Abdai Fogathajtó Verseny
Abdai Fogathajtó Verseny
2011. Július 9.
Helyszín: Abda, lovas pálya
Technikai értekezlet: 9 óra Kétfordulós akadályhajtás, összevetés az indulók számának függvényében. Díj-, és maraton kocsi használata engedélyezett, értékelésük külön történik. Díjazás kategóriánként csak 6 induló felett. Nevezési díj: 2 000 Ft | ![]() |
A versenyen való részvétel feltételei Versenyzők: Lovak: |
Bírók | ![]() |
A VERSENY RENDEZŐJE BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE MELLETT KÖTELES A VERSENY IDEJÉRE MENTŐT BIZTOSÍTANI! A VERSENY RENDEZŐJE BÜNTETŐJOGI FELELŐSSÉGE MELLETT KÖTELES A RENDEZVÉNYT A HATÓSÁGI ÁLLATORVOSNAK BEJELENTENI ÉS ÁLLATORVOSI ÜGYELETRŐL GONDOSKODNI! |
A versenybíróság elnöke: Dr. Szentirmai István | Versenyiroda: Katona Balázs |
A helyszínen étkezési lehetőség és különböző árusok várják az érdeklődőket a verseny folyamán. |
Újrapatkolva
Újrapatkolva Sikeres patkolás, szilikonozott paták, kettő helyett egy felhozó verseny |
Újabb sikeres patkoláson van túl Overdose, azonban a mindig óvatos Mikóczy Zoltán már csupán egy felhozó versenyről beszélt a korábban említett kettő helyett. Ugyanis mindent az egyre közeledő Royal Ascot-nak rendelnek alá.
Dr. Szmodits Zsolt pedig első ízben jelentette ki, hogy – ugyan még sok van hátra – de már semmi nem hátráltatja Dózit abban, hogy minden tekintetben teljes értékű felkészítő munkát végezzen.
Mikóczy Zoltán: Szerencsére már egy mindennapos standard műveletként beszélhetünk Overdose patkolásáról, ami ismét is jól, a várakozásnak megfelelően sikerült. Az első két lábára ezúttal is ragasztott patkókat kapott, a hátsókra pedig szögeltet, ebben nincs változás. Sőt, abban sem, hogy ismételten Stuart Packham patkolókovács végezte a műveletet. Reggel iderepült Londonból és az esti géppel már utazhatott is haza.
Ez már fix menetrend? Mindig, minden ugyanúgy történik?
Mikóczy Zoltán: Most annyi újdonság volt, hogy amikor Stuart patkolta Overdose-t, a patkók és a patái közé ezúttal egy narancssárga szilikon-szerű kitöltő-anyag került. Korábban ez már volt zöld és fekete is. Ez a réteg védi a talpát.
Az ilyenkor megszokott pataérzékenység most is előjött nála a patkolást követően?
Mikóczy Zoltán: Mivel most nem csak a pata hordozó-széléből, hanem a talpi szarurétegből is leszedett egy keveset a kovács, egy rövid időre igen, de messze-messze nem olyan mértékben, mint amihez szokva voltunk régebben, amikor Alagon még szögeléssel került a lábaira a patkó.
Két hete Overdose még csak könnyű kentermunkát, azaz könnyű vágtát végzett. Egyáltalán helyénvaló a „csak” jelző használata?
Mikóczy Zoltán: Itt is tartjuk a fokozatosság elvét. A következő időszakban fokozatosan fog gyorsulni, és körülbelül két hét múlva végezhet majd teljes értékű gyors vágtákat. Az a legfontosabb – persze nem mindenáron – hogy Overdose-t a Royal Ascotra versenyformába hozzuk. Ma még nem lehet 100%-os biztonsággal állítani, hogy ez tartható. Két-három hét múlva, amikor már látjuk, hogyan bírja a fokozottabb terhelést, okosabbak leszünk.
Múlt héten még két felhozó versenyről beszéltél…
Mikóczy Zoltán: Igen, mert felelőtlenség lenne először Ascotban indítani a lovat a világ legjobbjai ellen. Kell előtte a lábába felkészítő verseny.
Szívem szerint két versenyt írnék neki elő, egy nagyon könnyű, önbizalom növelőt, ahol saját magunk is meggyőződhetünk arról, hogy tudja hozni a korábban mutatott formáját, és még egy, ennél esetleg erősebb mezőnyű versenyt.
