Hírek a fogathajtás nemzetközi és hazai világából

Ifj. Bozsik József cikkei

Egyesfogathajtó Világbajnokság 2010
Pratoni del Vivaro, Olaszország

Nehéz helyzetben egy újságíró akkor van, amennyiben egy olyan eseményről kell beszámolnia, ahol nem volt jelen. Mindezidáig hiteles, terjedelmes beszámoló az idén megrendezett egyesfogathajtó világbajnokságról azonban még nem született és félő, hogy nem is fog. Ezért több felvételről megnézve az idei vb igen részletes díj-, maraton- és akadályhajtásait, és átnézve a résztvevők, bírók és külföldi újságírók beszámolóit arra a következtetésre jutottam, hogy vétek lenne tanulságok nélkül elmenni a magyar fogathajtók eredményei felett. A legolvasottabb fogathajtó lap az alábbi hírrel intézte el az ügyet: „Feledhető hírek, eredmények Rómából…” nos, mi azért itt nem állnánk meg.

Előzmények:

A magyar egyesfogathajtás 2006 óta folyamatosan fejlődik. Abban az évben kapott egy olyan lökést a szakág mostoha gyereke (mint ismeretes a kettes és négyesfogatokkal ellentétben itt még nem szereztünk sem egyéni, sem csapat érmet), amelynek látható eredménye kellett volna, hogy legyen az idei világbajnokságon. Az okokról sokan sokféleképpen nyilatkoznak, azonban egyet nem szabad elfeledni: az egyesfogat hajtása rendkívül nehéz, sokan nem is gondolnák, de manapság legalább kétszer nehezebb egy lóval 35 pontos díjhajtást hajtani, mint kettővel.

Legelőször is mivel csak ebben a szakágban van vágta a programban, így ez áll legközelebb a díjlovagláshoz, ebből pedig következik, hogy igen nehéz korrekten végrehajtani egy ilyen nehéz feladatsort, főképp, hogy hazánk nem rendelkezik komoly díjlovas eredménnyel és tudással; a ló-anyagról most inkább nem ejtenék szót. A maratonhajtásban szintén gondoljunk bele, hogy egyetlen lónak kell dolgoznia az akadályok között, míg a ketteseknél, négyeseknél bevált szokás, hogy a maratonra az egyik díjhajtó lovat lecserélik egy gyorsabbra. Így igazából egy kettesfogat legalább három, míg egy négyesfogat öt lóból áll, addig az egyeseknél az előző napi nehéz díjhajtó feladat után jön a hasonlóan megerőltető maraton. Az akadályhajtásról pedig így nyilatkozott az 1998-as római vb négyesfogathajtó világbajnoka (korábbi kettesfogathajtó aranyérmes) Werner Ulrich, aki idén egy verseny erejéig egyesfogatra váltott: „Számomra is csak az utolsó napon vált egyértelművé, hogy 20 centin (a kocsi kerekéhez adott selybák távolsága) szinte nehezebb egy lovat hajtani, mint a négyesfogatomat 30-on!”

Mindezek tudatában nem csoda, hogy a hazai egyesfogatok évek óta nem találnak egy igazán eredményes szövetségi kapitányt, és az idei válogató versenyek végén egyszerűen nem is maradt választása Jámbor Vilmosnak, hiszen mindösszesen öt nemzetközi hajtó-ló páros maradt, aki egyáltalán vállalná az utazást. A magyar fogatok így nem tartják a mondást, hogy minden út Rómába vezet, hiszen 2006-ban a magyar bajnokság első három helyezettje szintén visszalépett az azonos helyszínen tartott megmérettetéstől. A helyzet idén azonban sokkal jobbnak tűnt, hiszen a Lantos Gábor, Szilágyi Zsolt, Fábián László, Bajáki Ferenc, Jámbor Vilmos alkotta ötös fogat egyre inkább tűnt összeszokott csapatnak és egy-egy jó eredmény is megcsillantotta a reményt, hátha idén közelebb kerülünk az áhított dobogóhoz.

Díjhajtás: a fogathajtás alapja, mely nélkül lehet versenyezni, de minek?!

A szövetségi kapitány, vb csapattag, a hazai egyesfogatok egyik úttörője, Jámbor Vilmos a világbajnokság előtt közvetlen, igaz humorosan, de komoly kritikával illette a bírókat és a pontozási rendszert, amely több nemzetközi fórumon is olvasható volt. Az aacheni verseny után pedig a Magyar Lovas Szövetség elnöke és a Fogathajtó Szakbizottság elnöke az alábbi állásfoglalást adta ki (szó szerint idézve): „A világ legjobbjait starthoz szólító versenyen fogathajtóink a maraton- és az akadályhajtásban mutatott világszínvonalú teljesítmény ellenére is behozhatatlan díjhajtás-beli hátránnyal indultak.”

