Bábolna – A lovakat lelövik, ugye?

Politikus keselyűk a ménes felett
Földosztozkodás magyar módra

Veszélyben a bábolnai ménes. A rendszerváltás óta többször volt veszélyben, de valahogy mindig megmenekült, sőt újabb virágkorát élte. Legutóbb nemzetközi lótenyésztő szervezetek kongatták meg a vészharangot. A megszorítások sodorták ismét veszélybe, vagy nyerészkedés, ingatlanmutyi áll a háttérben?

Slawomir Mrozek novellájában, az Elefántban, egy fentről kinevezett ifjú karrierista költségszempontból felfújható műanyagbábra cseréli az állatkert elefántját, ami visszafordíthatatlan károkat okoz az ifjúság nevelésében: „Azok a diákok pedig, akik akkor ott voltak az állatkertben, nem törődtek többé a tanulással; fittyet hánytak a tudománynak, s huligánok lettek. Állítólag vodkát vedelnek, s ablaküvegeket vernek be. S egyáltalán nem hisznek az elefántban.” Azt hiszik, ez csak egy fiktív történet? Egy száműzetésbe kényszerített lengyel, ellenzéki író abszurdja a létező szocializmusról? Ne higgyék! Csődközelbe vitt államháztartásunk – a latin-amerikai gazdaságokat már sírba vitt neoliberális receptre támaszkodva – minden költséges területről kivonul. Gazdasági szakemberek döntenek a kulturális örökségről, számokat számokkal vetve össze, a könyvelés szigorú törvényszerűségeire hivatkozva.

Rémálmainkban kilóra mérik le a réz- és bronzkori leleteket a helyi MÉH kirendeltségben, és zaciba adják a múzeumi aranyfibulákat, majd bejegyzik bevételnek és büszkén jelentik: az őrzésük, restaurálásuk költségeit is megspórolták, már fűteni se kell, mert annyi látogató sincs, mint eddig. Vagy egyenesen politikai körök gazdasági érdeke fűződik a közvagyon elherdálásához. A bábolnai ménes 1789 óta büszkesége a lovas nemzetnek, a világ lótenyésztői szemében fogalom. A International Shagya-Araber Gesellschaft (Nemzetközi Shagya-Arab Társaság, ISG) levelet írt Sólyom László köztársasági elnöknek, Veres János pénzügyminiszternek és a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek, amiben kifogásolták a ménes magánkézbe adására való törekvések újabb állomását: indoklás nélkül menesztették Rombauer Tamást, a Bábolnai Ménesbirtok Kft. Ügyvezető igazgatóját. A startpisztoly tehát eldördült.

Bábolna sokat megért már, tekintélyes múltja ellenére úgy hírlik utódjai csöppet sem versenyképesek, mégis mindenki, aki tehette megpróbált már kihasítani valamennyit belőle. Egykor az egész szocialista tömböt etette halízű brojlercsirkével, aztán volt ballaszt az állam nyakán, több részét felszámolták, más részei felett keselyűk köröztek, hogy vihessenek belőle egy kis potya, zsíros falatot, ha már kimúlt. Az Orbán kormány idején a kisgazdák kapták a Bábolnai igazgatói széket, de nem sokáig. Karner Istvánt idővel eltávolította a Fidesz, a hírek szerint azért, mert szerette volna egy-az egyben megőrizni a magyar mezőgazdaság egykori ékkövét, pedig mások szerint az akkor már inkább vitt, mint termelt. A Fidesz arra az elhatározásra jutott, hogy Bábolnát meg kell menteni a kisgazdáktól és erre a legjobb mód, ha privatizálják a részvénytársaságot.

Ekkor került a Bábolna Rt. élére Sárfy Péter – akiről úgy tudni Áder János barátja – és az Orbán Viktor protezsálta ÁPV-jelölt: Heimann Zoltán. Úgy tudni, munkakapcsolatuk nem volt a legharmonikusabbnak nevezhető. A Torgyán József vezette kisgazdák ezután politikai támadásokat intéztek a „nemzeti vagyont kiárusító” ÁPV Rt. ellen.

Érdekesség, hogy Stumpf István akkor felvetette egy olyan „Magyar Holding” ötletét is, amilyen a mostani kormányzat kiötlötte, sokat támadott Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., de ez az ötlet, akkor nem valósult meg. Ekkor emelték ki a ménest és néhány hozzá csapott vagyontárgyat, tevékenységet (épületek, gáz- és villanyszolgáltatás, étterem, erdő, vadászat) az eladásra szánt tevékenységek sorából. Azzal az opcióval, hogy amíg világ a világ állami tulajdonban marad, és megőrzi mindazt a kulturális értéket, amit a műemléképületek és a ménes maga jelent. A Ménesbirtok Kft. első ügyvezetője Sárfy Péter lett, egész a Fidesz vereségével végződő 2002-es választásokig. A Bábolna Rt. többi részéről való leválasztása a ménesnek furcsára sikeredett. A föld, amit használnak nem került hozzájuk, de erdő, erdőgazdálkodási jog nélkül igen.