Viszont az idő rövidsége, az edzettségi állapota és a Royal Ascot közelsége miatt, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy csak egy, május közepi verseny lesz kettő helyett. De hangsúlyozom, ezek csak elképzelések, majd mindent a ló mond meg, saját maga.
A kettő kevesebb, mint az egy?
Mikóczy Zoltán: A fő cél a Royal Ascot. Ahhoz igazodunk, az pedig több mint előtte bármi. Az az igazi mérföldkő.
Kérdések Overdose állatorvosához, Dr. Szmodits Zsolthoz:
Legutóbb azt mondtad, hogy még körülbelül 2 centiméter van a régi patájából, aminek meg kell várni a lenövését. Akkor körülbelül a mostani időpontot jelölted meg…
Dr. Szmodits Zsolt: Akkor hathetes patkolási és körmölési periódusok voltak tervezve, amik lerövidültek ötre. Ez a két hét még hiányzik, néhány milliméter még megvan a régiből, de ez már nem lényeges. A patája miatt már nem kell aggódnunk.
Ez azt jelenti, hogy ugye Overdose jó ideje már teljesen egészséges, s a patamizéria is véget ért?
Dr. Szmodits Zsolt: Ezzel várjunk még két hetet…
Eddig is végtelenül türelmesek voltatok…
Dr. Szmodits Zsolt: Mindenképpen figyelembe kell venni, hogy ettől a mumustól teljes egészében soha nem szabadulunk meg. Egy patairha-gyulladáson átesett ló – akármilyen sikeresen is lett korrigálva ez az elmozdulás – mindig is hajlamos lesz erre. Tehát fokozottan kell majd ügyelni a patkolásra és a megfelelő talaj kiválasztására, nem csak a munkához, hanem a versenyzéshez is. Ez nem jelenti, hogy kímélni kellene, csak nagy gondossággal kell lenni iránta.
A kondíciójáról még itthon meggyőződhettünk…
Dr. Szmodits Zsolt: Azóta is fokozatosan javul, de a 100%-os versenykondíció azért még odébb van. Az izmok épülése, a tüdőmunka, a keringés korábbi szintű terhelhetőségének elérése mind-mind hozzátartozik ehhez. Per pillanat úgy néz ki, csak idő kérdése minden, és újra versenyképes lesz.
Van még bármi gátja annak, hogy teljes értékű felkészítő munkát kapjon?
Dr. Szmodits Zsolt: Nincs!
2010.03.21 Forrás: PannoniaOverdose
Jól debütált az ifjú versenyző
Jól debütált az ifjú versenyző
Fertőd (vas) – A Savaria Lovassport Egyesület színeiben Varga Evelin első díjugrató versenyén indult, és a debütálása nagyon jól sikerült.
Varga Evelin a lovassporttal két éve kezdett komolyan foglalkozni, a díjlovaglás és az idomítás alapjait Kóger Judit edzőtől sajátította el. Szeptember végén sikeres vizsgát tett a rajtengedélyért, így egy évig kezdőként versenyezhet. Az első megmérettetésére Fertődön került sor, a debütálás pedig nagyon jól sikerült. A rangos nyugat-dunántúli regionális díjugrató versenyen kezdő kategóriában nyolc indulóból magabiztos teljesítménnyel az első helyen végzett. Eredményére ifjabb Gombos László, szombathelyi származású – jelenleg Budapesten élő – válogatott ugrólovas is felfigyelt, és közbenjárása révén a 14 éves lány meghívást kapott az október 23-ai tápiószentmártoni országos díjugrató versenyre.
Szerző: Vastag Nándor
Forrás: Vas Népe
2007-10-18
A ló és az ember
Istenes Csilla, IC Ranch
Lovas élet
A ló és az ember
Mivel a ló szellemi képességei messze elmaradnak az emberétől, így alapvetően alacsonyabb értelmi szintje miatt, csak nehezen vagy – a nem hozzáértő bánásmód miatt – néha egyáltalán nem tudja megérteni az embert. Ahhoz, hogy ez mégis sikerüljön, az embernek kell megtanulnia lónyelven “beszélni”, és nem fordítva. Tehát, ahhoz, hogy egy lóval helyesen és eredményesen tudjunk bánni ismernünk, és értenünk kell annak pszichológiáját (gondolkodásmódját, érzelmi világát) és vele született, ösztönös és tanulható magatartásformáit. Hogy a közös kapcsolat sajátmagunk és lovunk számára is, ne csak “eredményes”, hanem kellemes is legyen, a megértésen kívül mind két félnek alkalmazkodnia is kell egymáshoz. Az embernek meg kell tanulnia a ló fejével gondolkodnia, hogy megértse reakcióit, viselkedésformáit, a lónak pedig meg kell tanulnia bízni az emberben, igazodni a szokásaihoz. Meg kell tanulnia, hogy mit szabad és mit nem a közelében, meg kell tanulnia vigyázni rá. Így a nem kívánatos, de öröklött tulajdonságok részben elnyomhatók, a kívánatos tulajdonságok pedig erősíthetők.