Amennyiben valaki megnyitja az idei aacheni eredménylistát ezt fogja látni: Dobrovitz József 24 hajtó közül, a maratonban 23., az akadályhajtásban 11. lett, míg Váczi Csaba 15. illetve 18. és mivel rajtuk kívül csak Lázár Zoltán indult, aki egyébként valóban világszínvonalú teljesítményt nyújtott, így kérdem én: Hol is vannak a világszínvonalú maraton- és akadályhajtó teljesítményEK?! A fentebb említett okok miatt úgy érzem (és ezzel osztom a fogathajtók internetes fórumának véleményét), hogy nem lett volna szabad már csak sportdiplomáciai okokból sem az egyesfogathajtó világbajnokság előtt ostorozni a bírói társaságot (ráadásul angol nyelven, nemzetközi internetes oldalon), sőt az MLSZ elnökségének egy ilyen rendkívül pontatlan kommünikét kiadni. Ezzel, tisztelt sportvezetőink, nem az a baj, hogy nem igazak a kritikák, hanem a módszerük jelenleg hátrányosan érint minden külföldön indulni kívánó magyar nemzetiségű fogatot.

Mivel volt szerencsém a tavalyi évben szinte minden hazai nemzetközi versenyen gyakorló bíróként végig asszisztálni a jelenlegi pontozási rendszert, így igen sok hazai és nemzetközi bíróval sikerült beszélgetnem többek között a fentebb említett kritikákról, melyek nem újkeletűek. Ki mást kérdezhettem volna a bírálási szempontokról, mint magát Mrs. Diana Brownlie-t, aki az új díjhajtó programok kitalálója, a tavalyi Kecskeméti Kettesfogathajtó Világbajnokság és az idei Négyesfogathajtó VB főbírája. Az elmúlt esztendőben két napon keresztül dolgoztam együtt az angol hölggyel, aki nem volt rest az egyik verseny után, magát a főbírót (akkor épp nem ő maga volt az) kritikával illetni egy-két ellentétes pontozás után. Szerinte (is) a pontozás az objektív elemeken alapuló, de szubjektív véleményalkotás. Egyet azonban sohasem szabad elfeledni, még pedig azt, hogy a bírói pontozó lapok nyilvánosak. Diana mellet írnokként is tevékenykedtem, így tudom, hogy ő mindig ír egy kommentet az átlagostól negatív vagy pozitív irányban eltérő pontokról, sőt a lap végén mindenkinek az aktuális hajtásáról egy 2-5 mondatból álló összegzést is hozzácsatol angolul. Amennyiben bárki kritikához folyamodna, meg kell nézni a bírói lapokat, el kell olvasni a pontok mellet lévő kommenteket és a végén található összegzést.

Régebben valóban léteztek úgymond olyan bírók, akik csak közölték az írnokkal, hogy ez bizony 45 hibapont és a többi már nem rajtuk múlott. Miután több neves hazai nemzetközi minősítésű bírónk mellé is beültem a bírói toronyban, így kijelenthetem, hogy manapság ilyen már nincs, mindenki igényes magára annyira, hogy kommentálja az adott pontokat. Amennyiben mégsem, úgy valóban kérdőre lehet vonni akármelyik bírót, de az egész bírói karra kiterjedő nyilvános kommünikéknek a jelenlegi helyzetben nem látom értelmét.

Visszatérve a világbajnokságra, Jámbor Vilmos szerint a bírók minősíthetetlen munkát végeztek, és, hogy kik is ők? Az elnök Dr. Franz-Josef Vetter Németországból, aki az egész bírói zsűri legkiegyensúlyozottabb tagja, évek, évtizedek óta a nagy versenyek bírája. A saját sorrendem szerint tudásban őt a holland Ge König követi, aki azonban az elmúlt tíz évben sorozatosan a magyarok mumusa lett, ám egy-két kedvenc magyar hajtójának mindig jó pontokat ad. A brit Andrew Counsell és a belga Bert Jambon, egyaránt hazája másodvonalbeli bírája, előbbi Diana Brownlie, utóbbi pedig az egyesfogathajtó világbajnokságon is induló Mark Wentein mögött. Az ötös fogat leggyengébb láncszeme, akit Jámbor minden bizonnyal fogatában csak a láncos vagy a lógós helyen hajtana (az ötös-hatos fogat széltire fogott lovának régies elnevezése), hát ő Mr. Marsoe Larose Kanadából. Amit ez utóbbi bíró művelt pontozás címén, annak elemzése még a sokat látott szakembereknek is komoly fejtörést okoz. Nekem két napomba tellett, mire minden felvételt, minden eredményt, minden beszámolót megnéztem, elolvastam, kielemeztem, de még így is egy hete húzom-halasztom az írást, hogy, mint újságíró, gyakorló bíró és egykori és reményeim szerint jövőbeli egyesfogathajtó, hogyan is ítéljem meg a magyarok által oly sokat kritizált pontozást. Jámbor Vilmos igazán szókimondó interjúja után (www.fogathirek.hu) azonban én is felbátorodtam.

