Kezdőlap Blog Oldal 435

Kincsem lesz az új húszezresen?

December elsejétől forgalomba kerültek az új, szebb és biztonságos tízezresek – ennek apropóján eltöprengtünk azon, milyen lenne, ha egy híres ló, például Kincsem kerülne a majdani új húszezresekre.

Míg régebben akár 40 évig is közel változatlan forgalomban maradhattak a bankjegyek, ezt ma már egyetlen jegybank sem engedheti meg magának a bankjegyhamisítási módszerek fejlődése és a változó felhasználói igények miatt. A ma forgalomban lévő forint bankjegysorozat legrégebbi címleteinek kibocsátása 1997-ben kezdődött, így bőven megérettek már a cserére.

December 1-től már Te is találkozhatsz az új tízezer forintos bankjeggyel. És persze pánikra semmi ok, a jelenleg forgalomban lévő tízezreseket továbbra is lehet használni.

Kérdés, melyik bankjegyünk újul meg legközelebb? És milyen lenne, ha híres államférfiak helyett ezúttal egy igazán híres ló, például Kincsem kerülne valamelyik címletre?

Kincsem Európa hat országában, 13 versenypályán állt starthoz 54 versenyben, és mind az 54 versenyt megnyerte. A csodakancát máig emlegetik a lórajogók idehaza és külföldön egyaránt. Neve 1978 óta védett, így soha többé nem versenyezheti Kincsem nevű telivér galopp-pályákon sem idehaza, sem külföldön.

2014.12.02. Lovasok.hu
Frissítve: 2023.03.01.

A magyar lovakat viszik, mint a cukrot

Egyre nagyobb az érdeklődés a bábolnai, mezőhegyesi és szilvásváradi ménesgazdaságokban tenyésztett tradicionális lófajták iránt, ezért a kormánynak is az a célja, hogy a komoly történelmi múltra visszatekintő állami ménesbirtokokon folytatódjon az eddigi magas színvonalú szakmai munka – hangsúlyozta dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter kedden Budapesten sajtótájékoztatóján.

Emlékeztetett arra, hogy a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. és a Mezőhegyes Állami Ménes Kft. 2014 óta tartozik a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alá, míg a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság már korábban is a szaktárcához tartozott.

Dallos Andor, a szilvásváradi Állami Ménesgazdaság ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy Szilvásváradon tenyésztik a több mint 400 éves múltra visszatekintő lipicai fajtát, amelyből jelenleg 260 van a ménesgazdaságban, másrészt egy másik történelmi magyar lófajtával, a gidránnal foglalkoznak; ebből a fajtából 100 lovuk van. A szilvásváradi ménesbirtok ebben a két fajtában foglalkozik génmegőrzéssel.

Dallos Andor szerint fontos feladat a fajták létjogosultságának megőrzése, mert általában azok a fajták “kerülnek bajba”, amelyeknek nincs meg a modernkori hasznosítási lehetősége. A szilvásváradi ménesbirtok ezért mindkét fajtának úgy próbálja megőrizni az eredeti tulajdonságait, hogy a mai kor elvárásaihoz is próbálnak igazodni – mondta el az ügyvezető igazgató. Hozzáfűzte: elsősorban a sportban és a szabadidős tevékenységben próbálják ki lovaikat. Dallos Andor szerint a három állami ménes az idegenforgalom területén és tenyésztésben is együtt tud működni.

Bérci Balázs, a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft. ügyvezető igazgatója a sajtótájékoztatón kifejtette, hogy 417 példányos lóállományuk van, shagya-arabok, valamint arab és angol telivérek tenyésztésével foglalkoznak. Elmondta azt is, hogy Bábolnán van az utolsó állami angol telivér ménes.

A ménesgazdaságba tavasszal került Overdose, és hamarosan az első Overdose-csikók is világra jönnek – mondta el az ügyvezető igazgató.

Bérci Balázs ismertette, hogy a bábolnai ménes lovai a tenyésztésben és a sportban is komoly eredményeket értek el, és az a génállomány, amely itt kialakult, nemzetközileg versenyképes.

Elmondta, hogy több területen is együttműködnek a Nyugat-Magyarországi Egyetemmel, ennek keretében például a ló teljesítményének vizsgálatát genetikai és molekuláris alapra fogják helyezni. Ez azt jelenti, hogy a lovaknál vizsgálni tudják a teljesítményt, és azt, hogyan örökíti a génállományát, valamint milyen izommunkát tud végezni. Ennek köszönhetően nem kell feltétlenül három évet várni arra, hogy például egy angol telivér csikóról megállapítsák, milyen lesz.