Mit kell az embernek a ló viselkedéséről tudnia, és hogyan kell vele bánnia? Sokan elkövetik azt a hibát, hogy megpróbálnak a lóval ember módjára bánni és a lovat emberi tulajdonságokkal felruházni. Úgy kommunikálnak a lóval, ahogy azt az emberi kapcsolatteremtéseik folytán megszokták. Ez azonban veszélyes lehet, arról nem is beszélve, hogy nem lesz célra vezető, mert a ló gondolkodásmódja más, mint az emberé. Az embernek a lóval való bánás módját, mind a mindennapi használat, mind a kiképzés során az állat vele született viselkedési ösztöneire és a szerzett viselkedési tulajdonságaira kell alapoznia.
A ló egyik legfontosabb vele született viselkedési ösztöne: a menekülési reflexe
Induljunk ki a ló őseiből, a vadlovakból. A vadló természetes ellenségeihez, a ragadozókhoz képest nem volt elég nagy és elég gyors állat. Életben maradásának legfontosabb feltétele az volt, hogy a veszélyt idejében felismerje és elmenekülhessen. Ezért már a nem egyértelmű, de veszélygyanús helyzetekre is azonnali meneküléssel kellett, hogy reagáljon. A vadló tehát állandó félelemben, állandó menekülési készenlétben élt, mert soha nem érezhette magát teljes biztonságban. Ez az ősi ösztön olyan mélyen gyökerezik, hogy ezt a ló háziasítása során kialakult új életformája sem tudta kitörölni. Ezért tartásánál, felnevelésénél, kiképzésénél, használatánál a nagyobb eredményesség és a balesetek elkerülése érdekében figyelembe kell venni, hogy a ló félénk, a legcsekélyebb “veszélyre” is azonnal, hirtelen mozdulatokkal reagáló állat. Érzékenységét tekintve azonban nagy egyedi változékonyságot mutat. Tudnunk kell a lóról azt is, hogy az emberétől eltérő látása és érzékenysége miatt képes, olyan dolgoktól is megijedni és elmenekülni, amiről mi emberek nem gondolnánk, hogy ijesztő, így ez könnyen balesetekhez vezethet.
A ló közösségben, ménesben élő állat
A ló természetes körülmények között csoportosan, ménesben élő állat, amiben rangsor uralkodik. A rangsor az idő múlásával (pl. a csikók felnőnek), és új helyzetek létrejöttével változhat. A rangsor kialakulását a csoport tagjainak életkora, nagysága, neme, a különböző egyedek természete és egymáshoz való viszonya, együtt tartózkodásuk időtartama befolyásolhatják. A rangsor, a kialakulását befolyásoló változó tényezők miatt nem feltétlenül mindig állandó. Egy közösségbe bekerülő új lovat az ott lévő egyedek ritkán ismernek el elsőre náluk feljebb lévőnek. Viszont az idő múlásával, a rangsor-vitákon keresztül az új ló egyre feljebb kerülhet. A rangsorba minden lónak így, vagy úgy, de be kell illeszkednie. (Megfigyelhető az is, hogy a rangsor nem mindig következetes.) A rangsor gyakran mechanikai úton: sunyításokon, rúgásokon, harapásokon, és érzelmi ráhatásokon keresztül alakul ki. A rangsorban legfelül álló, magának tiszteletet kivívó lóra azonban nem haragszanak társai. Épp ellenkezőleg, megbíznak benne, és ragaszkodnak hozzá. A ló, más élőlényekkel is hasonló viszonyt alakít ki. Ilyen lehet, pl. az ember, a kutya, a birka, …stb. Az ember helye viszont ebben az ember-ló kapcsolatban, csak a rangsor első helyén lehet. Ha tehát megfelelő kapcsolatot akarunk egy lóval kialakítani, úgy kell vele viselkednünk, hogy a vezető szerep, mindig a mienk legyen, függetlenül attól, hogy lovaglás, felvezetés, pucolás…stb. közben, vagy “csak” a legelőn, vagy a boxban vagyunk-e vele. Hogy a ló-ember kapcsolat mind két fél számára kellemes és eredményes legyen, ahhoz mind két félnek alkalmazkodnia kell a másikhoz. A lónak úgy kell viselkednie, hogy az ember hű társa legyen. Szívvel-lélekkel és főként tisztelettel dolgozzon együtt vele. Az embernek pedig vigyáznia kell arra, hogy “vezető pozíció”-jával soha ne éljen vissza, és maradjon mindig korrekt!