Összesen mintegy 300 milliós veszteséget termelt, amíg a cégvezetés meg nem szabadult tőle. A Bábolna Rt. maradékát szétválasztották piacképes és gazdaságtalan részekre, nyilván azért, hogy a profiltisztított céget, cégeket jobb áron lehessen eladni. Ami nem sikerült Heimannéknak, az sikerült Velez Zoltánnak, a következő bábolnai elnöknek, a cégből mára szinte semmi se maradt, csak a földterület egy részét művelni képes Bábolna Zrt. A baromfi- és takarmány integráció egytől egyig magánkézbe, onnan pedig részben már csődbe került.

A rendszerváltás óta többször volt veszélyben, de valahogy mindig megmenekült, sőt újabb virágkorát élte. Legutóbb nemzetközi lótenyésztő szervezetek kongatták meg a vészharangot. A megszorítások sodorták ismét veszélybe, vagy nyerészkedés, ingatlanmutyi áll a háttérben?

Tavaly júniusban zártkörű pályázatot írt ki a Kincstári Vagyoni Igazgatóság a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. vagyonkezelésére, ami önmagában is épp elég érdekes lenne, hiszen már a megalapítás is azt a célt szolgálta, hogy ne kerüljön a magántőke érdekkörébe, hiszen olyan feladatot végez, aminek haszna nem pénzben fejezhető ki. Félő, hogy a profitorientált működtetés a kulturális örökség kárára érvényesülhet. További érdekessége az ügynek, hogy az összesen 950 pontból, 800-at kaphatott a vagyonkezelői jogért legtöbbet kínáló, illetve a legkevesebb állami forrást igénylő pályázó beadványa, míg a lóállomány megőrzése 100 a műemlékek védelme 50 pontot érhetett maximum. Úgy tűnik a háttérben harc folyik a Bábolna Rt. volt földbirtokainak tulajdonjogáért.

A HVG értesülései szerint a „bundagyanús, szakmai szempontokat is nélkülöző” zártkörű pályázattal azt a sertéstenyésztéssel foglalkozó Pegano Pig Kft.-t szerették volna lobbikörök nyeregbe juttatni, amelyiket MSZP-s kötődése miatt támadták a Bácsalmási Agráripari Rt. megvásárlásakor. A cég ügyvezető igazgatója, Takács Imre (cégtulajdonos Pálfi Gábor) levelet írt Zelles Sándornak a KVI vezérigazgatójának, amiben 25 évre kéri a Ménesbirtok vagyonkezelési jogát. A HVG azt is valószínűsítette, hogy a bábolnai sertéstelepeket megvásárló Pegano Pig földigénye állhat a vagyonkezelői jog megszerzésére irányuló törekvések háttérben.

A pályázat megjelenése után Magyar Bálint szabad demokrata és Csontos János szocialista képviselő – aki a Lovas Eseti Bizottság elnöke volt – egy módosító indítvánnyal beemelték a Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok és a Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft-t abba a nagyjából 40 cégbe, ami tartós, 100 százalékos állami tulajdonban marad, és a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. Nem adhatja magánkézbe. A képviselők kifejtették, azt tartanák szerencsésnek, ha az állami méneseket (Bábolna, Mezőhegyes, Szilvásvárad) közös felügyelet alá helyeznék. Ezzel a lépéssel meghiúsították a magántőke érdekkörébe kerülését a ménesnek.

A lobbizók között említik Dr. Kovácsné Horváth Klárát, Bábolna szocialista polgármesterét. A parlament szocialista frakciójában ülő politikusnőnek több összetűzése volt már a Ménesbirtok Kft-vel. Lehetséges indokai között említik, hogy az állami cég étterme – amit üzemeltetésre kiad – a kezdetektől konkurenciát jelentett annak a bábolnai étteremnek és szállodának, amely korábban az ő tulajdonában volt, bár – a jól értesültek szerint – papíron ma már nem az. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) ellenőrző bizottsága korábban érvénytelenítette annak a 240 hektárnyi területnek az értékesítésére kiírt pályázatot, amit egy a polgármesterasszonnyal kapcsolatban álló cég nyert meg.