Pap István Tibor, a Mezőhegyes Állami Ménes Kft. ügyvezető igazgatója: Lóállományuk 320 lóból áll, jelenleg három fajtát – nóniusz, magyar sportló, és ügető – tenyésztenek. Ő is kiemelte, hogy lovaik nagyon jó sporteredményeket értek el, és felhívta a figyelmet arra, hogy 2015-ben Magyarország rendezheti a fogathajtó világbajnokságot. Az ügyvezető igazgató elmondta, hogy nemzetközi fogatversenyek rendezésével ők is szeretnének bekerülni a nemzetközi vérkeringésbe. Hosszú távú céljuk a tenyésztés, a sporttevékenység, az oktatás, a kutatás, valamint a szabadidős-turisztikai programok további erősítése – emelte ki Pap István Tibor.

2014.12.02. Forrás: MTI
Fotók: Canva
Frissítve: 2022.02.04.

UNIQA Lovas Világkupa – a tél legszebb lovas show-ja

UNIQA Lovas Világkupa – a tél legszebb lovas show-ja

Gyerek lovasnappal indult az UNIQA Lovas Világkupa programja 2014. november 29-én a Papp László Budapest Sportarénában. Az ország minden tájáról érkeztek a színvonalas lovas programokra kíváncsi csoportok. A nézőtéren helyet foglalt több száz nagycsaládból érkező gyermek is.

James Wingrave-nek köszönhetően már az első díjugrató versenyszám végén felcsendült a magyar himnusz. Az MVM Partner díjáért kiírt 130 cm-es hibaidős nyitószám 26 fős mezőnyéből mindössze három lovas teljesített akadályhiba nélkül. A dobogón a fiatalabb generáció képviselői is helyet követeltek maguknak: az ifjúsági korosztályú Szuhai Péter és Kalán Eszter lendületes, hibátlan lovaglásával örvendeztette meg a fiatal közönséget.

A kép illusztráció

Bővelkedett izgalmakban a második, kétfázisos díjugrató szám is: Vándor Zsófia volt az első olyan lovas , aki a második fázisban is akadályhiba nélkül lovagolt. Két lengyel lovas, Michael Kazmierczak és Andrzej Oplatek előzte meg a junior korosztályú magyar lovast a Gravír Express díjáért kiírt 135-140 cm-es versenyszámban.

Tizennégy lovast láthatott a közönség a „Hagyományos Magyar Lófajták Kupán”. Az Inter-Agrárium Kft. és a Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége díjáért 130 cm-es egyszeri összevetéssel kiírt versenyszámban kisbéri ló végzett az élen. A többszörös korábbi győztes, Mráz Tamás nyert a 11 éves sárga, Rakéta III Rakéta származású ménnel.

A Szentkirályi Kupáért rendezték a kettesfogatok szimultán fogathajtó versenyét. Nyolc fogat jutott az elődöntőkből az Aréna pályájára. Először négy páros mérkőzött a továbbjutásért. Végül a döntőt Czakó Attila és Fekete György vívta. Idén Fekete György, a Nyírbátori Lovas Egyesület hajtója lett a győztes. Segédhajtója Kozma Zsolt, lovai Öcsi és Koppány segítették a sikerhez.

A CAI-W Négyesfogathajtó Világkupa budapesti fordulóján a bemelegítő kört rendezték az első napon, amely két fordulóban zajlott. Öten indultak a minősítő pontokat jelentő másnapi főverseny indulási sorrendjéért, ketten szabadkártyával a verseny díjáért.

A 22 éves ifj. Dobrovitz József – “Kisdobró” – fantasztikusan kezdett, gyorsan és hibátlanul hajtott, ami a második helyet jelentette számára az első körben. Nála jobb eredményt csak édesapja ért el ezen a pályán. Ijsbrand Chardon fantasztikus iramban kezdett, látszott, hogy ismét nyerni jött Budapestre. ifj. Dobrovitz József a második körben is hibátlanul, nagyon jó idővel teljesítette a pályát. Utolsóként – vastaps kíséretében – kezdett Dobrovitz József. Egy hibával, de óriási idővel nyerte ezt a kört is. Ő vehette át az Ötös Befutóért kiírt verseny első díját. Második a holland Ijsbrand Chardon. Harmadik ifj. Dobrovitz József. A díjátadás ünnepi pillanataiban köszöntötték a 75 éves id. Dobrovitz Józsefet.