Előre leszögezem, hogy hetekig, sőt akár egy diplomamunka erejéig is lehetne elemezni az eredményeket, szám szerint hetvenkét hajtó háromszázhatvan pontját, amely legalább kilencezer (!) részpontból tevődik össze. A Kedves Olvasót azonban nem szeretnénk ezzel untatni. Beszéljenek inkább a tények. Larosenál az első és második helyezett között 27 adott pontkülönbség van, míg a többieknél a normálisnak mondható 8 és 13 között. Szerinte a vb harmadik legjobb díjhajtója, a huszadik helyen végzett német Bohme Oliver, aki König szerint a 42. helyen van rangsorolva. A legdurvább hibát azonban nem ő, hanem maga König követte el, aki a díjhajtásban 47. luxemburgi Schiltz Franz-ot az 5. hellyel próbálta jutalmazni, ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy míg nála ötödik, addig Vetter-nél 66. volt a hajtó, míg az adott pontok tekintetében 58 pontnyi különbség alakult ki, amely az általam tíz éve elemzett díjhajtó eredmények között is abszolút negatív csúcstartó. A legjobb magyar díjhajtó, Jámbor Vilmos esetében Vetter 11-nek, Counsell 8-nak, König 40-nek míg Larose 48-nak ítélte a programot. Ami a pontokat illeti, 47 a különbség Vetter és Larose között. A hab a tortán pedig, hogy mint említettük, a 20. helyezett Bohme Larosnál 3. lett, addig a 21. lengyel Sebastian Bogacz-ot a 9. helyen látta a kanadai bíró, és szerinte a Bogacztól mindösszesen pár tizedre lemaradó 22. Sellier Michael viszont már csak az 51. helyre lett volna érdemes. Amint azt a fentebb írott sorok is mutatják, „kissé” káosz uralkodik a pontozási rendszerben. Valamit tenni kell, az tény.

Amennyiben valaki elolvassa a Nemzetközi Lovas Szövetség bírói válogatási és kinevezési elveit és szabályait, látni fogja, hogy az az egyik legszigorúbb a sportágak között és nagyon komoly feltételekhez van kötve, ezen változtatni úgy gondolom, felesleges. A kérdés inkább a bírók számon kérhetősége, ellenőrizhetősége és az esetleges retorziók szinte teljes hiányában rejlik. Ez azonban olyan kényes terület, amelyre egyszerű újságíróként inkább nem merészkedünk, egyelőre. Egyet azonban megjegyeznénk. Amikor megkerestem több hazai nemzetközi bírót, akik az úgynevezett fiatalabb generációhoz tartoznak, elmondták, hogy igencsak nehezményezik, hogy az elmúlt években nem sok segítséget kaptak Lovas Szövetségünk vezetőitől. Szinte teljesen a saját költségükön kell magukat képezni és ügyeiket intézni, akár még az FEI felé is. Bár ígéretek vannak, hazai bíróink remélik, hogy az új vezetés új alapokra helyezi a képzést és támogatást is, mivel aggályainkat sokkal könnyedebben tudnák érvényre juttatni, ha méltóképpen képviselve lennénk a nagy nemzetközi versenyeken, ám idén sajnos egyik világbajnokságon sem ül magyar bíró az emelvényen.

Maratonhajtás: A győzelmet nem kell, a vereséget nem lehet megmagyarázni

Három hajtónkról mondható el, hogy rutinos szereplője a nemzetközi versenyeknek és világbajnokságon is indultak már, ám ezúttal éppen ők, azaz név szerint Jámbor, Lantos és Szilágyi pályatévesztés vétsége miatt az utolsók között lettek rangsorolva a maratonhajtásban. Az „újoncok” azonban helytálltak. Fábián László a középmezőnyben a 35. helyen, míg Bajáki már-már az élmezőnyhöz közel a huszadik helyen végzett. A második versenyszám után, mind az egyéni, mind a csapataranyérem eldőlni látszott, hisz Németország csapata és a díjhajtás győztese, Zarembowicz Thorsten is egyaránt tetemes előnyre tett szert.

Akadályhajtás: A magyaroknak ezúttal még az utolsó napon sem termett babér

Az utóbbi években a kedvenc és legeredményesebb versenyszámunk egyértelműen az akadályhajtás, ám ezúttal sajnos negatív irányba billent a mérleg nyelve. Egyedül Szilágyi Zsolt nyújtott elfogadható teljesítményt az utolsó napon, két verőhibával alapidőn belül a 16. helyen végzett, ám összetettben ez csak a 48. helyre volt elegendő. Lantos és Jámbor karöltve végeztek az 58. illetve 59. helyen, míg Fábián végül 39. lett. Bajáki Ferenc lett végül az, aki a legközelebb végzett az élmezőnyhöz, pár hibapontra a lélektani TOP 20-tól a 24. helyen zárt. A magyar csapat teljesítménye (nehéz ilyet még leírni is) a 15. helyre volt elegendő.

