Mikóczy Zoltán mai sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy ugyan nagyon szerették volna, ha Overdose vasárnap, a Magyar Derby egyik betétfutamában a Kincsem Parkban térhetett volna vissza, de a kedd reggeli 900 méteres sprintjét követően lovasa és trénere is úgy ítélték meg, hogy ugyan győzelmi esélyekkel indulhatna, de még nincs top formában. Ezért Mikóczy Zoltán úgy döntött, hogy nem kockáztat, és Overdose a következő két hétben is kizárólag felkészítő munkát végez.
Mikóczy Zoltán: Nagy bejelentést szerettünk volna tenni a mai napon: azt, hogy Overdose a vasárnapi 88. Magyar Derby napján az egyik sprintfutamban, a Flandorffer Tamás Emlékversenyen rajthoz áll. Így a ló visszatérésére Magyarországon és nem külföldön kerülhetett volna sor.
Korábban egy május 9-i hoppegarteni versenyt terveztünk, majd hazajött Alagra, azóta új idomár felügyeli a munkáját, de a június 6-i pozsonyi Turf Gálára sem érte el felkészültsége a kívánt szintet.
Ezután egy június 25-i versenyben gondolkodtunk a Párizs melletti Maisons-Laffitte-ban, de végül ez is korainak bizonyult.
Az elmúlt napokban két verseny került szóba, a július 4.-i budapesti Flandorffer Tamás emlékverseny, és egy szintén 1000 méteres július 18-i nápolyi verseny, a Grand Premio Citta di Napoli. Szerettük volna a budapesti versennyel megköszönni a média és az új tulajdonosi kör kiállását a csapat mellett.
Azért is vártunk ilyen sokáig a bejelentéssel, mert a budapesti futásnak a szándékon kívül volt még egy feltétele: hogyan értékeljük a ma reggeli utolsó felkészítő munkáját. Ezt kivételesen nem az állandó munkalovasával Budinszki Barbarával futotta, hanem azzal a Jaroslav Línekkel, aki a vasárnapi versenyben lovagolta volna.
Hogyhogy nem Soumillon?
Mikóczy Zoltán: Christophe már korábban elkötelezte magát erre a napra egy franciaországi Group I-es versenyre. Mivel a mi vasárnapi futamunk korábban nem volt tervbe véve, így ezt nem lehetett megoldani.
Línek ugye nemcsak a Kincsem Park, hanem egész Közép-Európa egyik legkiválóbb lovasa, ha úgy tetszik sztárzsokéja. Számos nagyverseny mellett két Magyar Derbyt is nyert, 2004-ben King’s Honor, 2006-ban pedig Thunder Groom nyergében. Hogyan nyilatkozott a lóról?
Mikóczy Zoltán: Ma reggel 8 és 9 óra között az alagi homokpályán lefutott Overdose-zal egy 900 méteres távot, ezt követően azt mondta, hogy nagyon jó érzés volt Overdose-on ülni, teljesen egészségesnek érezte a lovat, viszont ő még adna neki egy-két hetet, mert nem érzi top formában.
Ritka önzetlenség, hiszen ki tudja, lesz-e még alkalma versenyt futni vele…
Mikóczy Zoltán: Pláne, hogy ő is pontosan tudta, mennyire szerettünk volna újabb nagy élményt adni a magyar közönségnek. Voltak, akik azt mondták, hogy egy nem 100%-os formában lévő Overdose ezt a versenyt simán le tudja futni és nagy valószínűséggel meg is tudja nyerni. Azonban, ha nincs top formában egy ló, az számtalan veszélyt rejt magában, ezért a trénerrel és Línekkel egyetértésben úgy döntöttem, hogy várjunk.
Inkább megadom neki a még szükséges néhány hetet, hogy ugyanazt az Overdose-t lássuk viszont versenyben, akit korábban is.
Tehát két-három hét?
Mikóczy Zoltán: Ezt nem lehet napokban vagy hetekben mérni, de azért nagyjából ennyinek tűnik. Láthatjuk a futball világbajnokságon is hány, könnyebb vagy komolyabb sérülésből visszatérő sztárjátékosnak akad problémája a formájával. Csakhogy egyrészt őket bármikor le lehet cserélni, amíg egy ló nem kérhet 800 méter után cserét, másrészt ők kötve vannak a világbajnokság időpontjához, amíg mi számos verseny közül választhatunk. Ezért is nevezzük Overdose-t folyamatosan különböző versenyekre, és majd akkor fut, amikor már minden tekintetben 100%-os lesz. Ezt nem szabad siettetni, már a veretlensége okán sem.
Overdose most öt éves, ha az idei csak félszezonra sikerül is, hány jó éve lehet még?
Mikóczy Zoltán: A rövidtávú versenylovak tovább tarthatók formában. Az idei ascoti King’s Stand Stakesben, ami Európa legrangosabb rövidtávú versenye, egy öt, egy hét és egy nyolc éves ló végzett a dobogón. Nem kell tehát sietni, csak meg kell adni neki a szükséges időt.
Sunny Sam révén van már Magyar Derby-győzelmed, de most vasárnap is érdekelt vagy.
Mikóczy Zoltán: Félig az én tulajdonomban van Shamal Sally, akit Zdenko Smida fog lovagolni a Derbyben. Ő egy szürke kanca, és nagy reményekkel indulunk, hiszen a pozsonyi Turf Gálán három hosszal verte azt a Lettyt, aki a Svájci Derbyben második helyezést szerzett. Amúgy ő szintén kanca.
Mivel Shamal Sally másik tulajdonosa szlovák, így ha nyer, a szlovák himnuszt fogják játszani. Overdose-nak már játszották a magyar himnuszt Pozsonyban, most lehet, hogy egy másik lovamnak fogják a szlovákot Budapesten.
A sajtótájékoztatón Dr. Sótonyi Péter professzor, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar Anatómiai és Szövettani Tanszékének vezetője Overdose egészségi állapotáról nyilatkozott:
Szeretném leszögezni, hogy a ló meggyógyult. A ló teljesen egészséges, a patája tökéletes, és kiváló kondícióban van.
Azzal kapcsolatban, hogy hosszú volt Overdose gyógyulása, el kell mondanom, hogy nagyon-nagyon nehéz egy savós patairha-gyulladásból felépülni, ez a lovaknak csak igen kis százalékánál sikerül.
Ez egy rendkívül veszélyes betegség, hiszen maga a patacsont mozdul meg a szaruban, és így szinte önjáróvá válik a szaru.
Végigkövettem Overdose gyógyulásának egy évét. Kiváló állatorvosának, Dr. Szmodits Zsoltnak is köszönhetően ebből meggyógyították, Overdose felépült, a patái rendben vannak. Ha elindulna a Derby napján, biztos vagyok benne, hogy nyerne. Ám a ló biztonsága a cél, és a jövő a cél. A jövő pedig az, hogy világversenyeken tudjon indulni és nyerni, és ott őrizze meg a veretlenségét.
Azt hiszem, hogy jól döntött Mikóczy úr a trénerrel és a lovassal, hogy az utolsó pillanatban – bármennyire is fájdalmas – mégis lemondta a versenyt.
2010.06.29.
Forrás: PannoniaOverdose
A sajtótájékoztató második felében a 88. Magyar Derby volt a téma, amiről Vajtó Lajos, a Nemzeti Lóverseny Kft. ügyvezetője beszélt:
Szerettük volna, ha most Overdose-t a nézőknek újra be tudjuk mutatni versenyben. Bár ez még most nem valósul meg, továbbra is rendelkezésre áll a Kincsem Park, ha hazai közönség előtt szeretnék Overdose-t újra versenybe állítani.
Mit kell tudni a Derby-ről és a magyar lóversenyről?
1780 óta futják a Derby-t, amikor is Angliában Lord Derby és egy másik úriember fogadást kötött, hogy melyikük lova a gyorsabb. A megegyezés szerint a győztes viszi a kitűzött trófeát, viszont a vesztesről nevezik el a minden évben megrendezendő versenyt. Lord Derby lova alulmaradt a megmérettetésben, cserébe viszont gazdája egy világhíressé vált sporteseménynek lett a névadója.
A Derby-ben a több mint kétszáz éves szabályok ma is változatlanok. 2400 méteren futják, amiben kizárólag 3 éves angol telivér mének és kancák futhatnak. Magyarországon először 1827. június 6-án a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István kezdeményezésére rendeztek lóversenyt, ezzel mára 183 éves a magyar lóversenysport.
A lóverseny történetében ki kell emelni Kincsemet, aki 54 versenyben nem talált legyőzőre, Kisbért, aki egyetlen magyar telivérként győzött az Epsom Derby-ben, valamint Imperiált, az 1963-as Magyar Derby győztesét.
Ki kell emelni Aperianov Zakariást, aki Imperiál trénereként tizenöt alkalommal nyert, és Kállai Pált, aki még 73 évesen is indult a Derby-ben. A Magyar Derbyt 1921-ben Alagon futották először. A Derbyhez hozzá tartozik az alkalomhoz illő öltözet és természetesen a fogadás.
A 88. Magyar Derby 2010. július 4-én, vasárnap 14 órától 19 óráig tart. A program 10 galopp futamot tartalmaz, a Derby összdíjazása 10 millió forint, amiért 16 ló versenyez. A favoritok Tutanhamon, Empreror’s Stride, Letty és Shamal Sally. A hétvégére szép idő várható, ezért családi programokkal is várják a látogatókat.
A sajtótájékoztatón megtörtént a startboxok kisorsolása a Derby indulói számára, amiben a megjelent újságírók segédkeztek. A Lovasok.hu Mick Titho számára sorsolta a 15-ös startboxot. Az indulók listája az alábbiakban olvasható:
Overdose behozta kondícióbeli lemaradását és megkezdte a gyors munkákat. Így is legkorábban csak 10 nap múlva lehet pontosabbat mondani arról, hol és mikor indulhat, Mikóczy Zoltán azonban elárulta, hogy két párizsi és egy müncheni versenyben gondolkodnak.
Legutóbb néhány hetes elmaradást említettél. Hogyan halad Overdose felkészítése?
Mikóczy Zoltán: A kondíciója rendben van, úgy tűnik, hogy mostanra behozta az elmaradását. Már csak az a kérdés, hogyan bírja a gyors munkákat. Ma reggel is gyors galoppot ment, az viszont csak a következő tíz napban dől el, hogy már készen áll a versenyzésre, vagy még egy keveset várni kell.
Ma ismét megpatkolták…
Mikóczy Zoltán: Ami ismét problémamentesen zajlott.