A csoportos életmód egy másik jellemzője a ménesösztön (együtt-tartózkodási ösztön). A lovak ménesösztönét bizonyos esetekben meg kell próbálnunk tudatos neveléssel elnyomnunk, vagy pedig a magunk javára fordítanunk. Például: Ijesztőbb akadályok leküzdésénél (pl. vízen, árkon, ugráson való átkelésnél), jó szolgálatot tehet a lovak erős egymáshoz tartozási ösztöne. Egy megbízható vezető ló után legtöbbször még a legijedősebb egyedek is elmennek. Vannak olyan esetek is, amikor a csorda szellem nem kívánatos: terep lovaglás alkalmával tapasztalhatjuk, hogy főleg a rangelső lovak, nem szívesen mennek hátul. A legtöbb ló nem szívesen marad le, vagy válik el a többitől. Mivel ezek a csoportos viselkedésbeli jellemzők, vele születettek, felesleges erőszak helyett csak szisztematikus munkával és fokozatosan lehet a lovat leszoktatni erről.
A csoportos életmód szükségszerűvé teszi az egyes egyedek közti kommunikációt. A “lónyelv” testbeszédből és nyerítésből áll. Ha odafigyelünk a ló testbeszédére, olvashatunk a gondolataiban. A ló tekintete, füleinek mozgása sok mindent elárul. Ezért, ha csak tehetjük, szakítsunk időt és figyeljük meg a lovak egymás közti viselkedését természetes (ménesi) körülmények között is. Ha például egy ló megijed valamitől, legtöbbször mielőtt megugorna, az egyik fülét az ijedelem tárgya felé fordítja. Tartsuk be mi is a lovak által ismert játékszabályokat: egy ló először jelez, mielőtt cselekedne.
A ló erősen reagál az érintésre
Ha az ember lassan ráteszi a kezét egy lóra és megsimogatja, megvakargatja ez bizalmat vált ki a lóból. Ha egy csikót megsimogatunk, álljunk szorosan a válla mellé. A magyarázat egyszerű: figyeljük meg a lovakat a ménesben. A lovak nyugalomban egymással szemben, vállat vállhoz vetve állnak, hogy a farkukkal egymás fejéről, nyakáról elhajtsák a legyet, vagy hogy egymás marját vakarják. Ez egy gesztus az egymással jó kapcsolatban lévő lovak között, ami jó érzéssel tölti el őket. Hasonló a helyzet, mikor az ember áll a ló mellett és simogatja, vakargatja azt. Ez az elfogadás egy formája, amit a lovak megértenek. A lóval a saját szintjén kell kapcsolatot teremteni. A lovaknak könnyebb az embert elfogadni, ha az olyat tesz velük, amit megértenek.
A ló az ismétléseken keresztül érti meg a dolgokat és tanulja meg, hogy hogyan kell azokra reagálnia
A ló nem képes aktívan tanulni, mint az ember, hanem számára a gyakorlás során, az ismétléseken keresztül történik meg a bevésődés. Ezért nagyon fontos, hogy mit, hogyan, mikor és meddig gyakoroltatunk:
Hogy mit, azért fontos, mert a nemkívánatos tulajdonságok épp úgy rögzülnek , mint a hasznosak! A ló szempontjából, az teljesen mindegy, hogy egy (nem kívánatos) cselekvéssort ismételni hagyunk, vagy ismételtetünk. Az eredmény ugyan az, mind két esetben rögzül. Az által tehát, hogy bizonyos dolgokat állandóan ismételtetünk vagy ismételni hagyunk, jó és rossz szokásokat alakíthatunk ki. Szokások alakulnak ki a belovaglás alkalmával is, ahol állandóan ismételtetjük a feladatokat. Szokások alakulnak ki a lóval való egyéb munka során az istállóban (pl. mindig ugyan abban az időben való etetés…stb.), karámba való kiengedéskor, a ló vezetése közben …stb. Ezért veszélyes az, ha ráhagyunk a lóra egy-egy kezdetben ártalmatlannak tűnő nemkívánatos viselkedést, mint pl. a csipkelődést, megijedésnél a megugrást, az ágaskodást, méneknél a ménjelleg kimutatását, elengedéskor az elrohanást …stb., mert azok később rossz szokássá alakulhatnak. Ügyeljünk tehát arra, hogy csak azt “gyakoroltassuk”, amit tényleg meg szeretnénk tanítani!