UNIQA Kupa CSI** 145 cm-es díjugrató számmal zárult a program. Újra lengyel győzelem született: Jaroslaw Skrzyczynski lovagolta a leggyorsabb hibátlan pályát, másodikként az osztrák Markus Stock végzett. Harmadik, illetve negyedik helyen magyar lovas áll: Krucsó Balázs és ifj. Lázár Zoltán.

A világkupán osztották ki a Szent István Egyetem Állatorvostudományi Karán végzett 17 lovastanár (hippológus) diplomáját.

Az első napi program keretében az állattenyésztés, a lovaságazat és a lovassport hosszú távú fejlődését szolgáló dokumentumot cserélt ki Dr. Nagy István politikai államtitkár és Lázár Vilmos, a Magyar Lovas Szövetség elnöke, melyet dr. Fazekas Sándor és a Szövetség elnöke kötött. A Stratégiai Partneri Megállapodás aláírásának célja, hogy a két fél – sok egyéb között – együtt munkálkodjon a lótenyésztés, az állami ménesek, a lovasoktatás és a Kincsem Nemzeti Lovasprogram megvalósítása terén. Fontos feladat a lólétszám és a lovak értékének emelése. Feladat, hogy a magyar állattenyésztés a lótenyésztésen keresztül a reflektorfénybe kerüljön.

Jörne Sprehe győzelmével indult az UNIQA VIII. Lovas Világkupa vasárnapi díjugrató programja, a Bakonyerdő Kupa díjáért kiírt 140 cm-es hibaidős számmal. A Világkupán korábban számos győzelmet aratott német lovas duplázott, tavaly is ő nyerte a vasárnap reggeli versenyszámot. Legjobb magyarként Krucsó Szabolcs a harmadik helyet szerezte meg.

A mezőny legfiatalabb lovasa nyerte a Tchibo díjáért kiírt 130 cm-es vadász-elbírálású versenyszámot. Szuhai Péter a nagyon gyors Turbo Breakerrel verte a 32 fős mezőnyt. Második helyen unokabátyja, Szuhai Gyula végzett Casinger nyergében. Harmadik helyezett Szabó Szimonetta Attimo nevű lovával.

Jean-Francois Pignon neve egyet jelent az erőszakmentes, kommunikációra alapozott szabadon idomítás művészetével. Visszakövetelte a közönség, így újra a Világkupa porondján üdvözölhettük az érzelmes, humoros műsorral érkező francia zsenit. Rutinos lovait már ismertük, új bemutatójában azt is láthattuk, hogyan dolgozik fiatal lovakkal, a legifjabb „fellépő” egy mindössze hathónapos csikó volt.

A négyesfogathajtók vasárnapi versenyében holland győzelem született. Igaz nem Ijsbrand Chardon védte meg tavalyi címét, hanem csapattársa Koos de Ronde lett a győztes. Hatalmas „csatában” dőlt el a végső sorrend. Nem sikerült a triplázás a Mesternek, a tizenháromszoros világbajnok Ijsbrad Chardonnak. Koos de Ronde már nyert Budapesten, sőt kétszer második helyezett is volt. Idén az óriási iramban, ráadásul kis szerencsével teljesített második pályájával biztosan nyert. A bemelegítő versenyszámot nyerő Dobrovitz József hazai közönség előtt, zúgó taps kíséretében hajtotta meg mindkét pályáját és tavalyhoz hasonlóan harmadik helyen zárt. Ifj. Dobrovitz József nem tudta megismételni szombati hibátlan pályáit, így vasárnap ötödik lett. Osztertág Márk örült a lehetőségnek, hogy ismét itt lehetett az Arénában. A sportszerű, rendkívül hálás közönség igazi fogathajtó csemegét látott a vasárnap.

Óriási közönségsikert aratott az Equissimo Lovasszínházi Show, benne a bugaci csikósok, közöttük a legfiatalabb magyar csikós, Fekete Bence, aki a főhőst játszotta. Bemutatkoztak a Győri Trükklovasok. Fergeteges műsort adtak a vecsési hatosfogatok. Látványos karüsszelt láthattak a nézők a Nemzeti Lovas Díszegység 32 lovasból álló formációjától. A műsor sztárfellépője Jean-Francois Pignon volt.

A Földművelésügyi Minisztérium díjáért kiírt Nagydíj a kétnapos program megkoronázása volt. A 145 cm-re kiírt versenyszám 32 fős mezőnyéből nyolc lovas teljesítette hibátlanul az alappályát, köztük négy magyar: Horváth Balázs, Krucsó Balázs, Pirik Zsolt és Hugyecz Mariann. Horváth Balázs lova, Zordon az összevetés első akadályát ütötte, Pirik Zsolt lova kétszer hibázott. Krucsó Balázs és Hugyecz Mariann egyaránt hibátlanul mentek az összevetésben, Balázs ráadásul remek idővel. Őt csak a verseny győztese, az összevetésben utolsóként indult osztrák Markus Stock tudta megverni. Harmadik helyen hibátlan összevetéssel a lengyel Andrzej Oplatek végzett.