Folyamatosan nevezitek Overdose-t a számításba jöhető versenyekre, hogy ha eljön a pillanat, amikor készen áll rá, legyen hol futnia. Mik jöhetnek számításba?
Mikóczy Zoltán: A legközelebbi a június 25-i 1000 méteres Listed kategóriás Prix de Hampton, a Maisons-Laffitte-i pályán, Párizs mellett.
Azonban lehet, hogy egy gyengébb versenyt keresünk neki, ahol a lovat kipróbálhatjuk, mert a veretlensége megőrzése is óriási felelősséget ró a csapatra.
Tervbe volt véve egy sprintverseny is Prágában június 27-én a cseh derby napján, de mivel azt hendikep-versenynek írták ki, és a szervezők sajnos nem tudják díj-versenynek átminősíteni, és Overdose nem rendelkezik hendikep-számmal, így ez kiesett a lehetőségek közül.
Számításba jöhet még egy július 4-i müncheni futam, az ottani szervezők jelezték, ha Overdose csapata igényt tart rá, szívesen kiírnak egy versenyt a számára. Most a legvalószínűbbnek Maisons-Laffitte és München tűnik.
Ismét Soumillon?
Mikóczy Zoltán: Maisons-Laffitte esetében biztosan Christophe Soumillon lovagolná.
Természetesen akár helyben is dönthettek a visszalépés mellett, de mikor tudjátok megerősíteni, hogy nekiindultok ennek a hosszú útnak?
Mikóczy Zoltán: Ha vállalhatónak tűnik a Maisons-Laffitte-i verseny, akkor június 20-án utazunk el Alagról, aznap este megszállunk Baden-Badenben, Németországban, és 21-én érkezünk Chantilly-ba. Ott lenne Overdose elszállásolva, és az is lehet, hogy egy hónapot maradnánk Franciaországban, mert ezt a versenyt a szintén Maisons-Laffite-ban, július 17-én megrendezendő 1200 méteres Group III-as Prix de Ris-Orangis követheti.
Angliáról letettél?
Mikóczy Zoltán: Az elméleti lehetősége még megvan a July Cup-on történő indulásnak, amit július 9-én futnak Newmarketben, de csak abban az esetben kerülhet képbe ez a verseny, ha június 25-én olyan extraklasszis formát mutat, ami predesztinálja erre az ascotival egyenértékű versenyre. Ennél sokkal valószínűbb, hogy ahogy Ascot, úgy a July Cup is kimarad az idei naptárából, és az őszi Group I-es versenyekre lehet a lovat lépésről-lépésre felhozni, hogy akkor már a világ legjobbjaival futhasson.
Riport Overdose kovácsával
Fotósunk közel másfél óra alatt egyetlen olyan képet sem tudott készíteni önről, amin jól látszódna az arca…
Stuart Packham: Akkor jól végeztem a munkám.
Elég húzós napja van. Reggel felszállt egy repülőre, Ferihegyről azonnal idejött Alagra, újrapatkolta Overdose-t, és most is csak pár szót tudunk váltani, mert sietnie kell, hogy elérje a délutáni londoni járatot. Ilyen egy szokásos napja?
Stuart Packham: Korántsem. Meglehetősen ritkán utazom két és félezer mérföldet egyetlen lóért. Általában napi 12 lovat patkolok, persze csak versenylovakat. Igaz, a ragasztott patkó felhelyezése tovább tart, olyankor kevesebbet.
Máshoz is el-eljár?
Stuart Packham: Jelenleg csak Overdose-hoz szoktam utazni. Otthon sok Group versenyben induló lovat patkoltam, a legtöbbet talán az Ascot Gold Cup-ra és a Liverpool Grand National-re, de kevés annyira jót, mint Overdose.
Elég jó összehasonlítási alapja van, hiszen tavaly nyáron találkozott először Overdose-zal, amikor Pulboroughba érkezett. Mit gondol a lábairól, készek már a versenyzésre?
Stuart Packham: Majd egy éve mindenki ezt kérdezi tőlem. Most semmi problémát nem látok velük, szerintem jó állapotban vannak. Persze a versenyzésről a tréner és a tulajdonos dönt. Ez egy nagy csapat közös munkája, amiből én csak egy ember vagyok, és a siker nem egyetlen emberen múlik. Számomra ez több mint munka, mert sokat jelentene nekem, nagyon szeretném, ha ismét versenyt nyerne.
VII. Bábolna Derby,
Közép Európai Távlovagló Bajnokság
7. alkalommal került megrendezésre Bábolnán Magyarország egyetlen FEI versenye. Köszönhetően a már tapasztalt bábolnai team-nek és az elkötelezett Bányai családnak, a verseny ismét jól sikerült. A versenyen részt vevő nemzetek: Magyarország, Csehország, Németország, Bulgária, Szlovákia, Románia, Lengyelország, Finnország. Összesen 130 ló indult.
Rekord számú nevező érkezett olyan országokból is, ahonnan eddig még nem vettek részt lovasok a versenyen. A konkrét eredményeket mindenki megtekintheti a www.babolnamenes.hu honlapon. A cseh csapat – akiknek a versenyzői rendkívül jól szerepeltek – nagyszerű fényképeket töltöttek fel a www.vytrvalost.com honlapra, ahol még a nyelvet nem ismerők is megtalálják a képek megtekintéséhez vezető linket.
Bábolna röviden:
Remek idő.
Kitűnő pálya.
Szívesen látott vendégek, versenyzők.
Kedves, udvarias bírók, orvosok, stewardok.
Sok ismerős arc a közeli országokból.
És…: A királyi táv aranyérme ismét itthon maradt!!!!
Reméljük, a Junior Világbajnokság alacsony kiesési rátája és az idei verseny 160 km-en indulóinak 100%-os teljesítési aránya egyre több lovasnak bizonyítja be, hogy ide kell jönni minősülni! A hétvége után elmondhatjuk, hogy ha a lovak egészségesek maradnak, teljes csapattal lesz lehetőségünk Magyarországot képviselni mind az idei Junior EB-n, mint pedig a jövő évi Felnőtt EB-n.
A Magyar Lovassportért emlékérmet kapott Szász Sándor, a magyar díjugrató válogatott szövetségi kapitánya, az egyik legeredményesebb magyar versenyző, aki a tavalyi lovas világjátékokon a vadászugratásban 3., összetettben pedig 51. lett Kentuckyban.
Nem zavaró, hogy a válogatottban szövetségi kapitányként a saját maga főnöke is?
– Egyáltalán nem, sőt ennek a kettős feladatnak inkább előnye, mint hátránya van. Hosszú évek óta a legjobb magyar lovasokkal együtt járjuk a világot. Együtt versenyzünk, ezért jól ismerem a lovasokat és a lovaikat is. Az elmúlt húsz évben rengeteg tapasztalatot szereztem, amit megpróbálok hasznosítani szakmai vezetőként. A díjugratás különben egy nagyon egyéni sportág, például nehéz edzőtáborokat rendezni, mert egy versenyzőnek több lovat is kell lovagolnia.
Hogyan ítéli meg a világjátékokon nyújtott teljesítményt, amelyen remek kezdés után ötvenegyedik lett?
– Habár tudtam, hogy lovam, Goldwing nagyon gyors ló, de a világ legjobbjai között az eső versenyszámban ilyen jó eredményre nem számíthatam. Csodálatos élmény volt világklasszisok előtt harmadik helyezést elérni. Sajnos a folyatásban két elkerülhető verőhiba is becsúszott. Pedig egy kis szerencsével bekerülhetem volna a döntőbe.
Reális eredmény, hogy a magyar csapat a 25. lett Kentuckyban?
– Nem, mert ennél előrébb van a helye a nemzetközi mezőnyben. Sajnos azonban Hugyecz Mariann leesett a lóról, Kovács Henri is sokkal jobb teljesítményre képes. Ezért a magyar válogatottnak a középmezőnyben a helye. Ma már egy nemzetközi viadalon nem az a cél, hogy végig menjünk a pályán, hanem hogy bekerüljünk az érmesek közé.
A válogatott kijuthat a londoni olimpiára?
– Az olimpiai kvalifikáció rendkívül nehéz. Csak tizenöt nemzet csapata rajtolhat Londonban. Öt hely már a lovasjátékokon elkelt. Krucsó Balázsra, Kovács Kaarlora és Henrire, Horváth Balázsra és testvéremre, Attilára számíthatok az idei versenyken. Biztosan állíthatom, hogy lovasaink felkészültségével nincs gond, az eredményüket viszont döntően befolyásolja a lovaik képessége. Az idei legfontosabb célunk az eredményes Európa-bajnoki szereplés, az első öt helyezett olimpiai kvalifikációt szerezhet. Egyénileg még nehezebb kvótához jutni, ezért a csapatra fogunk összpontosítani.
Szerző: Salánki Miklós
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.02.
A legfrissebb elemzések alapján 2020-ra a fecskék állománya jelentősen lecsökkenhet. Ha ezek a „jövendölések” valóra válnak, az utánunk következő generációk értetlenül fognak állni a híres szólás hallatán (egy fecske nem csinál nyarat…).
Éppen ezért a Magyar Madártani Egyesület (MME) a 2010. évet a fecskék évének nyilvánította. Ezzel a Magyarországon élő 3 fecskefaj (füsti fecske, molnárfecske, partifecske) védelmére próbálják meg felhívni a figyelmet.
A leginkább emberi környezethez kötődő madaraink egyike a füsti fecske, melynek élettere a legfontosabb táplálékforrást biztosító falusi állattartás visszaszorulásával jelentősen lecsökkent, ugyanakkor a lovaglás és a lótartás egyre népszerűbbé válásával, ha más irányban is, de javítható ezeknek a kedves, a magyar kultúrához szervesen kötődő madaraknak az életfeltétele.
Az MME szeretné felhívni a lovardák és lótartók figyelmét arra, milyen lehetőségek rejlenek a fecskevédelemben akár a figyelemfelhívás, akár a turizmusfejlesztés területén. A füsti fecske és a városiasodott molnárfecske különösen alkalmas arra, hogy a jelenlétük kínálta látogatócsalogató, élményt nyújtó hatásokat az érdeklődők kiaknázzák. Nem utolsó szempont, az sem, hogy a jelenlegi uniós pályázati környezetben egyre inkább nő a szerepe a civil szervezetek bevonásával megvalósuló programoknak, adott esetben kötelező fenntarthatósági vállalásként kell a pályázatokba beépíteni ilyen együttműködést, amiben az MME szintén partnere lehet a lovardáknak.
