A „Dr. Brehm” nevet kapta az a Lipcsei Egyetemen kifejlesztett lábvédő, amely állítólag úgy illeszkedik a ló csánkjára, mintha ráöntötték volna.
Prof. Dr. Walter Brehm és két kollégája egy lóspecialistákból álló team segítségével fejlesztette ki az új védőeszközt.
A lovak csánkja rendkívül sérülékeny, ugyanakkor anatómiailag rendkívül komplikált képlet, melynek kötözése illetve védelme mind az állatorvosoknak, mind a lótulajdonosoknak feladta a leckét. A csánkvédő fejlesztésekor fontos szempont volt, hogy ne csússzon le, ugyanakkor ne szorítson a szélesebb helyeken sem és kövesse a ló minden mozdulatát. Emellett figyelembe kellett venniük azt is, hogy a ló lábán számos olyan pont van, amelyek sérülés esetén rendkívül elasztikus kötést igényelnek, hogy az állat a mozgás során ne érezzen kellemetlen nyomást.
A fejlesztés másfél évig tartott. Először a lóláb háromdimenziós szkennelésére volt szükség. A kapott kép alapján szoftvermérnökök tervezték meg a csánkvédőt, amelyet Dr. Brehm és csapata folyamatosan továbbfejlesztett a gyakorlati tesztek során. A végeredmény egy rendkívül elasztikus, antibakteriális felületű, könnyen tisztítható csánkvédő speciális tépőzárakkal, amit a lótulajdonosok könnyedén felhelyezhetnek lovuk lábára. Előnye, hogy a sokszor élénkebb fiatal lovak is elfogadják – az eddigi vizsgálatok szerint. A csánkvédő felhelyezésével megelőzhető az ödémák kialakulása, valamint leegyszerűsíti a sebkezelést egy sérülés vagy műtét után.
A csánkvédő sikerén felbuzdulva Dr. Brehm és csapata egy hasonló ínvédőt is elkészített, következő projektjük pedig egy speciális fejvédő kifejlszetése lesz lovak számára.
A szarvasmarhákkal kapcsolatos elfogadhatatlan és nem megfelelő bánásmód terén van hazai példa is: Üllő, Dóra-major, Tangazdaság. A közölt képek önmagukért beszélnek!
A régi mondás szerint a jó lónak nincsen színe. Vagyis, mindegy milyen színű. Ez annyit jelent, hogy a ló színének csak esztétikai szempontból van jelentősége, és ízlés dolga, hogy kinek melyik tetszik.
A színekre a magyar nyelvnek roppant gazdag tárháza van, egyesek szerint közel 300 szót használt valamikor a magyar a különböző színek elkülönítésére.
A ló alapszínei: szürke, fakó, pej, fekete, sárga.
Szürke: Tudni való, hogy szürkén nem születik egyetlen csikó sem, hanem valamely színből szürkül ki, mintegy “megőszül”. A szürkülés a szemek körül kezdődik, majd folytatódik a fej egészén, majd végül a testen játszódik le a folyamat. Tehát a szürke lónak a feje mindig a legvilágosabb, kivéve amikor már a ló egész teste teljesen “kifehéredett”. A deres ló szintén “őszül”, de annak éppen a feje marad meg élete végéig eredeti színében.
Ezen kívül a szürke lovon a bélyegzés helyén fehér szőr nő, a deres lovon színes.
A szürke lehet – attól függően, hogy milyen volt az alapszín – acélszürke, mézszürke, almázott szürke (és nem almás), míg a deres is lehet fekete-deres, pej-deres, sárga-deres. Hidegvérű, illetve sodrott lovakra jellemző szín a deres, ami nem tévesztendő össze a sötétszürkével!
Tarka: Hazánkban nem túl szokványos, de bizonyos külföldi lófajták (pl. paint horse) jellemző színe.
Fakó: Fakó, vagy sárgás színű rövid szőrök, és fekete vagy egészen világos hosszú szőrök jellemzik. Előző a közönséges fakó, utóbbi az izabellafakó. (Árnyalatai: zsufafakó, egérfakó.) Gyakran fordul elő a szíjalt hát.
Pej: Barnás árnyalatú rövidszőrök, fekete hosszúszőrök és lábvégek. Árnyalatai közül néhány: gesztenyepej, meggypej, sötétpej, világospej stb. Speciális szín az ún. zöldlábú pej, amikor a sörény és a farok fekete, de a lábvégek a test fedőszőreivel azonos színűek.
Fekete: A fedő- és a hosszú szőrök is feketék.
Sárga: A test fedőszőrei, a hosszú szőrök és a lábvégek azonos színűek, legfeljebb árnyalatban térnek el kissé egymástól, és a sárgának, “barnának” bármely árnyalatai, az egészen világostól a majdnem feketéig. Ez azt jelenti, hogy egy sárga ló lehet akár sokkal sötétebb egy pejnél.
Néhány árnyalata: világossárga, sötétsárga, szénsárga, májsárga, szegsárga, agyagsárga. Ha a sörény és a farok jóval világosabb a testnél, “szőke”, akkor kendersörényű sárgáról beszélünk.
A színek öröklődése meglehetősen bonyolult, és bizonyos részletei ma sem tisztázottak száz százalékos biztonsággal, de két alapszabályt illik tudni:
1. Szürke csak akkor születik, ha valamelyik közvetlen ős, az apa vagy az anya szürke.
2. Két sárga keresztezésekor csak sárga csikó születhet.
A ló jegyei: A ló fején és lábán található fehér foltokat nevezzük jegyeknek. Nem tévesztendő össze a bélyeggel, ami a lovak tartós megjelölésére szolgál.
A fejen található jegy lehet (a fehér terület méretét tekintve növekvő sorrendben): tűzött virág, virágcsa, virág, kis csillag, csillag, nagy csillag, keskeny orrcsík, orrcsík, végigfutó hóka, széles hóka, lámpás.