A kétnapos rendezvény részletes eredményei a www.lovasvilagkupa.hu oldalán olvashatók.

2014.12.01. Forrás: Lovasszovetseg.hu
Frissítve: 2024.05.04.
Fotó: Canva

Lómentsvár – második esély a lovaknak Gyömrőn

A Kutyamentsvár Állatmenhely 1995 óta szolgálja az állatokat Gyömrőn. A több mint 600 kutya mellett szép számú egyéb állat, köztük 15 ló és szamár is él a tanyájukon. Lovaik története különböző, de mindben közös, hogy a gyömrői állatmenhely jelenti számukra az életet.

Körülbelül tíz éve élnek lovak a Kutyamentsvárnál, bár elsősorban mindig is kutyamenhelyként üzemeltek. Lovaik nagy részét rossz körülmények közül mentették vagy kobozták el, illetve vannak sérült, lovaglásra már alkalmatlan lovak is náluk, melyeket gazdájuk már nem kívánt tovább tartani. A történetek nagyon különbözőek, egy azonban mindben közös: ezeknek a lovaknak a gyömrői Kutyamentsvár az életet jelenti. Ők itt kapták meg a második esélyt az élettől. Szerény körülmények között ugyan, de tisztességesen ellátva, gondozva, szeretetben élik a mindennapjaikat, kortól, nemtől, egészségi állapottól és viselkedéstől függetlenül. 

 

A Kutyamentsvár Állatmenhelyen élő lovak történetei

Bogár története 2014 májusában bejárta a világhálót. Egy online piactéren hirdették a sovány, láthatóan beteg póni csikót. Menhelyre kerülése után hamar kiderült, hogy azon kívül, hogy meglehetősen visszamaradt a fejlődésben, és a lábállása sem a legtökéletesebb, semmi baja nincsen. Egyszerűen csak nem kapta meg a megfelelő mennyiségű táplálékot. Bogár azóta szépen kikerekedett, és sokat nőtt is, de még mindig nem mondanánk meg róla, hogy már három éves.

Mazsit, a most négy éves kancát volt gazdája kiscsikóként kapta. Sajnos a volt gazda semmilyen tapasztalattal nem rendelkezett a lótartás terén, Mazsit házi hulladékkal, a kertben megtermett zöldségekkel etették, csak ritkán jutott megfelelő takarmányhoz. A nem megfelelő táplálás következtében kalciumhiány alakult ki a csikónál, mely maradandó fejlődési rendellenességekhez vezetett. Lábai deformálódtak, súlyos bakpata alakult ki nála. Végül hároméves korában került a menhelyre, rossz állapotban.

Nikolet (Niki) a 23 éves sportló Esztergomból érkezett a Kutyamentsvárhoz. Niki egy csődör támadása során szerzett súlyos és maradandó sérüléseket. Az idős sportló ma már a lehetőségekhez képest jól van. Lába soha nem lesz már tökéletes és a fején is élete végéig viselni fogja annak a szerencsétlen napnak az emlékét.

Lejla a kis szürke póni nem szokványos körülmények között került a menhelyre. Gazdája letartóztatása miatt egyedül maradt. Egy ideig a helyi rendőrök látták el, etették őt lelkiismeretesen. Végül belátták, hogy nem tudnak róla rendszeresen gondoskodni, így került a Kutyamentsvárhoz. Előéletéről szinte semmit nem tudni.

Füles az öregecske szamár kanca négy éve került a menhelyre. Neve nagyon szokványosnak tűnik, pedig ő tényleg az igazi, Micimackóból ismert Füles! A Magyarországon forgatott Micimackó című filmben ő játszotta Füles szerepét. Majd ahogy az lenni szokott, a forgatás végeztével rá már nem volt szükség, így rövid úton szabadulni akartak tőle. Hátsó lábai nagyon csámpásak, patái elcsavarodottan nőnek, ezért sűrűbben kell körmölni.

Csokit, a póni csődört volt gazdája hozta be a menhelyre, mondván „jó lesz kutyaeledelnek, mert neki már nem kell”. Természetesen Csoki sohasem került a fazékba, és azon kívül, hogy igazi huncut póni egyéniség, semmi baja nincsen. Azóta is boldogan él a menhelyen, a látogató gyerekek kedvence.

