Falkával a vad nyomában

A versenyidény végén kellemes levezetést és izgalmas időtöltést jelent a ma már újra hagyományossá vált vadászlovaglás. Az idei szép ősz még élvezetesebbé tette a gyönyörű környezetben, nagy társaságokkal szervezett lovaglásokat. Fantasztikus élményt jelent a lovaskocsin utazó kísérők számára is a különböző korok magyar viseleteibe öltözött lovasok és a kutyafalka látványa. Ezt az egész napos, élő zenével kísért, pihenőkkel és ebéddel megszakított programot Sümegen, a várhegy lábánál található Capári Lovardában szervezi egy kis csapat nagy gonddal és lelkesedéssel.

A házigazda, Capári Róbert mesél e remek sport történetéről, mai helyzetéről:

– A falkavadászat eredete egészen messzire nyúlik vissza, nagyon régóta használja a vadász a kutya segítségét. Már a kezdeteknél úgy idomították a kutyákat, ha meglátták a vadat, nem támadták meg, csak körbeállták és ugatták, amitől az sokkot kapott és megdermedt. Ebben a helyzetben a vadász könnyűszerrel megközelíthette és tőrrel vagy karabéllyal, egy mozdulattal ölte meg. Sport akkor lett a vadászatból, amikor a nagybirtokok tulajdonosai meghívták a barátokat, ismerősöket egy-egy alkalommal, és együtt lovagoltak a kutyafalka után. Ebben az időben még hatalmas falkákat tartottak, akár 80 pár kutya is részt vett a hajtáson.

Különböző vadakra irányultak ezek a vadászatok, farkasra, rókára, őzre vagy szarvasra leggyakrabban, ezek országonként is változtak. Írországban a rókavadászatnak van a legnagyobb hagyománya, Franciaországban inkább a szarvasvadászatot kedvelik még ma is. Természetesen ilyenkor nem az élelemszerzés volt a cél. Remek társasági program volt, ahol az ismerősök, szomszédok találkoztak, megtekintették egymás birtokait, lovait, falkáit. A rendszeres szervezésnek köszönhetően kialakultak a szabályok, hagyományok.

  – Mely szabályokat fontos ismernünk?

– Elsősorban az öltözködésről kell beszélnünk, amit mostanában nem vesznek eléggé komolyan a lovasok, pedig a házigazdák, szervezők, és a többi résztvevő tiszteletét fejezi ki a szabályos, tiszta lovaglóruha. Széchenyi István hozta be az angol piros zakó viseletét, ami azért alakult ki, mert rendkívül jól látható a terepen, de elődeink úgy gondolták, megvan a saját hagyományos viseletünk, ezért itthon mindig is keveredtek az angol és magyar öltözetek. Mi a magyaros viseletet szeretnénk népszerűsíteni és megőrizni. A szabályos öltözethez tartozik a plasztron, amit nyakkendő helyett hordanak, praktikus szerepe van ennek is, úgy alakították ki, hogy sérülések, kéztörés esetén a kart fel lehet vele kötni.

Rendkívül fontos betartani a lovaglási sorrendet, az akadályokat megállás esetén azonnal meg kell kerülni, és tovább kell menni, hogy biztosítva legyen a csapat irama és lendülete. Sok idegen ló együtt, idegen környezetben fokozza a lovak menőkedvét, versenyszellemét, éppen ezért a balesetveszély is sokszorosa a megszokott tereplovaglásnak. Feltétlenül ismernünk kell lovunk szokásait, és csak olyan lóval szabad elindulni, amit minden körülmények között kontroll alatt tudunk tartani. Rúgós, támadó természetű lóval ne menjünk falkavadászatra! A virtuskodó, száguldozó lovasokat kizárták maguk közül a csapatok.

Legelöl lovagol a falkanagy, ő vezeti a kutyákat, mögöttük a mester. A falkamester biztosítja a megfelelő távolságot a kutyák és a lovasok között. Őt megelőzni a legnagyobb szabálysértés. Belovagolni a falkába rendkívül balesetveszélyes és udvariatlan dolog, ugyanis ha a ló rálép, vagy megrúg egy kutyát, az a kutya egy életre elveszíti a bizalmát a ló iránt, és soha többé nem fog együttműködően dolgozni a lovakkal. Érdekes dolog még, hogy kb. 60 féle kürtjellel kommunikáltak egymással a csoportok, pl. amikor az egyik csoport vadat ejtett, azonnal tudatta a többiekkel, akik visszajeleztek. Egymás üdvözlésének is megvannak a szabályai és az indulás előtti cherryvel történő koccintás is régi hagyomány.

