„Rabszolgaként dolgoztatják, kihasználják, megalázzák szerencsétlen lovakat az idióta emberek!” – a Lovasok.hu szerkesztőjeként nap mint nap tapasztalom, hogy a lóval kapcsolatos hírek, lovakról közölt fotók, videók kapcsán szinte mindig akad olyan lóbarát, aki sajnálni kezdi a szóban forgó jószágot és állatvédőkért kiált. Sokszor hamarabb, mint kellene.

Kíváncsi voltam, hogy mások hogyan látják ezt, ezért megkértem Tászler Melinda szabadidomítót, ossza meg velem a véleményét:

“Én annyit tudnék hozzátenni, hogy mint szabadidomítással foglalkozót a következőkkel találnak meg:

• ha szőrén ülök, miért nincs nyereg rajta és fordítva: ha nyeregben ülök, az úgy könnyű, tudni kéne szőrén is lovagolni
• ha nyakmadzaggal lovagolok, miért kell rá madzag, az az igazi, ha még az se kell
• de ha netán kapicánnal és zablával lovagolok, akkor minek használok ilyeneket, ha anélkül is megy a ló
• ha egy szabadidomító csap oda a lovának, akkor az főbenjáró bűn (pedig nemhiába van négy fokozat a Parelli-féle rendszerben is – ami ugye a lovak egymás közti kommunikációját vetíti át a ló-ember kapcsolatra)
• ha fáslizva van a ló az a baj, ha pedig nem, akkor az
• ha a ló a három alapjármódnál több mindent tud, akkor már cirkuszi ló és nincs konkrét értelme a sok gyakorlatnak, amit tud
• ha egy minipóni szalad el szabadmunkából és adja ki az energiáit, akkor mindenki nevet és mosolyog, de ha ugyanezt egy nagy ló csinálja, akkor felhördülnek, hogy milyen neveletlen, és hogy meri kiugrálni magát

Az egyetlen dolog, amit elismerek, ha a kobak hiányát “reklamálják”. De akkor sem mindegy, ki és milyen hangsúllyal, céllal teszi ezt, és mellette elismeri-e magát a műveletet.

Én is szeretem, ha a lovam szép, igényes felszerelésben van. A probléma ott kezdődik mikor a tudást és tapasztalatot megelőzi a divatmánia, és fontosabbá válik mindennél, hogy a lova színéhez milyen szett passzol.

A fő gondolat ami szerintem a leghelyénvalóbb ezzel a témakörrel kapcsolatban az egy baranta mondás, miszerint: “Sose valami ellen, hanem mindig valami mellett küzdj.” Tehát igyekezzünk megszerezni a szakmai hátteret egy témával kapcsolatban, majd képviseljük ezt, publikáljuk, hogy elérhető legyen, mutassuk be, hogy helyénvaló és használható amit terjesztünk és hagyjuk, hogy más is csatlakozzon és magáévá tegye a gondolatot. De ne akarjuk megváltani a világot! Ha kérdeznek, természetesen válaszoljunk, érveljünk a gondolataink mellett, de ne győzködjünk és telepedjünk rá másokra. Többek közt ez dacot fog szülni, és megjelenik a “csakazértsem”, hiába látta be a másik az igazunkat – magában. Az az igazi, ha valaki önszántából kezd bele valamibe, nem győzködés által.

Arról nem is beszélve, ha szót emelünk egy kérdéskör kapcsán, akkor azt hogyan tesszük? Fölényesen? Közömbösen? Tényszerűen? Szemzősen? És nem mellesleg milyen szakmai háttérrel… Nem mindegy, hogy valaki vitázni vagy vitatkozni akar! Fekete Gyula gondolata nagyon jól tükrözi, mit is tudunk leszűrni egy hozzászólásból: “A kritika ritkán ad képet a műről, de többnyire hű képet ad a kritikusról”.

Szerencsére ezek csak kiugró példák, a többség nem ítél pletykákból, sőt, van aki időt és energiát fektet abba, hogy élőben látogasson meg és így ő maga alkothasson reális képet rólunk. “

2014.03.21. szerk.: Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva

KapcsoLÓdó oldalak:

Segítsetek – mentsük meg szegény lovakat! >>

Segítsetek – mentsük meg szegény lovakat! – Mit mond a natural horseman? >>

Segítsetek – mentsük meg szegény lovakat! – Mit mond a lovaskultúra oktató? >>

Tászler Melinda >>

Tászler Melinda bemutatója dr. Gőblyös Istvánnal >>

Mráz Edina háttérképek – Tászler Melinda lovaival >>

Tászler Melinda téli lovas képei >>