A hétköznapokban már egyszerű odafigyeléssel is sokat tehetünk a fecskék érdekében, kezdve onnan, hogy ezekre a madarakra bízzuk a zavaró rovarok eltávolítását ahelyett, hogy különféle mérgekkel próbálunk megszabadulni tőlük, vagy nem bosszankodunk – ne adj’ Isten leverjük a fészküket – amiatt, hogy ürülékükkel elcsúfítják a környezetünket. Ez utóbbi például egy egyszerű fecskepelenka felszerelésével könnyedén kiküszöbölhető. Szintén nem kerül semmibe, a fecskéknek viszont nagy segítség, ha sárgyűjtő helyeket biztosítunk számukra.
Aki már célirányosabb fecskevédelemmel is szeretne foglalkozni, az belefoghat az égetett cserép alapú műfészkek kihelyezésébe is, vagy a különböző helyekre felszerelhető, vagy akár saját lábazaton álló mesterségek fészektelepek kialakításába. Ez utóbbiaknak különösen a molnárfecskék veszik nagy hasznát. A molnárfecskék felülről zárt műfészket építenek, amin csak egy kis bebúvó-nyílást hagynak. A fészkek teteje azonban nem sárból készül, ezt egy eső ellen védő anyag – az ember előtti időkben sziklák, ma már szinte kizárólag az épületeink – vízszinteshez közeli felülete adja.
A partifecske a legkevésbé városiasodott fecskefajunk, és megtelepítésük is nehezebb, mivel jelentős földmunkát és akár bányahatósági engedélyeztetést is igényel. Ugyanakkor megfelelő természeti környezetben (lovarda közelében található, függőleges oldalú homokbányában vagy vízparton) megtelepedő, akár több ezer párból álló kolónia látványa felejthetetlen élményt nyújthat.
Azok a lovardák, melyek aktívan részt kívánnak venni a fecskevédelmi programokban, bemutatkozhatnak az MME honlapján, illetve a havonta megjelelő Madártávlat c. újságban is.
Ezzel kapcsolatban bővebb felvilágosítást Orbán Zoltánnál, az MME társadalmi kapcsolatok igazgatójánál lehet kapni az orban.zoltan@mme.hu e-mail címen, vagy az 1/275-6247/107 telefonszámon.
Belgiumban lovas családban született a most 28 éves sztárzsoké. Édesapja gáton és akadályon versenyzett, így Christophe már gyerek korában beleszagolt a galoppsport világába. Pályafutását sok pályatársához hasonlóan pónikon kezdte és aratta első győzelmeit. Később francia zsokéiskolában tanult tovább és 1996 -99 között utánpótlás lovasként versenyzett, első sikerét 1997-ben aratta.
Annak ellenére, hogy nem ideális zsoké alkat (túl magas) bőven túl van már az 1000. győzelmén, a világ minden jelentős pályáján nyert már versenyt és jelenleg Aga Khan istálló lovasa. Amennyiben utóbbiban nincs kötelezettsége egész évben szeretné „Dózit” lovagolni a többszörös milliárdos sportoló, akinek az egykori szépségkirálynő a felesége és két gyermeke van.
Íme néhány érdekes adat eddigi pályafutásáról:
– 2000- öt győzelem egy napon, francia rekord beállítás
– 2003- az első champion cím (továbbiak 2005, 2006)
– 226 győzelem/szezon- francia rekord
– 3x Francia Derby
– 2x Prix deL’Arc de Triomphe-t (2003- Dalakhani, 2008- Zarkava)
– 2006. szeptember 10., öt győzelem, négy group versenyben- francia rekord
Világsztár zsoké Overdose nyergében
A világ legjobb zsokéja Christophe Soumillonül Overdose nyergében április 19-én a Kincsem Parkban, sőt a tervek szerint az év hátralévő részén is, amennyiben fő tulajdonosa Aga Khan istállójában nincs kötelezettsége. A belga származású, de francia színekben versenyző szupersztár még tavaly Baden-Baden-ban szerezetett bele „Dóziba” és magától jelentkezett a lovaglására. Soumillon lassan egy évtizede a világ elit tagja, bőven túl van már az 1000. győzelmén, háromszoros champion, háromszoros Francia Derby győztes és kétszer nyerte meg a kontinens legjelentősebb galopp futamát a Prix de L’Arc de Triomphe-t (2003- Dalakhani, 2008- Zarkava). 2006-ban egyetlen nap alatt öt futamban nyert, amiből négy Gr besorolású, ezzel újabb rekordot állít fel a 226-os egy szezonban aratott siker mellé.
Soumillon április 17-én pénteken két nappal Overdose pesti fellépése előtt érkezik hazánkba családjával, menedzserével és több francia újságíróval.
Miután szerdán megnyerte a 155 cm-es díjugrató versenyszámot, a Warsteiner Díjat,Meredith Michaels-Beerbaum úgy döntött, hogy visszaléptetiShutterfly-t a vasárnapi Nagydíjból, és végleg nyugdíjba vonul a még mindig csúcsformában levő díjugrató legenda. Shutterfly július 17-én, vasárnap,negyvenezer fős közönség előtt búcsúzott az élsporttól Aachenben.
A kivételes képességű herélt 6 éves korában került Michaels-Beerbaumhoz, akkor még Struwwelpeter néven. Lóápolója, Anu Harrila szerint Shutterfly kedveli az embereket – mindaddig, amíg nem idegenek a számára. Két dolgot nem szeret: a nyergelést és a díjátadó ceremóniákat. Ez utóbbin kilenc éves koráig nem is vett részt, bár eredményeinek köszönhetően igencsak sokszor lett volna lehetősége rá, a zaj és a taps nagyon felidegesíti.
Közös pályafutásuk során Meredith Michaels-Beerbaum és Shutterfly többet nyert, mint amiről egy lovas álmodhat. A 18 éves Silvio I apaságú pej herélt összesen 3,5 millió eurót és öt Mercedes autót nyert lovasának. A számtalan Nagydíj, Nemzetek Díja és három Világkupa Döntő győzelem (2005, 2008, 2009), illetve az Európa- és Világbajnokságokon elért helyezései mind-mind azt bizonyítják, hogy Shutterfly a világ egyik legeredményesebb ugrólova.
Meredith teljesen el volt ragadtatva a szerdai győzelemtől. „Ezzel szeretnék köszönetet mondani számára” – mondta Shutterfly búcsúztatásakor, aki természetesen továbbra is a családdal marad, és a legelőn tölti a nyugdíjas éveit.
VELOVASOK A II. ZÁNKAI LOVAS FESZTIVÁLON
2010.07.22-25.
A Velo tanya lovasai a tavalyi ópusztaszeri betyártoborzón való sikeres részvétel, a Keszthely-Budapest túrán és a Nemzeti Vágtán való megmutatkozással felhívták magukra a lovas szakma jeles képviselőinek figyelmét. Teljesítményünk elismeréseként már tavaly meghívást kaptunk az I. Zánkai Lovas Fesztiválra, melyre technikai okok miatt nem tudtunk elmenni.
A kép illusztráció
Az idei Sárospatak-Gödöllő-Vácrátót túra tovább fokozta a szakemberek teljesítményeink iránti érdeklődését.
Az idén július 22-25. között megrendezett II. Zánkai Lovas Fesztiválra szóló ismételt meghívásnak már eleget tudtunk tenni. A Velo Tanyát a Zánkai Gyermek és Ifjúsági Centrum gyönyörű stadionjában a dámalovasok bemutatóját követően, a Somogyi Betyárok, Kassai Lajos lovasíjász, Csontó Zoltán és a Kozák Lovasok akrobatikus mutatványa előtt Kleinné Gitta és Hajdi László képviselték az alábbi kb. 17 perces programmal:
1./ Karüsszel a./ lépés kis körben,
b./ kígyózás
c./ ügetés egymással szemben nagy körben.
2./ Karika fűzés: 6 db állványra akasztott fűzfa karikát gyűjt össze a “betyár” a fokosa nyelére fűzve.
A megszerzett koszorúkat kosárba teszi.
3./ Szlalom: 6 pályakaróval kijelölt kígyóvonalon halad végig oda-vissza a lovas, a végén egyenesben
vágtázik.
4./ Báránylopás: A bárányt szalmával töltött zsák helyettesíti.
Felvétel: 100 cm magas állványról emeli nyeregbe a betyár (Hajdi László)
Szlalomban végigviszi a 3./ pontban leírtak szerint. Célba juttatás: a kijelölt helyre teszi a bárányt.
5./ Cavaletti: 3-3 db derékszögben, majd egymással párhuzamosan elhelyezett oszlopon
keresztül átlovagol a lovas (Gitta), lehetőség szerint az akadályok érintése nélkül.
6./ 3 kör vágta
A programot Héjjas Nárcisz előadóművész kommentálta, Kertész Dalma újságíró, a Közelkép munkatársának a Velo Tanya lovas életét bemutató szövegét olvasta fel. A karüsszelt Héjjas Nárcisz koreografálta, a programot aláfestő szatmári zenéket is ő válogatta. Az egyéb gyakorlatok a Puszták Népe lovasviadal részét képezik.
A kora délutáni kánikula dacára megjelent nézők egyöntetű elismerésüket ütemes tapssal nyilvánították ki. A Duna TV munkatársai interjút készítettek Gittával, a felvétel minden bizonnyal hamarosan képernyőre kerül.
Velovas
VELO Túra 2010. május 12-25. – A roki lovas nem adja fel! Sárospataktól Gödöllőig 350km-t tett meg a Velo-túra kis lovascsapata
Dr. Hajdi László, a Velo Alapítvány kuratóriumának elnöke és csapata immár második alkalommal vállalkozott a nem mindennapi erőpróbára.