Hogy hogyan gyakoroltatunk valamit egy lóval, az azért fontos, mert ha valamit nem következetesen, korrekten és a megfelelő alapok birtokában csináltatunk, akkor vagy nem érjük el a kívánt eredményt, vagy ami még rosszabb, “elronthatjuk” a lovat.
Hogy mennyi ideig gyakoroltatunk valamit a lóval az azért fontos, mert, ha nem szánunk elég időt a biztos alapok felépítésére, és túl korán próbálunk meg tovább lépni, akkor ez azt eredményezi, hogy rövid időn belül az egészet újra kell kezdenünk. Ez hasonló ahhoz, mint amikor egy gyereket tanulni küldünk. A tanulás először az óvodával kezdődik, majd az általános iskolával folytatódik, és a gimnáziumon keresztül egyeseknek az egyetemig tart. Egy gyerektől elsőre az egyetem anyagát követelni, mielőtt elvégezte volna az általános és közép iskolát, hasztalan fáradozás. A lóval ugyan ez a helyzet! Fontos tehát, hogy hagyjunk elég időt, mert azzal időt spórolunk! Tartsuk be mindig a fokozatosság elvét és legyünk türelmesek! A fokozatosság azonban nem jelent következetlenséget: ha valamit egyszer megköveteltünk a lótól, azt hajtassuk is végre vele.
A táplálkozási ösztön
A táplálkozási ösztön a ló egyik legerősebb ösztöne, ezért nem szabad figyelmen kívül hagynunk, és ha lehet,meg kell próbálnunk a szolgálatunkba állítani. Valószínű, azt már minden lótartó, aki saját maga eteti lovait, észrevette, hogy ha általában azonos időben eteti lovait- a ló szinte jobban tudja nála, mikor kell az etetésnek kezdődnie. A lovaknak nagyon jó az időérzékük ezért a velük kapcsolatos ismétlődő tevékenységeknél, mint például az etetésnél, istálló munkáknál, edzéseknél, …stb. jó hatású a megszokott rend betartása. A rendszertelenség, nyugtalanságot, stresszhelyzeteket, így a teljesítmény romlását idézheti elő. Az etetés megszokott idejének késése, olyan rossz szokásokat alakíthat ki, mint például a különböző nem kívánatos dolgok megrágása, vagy a velük való játék. Ha az edzés vége bele nyúlik az etetési időbe, romlik a figyelem, nő az engedetlenség. A táplálkozási ösztönt, nevelési vagy jutalmazási céllal a magunk javára is fordíthatjuk. Az idomítás eredményességét fokozhatjuk szakszerűen alkalmazott jutalom falatokkal (alma, kenyér, cukor…stb.).
Forrás: www.maxinet.hu/westernlo
Fogathajtók
Fogathajtó Portrék |
Exell Boyd
Született: 1972. július 29. 8 éves kora óta foglalkozik lovakkal, 16 évesen megnyerte az Ausztál Kettesfogathajtó bajnokságot. 21 évesen költözött Angliába, hogy lovaglásban és fogathajtásban továbbképezze magát. 1998-ban az Egyesfogathajtó Világbajnokságon az ausztrál csapat tagja. Hatszoros angol bajnok: egyesben 200-ben, négyesfogathajtásban 2002, 2003, 2005, 2008 és 2009. Háromszor nyerte a Windsori International Driving Grand Prix-t (2004, 2006, 2008)., 2009-ben megnyerte a FEI Fogathajtó Világkupát Svédországban. Exell Boyd a magyar Vincze Tamás lovait hajtja. Vincze Tamás 2000-ben berobbant a magyar fogathajtó sportba Bozsik József támogatójaként. 2000-ben saját fogatépítésbe kezdett és 2007-ig a magyar fogatsportban alakított ki együttműködéseket. A veresegyházi fogattulajdonos azonban többre vágyott és 2007 őszén megállapodott Boyd Exellel. A megállapodást 2007. december 7-én Budapesten a Papp László sportarénában rendezett fedett pályás Lovas Világkupa nyitó napján jelentették be. A Vincze istálló lovai 2007 őszén Angliába kerültek, és már Boyd Exell irányította a téli felkészülésüket, 2008 a tapasztalat, a rutinszerzés éve volt.