Tizenkilenc nemzet hetvenegy fogathajtója indult a világbajnokságon, ami rekordnak számít, nagyon jó lenne végre komolyan venni az egyesfogatokat minden tekintetben, annál is inkább, mivel ha hinni lehet a híreknek, akkor a következő világbajnokságnak hazánk fog otthont adni. Addig azonban még van legalább két év és annyi teendő, hogy nincs egy másodperc vesztegetni való idő sem. A hajtóinknak villámgyorsan le kell vonni a tanulságokat, egy jó nagyot álmodni és utána azonnal el kell kezdeni a felkészülést! Sok sikert!

Remek teljesítmény Riesenbeck-ben!

Bronzérmet szerzett a kettesfogathajtó válogatott az idei legrangosabb viadalon!

Nyúl Zoltán vezérletével egy teljesen új összeállítású válogatott állt rajthoz a kettesfogatok számára kiírt CAIO minősítésű versenyen, ahol a csapatot a többszörös világbajnok Nyúl mellett a Budapesti Fedeles Világkupa egykori bajnoka, ifj. Nagy Tibor és a szintén ifjú titán Osztertág Márk alkotta, míg egyéniben a nagy rutinnal rendelkező Némedi István állt rajthoz.

A magyar csapat elsősorban az akadályhajtás nagy hajrájának köszönhetően a német és a holland csapat mögött a harmadik helyen végzett. Egyéniben a legjobb tíz között Nyúl a hetedik, ifj. Nagy a kilencedik helyen zárt. A győzelmet a német Burggraf Reinhard szerezte meg. Összesítésben az élmezőnyben három holland és három német mellett a két magyar hajtó vitte a prímet, picit javítva az idei év kínos fogathajtó mérlegét.

A következő verseny a kettesek számára az idei Duna-Alpesi Kupa lesz, melyet a szlovák Topolcianky-ban rendeznek meg. A magyar színeket az alábbi versenyzők fogják képviselni: Nyúl Zoltán, Gergely János, Osztertág Márk, Hódi Károly, Margitai Sándor, ifj. Nagy Tibor, Varga Péter, Papp János és Selyben Zsolt.

Nagyon kellett már ez az érem a fogathajtó szakágnak, hiszen mint ismeretes, az idei év kétségkívül a hazai fogathajtás egyik legsötétebb éve. Ugyanis soha nem fordult még elő, hogy a négyesfogataink ne vegyenek részt a világbajnoki címért folytatott megmérettetésen; és az idei római vb-n egyesfogataink is súlyos hátrányba kerültek a világ élmezőnyéhez képest, azonban a remény hal meg utoljára…

Exell Boyd és Vincze Tamás: Legyőzhetetlen páros

Sokan kételkedtek és megvető megjegyzéseket tettek a hazai és nemzetközi lovas élet – most már nyugodtan leírhatjuk – egyik legkiemelkedőbb alakjára, Vincze Tamásra, miután sok évnyi hazai szponzoráció után úgy döntött, nincsen Magyarországon olyan lovasember, akire nyugodt szívvel rámerné bízni – most már ezt is leírhatjuk – világverő fiatal lovait. Az elmúlt pár év versenyeredményi azonban őt igazolták és a tavalyi évhez hasonlóan idén is elhódították a lovasok fellegvárának számító németországi Aachen fogathajtó nagydíját.

Lesznek persze, akik ezután is kétkedve fogadják majd az elért sikereket, de ha megvizsgáljuk, hogy hogyan született meg ez az eredmény, akkor minden kétséget kizáróan leírhatjuk: a fogathajtásban és az összes többi lovassportban követendő példa kell, hogy legyen Vincze Tamás receptje, hiszen jelenleg ő a legeredményesebb lovas sportember hazánkban. És, hogy mi a titok? Végy egy jó szemű lovasembert! Ez nem nehéz, hiszen hazánkban két kezünkön meg tudjuk számolni, hogy mennyi ilyen szakember él és ez az összes lovas szakágra értendő. Amennyiben egy laikus ma elmegy Aachen-be és megnézi a díjlovasok, díjugratók versenyeit, majd ellátogat hazánkban egy szintén magas rangú versenyre, csak ennyit fog mondani: Az lehet, hogy itt is emberek ülnek lovakon és ugyanabban a szakágban versenyeznek, de ez teljesen más, mint ahol a világ ma tart és amit Aachen-ben láttam. Ez alól kivételt képeztek a fogathajtóink… legalábbis eddig. Exell Boyd nem egész tizenhét hibaponttal volt jobb hazánk jelenlegi legmagasabban elismert lovasemberénél, Lázár Zoltánnál, más szakágban pedig évek óta ki sem jut magyar versenyző.

Amennyiben mégis találunk egy embert hazánkban, aki tényleg ért a lovakhoz – még egyszer megjegyzem, ez egy szűk tízes lista- akkor elindulhatunk lovakat vásárolni. Azt a tényezőt most hagyjuk ki, hogy mennyi pénzünk van, hiszen a világon is példátlan és elszomorító, amit a hazai szponzorok költenek a modern lovassportra, teljesen alkalmatlan embereikre és lovaikra. Első utunk persze nem Magyarországon keresztül vezet, hanem egy picit nyugatabbra, például egyenesen Németországba. Hogy miért? Mert, ahogy Ludger Beerbaum is megmondta: díjlovas alapokkal kell kezdeni még a díjugratást is és bizony a jó fogatló huszonegyedik századi ismertetőjegye: kiváló díjló!