– A tavalyi tapasztalatok után úgy döntöttünk, hogy a Nemzeti Vágtára nem megyünk el a szervezők elfogadhatatlan feltételei miatt, de a Velo-túrát idén is megtartjuk. Jóllehet az időjárás nem kedvezett nekünk, május 12. és 25. között becsülettel teljesítettüka 350 kilométerestávot: a roki lovasok részéről Bernard Tamás, Klein Gyuláné (Gitta) és jómagam, a hírességek közül több-kevesebb időt velünk töltött Papp János színművész és felesége, Komáromi Pisti, Waszlavik “Gazember” László, valamint Dolly, akik műsort is adtak. Nem volt éppeséggel “örömlovaglás”, mi kibírtuk ugyan a sok esőt, de a lovaknak nehezebb volt, mert az elöntött területek és az átázott, csúszós, mély talaj miatt sokat kellett aszfalton menniük az ideális földút, mező helyett. Mindenki állta a sarat, mert idén is megfogadtuk: ha törik ha szakad, mi végigmegyünk, a roki lovas nem adja fel! Ha a ló lesántul, cserélni kell, vagy az ép lovas átadja a magáét, hiszen egyrészt arról is szól ez a túra, hogy mi bírjuk, másrészt: épek és sérültek mindenben együtt tudnak működni. Az állomásokat olyan jól sikerült megszerveznünk, hogy az útba eső települések polgármesterei, önkormányzatai, egyszerű lakói, valamint a MEOSZ helyi szervezetei egyaránt nagyon segítőkész partnerként álltak az ügy mellé. Sok helyen magukra vállaltak a szállást, étkezést, költségeket, ragyogó programokat szerveztek, a helyi sajtó figyelmet szentelt ránk, és éreztük: megtiszteltetésnek vették, hogy útba ejtettük a településüket. Mindezért nagyon hálásak vagyunk régi és új barátainknak.
M.A.
Korábbi Velo-hírek:
Sikeresen befejeződött a VElünk LOvagol ép és sérült túra
A vácrátóti Velo Alapítvány és a Mozgáskorlátozottak Országos Szövetsége, valamint a Gödöllő Város Önkormányzata által a VElünk LOvagol ép és sérült jelmondat jegyében szervezett VeLo Túra sikeresen befejeződött.
Kertész Dalma beszámolója a lezajlott túráról:
“Gyalogolni jó” – mondta Móricz bácsi. Lovagolni még jobb – mondja Duhaj Szaniszló.
Lovagolni még jobb különösen annak, aki lovától lábakat kap, mankóitól búcsút vesz, és két héten keresztül, dacolva esővel, árral, nyeregben tesz meg 350 km-t Sárospataktól Gödöllőn át Vácrátótig. Véget ért a második VeLo túra, ismét sikerrel értek célba a mozgássérült lovasok és ép társaik.
A három mozgáskorlátozott lovas május 12-én Sárospatakon szállt lóra, útjuk az áradás által érintett területeken haladt végig, mégsem adták fel a túrát. Két hétig tartó menetelésük kitartásról, az érintett települések részéről pedig példaértékű segítőkészségről tanúskodott.
A sérült résztvevők közül ketten járványos gyermekbénulás következtében két alsó végtagra bénultak, harmadik társuk egyik térdtől amputált. Nyeregbeszálláskor leteszik a mankót, derékon, lábon rögzítik magukat a lóhoz, és az ép lovasokhoz hasonlóan négy lábon, váltott jármódban képesek nagy távokat megtenni.
Hajdi László, aki közülük a legsúlyosabb esetnek tekinthető, a túra ötletgazdája és egyik szervezője, a vácrátóti Velo tanyán évek óta ingyenes lovaglást biztosít fogyatékkal élő embereknek. Élettársával, Bényi Máriával, és két társával, Kleinné Gittával és Bernard Tamással, a tanyán készültek fel a megmérettetésre. A túrán velük tartott Papp János színművész felesége, Tóth Zsuzsa, Kertész Dalma és további három jóbarát, Dienes Virág, Mészáros Zsolt, és Kiss József (Jozsó), akik lovak és lovasok képességeit egyaránt ismerve, sokat segítettek a csapatnak. A Mozgássérültek Állami Intézetének igazgatója, Kogan Mihály által felajánlott kisbusszal Horgász Csaba kísérte végig útjukon a túrázókat, így a csomagok autóval kerültek át egyik szálláshelyről a másikra, a lovasok a nyeregtáskában csak egy esőkabátot vittek magukkal, amit sajnos gyakran kellett használniuk.
A lovasok kisbusszal, a lovak kamionnal érkeztek meg május 11-én Sárospatakra , ahol már az indulás előtti este is kedves meglepetéseket tartogatott. Székely József, a Mozgáskorlátozottak Sárospataki és Zempléni- Térségi Egyesületének elnöke kalauzolta el őket a Rákóczi-várba, majd szálláshelyükre, a Kispataki Görögkatolikus Zarándokházba. Telenkó Miklós atya – aki maga is kerekesszékes – miséje végén köszöntötte a csapatot, jó vendéglátóként mesélt az 1000 éves kápolna és saját élete történeteiből.
A túra hivatalos megnyitójára másnap került sor. A Betyár Lovastanya korhű ruhába öltözött lovasaival ügetett be a várkertbe a 9 Velo lovas. „Minden lovaglás előtt nagyon izgulok, ez is a lovaglás élményéhez tartozik.” – mondja Gitta, mielőtt nyeregbe segítenék, és búcsút vehet a mankójától. Az első úton még látszódott feszültség az arcokon, a ló az új helyzettel, a lovas a lovával ismerkedett. A sárospataki Rákóczi-vár kertjében az Erdélyi János Általános Iskola és Kollégium autista, speciális és tanulásban akadályozott csoportjainak műsora után Héjjas Nárcisz és Waszlavik Gazember László katonadalai következtek. A két művész a később fellépő Komáromi István énekes, és Papp János színésszel együtt a túra szimpatizánsai és népszerűsítői közé tartoznak. Elmondásuk szerint lovastudásuk nem lenne elég a túrához, és egyéb elfoglaltságok sem engedik el hosszabban őket, de végigkövetik az utat és lélekben velük lovagolnak. Nárcisz, akit huszárlányként konferálnak fel, kivétel ez alól, de egy korábbi lovasbalesetből kifolyólag most ő is mankóval érkezett. Ennek ellenére vallja: „röviden el sem tudnám mondani mit jelent nekem a lovaglás szeretete, és mit jelent látni a Velo túra lovasait, akik nyeregbe szállnak minden körülmény ellenére.”
Dr. Hörcsik Richárd polgármester hiába nem akart gazdag lenni az aranyat érő májusi esőtől, beszédét csak a várbástya alá húzódva tudta elmondani. Örült a megtiszteltetésnek, hogy Szent Erzsébet szülővárosa segítheti a nemes vállalkozást. Telenkó Miklós atya áldását az eső miatt szétszéledt tömegnek már csak kis része hallgatta: „A tolószékes ember néha nem tudja, merre akar menni. Szüksége van neki az egymásra találásra, mert az egymásra találás mindig egy csoda. A Velo túra ebben segít, ők és aki velük találkozik, valóban egy csoda részese.”
Az Olaszliszka felé vezető 20 km-es utat már napsütés kísérte, és a meleg fogadtatás itt sem maradt el. Bernard Tamás mesélte el a történetet, miszerint kezdetben lehetetlennek tűnt a falu közelében lószállást találni, ezért utolsó ötletként az olaszliszkai posta számát tárcsázta fel, hogy a helyi alkalmazottaktól kérjen segítséget. „A vonal túlsó végén felcsendülő hang kellemes meglepetést okozott: a postáskisasszony szerény körülményei ellenére saját udvarát ajánlotta fel a lovak elhelyezésére. Így vettük fel a kapcsolatot a Kojuha családdal, akik végigmenedzselték ottlétünket.” A további vendéglátást, reggelit, szállást és nótaszót az olaszliszkai önkormányzat, Fekete Gyula polgármester személyes kézszorítása biztosította. A Márki Bertalan mesterszakács által főzött vacsorát, a szervezés felett továbbra is őrködő Székely Józsefnek és egyesületének köszönhette meg a csapat. A napot Gazember László tangóharmonikája, és borkóstoló zárta, ami magyarosan vigadós párosításnak bizonyult.
A csütörtöki nap az olaszliszkai Tanár úr síremlékénél tett koszorúzással kezdődött, majd továbbügettek Szerencs felé. 28 km megtétele után késő délután, rendőri felvezetéssel értek át a városon. A sok lépés és ügetés mellett csak egy rövid vágtára volt lehetőség. „Sajnos sokat kellett betonút mellett haladnunk, ezen az útszakaszon nem engedtek mást a terepviszonyok.” – mondja Tamás, aki Rocky nevű lova rúgós természete miatt a sereghajtó szerepét kapta, innen igyekezett GPS-sel irányítani a többieket. A lovasok között ekkorra már kialakult a sorrend, csak Jozsó szívből jövő kacagása hallatszódott mindig máshonnan. A 17 éves Virág férfiakat és felnőtteket megszégyenítő magabiztossággal lovagolt elöl, és fedezte fel a terepet, ha kellett. A székesfehérvári lány a tavalyi túrán lett oszlopos tagja a társaságnak, Okker nevű lova hátán gyakran egyedül járja az országot. Virág kifogyhatatlan viccmesélő kedve és a lovak világával való bensőséges kapcsolata egy további, különleges színfolttal gazdagította a csapatot.
Késő délután értek a szerencsi Geisenheim térre, ahol a helyi mozgássérültek egyesületének nevében Csontos László üdvözölte a csapat tagjait, míg az önkormányzat nevében Kalina Lajos és Fekete József képviselők köszöntötték a lovasokat. Jókívánságaik mellett szerencsi csokoládét és hegyaljai bort ajándékoztak a résztvevőknek. A lovasok az önkormányzat jóvoltából a Szerencsi Középiskolai Kollégium, a lovak pedig a bekecsi Bányai Lovasiskola vendégszeretetét élvezték, köszönik Szűcsné Gábor Erikának, a Színesebb Életért Alapítvány elnökének a szervezési segítséget. A bekecsi házigazdák jóvoltából mindenki megtanulhatta milyen fonással készül a bekecsi kötél, és az Orosz István atyánál tett templomlátogatás is emlékezetes állomása marad az útnak.
Hernádnémeti állomásra 4 óra alatt 26 km megtételével, esőkabátba burkolózva, repceföldeket átszelő vágták után érkezett meg az egyre fáradtabb, de már összeszokott társaság, akik boldogan fogadták a határban feltűnő helyi lovasok kíséretét. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Huszár és Lovas Hagyományőrző Egyesület jóvoltából virágzó lovasélet lelkes fogadtatásban részesítette a zászlót bontó túracsapatot. Pónifogaton érkezett a polgármester, és borral, pogácsával készültek a helyiek. Falusi miliő, gőzölgő gulyás és tárogatómuzsika növelte az est fényét a Hagyományőrzők, köztük Hódi Attila jóvoltából. „Teljesen mindegy, hogy matracon vagy szállodai szobában alszunk. Az a vendégszeretet amit itt kaptunk, mindennél többet ér.” – mondta Hajdi László meghatódva, a reggeli zászlócserét követően.
