Derby győzelem akkor és most
A Deby nagydolog főleg egy tréner életében. De lássuk, hogy változtatta meg az életét Kumor Péternek, Marschall Istvánnak, Dénes Áronnak és Fazekas Imrének, mit gondoltak akkor, és hogyan látják a győzelmüket most.
1995
Nézzük, hogyan értékelte Kumor Péter 1995-ben a derby győzelmét, Földi Péter tolmácsolásában.
A hihetetlen izgalmakkal várt Derby összes kérdése megoldódott. Imponáló stílusban győzött a Kumor Péter által mesterien hajtott Williams, mégpedig nagyszerű 1.20.4-es kategóriás és derbyrekorddal. Ennek ellenére a verseny végig nyílt és izgalmas volt, és csak az utolsó 80 méteren dőlt el. Kumor Péter, a fiatal tehetséges és szerény idomár kétségtelen, hogy pályafutása eddigi legnagyobb sikerét érte el, tegyük hozzá: megérdemelten. Mi így láttuk a sikert, de hogyan vélekedik erről Kumor Péter? – Még mindig a verseny hatása alatt vagyok – mondja boldog mosollyal, miközben nem győzi fogadni a a gratulációkat. – Bíztunk Williamsben, holott nem úgy indult, hogy derby győztes lesz belőle. Az Orosházi Ménesben, mesterséges megtermékenyítés után elletett méncsikó, amelyet Loszmann Lajos úr bérel és menedzsel, tavaly december óta van az istállómban. Amolyan istálló réme volt; nehezen kezelhető, akaratossága, fékezhetetlensége sok bosszúságot okozott az istálló személyzetének.
Kezdetben engem is meglepett Williams makacs természete, de nem adtam fel, mert láttam benne a fantáziát. Három galoppozás után nyerte az első versenyét. Ekkor érzetem, hogy titkos reményeim valóra válhatnak, Williamsből versenyló lesz. Bizakodásomat minden munkában visszaigazolta, egyre jobban megkomolyodott és a versenyekben is egyre inkább felvillantotta képességeit. Ekkor elhatároztuk a tulajdonossal, hogy tudatosan a Derby-re készítem fel a lovat, mellőzve minden más csábító nagydíjat. Az előkészítő versenyei során könnyen verte egyik legnagyobb vetélytársát, ekkor reméltem, hogy munkánk beérett. Maga a verseny a szokásos start bonyodalmaktól eltekintve végig nyílt volt, a finisben már bíztam a győzelemben, és amikor a becsületesen küzdő Virágos a fáradságtól elbotlott, már tudtam, hogy meglesz a győzelem. Utólag tudtam meg, hogy nagy ellenfelem, Allyhills Hico a startnál durván hibázott, sajnálom, mert biztos még izgalmasabb lett volna a küzdelem. Williams rekordjai ellenére nem futotta ki magát, és most már biztos vagyok benne, hogy még sok örömet fog okozni tulajdonosának, nekem és nem utolsósorban a közönségnek. Mint fiatal idomárnak ez a győzelem mérföldkő az életemben, hiszen ezzel bekerültem a „klasszikusok” közé.
Hogyan értékeli 12 év után:
Williams-et egy másik tréner selejtként küldte vissza a ménesbe, mert eléggé difficilis természetű ló volt. Többet volt az árokban, mint a pályán. Loszmann Lajos úr szeretett volna egy fiatal lovat vásárolni, ezért ellátogatott Orosházára körbenézni. Mivel túl drágán kínálták a lovakat úgy döntött, hogy akkor nem veszi meg a tulajdonjogot is, hanem csak bérel egyet a Ménestől. Végül Williams-re esett a választása.