Szakág: fogathajtás
Lakhely: Leicester, Anglia
Hobbi: motorsport (motorkerékpárok- és csónakok), vitorlázás, vízisí, sí
Család: Felesége Preetha, egy fiuk és egy lányuk született
Ijsbrand Chardon
Született: 1961. január 2. Chardon lovasiskolát és fogathajtó centrumot vezet Den Hoorn-ban.
| |
Édesapja, Abraham is négyesfogathajtásban versenyzett nemzetközi szinten, így Ijsbrand is fiatalon megismerkedett a szakággal. 20 évesen vette át a gyeplőt édesapjától és indult élete első világbajnokságán Apeldoomban 1982-ben és segítette aranyéremhez csapatát. Ezzel egy fantasztikus karrier vette kezdetét. Ijsbrand Chardon hússzoros nemzeti bajnok (először 1993-ban szerezte meg ezt a címet), nyolcszoros világbajnok: négyszer egyéniben (1988, 1992, 2002, 2008) és hatszor csapatban (1982, 1986, 1988, 1998, 2002, 2008). Legtöbbször KWPN lovakból válogatja össze fogatát. Kezdetben a maraton, majd az idő előrehaladtával a díjhajtás az erőssége. |
Chester Weber
Született: 1975. június 3. Chester Weber a négyesfogathajtás egyik élő legendája, a világ legjobb fogathajtóinak egyike. 18 évesen ő volt az amerikai csapat legfiatalabb tagja, és minősült a Kettesfogathajtó Világbajnokságra. 1999-ben áttért a négyesfogathajtásra, és lett világhírű. A 2002-es Világjátékokon Jerezben az ezüstérmes amerikai csapat tagja, egyéniben az ötödik helyezést érte el. 2004-ben megnyeri a híres német hajtóderbyt. 2009-ben rekordot állított fel azzal, hogy ő volt az első hajtó, aki hét egymást követő évben megnyerte az USEF Nemzeti Négyesfogathajtó Bajnokságot. | |
A Lovas Világjátékok további hírei |
Ugrassunk, de hogyan? Általános tanácsok
Ugrassunk, de hogyan?
Általános tanácsok
(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. áprilisi számában. )
Mielőtt nekikezdünk
Mielőtt részletesen foglalkoznánk az ugróló kiképzésével, érdemes megszívlelni néhány alapvető “szabályt”, amelyek betartása a tapasztalatok szerint sokat segíthet munkánkban.
Az alapos idomítás és a gondos alapkiképzés még senkinek sem ártott meg. A bajok általában ezek hiányából fakadnak. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy ugrólónak ugyanazt a benyomást kell kelteni a szemlélőben, mint egy díjlónak, de a jó idomító kiképzés bőségesen kamatoztatható a díjugratóversenyek során. A tapasztalt díjugratók mindegyikének megvan az egyéni stílusa és kiképzési szisztémája, amellyel ő személy szerint a legjobb eredmény elérésére képes. Persze, a kiképzés kezdetén ők is “idomulnak” az új lóhoz, ezzel is építve a bizalmat, ami elengedhetetlen ló és lovas között. Minél megalapozottabb a viszony, annál biztosabb eredményeket remélhetünk a későbbi képzés és versenyzés során.
Ha a tapasztalt, sikeres versenyzőket munka közben figyeljük, akkor láthatjuk, hogy mindig csak olyan feladatot adnak a lónak, amit az – kiképzettségi fokának megfelelően – magabiztosan meg tud oldani. A fiatal ugróló kiképzése során nem szégyen a ló természetes reakcióit kihasználni: így pl. kezdetben “hazafelé” vagy rutinos vezető ló után átkelni az első akadályokon. A kiképzés első szakaszában a cél – többek között – a ló természetes ugróstílusának megőrzése mellett, a ló bizonyos fokú önállóságra szoktatása a feladatmegoldást illetően. Ebben remek segítség lehet a gimnasztika, és tornásztatása alacsony akadályokon.