Eddig úgy érzem, nem árultam el semmi titkot, hiszen minden héten több euro millióval vágnak neki apukák-anyukák, hogy a lányuknak-fiuknak világverő lovat vegyenek (akiket egyébként százszor jobban érdekel, hogy hétvégén milyen ruhát vesznek fel valamelyik pesti puccos szórakozóhelyen, minthogy épp Moorlands Totilas hány százalékot kapott, no és persze soha az életben nem lesznek lovas szakemberek). Egyet felejt el a külföldről lovat vásárló nagyérdemű, hogy ők sokkal jobban értenek a lovakhoz, mint mi valaha is fogunk, és mellesleg sokkal nagyobb a lovas sportkultúrája tőlünk nyugatabbra szinte mindegyik nemzetnek, ezzel együtt sokkal több a kupec és az átverési lehetőség.

A legnagyobb gondunk pedig a következő: a magyar lótulajdonosok 99%-a sokkal okosabbnak gondolja magát annál az 1%-nál, aki valóban ért is hozzá. A szerencséről azonban mindenki hallott, így bizony nem mindegyik vásárlás végződik kudarccal, elenyésző számban lehet jó vételt tenni külföldön is. A magyar mentalitás azonban itt is előjön és gyakran felhangzik a mondat: Nem kell nekem puccos árverés, majd én megmutatom, hogy lehet jó lovat venni máshol is… hmmm. Igen, valóban lehet, ha a tenyésztőt legalább Ulrich Kasselmann-nak vagy Paul Schockemöhle-nek hívják és a legjobb lovakat ők is minden évben egyszer árverésen értékesítik.

Magyar embernek lovat vásárolni például a PSI árverésen, hát ez olyan dolog, hogy valaki biztos hallott már olyanról, akinek az egyik barátjának a feleségének a barátnőjének az ükapjának a nagynénje millió eurókért vásárolt lovat. Egyik milliárdos honfitársunknak sem ajánlom, hogy nagy reményekkel licitáljon a világ legnagyobb cégeinek, leggazdagabb sejkjeinek és legjobb lovasainak fenntartott árveréseken. Éppen ezért minden kedves leendő sportló tulajdonosnak ajánlom, legyen az ugró-, díj-, military-lovas vagy éppen fogathajtó, hogy eszébe ne jusson anélkül külföldre menni lovat vásárolni, hogy hazánkban az összes szóba jöhető lovat meg nem nézte. Vincze Tamás, aki az utóbbi két év aacheni bajnok fogatának tulajdonosa, azután ment külföldre vásárolni, hogy 2004-ben egy hazai lipicai fogattal csapat világbajnokságot nyert!

Ugorjunk és tegyük fel, hogy valahogy mégis megtaláltuk álmaink lovát például Kasselmann istálójában – általában annak a pénznek a kétszereséért amit ráakartunk szánni – de van egy lovunk vagy fogatunk, illetve mégsem. Amihez mi magyarok hozzá tudunk jutni, azok a fiatal, versenyrutin nélküli lovak. Igazából van négy patánk, egy jó származást tanúsító papírral, de, hogy ló lesz-e belőle? Innen két lehetőség van:

1. Felkérjük hazánk tízes listájáról a nekünk szimpatikus igazi lovasembert, hogy faragjon díj-, ugró-, militarylovat, vagy komplett fogatot lovainkból. Nos, ha azt mondjuk, hogy nagyon nehéz (és drága) egy jó sportlovat venni, akkor nem túlzás, de tízszer annyira nehéz (és drága) jó lovast találni rá. Ugye ha mi, mint ló vásárlók, szponzorok, apukák és anyukák tényleg értenénk hozzá és nem csak lentről lennénk nagyszájúak és okosabbak a világ összes aacheni, olimpiai, világ és európa bajnokánál, nos, akkor mi ülnénk a nyeregben vagy a bakon. És itt áll meg a tudomány, sajnos szó szerint. A tízes listáról senki nem vállalja el más lovának a szakmai edzését azzal a céllal, hogy a ló jobb legyen, mint a sajátja.

Itt jön a második lehetőség, ami az eddigi rögös úttól is rögösebb, mivel ma Magyarországon nincsen tudatos lovas oktatás. Kezdeményezések persze vannak, de mivel az elmúlt húsz évben egyetlen lovas szakembert sem adott a lovassportágaknak Kaposvártól Gödöllőig egyetlenegy egyetem sem, ezért igen nehéz helyzetben van az, aki hazánkban lovas szakembert próbál keresni. A tudás nálunk a mai napig szájról-szájra, kézről-kézre jár és nagyon komoly ára van.