Újult erővel folytatódott a szombati nap Hernádnémetitől Kistokaj felé, 22 km és 4 óra lovaglás várt a túrázókra. Először okozott gondot a víz, az esőzések következtében a Hernádon átvezető gázló járhatatlanná vált, a megváltoztatott útvonalon egy folyó felett átívelő vasúti híd jelentett akadályt, ami majdnem kettéválasztotta a csapatot. „Minél több kilométert hagyunk magunk mögött, annál nagyobb tapasztalattá válik megismerni egymást lónak és lovasnak, annál inkább megtanuljuk Kisherceg és Róka módján megszelídíteni a másikat, és megérteni ki mit miért kér a másiktól.”- mondja Pappné Zsuzsa, rámutatva mekkora kaland lehet egy ilyen út ép vagy béna lábakkal egyaránt.
Végül sikeres volt a megérkezés az Appel lovaskert lovasaival megbeszélt találkozópontra, innen már a szőrén ülő görömbölyi legények kísérő segítségére is számíthattak.
Az Appel házban családi légkörbe került csapatnak több nehézséggel kellett szembenéznie a továbbiakban. Két túravezető sem folytathatta tovább az utat, Virágot az iskola hívta haza, Jozsónak családi okokból kellett távoznia. Az éjszaka elkezdődött felhőszakadás komoly gondot kezdett jelenteni a szálláson, és megkérdőjelezte az út folytathatóságát is. Reggelre a házhoz tartozó 12 hektáros legelőt, melyen egy nappal előtte száraz lábbal érkeztek meg a lovak, másfél méter magas víz borította. A víz egyre emelkedett, délutánra az istállót és a szénaraktárt is elöntötte, így a gazda és a túrázók lovaival együtt 28 ló állt a garázs előtti, panellakás nagyságú területen. A környékről mindenki rossz híreket hozott, Miskolc belvárosában hömpölygött a víz. Zsoltra és Csabira nehéz feladat hárult, lószállítóval kellett átmenekíteni a lovakat a következő állomásra, Tibolddarócra. Zsolt derékig érő vízben gázolt az ideges állatok miatt, és a szállítás sem volt problémamentes, a 3as főutat is elöntötte az ár. Lacit csak az Appel ház étkezőjének fekete zongorája vigasztalta egy kicsit: „Egy másodpercre sem gondolkodtam el azon, hogy feladjuk.”
Tibolddarócon elállt az eső, a festői szépségű táj felett csak a gyorsan vonuló felhők maradtak meg. Szeretettel fogadta a csapatot a Varga Lovasiskola, csapatösszetartó jelképpé váltak a tőlük eltanult ügetést és vágtát jelző kézmozdulatok. Május 17-én hétfőn 12 kísérő lovassal ügettek át a 13 km-re lévő Sályra, a lovasoknak szállást nyújtó Mozgásjavító Általános Iskola parkjába. A sportpályán gyülekező diákok egy rövid beszélgetés után lóra szállhattak. „Nagy boldogság ült ki az arcukra, ami minket is örömmel töltött el. Körülbelül 40 gyereket sikerült meglovagoltatni.” – meséli Gitta. Ez a nap a földek helyett csak a folytatás miatti aggodalmat szárította fel, az alpolgármester házában elfogyasztott tárkonyos babgulyás és sajtospogácsa mindenkit kizökkentett a mélypontból, de a megpróbáltatások korántsem értek véget.
Mély, latyakos talaj, felázott utak, kiöntött folyók kényszerítették a lovasokat betonút szélére a következő napokban. A Varga lovasok Noszvaj faluig kísérték a túrát, csak rövid szakaszon nyílt lehetőség átvágni a borvidék szőlőtőkés lankáin. A délben indult csapat 36 km megtételével este fél8-ra ért az ostorosi lószálláshelyre. Nagyfüvű, tágas karám várta a lovakat a Mihók-tanyán, a lovasokat pedig kényelmes belvárosi panzió az egri vár tövében.
A szerdai pihenőnap jót tett a megfáradt izmoknak. Volt, aki látogatóba ment, más várat nézett, vagy megjárta az egykori érseki pincerendszert, Zsolt a lovakat látta el. Tamás torokgyulladása, amire a kistokaji árvíz idején tett szert, sajnos nem tartott szünnapot, estére búcsút kellett mondania a további lovaglásnak. Helyét öccse, Péter vette át, Csabival együtt felváltva vezették az autót, vagy ültek nyeregbe, ha kellett. Szolidaritásképp Rocky is sántítani kezdett, aki Zsolt lovát, Bárót követte a sorban. A megfogyatkozott csapat csütörtökön Verpelétre indult tovább.
Este 7-re, 28 és fél km után tűnt fel a verpeléti tábla. Kísérők hiányában a bizonytalan talaj miatt döcögős volt a haladás betonút és forgalom mellett, egy hirtelen kerekedő zápor sem könnyített a helyzeten. Verpeléten igazi falusi udvar fogadta a lovakat. A házigazda Leffler Gábor, akit egy véletlen félreértés miatt mindenki csak Lajos bácsinak szólított, a hátsó karámot engedte át a megfáradt jószágoknak. Ekkor még nem sejtette, hogy a Velo túra résztvevőitől nehezebben szabadul majd meg, mint azt valaha gondolta volna. Erzsi néni lekváros buktája nagy öröm volt a sok éhes szájnak, emlékezetes marad a kicsi fekete puli izgő-mozgó bogárszeme, a tyúkudvar színes állománya, nyuszik, birkák, disznók kavalkádja a rendezett udvaron, aki jól kereste, még táltos paripát is talált az istállóban.
A lovak rossz állapota miatt összeült az esti kupaktanács. Ismét hosszú betonút várt rájuk Gyöngyösig, ahova a délutáni sajtófogadás miatt korán kellett elindulni. A lólábak kímélése érdekében hajnalban csak Laci, Gitta és Csabi nyergelt fel, hogy megtegyék a túra addigi legkeservesebb szakaszát. Váltott lovakon, végig aszfaltúton haladva jutottak el Gyöngyösre. „A legnehezebb nap volt, majdnem 40 km, de az ottani fogadtatás mindenért kárpótolt.” – összegezték mindannyian. A Vármegyeház udvarán a 2005-ben alakult gyöngyösi ÉNO, értelmi fogyatékkal élő Gyöngyszem zenekarának műsora fogadta a lovasokat, majd Hiesz György polgármester köszöntötte őket. „Juhász Ferenc apát kanonok szavai megmaradtak bennem, azt mondta, most jött rá, hogy ő is fogyatékos, hisz nem tud például zenélni, énekelni, ahogy a Gyöngyszem tagjai, vagy lovagolni, mint a VeLo túrázók” – meséli Laci. Hovanyecz Józsefné, a Mozgássérültek Heves Megyei Egyesületének tagja sokat tett a szervezésért. Mindez alatt a csapat pihenőre küldött tagjai az egyetlen aznapra maradt feladattal birkóztak: Mari lovát, Gurut próbálták lószállítóra pakolni Lajos bácsi verpeléti udvarán. A csökönyös jószág többszöri próbálkozásra sem volt hajlandó elárulni mit vett a fejébe, de az állandóan változó közönség és a furfangosabbnál fájdalmasabb technikák sem változtatták meg elhatározását. Csabi, Zsolt, Péter, Lajos bácsi, a felmentőseregnek érkezett kovácsok és Guru harca hajnali 2-re ért véget, miután a fiúknak még egy defekttel is meggyűlt a bajuk. A lovacskát hazaszállították, a fejét fogó Lajos bácsit pedig soha vissza nem térésükről biztosították. A reggeli kávé mellett már mulatságosnak hangzó kalandot minden kétséget kizárólag a túra legviccesebb történeteként jegyzi majd a szájhagyomány-krónika.
A lovakat Gyöngyösön átpatkolta a kovács, és szigorú utasítással Alit és Betyárt is hazaküldte. Az előre ki nem számítható sok betonút tönkretette a hátsó, patkó nélküli patákat, ezt a szomorú tapasztalatot két paripa elvesztésével kellett megtanulni. Ali hiányában Zsuzsa sem folytatta az utat, Mari új lovat kapott a Velo tanyáról, Laci pedig az addigi tartalék, Hajni hátán indult tovább szombaton. A petőfibányai lovasok feltűnésével a nehéz szakaszok véget értek. Az aszfaltot felváltotta a terep, ahogy a lépést a vágta, a benzingőzt az akácillat, a forgalom zaját pedig madárcsicsergés és nótaszó.
A Petőfibányai Lóbarát Egyesület lovasai maguktól ajánlották fel kísérő segítségüket. Színes csapattal lovagoltak a túrázók elé Gyöngyösre, kíséretükben rövidnek és könnyűnek tűnt az út a Petőfibánya határában lévő tanyáig. Vezetőjük, Rónai Attila, pávatollas fekete kalapjával mintha egy népdalból lépett volna ki, időnként összevonta szemöldökét, hátrafordult, és ’mosolyogj’ vezényszót kiáltott. Megállót az ivóvíz tisztaságú Ecsédi tó partján tartott a csapat. Attila és párja, Badics Beatrix, akit mindenki Bejcinek szólított, három éve működteti a tanyát, számukra a lovaglás valóban életforma. A Velo lovakat sajátjaikhoz hasonlóan szabad karámban helyezték el, a lovasoknak pedig a tanya szélén álló jurtában biztosítottak szállást. A gazdák és lovaik, kutyáik itt látott kapcsolata fontos állomása volt az útnak, mely térképet rajzolt az ország lovasairól, a lovasember lóhoz való viszonyáról és módszereiről. Attila büszkén mesélt a világhírű suttogóval, Monty Robertsszel való találkozásáról. „A lovak saját nyelven beszélnek. Ezt tudjuk. Nekünk meg kell érteni, mit mondanak. Egy suttogó nemcsak azt érti meg, mit mondanak, hanem azt is, amit suttognak.” – magyarázta.
Május 23-án vasárnap a Zagyva folyó töltésén a petőfibányai Pap Ági és lovas csapata is csatlakozott a kísérőkhöz, így 22 lovas és egy lovaskocsi tette meg a Herédig vezető utat. A 22 km-es táv egy nagykökényesi kitérőt is magába foglalt, ahol a polgármester személyesen mutatta be a közösségi ház régészeti kiállítását és a templomot. A herédi önkormányzat jóvoltából a lovasok az általános iskola tornatermében, a lovak az önkormányzati hivatal kertjében hajtották álomra fejüket.