Roxy-t, a 16 éves szürke kancát gazdája adta le a Kutyamentsvárnál, mert állítólag patacsontsüllyedése volt és már nem tudott vele többet versenyezni. Roxy szerencsére egyáltalán nem sánta. A menhelyre látogató fiatalok kedvence.

Hercegről, a póni csődörről gazdája mondott le, miután annyira beteg és gyenge volt, hogy már lábra sem bírt állni.  A menhelyre kerülése után Herceg pár hónap alatt szépen felépült. Ekkor megjelent volt gazdája, aki mindenáron vissza akarta kapni. De természetesen nem kapta, és Herceg azóta is boldogan él a menhelyen.

Vándorra egy éppen nyaralni készülő család lett figyelmes, amint az autópályán bandukolt. Senki nem tudta hogyan került oda, a gazdája nem volt a környéken. A család a Kutyamentsvártól kért segítséget, így került Vándor a Kutyamentsvárhoz. Gazdája érdekes módon soha nem került elő.

A menhelyen él még Ezredes a pónicsődör, Panni csacsi, aki kolbásztöltelék lett volna, Tünde a kobzott pónikanca, Indián a 28 éves nyugalmazott herélt, Négus a fekete póni és Szellő kanca, akit nem megfelelő tartás miatt koboztak el Tápiószecsőről.

Ezek a lovak kaptak egy második esélyt az élettől. Most már életük végéig biztonságban lesznek.

Tünde és Szellő a Gyömrői Kutyamenstvár Állatmenhelyen

Az utóbbi időben megnövekedett lólétszám kényszermegoldásokat szült a menhelyen. Néhány ló csak ideiglenes istállókban kapott helyett. A Kutyamentsvár csapata minden évben fejleszt, épít valamit az állatoknak. Tavaly igényes macskakifutók, előző évben pedig kutyakennelek épültek. 2015-ben Egy 10 bokszos istálló felépítését tűzték ki célul.

Bármilyen tárgyi felajánlást nagyon szívesen fogadnak. Elsősorban építőanyagra lenne szükségük, de olyan hozzáértő mesteremberek jelentkezését is nagyon szívesen fogadnák, akik kedvezményesen tudnának segíteni az istálló felépítésében.

Továbbá nagy szükségük lenne alapvető lófelszerelésekre, mint például kötőfékek (póni vagy full méret), vezetőszárak, ápolószerek. Féreghajtókra és vitaminokra. Istállófelszerelésre, mint például vasvilla, lapát. És természetesen bármilyen takarmánynak hasznát tudják venni.

Felajánlásokkal kapcsolatban Herczig József menhelyvezetőt keresheted a 06-20/964-30-25-as telefonszámon.

Természetesen pénzbeli adományoknak is nagyon örülnének. A megjegyzés rovatba írd bele, hogy „Lómentsvár”.

2014.12.01. Forrás: Kutyamenstvar.eoldal.hu
Képek forrása: Canva, Kutyamentsvár.hu
Frissítve: 2022.02.04.

Lovaglás a hóban – Szatmár

Lovaglás a hóban, lovasszánkó, síjöring

Hogy télen nem lehet lovagolni?! A lovak bizony kimondottan élvezik a hideg időt, a havat, és nem kell félni: biztosan állnak a lábukon. Bizony a tél is számos lovas szórakozást tartogat a lóbarátok részére!

A kép illusztráció

Íme néhány havas-lovas fénykép Szatmárból:

“Sziasztok Lovasok!

Stela vagyok, Romániából. Ez az én lovam, egy 4 éves kanca. Gyulán vettem, májusban. Szatmáron, ahol most él, ő a legszebb ló!

Üdv, Stela”

Frissítve: 2024.01.26.
Fotó: Canva

Jean – Fracois Pignon újra fellép az UNIQA Lovas Világkupán

Jean – Fracois Pignon újra fellép az UNIQA Lovas Világkupán

Jean-Francois Pignon újra az Arénában! Elegancia, költészet, érzelem, humor, lovasbravúr. Az erőszakmentes, kommunikációra alapozott szabadidomítás művésze. Hitvallása: együttműködés, megértés, szeretet, csapatmunka, motiváció – kölcsönös bizalom a lovakkal.

A kép illusztráció

Pignon tudja a titkot: az idomítóművész és a szeretet

Jean-Francios Pignon közkívánatra immár harmadszor az Arénában, mindkét nap (november 29-30-án) fellép. Nagy az érdeklődés. Sorra, rendre kapja a kérdéseket. Mindenki idomító művészetének titkára kíváncsi. Mi is!