A felső ajkon lehet piszra, az alsón szárcsa. Ha mindkettőn van, és nagy terjedelmű, akkor tejfeles száj, ha ugyanez foltosan, akkor békaszáj.
A lábon lévő fehér jegy a kesely, aminek a leíráskor meg szoktuk határozni a magasságát, például csüdben kesely, vagy félszárban kesely, illetve, hogy foltos-e, valamint hogy a keselység széle egyenlőtlen-e.
Ha a ló hasán van fehér folt, akkor fecskehasúnak, ha a testén nem egybefüggő fehér folt van, hanem a test alapszínével tarkított, akkor habos-tarkának nevezzük.
Sűrű hóesésben különleges eskütétel Jászszentlászlón
Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban 2012. május 18-20. között ismét megrendezik a Nyeregszemle, Vivát Huszár Kárpát-medencei Lovas Hagyományőrző Találkozót, mely első alkalommal 270 lovast és közel 10.000 látogatót vonzott Ópusztaszerre.
Solymosi Bertold, a program főszervezője honlapunknak elmondta, hogy számos határon túli magyar vett részt az első rendezvényen, mely a Találkozás jegyében zajlott. 2011. júliusban, Kincses Kálmán, Székelyszenterzsébet református lelkipásztora tizenkét székely legénnyel érkezett Magyarországra a rendezvény előtt két héttel, és Jászszentlászlón Eördögh András tanyáján egy lovas edzőtábort tartottak a gyerekeknek.
A Nyeregszemlét megelőző napokban Kincses Kálmán vezetésével, a tizenkét fiatal a januárban elfogadott kettős állampolgárságról szóló törvény értelmében kedden Eördögh András, biogazda lovas tanyájáról lovagoltak be Jászszentlászló polgármesteri hivatal elé, ahol Kiss Melindának, Jászszentlászló község polgármesterének ünnepélyes keretek között adták át a magyar állampolgárság kérvényezéséhez szükséges iratokat.
Ezek a székelyszenterzsébeti fiatalok egy 40 fős székely delegáció kíséretében érkeznek meg pénteken Jászszentlászlóra. 2012. február 17.-én Kincses Kálmán és a középiskolás gyerekek, a térség lovasai kíséretében lovagolnak be Eördögh András tanyájáról, hogy letegyék az állampolgársági esküt 11.30-kor Jászszentlászló község Polgármesteri Hivatalában Kiss Melinda polgármester előtt. Az új magyar állampolgárokat 40 ostor csergetésével köszöntik a kísérő lovasok.
Megan Lewist, aki 2008-ban indult Pekingből lóháton, hogy 2012 júliusára odaérjen a londoni olimpia nyitóünnepségére, számos viszontagság, hosszas és kalandos ügyintézés után végre Magyarországon üdvözölhetjük.
A kép illusztráció
Megan 2011 novemberében érkezett az ukrán-magyar határra, ahol a hatóságok szinte megoldhatatlan helyzet elé állították: hazánk területére nem léphetett be kazah származású lovaival, Ukrajnába viszont már nem térhetett vissza. Így három hétre a két ország határa közötti senkiföldjén ragadt egy állatorvosi ellenőrzőponton, míg végül december elején megkapta az engedélyt, hogy két lovával visszatérhessen Ukrajnába. Bolashak és Zorbee így egy ukrán istállóban töltötték a telet, gazdájuk pedig hazatérhetett az ünnepekre.
Megan 2011 januárjában újult erővel látott neki a határátlépéssel kapcsolatos ügyintézésnek, ennek erdeményeképp Zorbee nevű lovával a mai napon átkelhettek a határon és megkezdődhet a mén 30 napos magyarországi állatorvosi megfigyelése Mátészalkán a Főnix Lovasparkban. Ezúton is köszönjük dr. Ungvári Zsigmond segítségét és együttműködését!
Hogy miért csak Zorbee? Megan február közepén kapta a hírt az ukrán istálló vezetőjétől, hogy Bolashak nevű lova elcsúszott egy jeges felületen és koponyasérülése végzetesnek bizonyult. Megannak nem csak szeretett lova elvesztésével kell megbirkóznia, de a március eleji indulásig meg kell, hogy találja Bolashak méltó utódját is. Útja korábbi szakaszain mindig helyi fajtákból válogatott, így hazánkban főleg a Shagya arabok között fog keresgélni.
Megan néhány napon belül összeállítja magyarországi útitervét, melyet természetesen meg fogunk jelentetni itt a Lovasok.hu-n. Az már most is bizonyos, hogy Megan örömmel venné, ha helyi lovasok is csatlakoznának túrájához.
Megan emellett továbbra is várja megfelelő jogosítvánnyal és tapasztalattal rendelkező gépkocsivezetők segítségét, akik egy-egy, vagy akár több magyarországi szakaszon vezetnék a lovak takarmányával és felszereléseivel megpakolt lószállító kamiont.
Reméljük, hogy a Lovasok.hu népes olvasótábora segíti majd az útját és megismerteti a magyar vendégszeretettel és lovaskultúrával!Kérjük, aki bármilyen módon segíteni szeretné Megant útja során, töltse ki az alábbi kérdőívet.
Mit is mondhatnánk még? Dear Megan, Welcome to Hungary, have a nice journey!
2012.02.23
Megan elérhetőségei:
Magyar nyelvű kapcsolattartó:
E-mail: meganlewis49@gmail.com
Magyar telefonszám: +36 70 278 0337
Angol telefonszám: +44 752 365 4958
Magyar Dorottya, Lovasok.hu
E-mail: Magyar.Dorottya@lovasok.hu
Telefonszám: +36 20 499 3698
Megan Lewis (pónitenyésztő, nemzetközi póni bíró, valamint távlovas) a 2008-as Pekingi Olimpia záró ünnepsége után kelt útra, hogy lóháton tegye meg az utat egészen Londonig, a 2012-es Olimpia helyszínéig. 2012-ben hazánkon keresztül vezet az útja.
