbbra is élő fajta, kisebb számban – rendkívül ritka. Nagy Sándor lova Bukephalosz is tesszáliai lehetett.

A fajta jellemzői

Átlagos marmagassága 142-152 cm. Feje szépen formált, felépítése általában jó. Lábai vékonyak, de erősek. Pej, sárga vagy szürke színű. A tesszáliai fajta az orientális típusba tartozik, intelligens és ragaszkodó.

 

Fordította: Szakál Bianka
Frissítve: 2023.04.15.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Szantálfa póni – Sandalwood

Szantálfa póni – Sandalwood

 

A fajta eredete és története

Érdekes nevét onnan kapta, hogy ezeket a pónikat együtt exportálták a Sumba és Sumbawa szigetekről származó szantálfával. A szantálfa póni a legnemesebb indonéz fajták közé tartozik és nagy koncentrátumú arab és angol telivér vért hordoz.

A fajta jellemzői

Kinézete nagyon hasonlít a Batak pónihoz, de látszik rajta az arab befolyás is.

Gyors ló, ezért a helyi lóversenyeken indítják 3-6000 méteres távon. Kitartó, nyugodt, mégis energikus ló. Marmagasságuk 123-133 cm, színük változatos.
Hátasló, könnyű málhás, mezőgazdasági munkára fogható póni.

 

Fordította: Kinga
Frissítve: 2023.04.15.
Fotó: Canva

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Segítségadások

Segítségadások

 

Az alapok

Ahhoz, hogy a lóval való munka során sikereket érjünk el, számos feltételnek kell egyszerre teljesülnie. A feltételek külön-külön való megléte még nem biztosítéka a sikernek. Fontos például a megfelelő erőnlét, a ló adottságai (tehetsége), a megfelelő tornáztatottság, hogy a ló elfogadja a szár- és lábszársegítségeket, hogy engedjen a zabla nyomására. Ez utóbbiak alapfeladatok, amelyeket először külön-külön tanítunk meg, és amiknek később összességükben kell együttműködniük.

Oldalirányú (laterális) és függőleges (vertikális) hajlítások

A hajlítás a kiképzés egyik alapeleme. Nem csak a ló tornáztatására, vagy ívek lovaglására szolgál, hanem főleg a ló feletti kontroll megszerzésére. A lovat sokkal könnyebb egy köríven kontroll alatt tartani, mint egyenes vonalon. Csak akkor beszélhetünk valódi hajlításról, ha a ló egész teste meg van hajlítva (felülnézetből egy kiflire hasonlít), tehát nem elég, ha csak a fejét a megfelelő irányba húzzuk.

Az oldalirányú hajlítást a következő képen érhetjük el: gyakoroljunk impulzusszerűen – engedő-húzó mozdulatokkal – nyomást a ló szájára, hogy engedjen a fejével oldalra. Ezzel a ló nyakát a megfelelő helyzetbe állítjuk. A lábak segítségével a nyak ívét követnie kell a vállnak, majd a csípőnek is. (Belső láb a hevederen, külső a heveder mögött.) Körön való lovaglás során a hajlítás mértékét a kör íve határozza meg.

Az oldalirányú hajlítás az első lépés a függőleges irányú hajlításhoz, a tarkóban való engedéshez. A ló csak akkor fog a zabla nyomásának az orrával le és hátra engedni, ha már megtanulta a szárat oldalirányba követni. Az oldalirányba való engedés az első lépés a ló szájának kiképzése felé, a lábszársegítségekkel együtt pedig az összeszedettség elérése felé.

Mivel ez képezi a további idomítások alapját is, ezért erre különös figyelmet kell fordítani. Fontos, hogy ne elégedjünk meg részeredményekkel, mert egy bizonytalan alapra nem lehet építeni. Ha a lovat következetesen íveken (körökön) lovagoljuk, akkor amellett, hogy tornáztatottá válik, megtanulja elfogadni a szársegítségeket is. Ha az oldalirányú hajlításokat megfelelőképpen végeztük, akkor ennek eredményeképpen a függőleges ellenőrzésünk is jól fog működni.

A ló szájának kiképzése

A lovas számára a lóhoz való kulcs a ló szája. A száron keresztül a ló szája és a lovas keze között fontos kommunikációs kapcsolat van. Hogy a ló szája milyen – puha, vagy kemény – az rendszerint a lovas kezétől függ. Ezért a száj kiképzésére türelmesen nagyon sok időt kell szánni.

Ha a ló már megtanult oldalirányba engedni, akkor a száj kiképzését a függőleges irányú hajlítással tovább lehet finomítani. Miközben ezt követeljük, a lónak az alsó állkapcsával (hátrafele) engednie kell. A ló tarkója ezáltal meghajlik és kicsit lejjebb kerül, a nyak előre-lefele nyújtódik. A western lónál a feligazítottság nem kívánatos. A lónak el kell fogadni a zablát, ami azt jelenti, hogy a zabla nyomására azonnal készségesen engednie kell. Az ilyen lóra mondhatjuk azt, hogy puha szájú, ami nem egyenlő az érzékeny szájúval! Az érzékeny szájú ló nem fogadja el a zablát, hanem épp ellenkezőleg, a zabla nyomásától – fejének felvetésével, csapkodásával, stb. – menekül.