– Úgy tudom, a lótenyésztés szempontjából is fontos dolog volt a vadászlovaglás.

– A katonaság ősszel, a ménvizsga idején, falkavadászaton próbálta ki a lovakat. Huszártisztek ültek ezeken a lovakon, és a vadászat végén bírálták őket, aszerint, hogy érdemes-e tenyészteni, mivel lenne jó keresztezni, alkalmas-e katonai célokra. Kb. 30 km-es távot tettek meg, vonszalék után, mert Magyarországon a XIX. sz. elejétől tilos élő vadra falkával vadászni. Minden ménesnek volt saját falkája, így Bábolnán, Örkénytáborban is, és Alagon még nem olyan régen Hevesy Barna bácsi vezetésével működött falka a diplomata istállónál.

– Milyen fajta kutyákkal vadásznak és hogyan képezik ki őket?

– Szarvaskopókból áll a falkánk, ez az egyik legnagyobb kopófajta, ami alkalmas a lovas vadászatra. Az 1950-es években tenyésztették ki angol és francia kopók keresztezésével. Belső törzskönyvi rendszer alapján történik a tenyésztésük, a falkák tartási helyén. A kölykök az idősebb falkatársakat figyelve tanulják meg a szag követését, a vadászat alatti viselkedést. Szukák és kanok vegyesen dolgoznak egy falkában. Amikor valamelyik szuka elkezd tüzelni, azt a kutyák magatartásából már az elején látom, és azonnal elkülönítem.

A lóhoz szoktatás érdekében rendszeresen átjárjuk az istállót a kutyákkal, de olyan lovat nem is tartok, amelyik szándékosan rúgná a kutyát. Rövid idő alatt megszokják egymást. Ánizsteával tanítjuk őket, olyan jellegzetes szagú folyadékra van szükség, ami a természetben önállóan nem található meg. Az a célunk, hogy a falka ne a friss vadnyomot kövesse, hanem az általunk kiválasztott útvonalon vezessen. A nyomfektető egy tartályból folyamatosan csepegteti a teát a kutyák előtt, vagy a lova fásliját itatjuk át a teával, és a fűben ledörzsölődik róla. Nagyon biztosan követik ezt a nyomot, nem zavarja meg őket egy-egy friss túrás vagy csapda. A vadászat végén belsőséggel jutalmazzuk a kutyákat.

– Milyen a falkavadászat helyzete ma Magyarországon?

– Sajnos igen kevés az érdeklődés, pedig példát vehetnénk Franciaországról, ahol egész faluk élnek meg ebből a sportból. Szállodák, vendéglátóhelyek, lótartók és kutyatenyésztők foglalkoznak az idegenforgalomnak ezzel az ágával. Nagyon jól meg tudnak élni a puskás vadászokkal együtt, meghatároznak egy un. elejtési tervet, ami azt tartalmazza, melyik vadból hány db-ot ejthetnek el. Augusztusban kezdődik el a vadász idény, a hét hat napján kint vannak a falkák, és pontosan meghatározzák, melyik napon milyen vadat hajtanak. Mégis van vad. A vadállomány állandó figyelemmel kísérésével és az elejtési terv betartásával pontosan szabályozható rendszert alkalmaznak. A rudliból ki lehet jelölni az elejteni kívánt állatot, a kutyák a patanyom alapján pontosan annak az egyednek a nyomát követik. De a vadnak is megvannak az esélyei, előfordul, hogy az őz vagy a szarvas olyan csavarosan szökik, vagy vízen úgy tud átmenni, hogy a kutyák a nyomát vesztik, akkor ő nyert. A vaddisznó is be tud törni olyan sűrű bozótosba, ahová a kutyák már nem tudják követni. Ezért nevezzük ezt a fajta vadászatot sportnak.

Mitrov Gabriella
Megjelent: Pegazus II. évf. 1. szám
Frissítve: 2023.08.11.
Fotók: Pixabay