Hétfőn a szintén grátisz felajánlást tevő Szellő tanya családias környezete jelentette az utolsó állomást, ahol a tulajdonosasszony Tünde jóvoltából a kényelmes szálláson kívül finom és bőséges pörkölt vacsorában és tojásrántotta reggeliben volt részünk. /Az éjjeli mulatozók folyékony táplálékáról mem szólva…/ A domonyvölgyi tanya kis lovashercegnője a vácrátóti Velo tanyának köszönheti első, névadó lovát, Szellőt, így ő is örömmel kísérte a túrát lóháton, az utolsó állomás, Gödöllő felé. Domonyvölgy a kezdetekhez hasonló fontos találkozási ponttá vált, miután a mindenki által hiányolt Jozsó és lovas barátai is beügettek a kapun, a muzsikaszót jelentő Héjjas Nárciszról és Gazember Lászlóról nem is beszélve. Domonyvölgyben a túra elejétől működésben lévő GPS 273 km-t jelzett. Május 25-én kedd reggel indult utolsó közös lovaglására a társaság. Lóra ült mindenki, aki lovat talált, Zsolt és Jozsó kezében lobogott a Velo tanya narancssárga zászlója. 10 km megtétele után a Gödöllői Lovas Egyesület felvezetői, Dr Bucsi László, Bárány István és táraik díszruhában kísérték őket a városba, ahol Gémesi Görgy polgármester köszöntője nyitotta meg az ünnepi műsort. Fellépett a Gödöllő Táncegyüttes, verset mondott Papp János színművész, Waszlavik László ovációval tangóharmónikázta el lovasnótáit, majd Dolly és Kékes Zoltán énekelt a csapat tiszteletére. Dolly, lovas múltjára emlékezvén, irigyelte a túrázókat, és elismerte teljesítményüket. A műsort követően Balázsfalvy Judit, a Gödöllői Lovas Sport és Hagyományőrző Egyesület vezetője elismerő oklevelet és kupát adott át a túra résztvevőinek, a lovasok nevében pedig Mari osztotta ki az utolsó emléklapokat és Velo-borokat a Túra támogatóinak, külön megköszönve a gödöllői és veresegyházi önkormányzatoknak, valamint a Gödöllői Egyetemnek a kiemelkedő szervezési, szállítási és pénzbeni segítségnyújtásukat.
A jelképes zárószalag átszakítása után, nem maradt más hátra, mint a vácrátóti hazaút. A lovak új erőre kaptak hazai környezetben, és épségben szállították haza megfáradt, de elégedett utasaikat.
Egy ilyen túra teljesítése ép lábakkal is embertpróbáló feladat. Az útközben megkérdezett emberek leggyakoribb reakciója a „rokilovasok” teljesítményére meglepően hasonlított egymásra: „mekkorák az én bajaim az övéjükhöz képest?” Néha észre sem vesszük, milyen könnyű felfutni vagy lefutni egy lépcsőn, egyenetlen úton odaérni valahová, táskákat cipelni, ha nincs a kezünkben mankó, vagy felesleges nyűgnek vesszük a Magyarországon gyerekcipőben járó akadálymentesítést, ami valakinek a könnyebb élet reményét jelenti. Végigcsinálni egy lovastúrát nem különcködő bohócmutatvány, csupán egy bátor gesztus, ami azt mutatja, „képesek vagyunk ugyanolyanok lenni, mint ti, mert így érezzük jól magunkat”. A világot, és főleg a saját országát, érdemes bejárni mindenkinek, ha lehet gyalogolva, hogy minél lassabban haladjon, és minél többet láthasson. „Gyalogolni jó” – mondja Móricz Zsigmond útinaplójának címe. Ha mankóval túl lassú, akkor „lovagolni még jobb” – mondja Hajdi László, Duhaj Szaniszló álarca mögé bújva.
A túra egy-egy eseményeit a jelen sorok írója kamerával és fényképező géppel is megörökítette, ezek részben már láthatók a www.velotanya.hu honlap Fórum és Hírek rovatában. A különösen szép domonyvölgyi szakaszon pedig a Duna TV munkatársai rögzítették a tereplovaglás néhány mozzanatát.
Kertész Dalma
Kedves Lovastársak és Lovasbarátaink, Szimpatizánsaink!
Amint az a különböző médiákból – Lovas Nemzet 2009/9, Pesti est 2009/27. különszáma, TV1, RTL, Kossuth Rádió és a helyi sajtók, tv- és rádió stúdiók – talán sokak által ismertté vált, a Velo Alapítvány által működtetett vácrátóti Velo Tanya négy mozgáskorlátozott lovasa és barátaik, közöttük Oszter Alexandra színművésznővel 2010 májusában sikeresen végigmentek a Keszthely-Budapest VELO Túrán. A tavalyi túra iránt megnyilvánuló érdeklődés és baráti fogadtatás, de mindenek előtt a lovak és a lovaglás szeretete miatt szeretnénk a túrát a VElünk LOvagol ép és sérült jelmondat jegyében idén május 10-20. között megismételni illetve folytatni ez úttal tovább, Magyarország észak-keleti irányába, Sárospatak végcéllal. A túra egyes szakaszain több híres művész is a csapattal tart.
A túra célja a figyelem felkeltés a para-lovassport bemutatása az embereknek. Lássák, hogy egy ilyen túrán mindenki egyenlő és egyformán fontos: ember és ló, sérült és ép, segítő és segítségre szoruló.
Nagyban megkönnyítené a dolgunkat, ha az Aszód-Hatvan-Gyöngyös-Eger-Nyékládháza-Szerencs-Sárospatak környékét, terepviszonyait jól ismerő lovasok segítenének nekünk az útvonal kiválasztásában. Terveink szerint átlagosan napi 20-40 km távolságot tennénk meg egyik lovardától a másikig. Még nagyobb segítséget jelentene számunkra, ha ajánlanának olyan útba eső lovardákat, melyek szívesen befogadnák lovainkat egy-egy éjszakára. Külön örömmel fogadnánk, ha egyik lovardától a másikig, vagy a túra bármely szakaszán idén is többen, főleg a helyi útviszonyokat ismerők is csatlakoznának hozzánk.
Vácrátót, 2010. január 19.
Az együttműködés, segítő készség reményében köszönettel:
Hajdi László, kuratóriumi elnök
VElünk LOvagol ép és sérült: Nyeregbe szállt a világ egyetlen mozgássérült túracsapata
Oszter Alexandra is velük készül a Nemzeti Vágtára
Példaértékű összefogásnak köszönhetően 2009. május 20.-án szerdán Keszthelyen útra kelt a világ egyetlen, mozgássérültekből és épekből álló lovas túracsapata. A VELO Túrán 350 km-t tesznek meg Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestre, ahol indulnak a Nemzeti Vágtán. Sztárlovasuk, Oszter Alexandra komoly edzésnek veszi a bő egyhetes utat.
Összefogással országos program Május 20-án az akadálymentesített Wellness Park Panzióban a VELO Túra lovasai nevében Tihanyi Endre marketingvezető üdvözölte a sajtó munkatársait. Az összefogás erejéről beszélt, amelynek felismerésére most, a gazdasági, politikai, szociális válság idején kiemelten nagy szüksége van a nemzetnek.
Összefogás keretében indultak el a mozgássérült és ép lovasok. Pártfüggetlen regionális összefogás segíti indulásukat Vácrátótról és fogadja útjukon Keszthelytől Budapestig. A lovardák, szálláshelyek, éttermek, rendőrkapitányságok, rengeteg cég és magánszemély összefogása eredményeként szállhattak most nyeregbe, hogy megmutassák: ha megadjuk az Esélyt annak, akiről nem is gondolnánk, hogy érdemes, de különösen ha Együtt teszünk jót, akkor többre vagyunk képesek mi itt, a Kárpát-medencében.
Hungarikum születik?
Felemelő érzés látni, hogy egy kerekesszékes vagy féllábú ember szédítő vágtában is milyen magabiztosan uralja mozgását. Egész Magyarországon, de talán a világon nincs más hobbilovas csapat, melynek tagjai súlyos mozgássérültségük ellenére is ilyen embert próbáló lovastúrára képesek.
Két rossz láb helyett négy jó
Dr Hajdi László, a Velo Alapítvány kuratóriumának elnöke két botra támaszkodva emelkedett szólásra: két éves kora óta gyermekparalízis következtében mindkét lába mozgásképtelen. 58 éves koráig kellett várnia, hogy megtudja: a határon túl létezik, működik a „biztonsági nyereg”. Ez pedig még az ő sérülése mellett is lehetővé teszi a lovaglást!
„Lovon vágtázva úgy éreztem, újjászülettem: mintha saját lábamon száguldanék. Mozgáskorlátozottságom – ha ideiglenesen is – megszűnt, mozgásom korlátlanná vált. A SZABADSÁG – a mozgásszabadságon túli szabadság –, nagyszerű élménye töltötte el egész lényemet.”
A mozgás szabadságát mindenkinek! Hajdi László első tereplovaglásán határozta el, hogy sorstársaival megosztja ezt az élményt. Vácrátóton, a Duna-Ipoly Nemzeti Park sarkában egy hatalmas, szabad területen építette fel a Velo-tanyát, majd a MEOSZ segítségével az ezt üzemeltető Velo Alapítványt. Magyarországon ez az egyetlen alapítványi lovarda, ahol 2005 óta a fogyatékosok ingyen lovagolhatnak.
2009-re olyan szakembergárda jött létre önkéntesekből, amely csapatorvost, gyógypedagógust, konduktort, gyógytornászt, gyógymasszőrt foglal magában. A terápiás team célja, hogy közelítse a lovasterápia nemzetközi módszereit és a magyar lovasélet rendkívüli lehetőségeit. Hogy az önálló lovaglás szabadságát adják meg a lehető ép és sérült embernek.
Két módszer egy helyen
A Velo Alapítványnál persze nemcsak a felnőttek önálló lovagolásával foglalkoznak, hanem a gyerekek, fiatalok hagyományos lovasterápiájával is. Rendszeres lovasaik többek között a Pető Intézet, a Mozgásjavító Általános Iskola, a Vakok Intézete, a váci Zichy Iskola tanulói, növendékei közül kerülnek ki.
VELO Túra – Velünk lovagol ép és sérült
Nagy Balázs lovasoktató elmesélte, hogy a VELO Túrán 11 mozgássérült és ép lovas együtt teszi meg a 350 kilométeres utat Keszthelytől Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestig. Útjukat a helyi polgármesterek, lovardák, vállalkozók, szálláshelyek segítik. Sőt többen lovon is csatlakozni fognak e különleges csapathoz.