Súlyos ezreket spórolhatsz az állatorvosi költségeken, ha változtatsz állattartási szokásaidon – ráadásul nyugodtabban is alhatsz, ha tudod, Te mindent megtettél lovad biztonságáért.
Előbb vagy utóbb minden lónak találkoznia kell az állatorvossal. Azonban nem mindegy, hogy egy-egy ilyen találkozás végén a költségek milyen magasak: kiszállási díj, munkadíj, gyógyszer, kötszerek és sorolhatnánk tovább a számla tételeit. Nem sokat tehetsz, ha már megtörtént a baj, de fájó lehet a felismerés, ha utólag kell belátnod, hogy akár meg is előzhetted volna.
Íme, 21 egyszerű tipp, melyekkel megelőzheted a „felesleges” állatorvosiköltségeket, ha beépíted őket mindennapjaid.
Csak egy rossz lépés…
Kezdd az alapoktól a baleset-megelőzést – szó szerint! Szentelj tehát figyelmet azon felületeknek, ahol lovaid mozognak – különösen télen.
1. Kerüld a jeget! A kezeletlen jégfelületek – itatók körül, betonutakon vagy akármilyen felületen, amelyre a ló ráléphet – komoly állatorvosi számlák, de akár végzetes balesetek okozói is lehetnek, ha a ló elcsúszik rajtuk. Használj nem-mérgező jégoldó, vagy útszóró anyagokat, ahol szükséges. Só helyett érdemes inkább valamilyen környezetbarát megoldást választani, mint például a pétisó és a fa hamu keveréke, a magnézium-klorid, vagy a jól bevált homok. Soha ne vezess lovat jeges felületekre.
2. Szedd össze! A fagyott lócitrom olyan, akár egy kupac tojásméretű kő. Ha rájuk lép a ló, a pata súlyosan sérülhet, következményként akár patatályog, vagy patairha-gyulladás is kialakulhat, s máris hívhatod az állatorvost. Ne hagyd ezeket a jéggömböket a karámban!
3. Inkább bent: Felmérések szerint több lovat ér sérülés karámozáskor, mint nyeregalatt. Ha a karám vagy legelő felszíne jeges, saras, csúszós az esőtől vagy hótól, inkább hagyd a lovat a biztonságos istállóban, amíg a feltételek nem javulnak. Ha a lovardában van fedeles, ne sajnáld beleengedni a lovakat jártatni, hemperegni.
4. Pályakarbantartás: Persze sok időt vesz igénybe, hogy rendben tartsd a pálya talaját, de inkább fizetnéd az állatorvosi számlát egy ínhúzódás vagy akár egy csúnya törés miatt?
5. A lovat védd, ne a felszerelést! Az ínvédők és fáslik semmit sem segítenek, ha nem teszed fel őket. Nem csak a lólábakat kíméled velük, hanem a pénztárcádat is.
Bekerítve
Istállók, legelők, karámok – valamennyi arra szolgál, hogy lovaidat biztonságos határokon belül tudd. Azonban ezek is veszélyt jelenthetnek, ha nincsenek megfelelően karbantartva!
6. Jó szolgálatot tesz a kalapács: Egyetlen kiálló szög vagy csavarvég csúnya szakított sebet okozhat – akár egy kés, még akkor is, ha csak néhány milliméterre áll ki a felületből. Éppen ezért mindig tarts a kezed ügyében egy kalapácsot, hogy azonnal megszüntethesd a problémát.
7. Járj körbe: Rendszeresen járd végig a karámokat, kerítéseket, istállókat és nézd végig kritikus szemmel és mindig legyen nálad szerszám! Mindig ellenőrizd, hogy a villanypásztorokvalóban problémamentesen működnek-e az egész szakaszon.
8. Cölöprázás: A kerítés, vagy karám mindig csak annyira biztonságos, amennyire erősek az azt tartó cölöpök. Javítsd meg a kisebb hibákat, még mielőtt kiszabadulnának a lovak és esetleg sérülést szenvednek. Minden egyes oszlopot próbálj megmozgatni – ha ez sikerül, lovaidnak se lesz nehéz dolga vele.
9. Labdát az oszlopra! A kerítések, karámok villanypásztorok oszlopai gyakran válnak veszélyforrássá. Kerüljön egy megfelelő műanyag sapka, vagy kilyukasztott teniszlabda a 2 méternél alacsonyabb oszlopok, cölöpök tetejére.
10. Szüntesd meg a csapdákat! Akár egy 10 cm-es rés is alkalmas arra, hogy a ló beleléphessen, de kihúzni már ne tudja a lábát. Különösen oda kell figyelni a bokszok kialakításakor, hogy az elválasztó falak réseibe, vagy a rácsok közé ne szorulhasson be a ló lába.
11. Zárak a biztonságért: A zárakon és reteszeken múlik az istállók és karámok biztonsága. Ha ezek meghibásodnak vagy eltörnek, biztos a baj. (Képzeld csak el lovaidat végigvágtatni egy forgalmas úton.) Minden egyes alkalommal ellenőrizd ezeket! Nem elhanyagolható szempont, hogy így a hívatlan látogatókat is távol tarthatod.
Kólika: Figyelj!
A lovak legveszélyesebb és legköltségesebb megbetegedése a kólika. Megfelelő takarmányozással, ami figyelembe veszi a ló emésztőrendszerét és a tápanyagok felszívódásának módját, jelentősen csökkentheted a kólika kialakulásának veszélyét.
12. Óvakodj az ismert veszélyektől! A legalapvetőbb tudnivalókat minden lótartó ismeri: biztosíts elegendő mozgást, inkább gyakran etess kisebb adagokat, lassan szoktasd hozzá lovadat az új takarmányhoz, ne etess homokos, koszos vagy éppen penészes takarmányt, féregteleníts rendszeresen.
13. Kínálj elegendő tiszta vizet! A lovaknak leginkább etetés után van szükségük vízre. Ha ez nem áll rendelkezésükre, bélsárrekedéses kólika alakulhat ki. Ellenőrizd, hogy az itatóban lévő víz – vagy esetleg az önitató– nem fagyott-e be, borult ki, vagy szennyeződött valamivel.