Edzőből persze lassan több van, mint lóból, mert ez utóbbira sokan rájöttek és próbálják oktatni azt, amiről nekik még annyi fogalmuk sincsen, mint a magát tanítványnak gondoló, ám saját magának és lovának többet ártó, mint használó szegény szerencsétlen jövőbeli lovas sportoló. Exell Boyd lovai több hónapon át Magyarországon tartózkodtak, versenyeztek, edzettek, de semmilyen jel nem mutatta, hogy valaha is egyáltalán Aachen közelébe jutnának és pláne nem, hogy bárkinek is a győzelem forduljon meg a fejében. Olyan háttérrel rendelkező német félvér lovakról beszélünk, melyek itthon akár a díjlovas sportág elitjében is megállnák a helyüket. Vincze Tamás számára ezen a ponton jött egy olyan kérdés a telefon másik végén ülő ausztráliai állampolgárságú, de Angliában élő igazi lovas szakembertől, ami nem csekélység állítani, de megváltoztatta az életét.

Jómagam 1984 óta jelen vagyok szinte valamennyi hazai nagyobb fogathajtó versenyen, világbajnokságon, világjátékon és Aachenben húsz éve csodálom a világ elit ugrólovasait, nem egyszer John Whitaker, Rodrigo Pessoa vagy Ludger Beerbaum mellől a résztvevői tribünön; a díjlovas nagyságokat most nem is említem. A mai napig lenyűgöz az aacheni versenyek atmoszférája. Vincze Tamás jó pár évvel ezelőtt édesapám meghívására egy aacheni versenyen látta meg azt a fényt, ami számára egy életre szóló megvilágosodás volt és hozzásegítette ahhoz a döntéshez is, hogy a legnehezebb ponton nem adta el a gondosan összeválogatott lovait.

Nem tudnám megmondani, mennyi olyan esetet láttam, amikor egy újdonsült ló vagy fogat tulajdonos pár évig öli az idejét, a pénzét és nem utolsó sorban az idegeit ebbe a csodálatos sportágba és a végén teljes kiábrándultsággal, mindent tized áron eladva, vert hadként távozik a világ egyik legszebb sportjából, a lovassportból. Exell Boyd feltett lassan három évvel ezelőtt egy kérdést: Vincze úr, akkor is eladná a lovait, ha tudná, hogy azok sikeresek is lehetnének? Boyd azon kevesek közé tartozik a fogathajtók elitjén belül is, akik nem akkor látnak fantáziát egy lóban, ha az már sikeres és kellőképpen drága, hanem csikó korban, vagy épp súlyos kudarcok után is. Ez különbözteti meg hazánkban is azt a tíz embert az összes többitől.

Amíg mások csak a fényesen csillogó sztár lovakra koncentrálnak, ők az istálló sötét sarkában álló lovat veszik meg 100.000 forintért, majd két hét, két hónap, vagy két év múlva, de mindenképp legalább kétszer több versenyt nyernek, mint mások és végül 10 millióért cserél gazdát a ló immár sztárként. Persze a tízeknek van egy másik oldala is, ők nem szeretnek még két hetet sem várni, nem egyszer a százezres ló már másnap milliós nagyságrendben cserél gazdát, csak azért, mert egyetlen estét eltöltött egy igazi lovasember istállójában és onnan már mindenki tudni fogja, sztár lóról van szó.

Vincze Tamás fogatának két teljes év kellett ahhoz, hogy verhetetlen legyen a világ számára. A lovak értéke a magyarországi kudarcok után a mostani állapotukhoz képest körülbelül 1 a 100-hoz és, hogy mennyi szerepe van a tulajdonosnak, a hajtónak, vagy épp a lovaknak a sikerben? Mielőtt a lovak Angliába érkeztek volna Exell Boyd mindösszesen egyszer nyert Aachen-ben, Vincze Tamás egy csapatarannyal büszkélkedhetett, míg a lovak még a magyar bajnokságban sem állták meg a helyüket. Az eredményeiket azóta nehéz lenne mind felsorolni, de amit lehetett, azt mindent megnyertek az elmúlt két évben és ehhez mindhárom előbb említett tényező szükségeltetett.

Íme tehát a követendő példa, amely reményeim szerint minden hazai szponzort, lótulajdonost, edzőt és sportolót komoly önértékelésre buzdít, mert minden igazán sikeres sportlovas útja legalább egyszer Aachenbe kell, hogy vezessen.

Jámbor Vilmos keretet hirdetett

Jámbor Vilmos, az egyesfogathajtók szövetségi kapitánya kényszerű, ám nem meglepő döntésre jutott, miután hétfősre szűkített keretéből előbb Gáspár Szilvia és Farkas József, majd Szilágyi Zsolt is jelezte, nem vállalja a válogatottságot az idei világbajnokságon. Szilágyi, akire alaptagként számított a szövetségi kapitány, Vecsésen igen sikeresen szerepelt a kettesfogatok között, így úgy döntött, inkább a könnyebb kategóriában próbálkozik tovább. Ezzel véglegessé vált a világbajnokságra utazó hajtók és lovaik névsora: Bajáki Ferenc – Amigo (Silver), Fábián László – Mester, Jámbor Vilmos – Vulcano (Rembrandt), Lantos Gábor – Opál.

