Lovaskultúra-bál 2009. február 21.
Ismét eltelt egy év, és sikeresen befejezte tanulmányait a Lovaskultúra Oktató Szak második évfolyama is. A hazai lovasélet tehát ismét maroknyi fiatal és lelkes lovas szakemberrel gyarapodott, akik az öt féléves képzés lezárásaként szakmai ismereteikről kiváló szakdolgozataikkal tettek tanúbizonyságot.
A képzés befejeztét a végzett évfolyam ezúttal is egy bál keretei között szeretné megünnepelni, ahová hivatalos a TF valamennyi, a képzésben részvevő oktatója, a korábban már végzett évfolyam, illetve az elsős és másodikos „újoncok” is. Az esemény azonban idén nem csupán a Lovaskultúra Oktató Szak egyes évfolyamai, hanem a lovas szakemberek közötti párbeszéd létrehozását is megcélozza. Így a február végi bálon jelen lesznek a gödöllői Szent István Egyetem hasonló képzésének hallgatói, és a szervezők reményei szerint a hazai lovasélet ismert személyiségei is.
Beszámoló a 2008-as Lovaskultúra-bálról
Március 1-én Sóskúton rendeztük meg az első lovaskultúra-bált, az SE TSK Lovaskultúra-oktató Szakirányának neves oktatói és hallgatói részére, akik az ország különböző pontjairól érkeztek.
Az összejövetelt hagyományteremtő szándékkal a szak másodéves hallgatói szervezték. A három évfolyam hallgatóinak módjában állt itt összeismerkedni– tekintve, hogy a másoddiplomás képzésben résztvevők havonta egyszer, évfolyamonként különböző más-más hétvégeken járnak a képzésre, elkerülve egymást. A bál célja egyúttal, hogy az alsó két évfolyam elbúcsúztathassa a harmadik évben diplomázó hallgatókat.
A bál fővédnöke, a képzés atyjaként ismert Dobozy László, megnyitó beszédében nevesíti a táncot, és a lovaglást:
„… Igyekeztem visszaidézni megélt, vagy olvasói emlékeimet a bálról, a lovas-táncos kapcsolatokról. Ami előkerült, leírtam, s ebből egyet-mást felolvasnék. Igen, olvasnék, mert a papír és a betű fegyelemre kötelez. A hallgatók ugyanis jól tudják, ha szabadon beszélek, mindenről még valami az eszembe jut. Nos, eleink táncos kedvéről egy megszeppent, bizonyos Eckehardt barát, 926. évi följegyzéséből értesülünk. Vidám és pajkos, sőt, szenvedélyes jelzőkkel illette táncukat.
Igaza lehet, mert az utolsó Árpád házi királyaink idején, 1279-ben a budai egyházi zsinat korlátozta az urak, polgárok és más rendbéliek mulatozását. A Kárpát medencéből kilépve (őseink sűrűn hódoltak a lovas turizmus szenvedélyének) azt tapasztalták, hogy a lovag erények és szolgálatok között kitüntetett szerepet játszott a táncban való csinos jártasság. Sőt, hogy a lovag 8-10cm magas talpú cipellőket húzott hölgyének lábára, hogy orcájuk egy magasságban legyen. Ebből lett a tűsarok? Ki tudja.
Az idők múlásával a tánc szelídült, színesedett, egyre nagyobb szerephez jutott az elegancia, a kifejezésmód. A magyarok tánca megőrizte dinamizmusát, virtuozitását, ám alkalmazkodott az aktuális módihoz. De legyen szó akár népi, akár udvari mulatságról, a lóra termettek, a lovon járók tánca megmaradt magyarnak, máig egyedülállóan gazdagnak. A legmagasabb elismerésben, is Balassi Bálint lovastiszt, költő és asszonybolondító részesült a császártól, amikor felkérték: mutassa be, hogyan táncol a magyar. Azóta is, legszebb táncaink muzsikájában szólót játszik a sarkantyú.
Bál és lovasok: összeillő fogalmak. Ki nem hagyhatom legnagyobbunkat, Széchenyi István ifjú huszárkapitányt aki szemet szúrt I. Sándor cárnak is 1814. őszi udvari bálján. Széchenyi, a Napóleon elleni háborúk sokszorosan kitüntetett hőse, felváltva táncoltatott három ritka szépséget: sógornőjét Karolina grófnőt, annak hugát Selinát, s az ördögien gyönyörűnek titulált Hunyadi Gabriellát. „Ki is ez a gyerekkapitány, aki a mi Wladimír-érdemrendüket viseli?” – kérdezte szárnysegédjét a cár, aki pontos információkat tudott adni a megjelentekről. Úgy látszik, jegyezte meg a cár, a kapitány úr halálosan szerelmes a három hölgybe… egyszerre! Rangos irigykedés ugye?
Bál, lovasok és tánc, összeillenek. Mert a bál és tánc közösséget kíván és ápol, s mert a lovasemberek is sajátos közösségben élnek. Ez a közösség nyer most szép és hangulatos kifejezést itt Sóskúton, ahol a Lovaskultúra szakirányú képzés otthonra lelt. Mint ez a lovasbál is. Lovasbál: sokat mondó szóösszetétel. A ló táncoló lépteit, futásának ritmusát, mozgásának harmóniáját, költők sora foglalta versbe. Mások, a mai értelemhez és tudományos közelítéssel, már a XIX. sz. végén vizsgálták, elemezték.
A ló ereje, gyorsasága, eleganciája ragadta meg az ember fantáziáját, hogy általa ő maga is többre jusson. Az csak olyan mértékben válhat lovassá amennyire megismerni, irányítani és követni képes lova mozgását, ritmusát. Az embert a ritmusos zene mozgásra készteti, önmaga kifejezésére serkenti. Ha az sikerül, akkor az emberi mozgás és a zene, harmóniában olvad egységgé. Az együttmozgás harmóniája és gyönyörűsége jön létre a táncban is, a lovaglásban is. Gazdagodtunk ezekkel a kapcsolatokkal. Legyen ez az első lovaskultúra-bál is sikeres és örömteli együttlét, és vigalom.”
A végzős hallgatók ünnepélyes fogadalomtételét követte a vacsora, majd a nyitótánc. Éjfélkor tombolahúzással vidámítottuk a szerencsésebb résztvevőket, melyen különböző cégek kedves felajánlásait sorsoltuk ki, többek között Deucavallo lótápokat, a Wild West Store és a KLP lovasboltok vásárlási utalványait, Felina Hungária utalványait, az Okay Italia étterem vacsorameghívását. Az értékes fődíjak a Danubius Hotels különböző szállodáinak köszönhető wellness, illetve uszodajegy felajánlások voltak.
Az este kezdetben bálias hangulatát lassacskán a „magyaros dinamizmus” vette át, ahogy oldódni kezdett az ismeretlenség láthatatlan határvonala a különböző évfolyamok hallgatói között. Tanítóink szívélyes részvétele is hozzájárult az oldott, baráti hangulat létrejöttéhez. Nagy öröm átélni, ahogy a hasonló érdeklődésű emberek egymásra találnak. Jövőre ismét megrendezzük a lovaskultúra-bált!
„Esküszöm,
hogy a jövő kihívásait leküzdöm,
nevet, s rangot szerzek e szaknak,
s az itt tanultak bennem megmaradnak.
Tetteim, s szavaim vezessék lovasok életét az útra,
S tudja meg újra az ország, mi az:
a lovaskultúra!”
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.08.