14. Legyen készleted! A lovak emésztőrendszere nem tűri a hirtelen változásokat. Amennyiben valamilyen tápot, vagy takarmánykiegészítőtetetsz, mindig rendelj eleget, nehogy hirtelen elfogyjon. Ha változtatni akarsz valamit a ló takarmányozásában, lassan szoktasd hozzá az új élelemhez.
16. Időben hívd az orvost! A kólika életveszélyes állapot, a ló állatorvosát (vagy egy épp elérhető állatorvost) kólikagyanú esetén haladéktalanul értesíteni kell. Egyrészt növeled lovad esélyeit, másrészt kíméled a pénztárcánkat a nagyobb kiadásoktól.
Kerüld el a takarmányozási baleseteket
Takarmányozási balesetek gyakrabban fordulnak elő, mint gondolnád! Ki ne hallott volna még olyat, hogy egy ló bejutott a zabosba és felfalt mindent, vagy a lovak a karámból kijutva órákig legeltek felügyelet nélkül a hosszú tél után zöldellő mezőn?
17. Lóbiztos elzárás. Az abrakot tárold zárható ajtók mögött vagy egy ládában, amelyet a ló biztosan nem tud kinyitni.
18. Áztass! Az abraktakarmányokat minden esetben érdemes nedvesítve etetni. Ha lovad habzsolja az abrakot vagy idős, s ezért már nem rágja meg alaposan, érdemes akár beáztatni etetés előtt. Persze itt sem árt az óvatosság, mert nyáron könnyen megerjedhet a keverék.
19. Figyelj a rangsorra! Ahányszor csoportban eteted lovakat, mindig van egy, amelyik elhajtja a többit. Főleg a rúgásból származó baleseteket kell ilyenkor megelőzni. Kösd meg a harcias egyedet vagy alakíts ki elválasztó panelokat.
20. Szükségletekhez igazított etetés: Nem csak azt kell elkerülni, hogy túlságosan meghízzon a ló, hanem az állatorvost sem szeretnéd túl gyakran vendégül látni. A túl sok energiától fűtött ló könnyebben megsérül, például a karámban féktelenül ugrándozva. Mindig lovad terheléséhez igazítsd a bevitt energia mennyiségét. Figyelj oda a különféle tápok, müzlik és egyéb takarmánykiegészítők beltartalmi értékeire, hiszen a különféle vitaminok, nyomelemek hiánya legalább akkora problémát tud okozni, mint túletetésük.
21. Óvatosan a fűvel: A hosszú telet fokozatos legelőre szoktatás kövesse. Tavasszal, amikor a legelő tele van a friss, zsenge fűvel, csak óvatosan engedd meg lovaidnak, hogy legeljenek. Kezdetben csak napi 10-15 percet hagyd legelni őket, mert a friss fűben benne található magas cukortartalom miatt gyorsan kialakulhatnak anyagcsere zavarok, hasmenés, kólika, de akár savós patairha-gyulladás is.
A brit szigeteken a mai napig fennmaradtak olyan hagyományok, amelyekre a legtöbb európai már régen úgy tekint, mintha történelem lenne. Sok egyéb mellett például a királyság intézménye, a baloldali közlekedés, vagy épp a híres angol jómodor – mind-mind az írek és az angolok hagyományszeretetét bizonyítja, és ez a hagyománytisztelet szerencsére a lovas élet számos területére is kiterjed. Gondoljunk csak a királyi gárda a lovas katonáira Londonban, az angol nagyvárosokban szolgálatot teljesítő lovas rendőrségre vagy a királyi házra, amely többször bizonyította lovak iránti tiszteletét. De mindezek mellett fennmaradt a lovak hasznosításának egy másik formája is – a lóval történő szántás.
A kép illusztráció
A lovak segítségével végzett mezőgazdasági munkának, akárcsak régen, ma is nagy a becsülete a brit szigeteken. Persze manapság már nem elsősorban a farmokon, hanem sokkal inkább barátságos versenyeken, bemutatókon, mezőgazdasági szakkiállításokon és vásárokon láthatunk ilyesmit.
Lelkes farmerek tenyésztik és tartják ezeket a nehéz munkalovakat, tanítják be őket a feladatokra, megőrzik az ehhez szükséges régi szerszámokat és felszereléseket. A nyári és őszi hónapokban azután szerte az országban részt vesznek a különböző versenyeken, amelyek e régi mesterség csínját-bínját mutatják be. Nem a pénzről vagy értékes díjak megszerzéséről szól tehát a dolog, hanem az ősi technikák magas szintű elsajátításáról, a bizonyításról és a lóval való szoros kapcsolatról.
Ezeket a versenyeket leginkább azok az egyesületek szervezik, amelyek a hidegvérű lovak tenyésztését és a velük végezhető munkákat próbálják fenntartani. Természetesen gazdasági okokból már senki sem dolgozik a földeken ilyen lovakkal, de van más motiváció is – például a nosztalgia, amely köztudottan nem áll távol a lovasemberektől.
Angliában jó néhány komoly múltra visszatekintő, és ennélfogva nagy tekintélynek örvendő egyesület létezik, amely a kultúra és a kézművesipar egy-egy értékes darabjának őrzője, és egyben biztosítékot jelent arra is, hogy a régi lófajták genetikai állománya ne veszhessen el. Az egyesületi tagság általában nem kerül túl sokba, és könnyű felvételt nyerni – ezek nem “zártkörű klubok” -, örömmel fogadják az új érdeklődőket is. De vannak olyan családok, amelyek generációk óta tagjai az egyesületnek, és nem csupán hagyománytiszteletből – náluk a tudás is apáról fiúra száll.