Az elmúlt pár hónap eredményeit nézve bizony minden idők legerősebb válogatottja állt így össze, miután ez az egyetlen olyan fogathajtó szakág, ahol nem szereztünk még világbajnoki érmet. Az esélyeket latolgatva idén Szilágyival egyértelműen erősebb lett volna a válogatott, ám Jámbor a maraton- és akadályhajtásban, míg Lantos és Bajáki a díjhajtásban akár kimagasló eredményre is képes lehet. Fábián László kiegyensúlyozott hajtásával mindhárom nap biztonsági emberévé válhat.

Nagyon fontos azonban a jó formaidőzítés, hiszen az egyesfogatoknál nincsen a versenyszámok közötti lócsere szemben a kettes és négyesfogatoknál. Egy lóval kell mind a három napon végig koncentrálva a legkiválóbb eredményt elérni. Szintén növeli az egyesfogatok presztízsét, hogy míg a ketteseknél, ha az egyik ló hibázik, akkor még mindig ott van a párja aki korrigálni tud, ám Jámboréknál, ha hibázik a ló, akkor sokkal komolyabb a gond. Amennyiben válogatottunk tényleg egy csapatként tud majd küzdeni az olaszországi Pratoni del Vivaroban, akkor megszerezhetik az áhított első egyesfogathajtó világbajnoki arany-, ezüst- vagy bronzérmet. Hajrá Magyarok!

Keretet hirdettek a vb nagy esélyesei, a finnek és a norvégok is és körvonalazódik a lengyelek válogatottja is:

• Finnország hajtói: Arja Mikkonen, Ben Simonsen, Jouni Heikinheimo
• Norvégia hajtói: Linn Stokken Nielsen, Oivind Mikkelse
• Lengyelország biztos indulója: Bartlomiej Kwiatek

Az Egyesfogathajtó Világbajnokság hírei:

Mint ismeretes, idén Olaszországban, a Róma melletti Pratoni del Vivaro-ban kerül megrendezésre az egyesfogatok világbajnoksága immáron hatodik alkalommal. Előzetesen húsz nemzet jelezte részvételét, köztük a magyar válogatott is. Rajtunk kívül Ausztrália, Ausztria, Belgium, Kanada, Dánia, Finnország, Franciaország, Németország, Nagy Britannia, Olaszország, Luxemburg, Norvégia, Hollandia, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc és az Amerikai Egyesült Államok indít csapatot. Az előzetes nevezés június 28-án jár le, míg minden országnak július 17-ig kell leadni a végleges indulók névsorát.

A belgák és a svájciak nem várnak addig, ők már csapatot hirdettek. Belgium színeiben így két újonc, Guy Collette és Patrick Buytaert és az ötödik világbajnokságán induló, nemzetközi bíróként is jegyzett Mark Wentein fog versenyezni. A tartalék hajtójuk Danny Broos. A svájciak is már nyílt lapokkal várják a július 28 és augusztus 1 között megrendezendő vb-t, nem mellesleg még a lovak neveit is nyilvánosságra hozták. Az alábbi párosok alkotják így a válogatottjukat: Lucie Musy és Lukas, Micael Barbey és Solo, még Eric Renaud és Malice. Tartalék Leo Risch és Lasting. A csapat edzője a sokszoros kettesfogathajtó bajnok Beat Schenk, aki az idén szívesen cserélné aranyra a két évvel ezelőtt megszerzett csapat bronzérmet.

Ami minket magyarokat illet, nálunk is fokozatosan szűkül a keret, ezúttal azonban két hajtó maga döntött úgy, hogy visszalép a válogatottságtól. A hét minősült fogatból így Gáspár Szilvia és Farkas József már biztos nem húzza magára a nemzeti trikolort idén Rómában. A franciaországi Saumur-ben és az ausztriai Altenfeldenben megrendezett egyesfogathajtó viadalok után, ahol a magyarok mérlege egy tizenhetedik illetve egy huszonkilencedik hely és mellette négy kizárás vagy visszalépés, immár ötfősre csökkent a válogatott keret. Bajáki Ferenc, Fábián László, Lantos Gábor, Szilágyi Zsolt és a szövetségi kapitány, Jámbor Vilmos van még harcban a csapatot jelentő három hely valamelyikéért, illetve hamarosan eldől, hogy lesz-e negyedik, csak az egyéni versenyben induló versenyzőnk.

Hírek a négyesfogatok háza tájáról

A németek egyik legerősebb csapattagja, Christoph Sandmann továbbra is lábadozik egészségügyi műtétje után, így még mindig nem tudni, részt fog-e venni az idén július 13-18 között megrendezendő aacheni viadalon, ami a Kentucky Lovas Világjátékok főpróbája lesz. Mivel eredményei alapján jelenleg abszolút ő a német favorit, így a válogatott szempontjából létkérdés az indulása.