Több helyen is találkozhatnak a VELO Túra lovasaival: Keszthelyen május 20-án 11 órakor a Fő téren, Veszprémben május 23-án 13:30kor az Óváros téren, Székesfehérváron május 25-én 11:30-kor a Bregyó Sportközpontban, illetve Budapesten május 30-június 1. között a Nemzeti Vágta gyógylovas sátrában az Olof Palme sétány és az 56-osok tere között.
A fenti városokban az érdeklődők megnézhetik, hogy milyen eszközökkel lehet elérni, hogy súlyos mozgássérültek is önállóan vágtázzanak. A bemutató után a rászorulók természetesen ki is próbálhatják, milyen érzés igazán nyeregben lenni. Természetesen csak lépésben, a vágta helye a szabad mező, illetve a versenypálya!
Közös siker
Oszter Alexandra meglepő módját választotta, hogy a Nemzeti Vágtára felkészüljön. A VELO Túrán nem lesz teli vágta, mert kímélni kell a lovakat. De a hosszú út alatt remekül össze tud majd hangolódni Berci nevű lovával. Az ilyen szoros kapcsolat többet képes kihozni mindkettőjükből, mintha csak a verseny előtt ismerkednének össze. Emellett testileg-lelkileg megedzi őket e tíz nap sok élménye. „Berci számára nem lesz újdonság a Nemzeti Vágtán az ismeretlen talaj, az integető tömeg, a városi környezet. Csak rám és a célra fog figyelni.”
Az sem utolsó szempont, hogy a lovaglás a szívügye, a lovasterápia rendkívül szimpatikus neki, és egy olyan programban vehet részt, amivel sok embernek segíthet. „Talán több sorstárs kedvet kap ahhoz, hogy kimozduljon a négy fal közül. Talán több sporttárs is megteremti a lehetőséget ehhez a saját lovardájában” – zárta a túraindító bemutatkozást Oszter Alexandra, a VELO Túra sztárlovasa.
Rengeteg érdeklődő Keszthelyen
Rendőri felvezetéssel, a helybeli huszárok kíséretében érkeztek meg ma a keszthelyi Fő térre a lovasok. A meleg üdvözlés után Keszthely alpolgármestere és Szentgyörgyvár polgármestere a VELO Túra mozgássérült lovasainak nyújtották át zászlaikat, hogy felvigyék magukkal a Nemzeti Vágtára. A bátrabb fogyatékosok kipróbálhatták a gyógylovaglást, az óvatosabbak a Georgikon díszhintójára szállhattak fel. A huszárokkal huszonöt fősre duzzadt lovascsapat délután átlépte Veszprém megye határát.
Tihanyi Endre
Magyarország (és valószínűleg a világ) egyetlen fogyatékos lovastúrázó csapata május 20-án nyeregbe száll az esélyegyenlőségért. Ezzel a különleges lovascsapattal készül Oszter Alexandra is a Nemzeti Vágtára: mozgássérült és ép sporttársaival 300 kilométeres túrát tesz meg Keszthelytől Budapestig. A VELO Túra lovasait minden városban a helyi polgármesterek vezetésével a lovas és fogyatékos szervezetek képviselői üdvözlik.
A VELO Túra alatt az alábbi helyszíneken találkozhat a mozgássérültek lovascsapatával:
• Keszthely május 20. 11 óra, Fő tér
• Veszprém május 23. 13:30, Óváros tér
• Székesfehérvár május 25. 11:30, Bregyó Sportközpont.
Egyre több sztár csatlakozik a VELO Túrához! Szerdán nyeregbe száll ép és sérült!
A VELO Túrán lovagol fel a Nemzeti Vágtára Oszter Alexandra is!
Utolsó közös lovaglásra és technikai megbeszélésre gyűltek őssze a VELO Túra mozgássérült és ép lovasai Vácrátóton. Május 20-án, szerdán Keszthelyen szállnak nyeregbe, hogy lovon tegyék meg a 300 kilométeres utat Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestig.
A VELO Túra mozgássérült és ép lovasaival, illetve Oszter Alexandrával május 20-án 11 órakor a keszthelyi a Fő téren, május 23-án 13:30-kor a veszprémi Óváros téren, május 25-én 12 órakor pedig a fehérvári Bregyó Sportközpontban találkozhat.
Mozgássérült lovas vagy? Vár a VELO Túra: május 19-29. között! A Nemzeti Vágta előtt országjáró túrát szervezünk Keszthelyről Budapestre az egyenjogúság, az integráció és a parasport jegyében. Célunk, hogy megmutassuk: a mozgássérültek a gyógylovagoltatásból továbbfejlődhetnek: akár sportteljesítményre is képesek megfelelő eszközökkel (pl. biztonsági nyereg) és kitartással. Szeretnénk, hogy ha túránk után egyre több ép és sérült ember kapna kedvet a lovagláshoz.
Tehát ha van egy-két rossz lábad, amit már lecseréltél négy jóra, a VELO Túrán a helyed!
A részleteket folyamatosan frissítjük a www.velotanya.hu honlapon.
A VELO Túrán 10-12 sérült és ép lovas együtt tesz meg több száz kilométert Keszthelytől Veszprémen és Székesfehérváron át Budapestig. Ezzel a túrával a sztárlovasunk, Oszter Alexandra is velünk készül a Nemzeti Vágtára.
Az utunkba eső városokban be szeretnénk mutatni, hogy milyen eszközökkel tudjuk elérni, hogy súlyos mozgássérültek is önállóan vágtázzanak. A bemutató után a rászorulók természetesen ki is próbálhatják, milyen érzés igazán nyeregben lenni.
Önt is szeretettel várjuk:
Keszthelyen május 20-án 11 órakor a Fő téren,
Veszprémben május 23-án 13:30-kor az Óváros téren,
Székesfehérváron május 25-én 11:30-kor a Bregyóban,
Budapesten május 30-június 1. között a Nemzeti Vágta gyógylovas sátrában az Olof Palme sétány és az 56-osok tere között.
Ingyenes gyógylovaglás, saját tervezésű lószerszámok, hétköznapi hősök és apró meglepetések várják az érdeklődőket a vácrátóti Velo Alapítvány szervezésében.
VElünk LOvagolnál egy szakaszon? A VELO Túrán szeretettel várjuk azokat az ép és sérült sporttársakat, akik csak egy szakaszon kísérnének el a Keszthelyet, Veszprémet, Székesfehérvárat és Budapestet érintő útvonalon. Erkölcsi támogatásuk mellett helyismeretük is nagy segítséget jelent.
Az alábbi településeket érintjük:
Május 20.: Keszthely, Várvölgy, Nemesvita
Május 21.: Nemesvita, Tapolca, Salföld, Kővágóörs, Zánka
Május 22.: Zánka, Nemesvámos
Május 23.: Nemesvámos, Veszprém, Vilonya
Május 24.: Vilonya, Úrhida
Május 25.: Úrhida, Székesfehérvár (Bregyó), Csala, Pázmánd
Május 26.: Pázmánd, Sóskút, Törökbálint, XXII. kerület
Lópihenő
Május 30-június 1.: Nemzeti Vágta
Útvonalterv Május 19. Indulás Vácrátótról lószállítóval Keszthelyre
Május 20-29. Keszthelyről Veszprém, Székesfehérvár érintésével Budapestre kb. 250 km
Május 30. Ünnepélyes bevonulás Budapesten a Nemzeti Vágtára!
Költségek – ingyenes! A Velo Túra költségeit korlátozott számban a Velo Alapítvány állja. Céges szponzorokat és egyéni támogatókat keresünk. Támogasd te is egész évben kitartó lovasainkat adód egy százalékával!
1% adószám: 18715376-1-13.
Jelentkezés: Mozgássérült lovasoknak: Nagy Balázs 70/582-1901 mohikan72@citromail.hu
Szponzoroknak, sajtónak: Tihanyi Endre 30/316-3181 tihanyi-horvath@t-online.hu
Egy szakaszon együttlovaglóknak: www.velotanya.hu és a www.lovasok.hu híradásai.
A Lovasok.hu észrevételei a fentiekkel kapcsolatban:
A Csíksomlyói Búcsú nem kimondottan lovas rendezvény, így kérdéses, hogy az állategészségügyi szempontokat figyelembe vették-e a szervezők.
A kép illusztráció
Érdekes ellentmondás, hogy az MGSzH mindössze egy, hivatalosan bejelentett EIA esetről tud Romániában, Déva közelében, a Krónika május 6-i cikkében viszont arról számol be, hogy csak Kovászna megyében idén 232 állatnál azonosították a fertőzést. Bár Csíksomlyó Hargita megyében található, mindössze néhány kilométerre fekszik Kovászna megyétől.
De például a DEFRA (1) adatai szerint Románia 2007-ben 795, 2008-ban 128, 2009-ben 135 estet jelentett. Elég valószínűtlen, hogy ez a szám 2010-re egyetlen egy megbetegedésre csökkent volna, az igazság tehát valahol félúton lehet.
Nézzük az Európai Bizottság szakértőjének véleményét az ügyben:
Az Európai Bizottság 2010. május 4-i döntése (2) még nem lépett életbe, tehát továbbra is a 2007/269/EC határozat az irányadó.
Vegyük alapul azt az esetet, hogy a lovak május 15-éig elhagyták az országot lábon és május 24-én hozták haza őket lószállítóval.
Amennyiben május 14-ig megkapták az ország elhagyásához szükséges állategészségügyi bizonyítványt (3) a 90/426/EEC direktívának megfelelően, anélkül juthattak be Romániába, hogy akár az illetékes magyar, akár a román hatóságok hivatalos értesítést kaptak volna a TRACES-ből (4). A bizonyítvány 10 napig érvényes, ezidő alatt a lovak szabadon mozoghatnak az Unió területén. Ugyanakkor számozott dokumentumról lévén szó, elvileg visszakereshetők azok a lovak, melyek ilyen dokumentummal hagyták el az országot.
A május 14-én kibocsátott állategészségügyi bizonyítványok május 23-án érvényüket vesztették. Éppen ezért a lovak csak úgy térhettek volna vissza az országba, hogy a román hatóságok új bizonyítványt állítanak ki, elvégeztetik a lovakon a fertőző kevésvérűség kimutatására szolgáló tesztet, valamint a TRACES-ben is adminisztrálják mindezt.