A “versenyszántás”, amely az effajta versenyek leggyakoribb száma, nem éppen olcsó mulatság. Szükség van hozzá legalább két, de inkább három erős lóra, amelyek természetesen kitűnő takarmányt és napi edzést igényelnek. Egy ilyen hidegvérű ló tömege 700 és 1000 kg között van, és könnyű munka mellett is naponta elfogyaszt 8-10 kg szénát és 6 kg zabot, ezen kívül jó adag füvet és takarmányszalmát. Hatalmas méreteik miatt még patkolásuk is sokkal többe kerül az átlagosnál.
A régi szerszámok és eszközök sem olcsók, ráadásul nehéz beszerezni őket. Ha valahol rá is akadunk egy pár régi kumethámra vagy egy egész ekére, az állapotuk általában igen rossz, a felújítás pedig sokba kerül, mert rendbehozatalukat csak gyakorlott szakemberekre lehet bízni. Egyszóval mélyen kell a zsebünkbe nyúlni.
És ekkor még nem számoltunk azzal, hogy a teljes felszereléssel meg a lovakkal együtt el is kell jutni a verseny helyszínére. Egy nagyobb csomagtérrel rendelkező autó vagy terepjáró épphogy helyet ad a szerszámoknak és az apróságoknak, de az ekéhez vagy külön utánfutóra van szükség, vagy a lószállítóba kell beleférnie a lovak mellé. Egy lószállító kamion vagy utánfutó – ez utóbbihoz persze még egy erős kocsi is kell – szintén nem olcsó dolog. A versenyek helyszínén vagy a kiállításon aztán három óriásnak kell istállót bérelni, hotelszobát kivenni és legtöbbször startpénzzel is lehet számolni. Az egész együtt már jókora összeget jelent – de a lovaknak ugyebár nem szabad kiesniük a gyakorlatból…
A szántóversenyek résztvevői azonban imádják ezeket az óriásokat, és egészen másképp vélekednek erről a dologról. Nekik a barátság, a közösség, amelyhez tartozhatnak, a szórakozás és persze a lovakkal való munka a legfontosabb. A lovak és tulajdonosaik között különleges kapcsolat van, amely bőségesen kárpótolja őket a kiadásokért.
Hagyományőrzés
Ezeken a rendezvényeken igazán eredeti dolgokkal és valóban “eredeti” emberekkel találkozhatunk. Öreg gazdák, akik felett az idő látszólag nyom nélkül múlt el és rengeteg tudást gyűjtöttek össze a hosszú évek alatt. Fiatal nagygazdák, akik apjuktól tanulták a mesterséget és most valódi lelkesedéssel gyakorolják. Farmerfeleségek, akik hatalmas mennyiségű uzsonnát szolgálnak fel keményen dolgozó férjüknek, fiaiknak – vagy épp lányuknak – , hogy el ne fogyjon az erejük. No és ott vannak persze a barátok is, sőt az is előfordul, hogy a nézők is megkínálják a versenyzőket egy kis házi készítésű almaborral vagy szendviccsel. Egy szántóverseny tehát igazán családias hangulatban zajlik.
A nézők között persze akadnak olyan “szakértők” is, akik minden egyes barázdát megfigyelnek és kritizálnak, szinte az összes lovat ismerik és persze mindent sokkal jobban tudnának csinálni.
Gyakran hallani tőlük hihetetlen történeteket, de néha egy-egy fontos információt is elcsíphetünk. Gerry McCann (híres lótenyésztő Írország nyugati részéről) úgy mesélte, mintha manapság már nem léteznének igazán jól szántó gazdák. Én ezen roppantul csodálkoztam, hiszen az ír bajnokságon, ahogyan én láttam, a barázdák nyílegyenesek és tökéletesek voltak. “Nem, nem!” – ingatta a fejét Gerry – “Ezek a mai fiatalok már nem tartják a lovukat és az ekét olyan jól az ellenőrzésük alatt, mint a régiek. Én ismertem egy gazdát, akit mindenki csak úgy hívott, a Mester. ő olyannyira kordában tartotta az ekét és a lovait, hogy elég volt megkezdenie egy barázdát, utána elengedte az ekét, a lovak pedig maguktól húzták tovább a szálegyenes barázdát. A végén a lovak parancsszóra megálltak, a Mester pedig csak odasétált hozzájuk, hogy az ekét megfordítsa. ő még igazán tudott szántani…” Nos, hogy igaz-e a történet, nem tudhatjuk, mindenesetre igazán szépen hangzik!
Szelíd óriások
“Gentle giants”, azaz szelíd óriások – így nevezik a brit szigeteken a nehéz hidegvérűeket. Ezzel pedig azt akarják kifejezni, hogy hatalmas méreteik ellenére ezek a lovak nyugodt vérmérsékletűek és megbízhatóak – ugyanúgy, ahogyan a magyar “hidegvérű” kifejezés sem a vér valódi hőmérsékletére utal, hanem ezeknek a fajtáknak a veleszületett higgadtságát akarja érzékeltetni.
Angliában hat olyan fajta van, amelyeket előszeretettel használnak mezőgazdasági munkára. Közülük a legnagyobb a shire, őt követi a kicsivel könnyebb clydesdale. Mindkét fajta viszonylag hosszú lábú, hosszú csüdszőröket viselnek, amit nehéz tisztán tartani. A clydesdale-ről azt tarják, hogy néha túlságosan is akar dolgozni, ezért különösen nyugodt, alapos képzésre van szüksége.
A suffolk punch az előbbieknél kisebb méretű, hengeres testű és nincsen bokaszőre. Ezek a jó megjelenésű, nagyon erős és rendkívül nyugodt kelet-angliai sárgák kitűnő tulajdonságaik ellenére már-már kihalófélben vannak. Hozzájuk hasonló küllemű a francia percheron, amelyet már 80 esztendeje tenyésztenek Angliában is. Nagyon aktívak és igénytelenek, és nagy tömegük ellenére csodálatosan elegánsak.