A városvezetés ki tervezte vonni a mezőgazdasági termelés alól az adott területet, hogy a helyére logisztikai központot létesíthessen egy spanyol befektetői csoport. Az adásvétel körül a jogász végzettségű városvezető segédkezett. Úgy tudjuk a bábolnaiak kapcsolatot vélnek felfedezni a polgármester és a Pegano Pig Kft. között; hiszen annak központi sertéstelepe évek óta engedély nélkül működik, a szagot kifogásoló többszörös lakossági bejelentések ellenére. A polgármesterasszonyt, hogy kifejthesse saját szemszögéből a történetet, többszöri próbálkozás ellenére sem tudtuk elérni.

Rombauer Tamásnak január 17-én indoklás nélkül felmondott a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. A Bábolnai Nemzeti Ménesbirtok Kft-t azóta Mezei László agrármérnök vezeti. Az MNV már ki is írta a pályázatot az ügyvezetői posztra. A kiírás itt található. A pályázati kiíráson jól látszik, hogy igen gyors tempóban kellett azt megszövegezniük (hiányzik belőle a szakmai garancia, referencia a lótenyésztésben való jártasságról, és még gyorsabbnak kell lennie annak, aki pályázni szeretne (egy hét a kiírástól a határidőig). Feltéve, hogy megtalálja az alig ismert, még készülő és bonyolult webcímű oldalon. Nem lepődnénk meg, ha a győztes Mezei László névre hallgatna, és azon sem, ha szokatlanul gyorsan hirdetnék ki a végeredményt.

Bábolnán 1789 óta tenyésztenek lovakat. Világhírű a shagya-arab fajtát Báró Csekonics József méneskapitány alapozta meg. 1816 óta csak arab ménekkel lehetett fedezni a magas arab vérhányadú bábolnai kancákat. 1836-ban érkezett Szíriából a törzsnek nevet adó Shagya Senior. Az őshonos magyar shagya- (korábban bábolnai-) arab fajta mellett a ménes az arab telivér tenyésztésében érzett elévülhetetlen érdemeket és Dióspusztán angol telivéreket is tenyészt. Az egész világ arab állományának mindössze három százalékát kitevő egyiptomi arab telivér is képviselteti magát a gondozott populációban. Bábolna az egész világon fogalom, csúnya országblamázs lenne, ha nyerészkedés és szűk érdekcsoportok rövid távú anyagi érdekei miatt hagynánk elkótyavetyélni mindazt a munkát és örökséget, amit jelent. A bábolnai ménes – kiemelten a shagya-arab populáció – a nemzeti kultúra része, a léte nem múlhat ingatlanpanamákon, bennfenteseknek földtulajdon-juttatáson.

Hecker Walter a Magyarországi Arablótenyésztők Egyesületének elnöke így véleményezte, hogyan érinti a hazai arab lovak tenyésztését a Ménesbirtok Kft. és annak földbérleti joga körüli kenyérharc: „Mi úgy látjuk, hogy végveszélybe kerül a magyarországi arablótenyésztés ezzel a lépéssel. A ménesbirtokon található a fajta magménese, a legértékesebb állománya, ami nélkül a fajta fejlesztését lehetetlen elképzelni. Felvállaltuk, hogy a legjobb minőségű lovak kerüljenek ide. Ezt az állományt nemzetközi összefogással sikerült feljavítani. Felvállaltuk azt is, hogy a fajta biodiverzitását fenntartjuk.

Különböző törzsek vannak, amik a fajta értékét növelik, nagyon sok anyagi áldozattal felvállaltuk, hogy a Jussuf törzset visszahozzuk. Most a Shagya törzs minősítésén dolgozunk, és van még egy törzs, amit meg kellene menteni. Most eltávolítják azt az embert, aki 17 éve ezen dolgozik, aki az ivadékokat ismeri, hogy a helyére tehessenek egy olyan embert, aki nem ért a lótenyésztéshez. Ez olyan, mintha rábíznák a Zeneakadémia vezetését egy emberre, aki nem ismeri a kottát. Én találkoztam Mezei Lászlóval és megmondtam neki, hogy tőlünk semmi jóra ne számítson. Mi támadni fogjuk, mert az a dolgunk, mint civil szervezetnek, hogy a fajtát védjük, fejlesszük. Az álattenyésztési törvény a mi kezünkbe adja három fajtának a fejlesztését-fenntartását, a shagya-arabét, az arab telivérét és az anglo-arabét. Nekem az a dolgom, hogy ezért küzdjek, és ameddig eszköz van a kezemben, azon fogok dolgozni, hogy ezt ne tegyék tönkre.

Tálos Lőrinc
Forrás: Hírextra
2008-02-08
Frissítve: 2023.05.12.
Fotó: Canva