Nekem is megvoltak a kalandjaim Williams-sel, bejártunk árkot-bokot, mire rájöttem, hogy tulajdonképpen csak egy nagyon lusta ló, aki mindenre képes azért, hogy ne fárasszák el. Az első három versenyében ugrott, akkor mindig tudtam miért, negyedszerre már úgy kiismertem, hogy nem tudott kibúvot találni, ezért sorra nyertük a futamokat. A Derby előtt egy héttel kapott egy finom zárómunkát, ezért ő már csak a karámból szemlélte, ahogyan vetélytársai munkában megnyerték a Derby-t. A Derby-ben nem volt túl jó esély, de az esélyesek, Vatikán, Vidéki Kislány, és Virágos gyilkos tempót diktáltak a táv elején, ezért kidőltek a futam végére. Persze érthető volt, hogy felhúzták magukat, mert csak negyedszerre engedték el a startot. A futam elején eléggé elkeseredtem, mert olyan távol voltak tőlem a favoritok, hogy távcsővel sem láthattam volna őket. Az utolsó 500 méteren közelítettem hozzájuk, ekkor kezdtem el bizakodni is.
A Deby után fantasztikus ünnepség volt, újságírók és fotósok lepték el az istállómat. A MOL Vezérigazgatója személyesen jött le hozzám gratulálni. A barátjával elhatározták a futam előtt, hogy a derby győztes trénerrel kimennek külföldre lovat venni, majd hozzá is viszik idomításba. Sajnos végül nem lett az egészből semmi.
A Derby után még nyertem egy versenyt Williams-sel, de utána a Ménesvezető eladta külföldre, mert a ménes nagyon megszorult anyagilag.
Sokat jelentett nekem a derby győzelem. Megtelt az istállóm jobbnál jobb lovakkal. De sajnos nem tudtam igazán profitálni belőle, mert verseny előtt, melegítés közben súlyos balesetet szenvedtem, frontálisan ütköztem egy másik fogattal, és ez felébresztett a szép álmomból. A sérülésem miatt sokáig nem tudtam sulky-ba ülni, ezért a tulajdonosaim elhagytak.
Nem volt miért maradnom, ezért kimentem Ausztriában, ahol amikor bebizonyítottam, hogy a Derby-met nem a piacon vásároltam, nagy tisztelet övezett.
1998
Marschall István nehéz helyzetben volt ebben az évben, ugyanis két kiváló lova is starthoz állt a Derby-ben. Az évjárat kitűnőségei, Bob Do It és Belami. Mivel Bob Do It nem úgy versenyzett, ahogyan elvárták volna tőle, ezért mindenféle mende-monda kapott szárnyra. Marschall István tisztázta magát, és utána Belami is, hiszen a mén a pálya legjobb lova lett, míg Bob Do It utána a nyomába sem ért. Marschall Istvánnak idomárként ekkor már ez a harmadik derby győzelme volt, hiszen előtte Zsoltánnyal és Caludio M.S.-sel szerezte meg a kék szalagot.
Földi Péter így írt 1993-ban a Derby után: „Nem volt még talán Magyar Ügetőderby, ahol ennyi egyforma esélyes lett volna, és ahol ennek ellenére ennyire egyértelmű lett volna a győzelem. Pedig a szintén bravúrosan felkészített és nagyszerű Telstar rendkívül kemény ellenfélnek bizonyult, de az utolsó 100 méteren már csak egy ló volt a pályán.” És ez Claudio Ms. volt, Marschall Istvánnal.
Marschall István most a három győzelméről
Claudio M.S.–sel arattam az első Derby-met 1993-ban. Halápi István kérésére mentem ki Svédországba, hogy nézzek egy pár lovat. Claudio M.S.-sel és Clipets Akkelával tértem haza. Nagyon szerettem a mént, pici macskatermete volt. Igazából a derby előtti nagy hajrában kezdett el mutatkozni, és ott könnyedén győzött. Ez a győzelmem nagyon sokat jelentett a számomra, mert akkoriban kezdtem el idomítani, hajtani, éppen ezért nagy elismerést váltott ki a pályán belül, így pillanatok alatt megtelt az istállóm jobbnál jobb lovakkal, főleg Halápi István által. De amire a mai napig szívesen emlékszem vissza, Marschall József, az édesapám, hatszoros derby nyerő ott ült a tribünön, és látott engem Derby-t nyerni. Utána sírva nyilatkozta az egyik újságnak, hogy jobban izgult, mint amikor ő hajtott. De más hangulata is volt akkor az egész versenynek, többen voltak, nagyobb volt a nézettsége és az érdeklődés is körülötte. Az ember kinyitotta az újságot, és láthatta magát benne, és olvashatott a győzelméről.