Írországban előnyben részesítik az irish draught-ot, amely egy nagytestű, hosszú léptű, nyugodt természetű melegvérű fajta. Mellettük egyre gyakrabban találkozhatunk cob-típusú lovakkal is, amelyek erős, de kisebb lovak, és gyakoriak köztük a tarka színű egyedek is. E fajták mindegyike kiválóan alkalmas a mezőgazdasági munkákra. Lépésben és lassú ügetésben nagy teljesítményre képesek, de nagyobb iram mellett hamar kifogy belőlük a szusz.
A lovak képzése kétéves korukban kezdődik: először a szerszámhoz szoktatják őket és könnyű terhet húznak. Három-négyéves koruk körül válnak teljesen terhelhetővé, ekkor kezdődhet a szántás is. Erre az a ló a legalkalmasabb, amelyiknek a lépése lassú és egyenletes, és nagyon engedelmes természetű. Minden hangra azonnal reagálnia kell, és ismernie kell a feladatát. Egy olyan ló, amelyik hirtelen indul meg, ügetni kezd vagy nem egyenletesen húz, értéktelen, mert nem lehet vele egyenes barázdát húzni – pedig ez a legfontosabb.
Az ártó szemektől…
…nyújtanak védelmet az úgynevezett “horsebrass”-ok, amelyek tulajdonképpen sárgarézből készített díszek a lószerszámon. Legtöbbször korong alakú, áttört sárgaréz díszek, amelyeken különféle szimbólumok és alakzatok jelenhetnek meg, és ezek minden szerszámon megtalálhatók. Lehetnek a kantáron, az úgynevezett “hamis martingálon” a szügyön, a hátszíjon vagy magán a kumethámon. Eredetük egészen a kelta időkig nyúlik vissza, amikor is az értékes lovakat a napjelképpel óvták meg a harci sérülésektől. Később pogány szerencsehozó kabala lett, és elvesztette eredeti jelkép funkcióját. Ma már csupán díszítőelemként találkozhatunk vele, de az összes gazdasági fogatszerszámon megjelenik. A bemutatókon és szépségversenyeken különös gonddal készített szerszámokat láthatunk, amelyeken akár száznál is több ilyen dísz található, mellettük harangocskákkal, tollbokrétákkal, színes szalagokkal, sőt kis tükrökkel fokozzák a hatást.
Régebben a nagyobb vállalkozások saját horsebrass-t készítettek a cég emblémájával, a tulajdonos monogramjával, vagy a cég egy jellemző eszközével. Így például egy söröshordó volt a sörfőzde díszén, egy kalapács a kovácsműhelyén, vagy egyszerűen egy négylevelű lóhere a szerencse jelképeként. Vannak vallási motívumok, mint például a kereszt, egy szent vagy egy istennő – itt újra találkozunk az ősi kelta szimbólumokkal. Sok ajándékbolt is kínál a turisták számára ilyen jellegű emléktárgyakat, és ugyanezekkel találkozhatunk a vidéki kiskocsmákban, pubokban is a falra akasztva – önmagukban vagy bőrszíjra fűzve négyesével, ötösével. Ott is nagyon jól mutatnak, de igazából egy erős ló szerszámján érvényesülnek igazán. Eredeti, régi darabok ritkán bukkannak fel, és egy kisebb vagyonba kerülnek. A maiak már tömegtermékek és nem kézzel készítik őket, mint hajdan. Vannak gyűjtők, akik megszállottan kutatnak az eredeti darabok után és nem sajnálnak rengeteg pénzt fizetni értük. A versenyeken néha igazán szép, díszes szerszámokat láthatunk ezekkel a rézérmékkel.
A versenyek
A versenyeket több kategóriában rendezik meg. Külön indulnak az egyes és kettes fogatok, külön a fiatal és a tapasztalt szántók és lovak, sőt néha külön versenyeznek a hölgyek is.
Egy vagy két bíró kíséri figyelemmel a munkát. A start előtt ellenőrzik a szerszámot és az ekét, és végig ügyelnek a szabályok betartására. Az a fogat győz, amelyik adott idő alatt – ez legtöbbször négy óra – a 2000 négyzetméteres földterületet a legtökéletesebben szántja fel. A barázdáknak egyeneseknek és párhuzamosaknak, mindenütt egyenletesen mélynek és simának kell lenniük. A versenyzők dolga, hogy az adott talajviszonyoknak leginkább megfelelő beállítást alkalmazzák az ekén, és lovaiknak a legjobb iramot diktálják. A tökéletes munka is egyfajta tudomány, amelynek eredménye lenyűgöző lehet. Vannak olyan kategóriák is, ahol a lovak szépsége és felszerelése is beleszámít a végeredménybe.
A fogat az ekével együtt hat vagy akár nyolc méter hosszú lehet – ezzel valóban csak sok gyakorlás után sikerülhet a munka. Az első barázda meghúzása előtt a versenyzők pontosan kimérik a földterületet, cölöpöket vernek le, madzagokat feszítenek ki, hogy legyen mihez igazodniuk. Ezután óvatosan meghúzzák az első, döntő jelentőségű barázdát, csak egész sekélyen, lehetőleg egyenesen a föld középvonalában. Ennek mentén folytatják a munkát jobb- és baloldalon, immár mélyebbre állított ekével.
Minden versenyzőnek megvannak a saját módszerei. Régebben – ahogy mesélték – a barázdákról meg tudták állapítani, hogy ki szántotta fel a területet.
Este, amikor a verseny már lezajlott és kihirdették a kategóriák győzteseit, mindenki a helyi kocsmába tér be. Itt beszélik át a nap eseményeit egy-egy pint sör mellett – a viccek tárgyául persze a vesztesek szolgálnak. A hangulat nagyon vidám és barátságos, a beszélgetések fő témája pedig mi más is lehetne – mint a lovak…
Szöveg: Martin Haller,
megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2000.októberi számában.
Frissítve: 2024.01.31.
Fotó: Canva
A gumiból készült, életnagyságú modell-lovak egy walesi cég világszerte ismert termékei. A 400 kilós, élethű utánzatok a tűzoltósági gyakorlatok és állatmentési tréningek során nyújtanak nélkülözhetetlen segítséget a szakembereknek.