„Mindenki a produkcióm titkai után érdeklődik pedig nincs benne semmi hókuszpókusz, semmi trükk. Egy számomra alapvető és nagyon fontos elem viszont van, és ez nem más, mint a szeretet! Az állatok általában, – de a lovak különösképpen – érzik a szeretetet és a maguk eszközeivel viszonozzák is azt. Ez a mi kapcsolatunkra hatványozottan is igaz.Természetesen rengeteg munkát és összerendezettséget igényel a végeredmény, melyet a közönség elé tárunk, de a siker és az elismerés mindenért kárpótol” hangsúlyozza az Aréna világsztár vendége.

Idomítottság. Ez a fogalom első hallásra akár kissé képzavarnak is tűnhet, hiszen hogyan férhet meg egymás mellett a szabadság és az idomítottság? Minderre a frappáns választ maga Jean-Francios Pignon adja meg lélegzetelállító produkciójával a Sportaréna közönségének. Árnyak és fények, visszafojtott csend és felcsattanó taps jellemzi előadását, mely ló és ember szoros barátságáról, kölcsönös szeretetéről szól.

Ez a produkció messze-messze túlmutat holmi cirkuszi attrakción, ez már igazi és tiszta művészet. Pignon eszközök nélkül, pusztán a szavak erejével „beszéli meg” lovaival, mi is következzék a pódiumon. Mindannyian pontosan értik és tudják a dolgukat, így állhat csak össze egy világhódító bemutató. Az idomító zseni előadásaival folyamatosan járja a világot és kápráztatja el nézőit. Ezt a világszámot látni kell!

Magyar kislány Pignon nyomában

Hét éve Békésszentandráson egy törékeny kislány, Hamza Viktória elkápráztatta a közönséget. Két lovával bemutatott produkciója után e sorok írójának bevallotta, ő nem tanulta a kiképzést, csak az érzéseire hagyatkozott, hagyományos eszközökkel, de nagy szeretettel tanította lovait a különböző mutatványokra. Majd csak két évvel később látta Jean Francois Pignon: Ló és ember tökéletes kapcsolata című bemutatóját.

Vikit megragadta és elbűvölte a látvány. Ekkor határozta el, ezt az utat szeretné követni, s lovainál alkalmazni ezt a módszert. Azóta már népesebb csapattal – 4 lóval – gyakorolja nap, mint nap a szabadidomítás művészetét. Az erőszakmentes lókiképzésen alapuló módszerrel – közte és lovai között a megfelelő bizalom és tisztelet kialakulását követően – különböző nehézségű, látványos elemek (pl. spanyollépés, ágaskodás, fekvés, ülés, stb.) végrehajtását kéri lovaitól.

A lovak teljes bizalmat kapnak, döntésüktől függ, végrehajtják-e a feladatot vagy sem. A bemutatók során a lovakon nincs semmilyen felszerelés, sem kényszerítő eszköz. Viki kezében egy kontakt pálca jelenti a kommunikációt, a jelek megerősítését, fenyítésre sohasem alkalmazza.

Az elmúlt években Hamza Viki műsorával nagy sikert ért el hazai és külföldi lovaspályákon egyaránt. Két alkalommal – 2010-ben és 2012-ben – szerepelt a Lovas Világkupán is, de járt Bábolnán, Budapesten, Fábiánsebestyénben, Gyergyószentmiklóson, Trencsénben is.

Most ismét láthatjuk a Világkupa műsorában, ahol három lovával lép fel. Először ráhangoló gyakorlatokat, majd egyre nehezebb szintű feladatokat láthatnak majd. Társai különböző fajtájú, életkorú és mentalitású lovak: A legkisebb egy 6 éves, tarka shetlandi póni kanca, Jaffa. Egy haflingi 6 éves kanca, Szirén. Az új ló a csapatban Csipke, a kis kunfakó. Viki nagy szeretettel és izgalommal készül a bemutatóra, hisz nem csak a közönséggel találkozhat, de példaképével, Pignonnal is.

Pignon, a világszám

A ló megérti mit vár, mit kér tőle az ember – ám eközben a ló, ló marad – vallja. Mindezt kötőfék, kantár és nyereg nélkül, vágtató lovakkal teszi. Elérhetetlen magaslatokig jutott, amióta kilenc éves korában első lovával Gazellával találkozott. Pignon új műsorával érkezik és háromszor lép fel a világkupán. Harmadszor jön vissza Budapestre. Közkívánatra. A közönség követelte vissza a porondra az utolérhetetlen francia zsenit. Borítékolni lehet: ismét ő lesz a főszám. A világszám!