A kiképzés elején minden ló némiképp kemény szájú, vagyis húzás (=húzás-engedés) során legalább egyszer-kétszer ahelyett, hogy engedne, ellen fog tartani. Ekkor szükségszerű, hogy addig tartsunk ki kezünkkel, míg a ló nem enged. Fontos azonban, hogy a ló engedésére azonnal reagáljunk, a szárak lassú, a ló szája irányába történő utána engedésével. Normális estben a ló gyorsan megtanul a zablának engedni, pláne ha ellenkező esetben már “megízlelte” a lovas kezét. Ahhoz, hogy a ló tisztelje a zablát, óhatatlan tehát, hogy a lovas olykor erősebben is “bele kell nyúljon a ló szájába”.
Sokan azt gondolják, hogy ahhoz, hogy a ló puha szájú maradjon soha sem szabad keményebben megfogni. A lovak többsége viszont olyan, hogy csak akkor engednek, ha már megízlelték a lovas kézét. Csak azzal a lóval lehet eredményesen dolgozni, amely azonnal és készségesen enged a zablának, ezért a kiképzés során erre végig figyelmet kell fordítani.

Szár- és lábszársegítségek

A szár a ló irányításának, kontroll alatt tartásának, a vele való kommunikációnak egyik eszköze. A lábszársegítségeket elsősorban az összeszedettség eléréséhez, a gyorsításhoz és az irányváltoztatásokhoz használjuk.

A gyorsítás alkalmával, ha a ló nem tanulta meg segítségként értelmezni a lábszárak nyomását, hanem hatásukra elfut, akkor vagy fél, vagy bizonytalan. Ez például akkor történik meg, ha a lovas túl durván adja a segítségeket, és ezzel feleslegesen megijeszti a lovat, vagy ha a lovas ülése bizonytalan és a lábával kapaszkodik.

Akkor mondhatjuk, hogy egy ló elfogadja a lábszársegítségeket, ha az egy oldalon ható lábszár nyomása elől oldalra kitér, vagy más segítségekkel együtt is megfelelően reagál rá (pl. vágtába való beugratásnál). Kétoldali – egyszerre ható – lábszársegítségekre elindul, vagy gyorsít, vagy hátralép. Tehát a lónak a lábszárak nyomását ugyan olyan jelzésként – kommunikációs eszközként – kell értelmeznie, mint a szárak húzását, a hangot, vagy a testsúlysegítségeket. Hasonló ez a gázpedálhoz: ha a lovas a lóhoz szorítja a lábszárait, akkor a lónak a nyomás erősségéhez mérten kell gyorsítania. Ha a lábszárak lassan eltávolodnak a lótól, az állatnak is lassan lassítania kell – szársegítség nélkül is.
A lábszár- és szársegítségek elengedhetetlenül szükségesek az összeszedettség eléréséhez. Ha a lovas lábszáraival előre hajt, kezeivel kitartja a szárakat, akkor “zablára lovagolja” a lovat. A ló ekkor ellentétes segítségadásokkal szembesül. Ha viszont már megtanult megfelelően reagálni mindkét segítségre, akkor egyrészt enged a zablának és kitér előle, vagyis tarkóban enged, másrészt a lábszárak előre hajtó hatására hátulról maga alá lép. Ennek következtében “összetolódik”.

Az összeszedettség

Sokan azt hiszik, hogy a western lovaglásban az összeszedettség nem szükséges. Ez nem igaz. Az összeszedettség nem csak a lókímélő lovagláshoz szükséges, hanem bizonyos manőverek végrehajtásához is. Az összeszedett tartás a hátsó lábak aktívabb munkáját és a rájuk való – minél nagyobb – testsúlyáthelyezést eredményezi. Természetes helyzetben a ló súlyának 2/3-át az elején hordozza. Az összeszedettség célja az, hogy megtanítsa a lovat arra, hogy saját – és lovasa súlyának minél nagyobb részét az erősebb, hátsó részén vigye.

Nagy hiba, ha az összeszedettséget nem az előrehajtó segítségekkel, hanem a szárak húzásával akarjuk elérni, mert így csak eltompítjuk a lovat, de soha sem fogjuk a helyes összeszedettséget megvalósítani. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a szárakkal csak annyit lehet ellentartani, amennyire a lábszárak előre hajtanak. Ekkor a ló lendületes, előrefele irányuló mozgásban maradva tarkóban enged, a hátuljával jól maga alálép, és súlyát egyre inkább a hátulján hordozza.

 

Istenes Csilla, IC Ranch, Lovas Élet
Forrás: www.maxinet.hu/westerninfo
Frissítve: 2023.04.15.
Fotók: Canva

Hiba bejelentés