A walesi Resquip cég a Big Beasts Ltd. leányvállalata, amelynek fő profilja filmes kellékek és kirakati bábuk gyártása. A Resquip-et 2008-ban kimondottan ezért alapították, mert a cég vezetősége értesült róla, hogy a tűzoltóságnak és az állatmentőknek a bevetéseken egyre több lovat kell megmenteniük, ez pedig gyakorlás és felkészülés híján sok nehézséget okozott a mentőegységeknek. Ma a Resquip annak a két világhírű vállalatnak az egyike, amely a tűzoltósági és állatmentési gyakorlatokhoz életnagyságú állatmodelleket kínál – megrendelést pedig kapnak szép számmal.
Modell-lovuk, Randy 400 kilogramm súlyú, tömör gumiból van, és egy acél vázszerkezetre építették fel. Randyt úgy alkották meg, hogy a feje, nyaka, mellső- és hátsó lába mozgatható legyen, így a mentési gyakorlatokat a lehető legélethűbben tudják gyakorolni rajta. Randyt már a világ számos országban megtalálhatjuk, Amerikában éppúgy, mint Ausztráliában, ahol egy speciális vízi modellt is gyártottak, folyóból vagy elárasztott területekről történő mentés szimulációjára.
Az életszerű mentési gyakorlatok a professzionális mentőcsapatok számára felbecsülhetetlen értékkel bírnak, így sok ló köszönheti megmenekülését Randynek. A gumiló segítségével akár egy gödörbe esett, vagy folyóba csúszott állat mentését is szimulálni lehet a segítségnyújtó megérkezésétől egészen a szerencsétlenül járt állat kiemeléséig, sőt, a helikopterrel történő elszállítást is gyakorolhatják rajta.
Randynek – akinek saját Facebook-oldala is van – létezik egy „kistestvére” is, amely „csak” 200 kilogramm súlyú. Az igényes kivitelezésű lómodelleknek természetesen megkérik az árát, jelenleg körülbelül 6.500 fontot (kb. 2.400.000 Ft), szállítási költségek nélkül.
Randy már Ausztriába is eljutott, a Bécsi Állatorvosi Egyetem is vásárolt egy példányt. Mivel az utóbbi időben sajnos egyre gyakrabban fordulnak elő lovas balesetek, amelyek a tűzoltóság, a rendőrség és a különleges erők számára nagy kihívást jelentenek, az egyetem speciális kurzust indított, ahol a résztvevők elsajátíthatják és begyakorolhatják a helyes mentési technikákat – mindezt egy elismert brit szakember, Anton Philips segítségével. Philips vezető szaktekintélynek számít a lómentés területén, az angol királynő testőrségét is kiképezte már az ilyen vészhelyzetekre. Tisztában van vele, hogy az ilyen veszélyes helyzetekben sokszor hiányzik a tulajdonosok megfelelő hozzáértése. „A lovuk az ő kicsi kincsük – és képesek érte akár a saját életüket is kockára tenni”, mondja a profi mentő. A kurzus során Randy segítségével demonstrálta, hogyan menthetünk meg egy lovat anélkül, hogy a saját életünket veszélybe sodornánk. Bemutatta továbbá, hogyan kell egy sérült lovat egy lószállítóból kimenteni, ahol a hely szűke miatt különösen fontos a megfelelő és helyes technika.
Demjén Ferenc és Somogyi Győző is kitüntetésben részesült
2012. március 14 szerdán adták át a Kossuth-, illetve a Széchenyi-díjakat. Az idei díjátadó különösen kedves lehet a lovasok szívének, hiszen kitüntetésben részesült Somogyi Győző festő- és grafikusművész, valamint Demjén Ferenc előadóművész.
Somogyi Győző Munkácsy Mihály-díjas festő- és grafikusművész, kiváló művész a Parlament kupolacsarnokában vehette át az őt megillető díjat Schmitt Pál köztársasági elnöktől a magyar történelmi sorsfordulók, a vallás és a hétköznapi élet által inspirált, korhűségre törekvő, egyéni utat járó, irányzatoktól független műveiért, nemzeti hagyományainkat ápoló, Magyarország neves személyiségeit példaképül állító arcképsorozatáért, kimagasló művészeti tevékenysége elismeréseként.
Somogyi Győző festő- és grafikusművész a Salföldi Kopjásokkapitánya, a Nagy Huszárkönyv egyik szerzője. Művei témáját a magyar történelemből, a vallásból, illetve a hétköznapi életből meríti, elsősorban a történelmi sorsfordulók iránt érdeklődik. Maximális korhűségre törekszik, illusztrációi tudományos igényűek. A magyar történelem neves katonaszemélyiségeiről készített portréiból összeállított ikonosztázát Magyar hősök arcképcsarnoka címmel állította ki 1996-ban a Néprajzi Múzeumban. A száz portrét tartalmazó sorozat tisztelgés a honfoglalás 1100. évfordulójára a sokmillió névtelen katona előtt, akik viharos történelmünk során a hazát védelmezték.
Demjén Ferenc előadóművészt és zeneszerzőt az igényes magyar rockzene megteremtésében játszott meghatározó szerepéért, valamennyi korosztályhoz szóló, csodálatos zenei hangzású, mély eszmei mondanivalójú dalaiért és dalszövegeiért, azok magával ragadó interpretálásáért, a közönség szeretetétől övezett, folyamatosan megújuló művészi pályafutása elismeréseként tüntették ki.
Demjén Ferenc maga is lókedvelő ember, szabadidejét feleségével nagyrészt baranyai birtokán tölti, lovak, kutyák, macskák, szamarak társaságában. Lovas körökben egyik legnépszerűbb slágere a lovas himnuszként ismertté vált „Lelkünk most is vágtat”.
A Kossuth- és Széchényi díjakkal egy bronzból készült szobor, oklevél, jelvény és pénzjutalom jár.