Elegancia, költészet, érzelem és humor – általános vélemény szerint kijelenthető, hogy az utolérhetetlen francia zseni volt az elmúlt évi Világkupa kiemelkedő közönség-kedvenc személyisége. Hitvallása (és a mienk is): „Szeretni kell a lovat. Ha az megvan, akkor sok minden magától működik.” Majd hozzátette: „Szeretetteljes következetesség, érzelmi kötődés. Rengeteg munka. És végül a ló értse meg mit kérünk tőle, fogadja el az embert, ám eközben a ló – maradjon ló”.

Kamaszkorában inkább csak gondolataiban foglalkozott a sportokkal. A foci és a futás érdekelte. Egészen addig, míg egy új jövevény fenekestül fel nem forgatta az életét. Apja, André vett egy kancacsikót fiának. Gazelle-nek nevezték el. Szinte azonnal kivételes kapcsolat alakult ki a fiú és az egyéves csikó között. Jean-Francois ezzel a lókiképzés természetes útjára lépett. Évekkel később testvérével létrehozott egy lovas akrobata vállalkozást.

A „Tell Vilmos” című film több epizódjában is szerepeltek lovasként. 1991-ben „Cheval Passion” címmel első alkalommal nagy sikerrel mutatott be Avignon-ban egy olyan programot, amelyben a lovain semmilyen szerszám nem volt. Aztán a testvérek útja külön vált, J. F. Pignon egyszemélyes – sok lóval tartott – bemutatói egyre népszerűbbé váltak. 1993 óta főképp külföldön bemutatózik. Pályafutása során közel húsz ország világvárosában lépett fel. A legnagyobb lovas eseményekre kap meghívást. Equitanan, a világ egyik legrangosabb nemzetközi lovas vásárán visszatérő vendég.

Előadásait mindenekelőtt lovaira szabja, közben szinte elképzelhetetlen szintű bizalom épül fel ló és ember között. Az utóbbi években arra is vállalkozik, hogy tudását megossza másokkal, bemutassa képzési módszerét a világ minden tájáról érkező lelkes tanítványainak. Előadást tartott például „Le Pardon” címmel. Ezt a lovas musicalt francia musical színészek és nyolc zenész közreműködésével 2007/2008-ban a Le Pardon turnén már több mint 100.000 ember látta. Jean-Francois Pignon és szabadon dolgozó lovai ismét – és tegyük hozzá: közkívánatra – bemutatkoznak az Arénában. Biztos sikerre számíthatnak!

Forrás: Lovasvilagkupa.hu és Facebook.com/uniqalovasvilagkupa
Frissítve: 2024.04.25.
Fotó: Canva

Equissimo – showműsor az UNIQA Lovas Világkupán

Az Equissimo Lovasszínházi előadás főhőse egy tíz éves kisfiú, aki a lovakról álmodik. Álmaiban hol hős huszárnak, hol felhőkön járó paripákat meglovagoló angyalnak, hol tüzes fogatokon vágtató vitéznek képzeli magát.


Equissimo – lovasszínházi show

Azt mondják, már az anyaméhben álmodunk. Boldog álmok lehetnek… milyen kár hogy nem emlékszünk rájuk. Az Equissimo Lovasszínházi előadás főhőse egy tíz éves kisfiú, aki a lovakról álmodik. Álmaiban hol hős huszárnak, hol felhőkön járó paripákat meglovagoló angyalnak, hol tüzes fogatokon vágtató vitéznek képzeli magát. Álmai színes kárpitja az Aréna lovas színpaddá változó küzdőterén elevenedik meg. Csikósok, tüzekkel vágtató éjjeli lovasok, száguldó hatos fogatok népesítik be a teret, mint kis hősünk álmai. S a mese végére a nagy álom valóra válik, ő vezeti a huszárok seregét győztes csatára.

A kép illusztráció

A történet főhősét, a Kiscsikóst Fekete Bence játssza, aki valójában is az ország egyik legifjabb csikósa, a Bugaci Nemzeti Parkban, édesapja mellett, lovas családban felnőve tanulja a mesterség alapjait. Mellette Pénzes Gábor játssza az álmok Huszárát, Kappel Edit a lovas Angyalt, Tóth Szilárd és a Győri Trükk Lovasok a száguldó, tüzes éji vágtázókat, Dobrovicz József vezeti a négy, hatlovas fogatból álló száguldó tüzes vihart. A huszárok seregét a Nemzeti Lovas Díszegység különleges 32 lovasból álló formációja képezi, Farkas József és Madarász Róbert vezetésével, a Készenléti Rendőrség tisztjei és tiszt helyettesei közreműködésével. A Lovasszínházi Show sztár fellépője Jean-Francois Pignon és csodálatos szabadidomított lovai. Az Equissimo, a Körúti Színház produkciója. Rendező: Meskó Zsolt.