Amennyiben a román hatóságok nem így járnak el, és a lovak mégis visszatérnek Magyarországra, a magyar hatóság feladata, hogy figyelemmel kísérje mozgásukat.
Amennyiben Magyarországon is hasonló mértékben elterjed a betegség, mint Romániában, az Unió a Romániával szemben elfogadott szigorításokat Magyarországra is kiterjeszt(het)i.
A lótartók számára nem javasolható más, mint a légyirtás, a szúnyogok távoltartása, valamint az állatorvosok figyelmének felhívása a tűvel való fertőzés veszélyére.
Az állategészségügyi bizonyítványt kiállító magyar állatorvos felelősségre nem vonható, mivel a dokumentumban a ló utazásának célja nem szerepel, így azt a lótartó nem feltétlenül hozta az állatorvos tudomására
A Lovasok.hu észrevételei a fentiekkel kapcsolatban:
Érdemes megfontolni, milyen következményei lehetnek annak, ha akár csak egy ló is fertőződött romániai útja során. Mert a következmények nem csak az adott lovat és gazdáját, de tágabb környezetüket is érintik.
Amennyiben egy lóban kimutatják a fertőző kevésvérűséget, az illetékes hatósági állatorvos belátása szerinti körzetben zárlatot rendel el. Ez azt jelenti, hogy az adott területről senki nem vihet ki lovat, és senki nem is hozhat be oda lovat. Így tehát ott versenyek és más lovas rendezvények sem tarthatók a zárlat feloldásáig.
Valószínűleg a hazai lótenyésztés hírnevének sem tenne jót, ha összekötnék a fertőző kevésvérűség rémképével. De a lovassport is jelentős bevételektől esne el, hiszen a külföldről érkező lovasok kétszer is meggondolnák, hogy részt merjenek-e venni magyar versenyeken, kockáztatva ezzel lovuk életét.
Ezek persze mind csak feltételezések. De sajnos reális feltételezések. Azt egyelőre természetesen nem tudhatjuk, hogy fertőződött akár csak egy ló is romániai tartózkodása során, de hamarosan itt lenne az ideje, hogy a Csíksomlyói Búcsút megjárt lovasok elvégeztessék a Coggins-tesztet lovainkon. Reméljük, hogy közülük minél többen belátják, hogy felelősséggel tartoznak saját, és a környezetükben élő lovak egészségéért és felveszik a kapcsolatot állatorvosaikkal.
1 – Az angol Mezőgazdasági Minisztérium
2 – Az Európai Bizottság 2010. május 4-i döntése egyértelműen kimondja, hogy lovakat és más lóféléket – pl. szamár, öszvér – Romániából más uniós tagországokba csak abban az esetben lehet szállítani, ha azokat az indulást megelőzően a fertőző kevésvérűség kimutatására szolgáló ún. Coggins-teszttel a betegségtől mentesnek nyilvánítják.
3 – Az állategészségügyi bizonyítványt általában a hatósági állatorvos, ritkább esetben a kezelő állatorvos adja ki.
4 – A TRACES (TRAde Control and Expert System, kereskedelmi ellenőrző és szakértői rendszer) egy integrált, webalapú állat-egészségügyi rendszer, melyet az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága működtet, hálózatot tartva fent általa a tagállamok és az EFTA/EGT-országok (Izland, Lichtenstein és Norvégia) valamint néhány, a Bizottsággal különmegállapodást kötött harmadik ország állat-egészségügyi hatóságai és üzleti felhasználói között. A TRACES segítséget nyújt az élőállatok és állati eredetű termékek Közösségen belüli és azon kívülre irányuló kereskedelmének irányításában.
2010. 06 18., Magyar Dorottya
Fertőző kevésvérűség Romániában
Már csak két napunk maradt
Vasárnap, május 23-án ér véget a Csíksomlyói Búcsú, és a magyar lovasok is útnak indulnak hazafelé.
Időközben sikerült megtalálnunk az Európai Bizottság 2010. május 4-én kiadott sajtóközleményét, mely egyértelműen kimondja, hogy lovakat és más lóféléket (pl. szamár, öszvér) Romániából más uniós tagországokba csak abban az esetben lehet szállítani, ha azokat az indulást megelőzően a fertőző kevésvérűség kimutatására szolgáló ún. dupla teszttel a betegségtől mentesnek nyilvánítják.
Ennek ellenére nem tudunk arról, hogy történt volna érdemi intézkedés.
Néhány napon belül kiderül tehát, hogy az illetékesek megteszik-e a jelen helyzetben elvárható óvintézkedéseket, vagy pusztán a szerencsére bízzák lovaink életét.
2010.05.19.
Magyarországról senki ne induljon útnak saját lóval – kérik az állatorvosok
A Krónika beszámolója szerint elrendelte a fertőző kevésvérűségben szenvedő lovak kényszervágását a Kovászna megyei állat-egészségügyi igazgatóság. A fertőzött állatokat május végéig kell bejelenteni, ellenkező esetben a gazdát megbírságolják.
Romániában az Országos Állat-egészségügyi Hatóság először 2006-ban rendelte el a fertőző kevésvérűségben szenvedő lovak kényszerlevágását állami kártalanítás mellett.
2006-ban Kovászna megye 12 823 fős lóállományában 360 ló volt fertőzött, 2006–2007-ben 306-ot vágtak le. A néhány tucat életben maradt beteg állat azonban tovább terjesztette a fertőzést. A legújabb felmérés szerint 2010 elején a Háromszéken tartott 12 157 ló közül újabb 232 állatnál azonosították a betegséget.
Az egypatások (ló, szamár, öszvér) fertőző kevésvérűsége fertőző, többnyire idült, vérszegénységgel, gyengeséggel, ödéma képződéssel járó betegség, mely akár már heveny szakaszában az állat elhullásához vezethet.
A betegség a fertőzött vér által terjed, főleg rovarok (legyek, lódarazsak, szúnyogok, kullancsok) terjesztik, megfertőzik az egészséges állományt is. Fertőzés előfordulhat fedeztetés, valamint állatorvosi beavatkozások (pl. tömegoltások) során is, amennyiben nem tartják be a megfelelő higiénés előírásokat. A fertőzött állat élete végéig hordozza a vírust, ezért környezetére állandó veszélyt jelent.
Magyarország a betegségtől 1996 óta hivatalosan mentes, és cél a mentesség fenntartása, ezért a betegség bejelentési kötelezettség alá tartozik. Hazánkban a fertőző kevésvérűséggel fertőzött ló állami kártalanítás mellett kiirtásra kerül.
A földrajzi közelség miatt a lovasok könnyedén behurcolhatják a betegséget Romániából hazánk területére is.
Bár a Magyar Állatorvosi Kamara részéről hivatalos állásfoglalás még nincsen, az állatorvosok egyöntetűen arra kérik a lovasokat, hogy lovaikkal kerüljék el Romániát.
Kérjük, hogy a Csíksomlyói Búcsúba Magyarországról senki ne induljon el saját lóval, hiszen nem csak saját jószágát, de más lovakat is veszélybe sodorhat ezzel.
Amennyiben ugyanis fertőzötten jönnek haza a kivitt lovak, a szúnyoginvázió beköszöntével a fertőzésveszély rendkívüli mértékben megnő, és amennyiben ezek a lovak saját magukon kívül más, nagyértékű lovakat is megfertőznek, sajnos rajtuk kívül azokat is mérlegelés nélkül el kell majd altatni.
Kérjük tehát, hogy mindenki ennek tudatában keljen csak útnak. Bár egyelőre nem történt sem hatósági intézkedés, sem kamarai állásfoglalás, de a már kivitt lovak a mi mentes országunkba remélhetőleg már nem jöhetnek vissza ellenőrzés nélkül.
2010. május 22.-én szombaton és 23.-án vasárnap került megrendezésre Győr-Gyirmóton a Kisalföld Vágta, ahol minket is benevezett Győrújbarát. Először tétováztunk menjünk e, rengeteg verseny és egyéb teendőink miatt, de aztán úgy döntöttünk egy ilyen felkérésnek nem mondhatunk nemet!
A kép illusztráció
Lázasan készültek a lányok, hiszen a szombati napon díjugrató versenyen vettek részt Kisbábolnán, ahol a rutinos versenyzők között, pár hete rajtengedélyezett, és első versenyén résztvevő Csobod Zsófi első lett, a szintén kezdő Juhász Dóra pedig harmadik lett!
Egy ilyen indulás után már csakis jó hétvégénk lehet felkiáltással vasárnap lázas sürgölődést követően felpakoltunk a lovakat és indultunk a Vágtára!
Három számban neveztek minket, a Kisalföld Sólyma kitartásos magasugró versenyben lovasunk Herczig Alexa fölényes győzelmet aratott 170cm-es magassággal és ezzel a cím birtokosa jövő évi hasonló megmérettetésig. Precíz, pontos, szép lovaglással, stabil ülésével, Alexa elvarázsolta a közönséget. Róla tudni kell még, hogy szintén most rajtengedélyezett, és nemrégiben kezdtük el vele az érdemi munkát, ahol hihetetlen fejlődésen ment keresztül. Kamasz galopp futamon Csobod Zsófi indult Naseeh nevű arab telivér ménünkkel, akivel nem is nagyon tudott gyakorolni, edzeni időhiány miatt, de így is nagyon gyorsak voltak, bátor, temperamentumos és jó taktikát választott Zsófi és jól lovagolta lovát, ezért harmadikként száguldott be a célba! A falu ördöge versenyszámban egy olyan kislányt neveztünk, akit az egész lovarda nagyon szeret, kedves, bátor és talpraesett, állítólag elég rosszcsont, de mivel mi ezt nem tapasztaltuk, nem is hiszünk a szóbeszédnek. Ő Németh Cintia és nagyon nehéz dolga volt, almát kellett szednie, kecskét elkapni és ölben cipelni, valamint egy belga hidegvérű lovak által vontatott szőnyegen állva kellett jó sokáig maradnia, sikerült, és hivatalos, pecsétes papírja van arról, hogy ő a Falu Ördöge! Juhász Dóri most nem versenyzett, hanem egy színvonalasan előadott, zenés kűrt lovagolt a közönségnek, amit nagyon látványosan és profi megoldásokkal adtak elő lovával. Szép, simulékony ülését és művészien ellovagolt programját sokan tátott szájjal nézték.
Mi mint edzőik, örülünk, hogy ilyen nagyszerű tanítványaink vannak, akik sok-sok munkával és kitartással, rengeteg örömet, és közös munkánk visszaigazolását adják nekünk.