Ha később emelkednek az akadályok, akkor is fontos az alaptempó tartása – amely minden lónál más és más. Fontos, hogy ezt állandóan kontrolláljuk vagy saját magunk által, vagy egy “földi irányító”, vagyis edző segítségével. Gyakori hiba, hogy a fiatal lovakat “lekergetik a lábukról”, ezáltal a lovak laposabban, “hasalva” ugranak, arról nem is beszélve, hogy elvesszük tőlük annak a lehetőségét, hogy az akadály szélességét és magasságát felbecsüljék. Jó, ha az akadályok építése során megragadjuk azt a lehetőséget, hogy mindig valami újat mutassunk lovunknak. Így a ló figyelmes és érdeklődő marad, és megszokja a változó helyzeteket -, így kevésbé éri meglepetés versenyszituációban. Ha mindig ugyanazokon az akadályokon gyakorolunk, – horribile dictu – még a távolságokat sem változtatjuk meg, akkor nem teszünk mást, mint céltalanul koptatjuk a ló lábát, anélkül, hogy valami újat tanítanánk neki.
Persze, ebben az esetben is van kivétel. Arra gondolok, amikor fiatal lovunkat egy új akadállyal ismertetjük meg, és arra a ló idegességgel, túlzott nézegetéssel vagy pánikkal reagál. Ilyenkor jól teszszük, ha néhány napig ugyanazt az akadályt addig gyakoroljuk vele, amíg megjön a bizalma és a bátorsága. Minden egyes hibát azonnal korrigáljunk, mert ha ezt elmulasztjuk, később, amikor már az akadályok mérete tekintélyesebbé válik, sokkal nehezebben tehetjük meg. Ha majd eljön a versenyek ideje, akkor lovunkat csak olyan kategóriában indítsuk, amelyet biztosan meg tud oldani. Hogy miért kell ezt hangsúlyozni? Egy díjlovas számára többé kevésbé egyértelmű, hogy addig nem indul középosztályban, amíg lova nem tudja biztosan pl. az ugrásváltást.
Díjugratóversenyeken azonban gyakran látunk olyan lovakat, melyeket elindítanak olyan kategóriákban, amelyek feladatait a ló kiképzettségi szintjéhez képest még nem tudja megoldani. Ezt általában arra alapozzák, hogy a ló munkában, otthon már ugrott ekkorát… Ha a ló már elért egy bizonyos szintet, akkor a tréning főleg kondíciótartó, gimnasztikát tartalmazó munkát jelentsen számára. Egy kész 140-es lovat felesleges mindennap 140-en ugratni. Célunk az, hogy sporttársunk minél tovább egészséges és fitt maradjon.
Szebényi Dániel
Lovastorna Országos Bajnokság
30. Nyílt Lovastorna Országos Bajnokság
| Korábbi Lovastorna OB-k | 2013-as Lovastorna OB | A Lovastornáról |
Beszámoló a Jubileumi Országos Bajnokságról
Harmincadik évébe lépett a lovastorna szakág, vagyis 1984 után harmincadik alkalommal került megrendezésre a magyar bajnokság. A helyszínt ezúttal is Kaposvár biztosította, amely jövőre a sportág junior Európa Bajnokságának is otthont ad majd.
A kisebb kategóriákban most is Honvédos fölény volt jellemző. Az utánpótlás 1-es korosztályában a győzelmet Campbell Claire szerezte meg, Zala Réka és az újonc Szedenik Júlia előtt. Mindhárman a Honvéd színeiben versenyeztek.
Elég népes volt a D1 kategória mezőnye is, itt a győzelmet szintén pasaréti versenyző, Horváth Sára Tekla szerezte meg, a második helyen Ferenczi Kíra (Szárnyaló LSE), míg a harmadikként Jakab Liza (Pasaréti Honvéd LSE) zárt.
A D2 mezőnyében a korábbi két induló most is egymás között döntötte el a győzelem sorsát. Az arany Karna Rebeka (Pasaréti Honvéd LSE), míg az ezüstérem Neményi Hanna (Szárnyaló LSE) nyakába került. A dobogó harmadik fokára Deák Zsófia (MPKSZ) állhatott.