Mint arról már hírt adtunk, a belgák kétszeres egyéni világbajnoka, Felix-Marie Brasseur sem utazik idén az Egyesült Államokba, legalábbis saját lovaival nem. Ő lett ugyanis a francia válogatott hivatalos edzője, így már a három hét múlva megrendezendő aacheni viadalon is az ő keze alatt fog dolgozni a Stéphane Chouzenoux, Fabrice Martin és Thibault Coudry által alkotott csapat.

A svájciak az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is a két klasszis hajtóra, Werner Ulrich-ra és Daniel Würgler-re építik csapatukat, melyet idén a német viadalon Felix Affini fog erősíteni. Esetükben akár kis élcelődésre is okot adhatna, ha hivatalos indokként a pénztelenséget említenék meg, amiért Kentuky-ba csak Würgler és Ulrich fog utazni, így a szövetségi kapitány, Dr. Micaël Klopfenstein a hivatalos közleményben kiemelte, hogy a vecsési verseny után csak ők feleltek meg a felállított kritériumoknak – így azért már mindjárt más.

Rendhagyó, ám lehet, hogy új történelmet író lesz az idei Wohnwelt-Pallen, azaz az aacheni maratonhajtás. Ebben az évben először ugyanis ez a versenyszám lesz az utolsó napon, eldöntve az egyéni és a csapat helyezéseket. A négyesfogatok szokásos díjhajtása a 8A programmal csütörtökön kerül megrendezésre, míg az akadályhajtás rákövetkező nap, pénteken lesz. Szombaton pedig a legizgalmasabb maratonhajtás, ahol az addig felállított összetett verseny állása szerinti fordított sorrendben fognak indulni a fogatok, azaz hatalmas nyomás lesz majd az utolsó indulón, az addig élén álló hajtón és lovain. Vasárnap egy mindenki számára kötelező akadályhajtó versenyszám lesz, ám ez már nem számít bele az összetett versenybe, maximum az addig nyert euró tízezreket lehet tovább növelni egy esetleges jó szerepléssel. Lesz továbbá még szerdán egy, a díjhajtásra felvezető versenyszám, ahol a hajtók a régebbi 6A programot fogják bemutatni a zsűrinek és a mindig teltházas közönségnek.

Újonc a magyar négyesfogathajtó keretben

Váczi Csaba személyében idén új kísérője lesz az évek óta Aachenbe látogató Lázár Zoltánnak és Dobrovitz Józsefnek. Az idén testvérével, Váczi Istvánnal folytatott, az eredmények alapján azért valljuk be, nem éppen vérre menő harc győztese ezúttal a korábbi többszörös kettesfogathajtó válogatott hajtó lett.

A Tápiómenti Lovas Klub színeiben induló Váczi így élete eddigi legnagyobb lehetősége előtt áll, a kérdés, vajon élni tud-e majd vele. Az idén, több magyar hajtóhoz hasonlóan, a világszép szürke lipicai fogatát pej félvér lovakra cserélő Móró Lajos eddig nem indult a válogató versenyeken, de tavaly ő képviselhette a hazai színeket a lovasok Mekkájában és több versenyszámban is kiválóan szerepelt. Reméljük az ifjabbik Váczi testvérből is Móróhoz hasonlóan a nyomás alatt még több tehetség bukkan elő és tovább öregbíti az elmúlt években kissé megkopott hírnevünket Aachenben.

Hollandia az abszolút esélyes

Amit eddig csak sejteni lehetett, az mára valóssággá vált, Hollandia lett idén az aacheni verseny és a világbajnokság egyértelmű esélyese, miután mind a vecsési, mind a saumur-i versenyen teljes fapapucsos siker született.

A hazai eredményeket már ismerhetjük (aki esetleg mégsem, az olvassa el a Vecsési CAIO beszámolóját), míg a franciaországi Saumur-ben a díjhajtást toronymagasan Ijsbrand Chardon, a maratont Peter de Ronde, míg az akadályhajtást a szintén holland Harry de Ruyter nyerte. Összetettben Chardon nyert Ruyter előtt, míg Ronde a negyedik lett. Ez azt jelenti, hogy most már nemcsak egy, hanem kettő holland válogatottól kell rettegnie annak, aki négyesfogatával esetleg egy nemzetközi megmérettetésen kíván részt venni.

Világranglista TOP 10

Jelenleg öt nemzet osztozik a fedeles Világkupán való indulást jelentő első tíz helyen. A svéd Tomas Eriksson az ausztriai Altenfelden-ben elért győzelmével átvette a vezetést az addig domináló Lázár Zoltántól, aki így a második helyen várja a folytatást, megelőzve a holland Ronde család legsikeresebb tagját, Koos-t.

Dobrovitz József holtversenyben a negyedik Ijsbrand Chardon mellett, majd őket követi Hans Heus és Theo Timmermann. A TOP 10-et a két svájci Würgler és Ulrich és a franciák legjobbja, Stephane Chouzenoux zárja. A legjobb húsz között tartják számon a két Váczi testvért, míg a magyarok közül jegyzik még Scheik Józsefet, Osztertág Márkot, Bozsik Józsefet és Oross Zoltánt.

Frissítve: 2023.09.23.
Fotók: Canva, Pixabay