A második győzelmemet Zsoltánnyal arattam. Zsoltány nyeretlenként került hozzám a Derby évében. Szépen fejlődött, és a Derby-re pont beérett. A verseny nem alakult túl jól, mert kisodrottam a harmadik pozícióba, ezért már a futam elején egy gyors szakaszt kellett kérjek a lótól, ami félő volt, hogy a végén hiányozni fog. Szerencsém volt, a befutóban nagyon jöttek rám a lovak, de a célban még én voltam a nyerő.
Belami-nál az idomári és tenyésztési dicsőség az enyém, hajtóként ifj. Bisbac Dániel aratta le a babérokat. A Derby előtt tulajdonosként megváltam az évjárat két legjobb lovától, Belamitól és Bob do It-tól. Bisbac Dániel vette meg őket, mert szerette volna, ha a fia nyerne egy Derby-t. A verseny előtt sokat gondolkodtam, melyik lovat válasszam, végül Bob Do It-ra esett a választásom, mert Belamit mindig is jobb, biztosabb lónak tartottam, annak ellenére, hogy sokszor okozott a tanyán, az erődben meleg pillanatokat a számomra. Pedig akkor Bob do It rendelkezett jobb időkkel, de Belami utána engem igazolt.
1999
Dénes Áron gondolatai a Derby után.
„Csábos egy nyugtalan természetű, neheze idomítható, de nagyon jó képességű kanca. Az edzéseken is nagyon ideges, és minél több munkát kap, annál idegesebb. Amikor felhoztam a pályára elég rendesen viselkedett, és nem akartam a túl sok futással megzavarni. Úgy gondoltam a legnagyobb feladatára otthon is fel tudom készíteni. Nagyon jó formában volt verseny előtt, ezért úgy gondoltam, meglehet a győzelem, ha az ellenfelek közül nem javul fel valamelyik hirtelen.”
Dénes Áron véleménye a Derby-ről 8 év után
A Derby-ben maga a felkészülés csodálatos. Ahhoz nagy szerencse kell, hogy egy olyan ifjú versenyző kerüljön az ember idomításába, akivel érdemes készülni a versenyek-versenyére. Ekkor már úgy készülsz, úgy állítod össze a versenyeket, hogy a Derby-re a legjobb formát nyújtsa a lovad. Ne dolgozd túl, de ne dolgozz vele túl keveset sem. Rendesen egyen. De a legjobb felkészítés sem ér semmit a szerencse nélkül. A derby után viszont kicsit üres lesz minden. Akár nyersz, akár nem, már nincs miért felkelni. A készülés minden pillanatát ki kell élvezni, mert az csodálatos dolog, és lehet, hogy többet nem adatik meg, hogy derby lova legyen az embernek. Lehet, hogy egy apró szerencsétlenségen múlik minden, hogy nem sikerült.
Andy Yankee-vel elsőre nem sikerült, amit így utólag nem is bánok, mert úgy érzem korai lett volna. Mai fejjel már észrevettem volna a kancán a jeleket, amit mutatott a Derby előtt, hogy nem 100%-os.
Elegant Yankee az utolsó pillanatig kétséges volt, hogy a lába miatt tud-e futni. Csábos nagyon gyenge idegrendszerű ló volt, borotvaélen táncoltunk mindennap, mert igényelte az erős munkát, ez viszont megviselte őt.
Igaz azért mert Derby-t nyertünk, nem fognak felismerni az utcán, az interneten nem kutakodnak az emberek a nevem után, hogy még többet megtudjanak rólam, de azért jó dolog, és a szakma elismerésével jár.
2006
Jungfrau második derby győzelmét szerezte meg Fazekas Imrének, de mielőtt felelevenítenénk a tavalyi Derby-t, a mestertől is megkérdezzük, milyen volt az élet az első Deby győzelme után, és hogyan élte meg Jungfrauval a készülődés pillanatait.