2012.03.14, Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Forrás: MTI, Artportal.hu
Címkék: Kossuth-díj, Somogyi Győző, Demjén Ferenc, Schmitt Pál,
Parlament, Kupolaterem, Salföldi Kopjások, Nagy huszárkönyv
Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva
Ideális esetben a lovas ruházata csizmából, ehhez illő lovaglónadrágból, elegáns, az évszakhoz illő felsőruházatból, kesztyűből és három pontos rögzítéssel ellátott fejvédőből állna. Természetesen manapság a divatot és a számtalan lovasruházatot gyártó cég kínálatát követve több egyéb megoldás létezik, például a praktikus és a fiatalok által nagyon kedvelt bőr lábszárvédők.
Vegyük tehát sorra az egyes ruházati elemeket:
Cipő: Fontos hogy vékony talppal, masszív felsőrésszel és magas szárral, valamint néhány centis sarokkal rendelkezzen. Ez utóbbi megakadályozza, hogy a láb túlságosan belecsússzon a kengyelbe. Mindemellett ne legyen vastag nyelve (ezért a sportcipők zöme alkalmatlan) és természetesen legyen kényelmes viselője számára.
Zokni: A legalább lábszárközépig érő modellek a legmegfelelőbbek, minél magasabb természetesszál-tartalommal.
Nadrág: Ez talán a legsarkalatosabb pont, hiszen a legtöbb nehezen gyógyuló dörzsöléses sérülést a rosszul megválasztott nadrágtól szerzik a kezdő lovasok. A legpraktikusabb természetesen a lovaglónadrág (különféle bőrfolt erősítésekkel, sokféle fazonnal és különböző anyagokból). Ugyanakkor nem biztos, hogy egy szülő kényszeríthető nagyobb kiadásokra gyermeke első lovas próbálkozásainál, tehát mi is legyen azzal a bizonyos mackóalsóval?? A kényelmes, kissé szűkebb fazonú pamut vagy vászon-hosszúnadrágok puha belső varrással, alkalmasak a kicsik első lovaglásaihoz. A farmerek kevésbé jók kemény anyaguk és vastag belső varrásuk miatt, de egy-egy bejáratott darab még megfelelő lehet. Ezeket a nadrágokat bőr lábszárvédővel kiegészítve praktikus, biztonságos lovasruházatot kapunk viszonylag kedvező áron, persze ha szenvedélyes lovas válik a gyermekből érdemes neki megfelelő lovaglónadrágot venni.
Alsónemű: Ruházatunk e láthatatlan része talán fontosabb a láthatónál, ennek ellenére nagyon kevés szó esik róla. Hölgyeknek és uraknak egyaránt fontos a magas pamuttartalmú, elasztikus, puha varrásokkal ellátott (esetleg varrás nélküli eljárással készült) alsó. Hölgyeim, a csipkés divatos alsóneműk nem alkalmasak lovagláshoz, csúnyán feldörzsölhetik a bőrt ezzel megkeserítve a szép élményt. Melltartónk megválasztásánál is legyünk körültekintőek, részesítsük előnyben a sportoláshoz kifejlesztett, széles pánttal ellátott, jó tartást biztosító modelleket. Télen alsóneműnk hőszigetelőként is funkcionál, ráadásul komfortérzetünket fokozzák a magas természetesszál-tartalmú hosszú alsók, alsóingek illetve trikók.
Felsőruházat: Hidegben több rétegben vékony, természetes anyagú pulóvereket használjunk, jó kiegészítő a mellény, amely a karok szabad mozgását nem gátolja. A kabát legyen rövid fazonú, a háti részen kissé hosszabb, testhez simuló, ne használjunk hosszú lobogó sálat, mert megijesztheti a lovat és fent is akadhatunk bármiben.
Nyáron, melegebb időben pamut póló vagy pólóing kellemes viselet.
Fejvédő (kobak): A kobak életet menthet, elengedhetetlen része a lovas ruházatának három ponton rögzíthető kivitelben. Fontos, hogy ne csak feltegyük, de be is csatoljuk – erről sajnos sok lovas hajlamos megfeledkezni. Nagyon jó, ha a lovardában kölcsönözni lehet különböző méretű darabok közül. Télen nagy hidegben, fülvédő pánt, vagy símaszk használata célszerű, mert ez a sapkával ellentétben nem befolyásolja a kobak megfelelő felfekvését a fejre.
Kesztyű: Nem elengedhetetlen, de praktikus télen a hideg ellen véd, nyáron pedig a ló izzadságától csúszóssá válható szár biztosabb fogását teszi lehetővé. A legoptimálisabbak a bőrből készült, a nagyobb igénybevételnek kitett részeken erősítéssel ellátott darabok lennének, de az olcsóbb vékony anyagból készült, csúszásgátló réteggel ellátott modellek is kiválóan használhatóak, ezek előnye, hogy nyáron sem túl melegek.
Egyéb fontos szempontok: Általános szabály, hogy ruházatunk egy eleme se legyen bő, lobogó saját biztonságunk érdekében. A lovardában lehetőleg ne viseljünk ékszert, lovardai oktatás alatt mobiltelefonunkat hagyjuk az autóban, vagy az öltözőben. Kivétel ez alól a tereplovaglás. Tereplovaglásnál legalább a terepvezetőnél legyen mobiltelefon, természetesen lehalkítva. Hosszú hajunkat fogjuk copfba és kössük fel, a lobogó, hosszú haj bármibe beleakadhat.
Talán itt a legalkalmasabb a lovasoktató ruházatáról szót ejtenem. Magam részéről a teljes lovagló-ruházatot tartom elfogadhatónak, lovascipő lábszárvédővel vagy csizma, lovaglónadrág, télen lovaglókabát vagy mellény, nyáron póló vagy pólóing (esetleg a lovarda logójával). Természetesen igaz, nem a ruha teszi az embert, de ápolt kellemes megjelenéssel jó benyomást lehet kelteni.
Írta: Dr Bartosné Bányai Adél
Frissítve: 2012.02.07.,
2023.02.07.
Képek: Canva