A C kategóriában Szárnyalós siker született, az EB-t megjárt csapattag, Kocsis Réka Anna vihette haza az aranyérmet, míg a második helyen a Póni Klubos Dabat Isabelle végzett. A bronzérmet a kaposvári Kovács Hanna szerezte meg.
A B1 kategóriában szintén egy Szárnyalós EB csapattag, Vida Zsófia vihette haza az aranyat, megelőzve az eddig biztosan nyerő BLK-s Király Ákost. A harmadik helyen a sérüléséből felépülő kaposvári Fehér Viktória végzett.
A B2 kategóriában a győzelmet Bohácsi Melinda (MPKSZ) szerezte meg Szabó Nikolett (BLK) és Szabó Kitti (Lovasakadémia SC) előtt.
A magyar bajnoki címekért négy kategóriában versenyeztek a résztvevők. A legkiélezettebb verseny a gyermek kategóriában volt. A győzelmet elsősorban kiemelkedő kötelező gyakorlatainak köszönhetően Németh Ida (Szárnyaló LSE) szerezte meg. A második helyen a mezőny legfiatalabb indulója, Czeglédi Ágnes (Szárnyaló LSE), míg a harmadik helyen a legjobb kűrt bemutató Semerédy Alexandra (Pasaréti Honvéd LSE) végzett.
A junior fiúk mezőnyében a győzelmet most is Bence Balázs szerezte meg Tóth Ákos előtt. A lányoknál is papírforma eredmény született. Németh Blanka (Szárnyaló LSE) még sérülten is magabiztosan tudott győzni, és ezzel zsinórban negyedik junior bajnokságát nyerte. A második helyen a svájci Sarah Linder végzett, míg az OB ezüstöt Dragán Petra (BLK) szerezte meg, megelőzve a kiegyensúlyozottan versenyző Pakot Annát (MPKSZ).
A senior lányok mezőnyében még soha nem volt ennyire nyílt a verseny, mint idén. Gadolla Réka (BLK) az első két fordulóban még tartotta elsőségét, a végső kűrben azonban már Somogyi Eszter (LSC) volt a jobb. Összesítésben azonban Réka nyerni tudott, és ezzel nyolcadszorra vihette haza az OB aranyat. A második helyen a kaposvári Somogyi Eszter, míg harmadikként Csordás Réka (PHLSE) végzett.
A párosok között két kategóriában volt induló, a lépéses számban a Vida Zsófia-Gönczi Dorottya (Szárnyaló LSE) kettős győzött a Jakab Liza-Semerédy Alexandra (PHLSE), és a Kocsis Fanni-Kocsis Réka (Szárnyaló LSE) páros előtt. A junior párosok között a Magyar Póniklub kettőse, Tamás Vivien és Habsburg Zsófia tudott nyerni a Németh Ida-Czeglédi Ágnes (Szárnyaló LSE) duó előtt. Harmadikként a szintén Póniklubos Pongrácz Rosanna-Habsburg Ildikó páros végzett.
A verseny végén egy szép gesztussal búcsúztattuk egy sporttársunkat. Toll Gomana, vagyis „Gomi” 2009 óta szerepel a szakág versenyein, most 20 évesen, ezen a versenyen vonult nyugdíjba.
Tovább a Jubileumi Országos Lovastorna Bajnokság képeihez >>
Tovább a Jubileumi Országos Lovastorna Bajnokság részletes eredményeihez >>
2013.10.16. Villányi Krisztina
Fotó: Dr. Somogyi Tibor
Részletes program ajánló: 2013. október 12-13. Kaposvár, Pannon Lovasakadémia
A verseny időpontja: 2013. október 12-13. Kezdés: 9.00 A belépés ingyenes! A verseny helyszíne: 7400 Kaposvár, Guba Sándor u. 40. A rendezvényről:A lovastorna az egyik legfiatalabb lovas szakág. A versenyen a 6 és 30 év közötti lovastornászok akrobatikus tornagyakorlatokat mutatnak be a lépő illetve vágtázó ló hátán. A rendezők körülbelül 100 résztvevőre számítanak, a magyar indulók mellett Svájcból, Szlovákiából és Csehországból is várnak résztvevőket. A jubileumi, 30. Magyar Bajnokságon egyéni, páros és csapatversenyben találnak gazdára majd a bajnoki érmek. Szervező: Villányi Krisztina |
Programok 2013. okróber 11. – szombat Fedeles lovarda:
2013. október 12. – vasárnap Fedeles lovarda:
|
|