Detroit derby győzelme idején Varga Lajos éppen az olaszországi derby-n volt vendégségben. Hazatérésekor mosolyogva mesélte, hogy az ottani győztes tréner a tiszteletdíjából egy gyönyörű tengerre néző apartmant vehetett. Én ekkor jókedvűen válaszoltam rá, hogy az enyémből egy garzonra se telt volna. Persze ez nem vont le semmit a Derby győzelem erkölcsi értékéből. A Derby nagy dolog, ilyen csak egyszer van egy ló életében, de lehet, hogy egy hajtóéban is. A szakmai elismerés, az, hogy a hosszú hónapok munkái után elégedetten állhatunk a babérkoszorús ló mellett, mindent megér. A nagy izgalom, kihívás az, hogy eljuttassuk a lovat a versenyig, hogy sikerüljön a Derby-n 100%-os formában starthoz állítani. Van miért mindennap felkelni, és várni a holnapot. Detroit-tal könnyű dolgom volt, vele öröm volt a munka. Jungfrau már jobban megizzasztott. Ha erős munkát kapott nem evett, a jó zab pedig kellett a jó kondihoz, ezért nagyon óvatosan kellett a napi kilométerekkel bánni. A futam előtt mindig azért kellett imádkozni, hogy nehogy úgy elszakítson, tönkretegyen valamit a felszerelésén, hogy ne tudjunk starthoz állni. Versenyben pedig már olyan kezes volt, hogy egy kezdő hajtónak sem okozott volna gondot. De hát a hölgyek mindig szeszélyesek.
Jungfrau és a Derby
Ez az év Jungfrauról szólt annak ellenére, hogy a Kétévesek Nagydíját nyerő kanca csak a Derby előtt négy héttel által starthoz egy próbafutamban, hogy egyáltalán kvalifikálja magát arra, hogy versenyben futhasson. A Derby előtt azonban versenyben is el kellett indulnia, ugyanis kétévesen futott idejével, annak ellenére, hogy akkor évjárata legjobbjaként zárta az idényt, még nem szerepelt a legjobb 14 időt futottak között, akik már kvalifikálták magukat a Derby-re. Jungfraunál ez a „kvalifikálta magát a Derby-re” nem volt olyan egyszerű. A fantasztikus képességű kanca ugyanis nem éppen nyugodt természetéről híres. A melegítés perceiben először elszaggatta a szerszámzatát, majd Fazekas Imrétől szeretet volna megválni. Szerencsére az autóhoz közeledve már csak a versenyre koncentrált, így ott már könnyedén megvolt a győzelem és a győztes idő.
A Derby előtt az előmelegítésnél ismét megrongálta a felszerelését, majd ettől megkönnyebbülve kifogástalanul viselkedett a parádén, és esélyéhez méltóan nyerte a versenyek versenyét. „A befutóra érve Jerez került az élre, de már látni véltük, hogy Jezsov és Jungfrau biztosan lefiniseli, már csak az volt a kérdés, melyikük végez előrébb. A fantasztikusan futó Junior Jezsov mellett elment Jungfrau, és olyan biztosan verte, hogy Fazekas Imrének még egy felszabadult örömködésre is volt lehetősége.”
Az őszi Kanca Díjban az idősebb évjárat ellen is bizonyított, majd a Négyévesek Nagydíjában megőrizve a veretlenségét, megszerezte a hármaskorona utolsó ágát is, majd nyugalomba vonult.
De halljuk Fazekas Imrétől, miért is nem szeretné a kancát többet versenyeztetni. “Úgy érzem, hogy egy ilyen versenykarrier után már csak szégyellnivalónk lehet. Ráadásul a pénznyereménye miatt már csak a pálya legjobbjaival állhatna starthoz, amihez, hogy eredményesen szerepeljünk, jobban elő kellene venni munkában, és az nem biztos, hogy jót tenne neki, hiszen e nélkül is elég gyenge idegrendszerű ló.”
Hajdu Bíborka
Frissítve: 2023.06.20.
Fotók: Canva