Az előadás hét képből áll:

  1. kép – A fény legyőzi a sötétséget – Nyitány
  2. kép – A Kiscsikós álma – Fekete Bence, Pénzes Gábor és Kappel Edit
  3. kép – Ébred a puszta – Bugaci csikósok
  4. kép – Éjszakai tüzes vihar – Tóth Szilárd és a Győri Trükk Lovasok
  5. kép – Vágtató hatos fogatok – Dobrovicz József vezetésével
  6. kép – Száguldó álom paripák – Jean-Francois Pignon
  7. kép – A huszársereg – Nemzeti Lovas Díszegység

Készítették:

  • Lovas szakértő: Ladányi-Kovács Zoltán, Szotyori Nagy Kristóf
  • Koreográfus: Paár Tibor
  • Látvány, írta és rendezte: Meskó Zsolt
  • Producer: Galambos Zoltán

Tóth Szilárd és a Győri trükklovasok – száguldó éji vágtázók

A kozák hagyományokon alapuló trükklovaglás során ló és lovasa teljes összhangban dolgozik egymással. Különféle akrobatikus gyakorlatokat hajtanak végre. A lovas ül, fekszik, áll, szabadon és rendhagyó módon mozog a lován.

A győri Rodeo Team már több mint 8 éve foglalkozik ezzel a stílussal. Számos nagy rendezvényen felléptek már, egyebek mellett a Nemzeti Vágtán és a Lovas Világkupán. Idén a fiatal lovasokból álló csapat újra lélegzetelállító programmal kápráztatják el az Aréna közönségét. Ez alkalommal látványos „tüzes” bemutató részesei lehetünk.

A Bugaci Ménes az EQUISSIMO Show-ban

Az EQUISSIMO Show-ban a főhőst a ménes egyik kis csikósa alakítja, aki arról álmodik, hogy milyen lovassá válik, ha felnő. Az előadás során többször megjelenik és a csikósok bemutatóján is részt vesz. A show-ban a csikósok bemutatják ügyességüket és lovaik idomítottságát. Megtekinthetik, hogyan bánnak a karikás ostorral, hogy fektetik le és ültetik lovaikat. A ménes fő produkciója a puszta ötös, amely során a csikós a két hátsó lovon állva irányítja az öt lovat.

Bugacpuszta Magyarország egyik legrégibb külterjes állattartással foglalkozó területe. 1562-től már Kecskemét pusztájaként említik. Az 1896-os Budapesti Világkiállításra már bugaci csikóst hívtak fel, hogy bemutassa a magyar pásztorhagyományokat. A világháborúk a Bugacpusztán lévő többezres létszámú méneseket megtizedelték és mindössze néhány száz ló élte túl a történelem viharait. A ménes újkori története 1968-ban kezdődött újra, amikor Deme János megalapította az Arany Ménest. A ménesben a modern kor követelményeinek megfelelő, de a magyar lótenyésztési hagyományokat őrző Kisbéri fajtát választották. A teljesítményalapú válogatás mellett elsősorban a sárga színre szelektáltak.

A Bugaci Ménes jelentős sporteredményeket ért el, főleg a fogatsport területén, hiszen olyan hajtók hoztak dicsőséget, mint Abonyi Imre, Juhász László, Kecskeméti László fogathajtó világbajnokok. A díjugrató szakág legeredményesebb lovasa, Túri József is a Bugaci Ménes csikósaként kezdte lovas pályafutását, aki angol színekben Díjugrató Európa-bajnoki címet szerzett. Ma a Bugaci Ménes az ország egyik legjelentősebb kisbéri lovat tenyésztő magánménese, ahol a hagyományos állattartást és a csikóshagyományokat is ápolják.

Minden lovassportok alapja: a díjlovaglás

Hivatalos díjlovagló versenyszám ugyan nem szerepel az Aréna műsorán, ám mindegyik produkció – legyen az díjugratás, fogathajtás vagy show-szám – alapja az idomító lovaglás, a DÍJLOVAGLÁS.

Elegancia, fegyelem, mozgásművészet. Így jellemezhető a díjlovaglás. Az igazi lovastudás akkor kezdődik, amikor a lovas láthatatlan segítségekkel rá tudja venni a lovát a nehezebbnél nehezebb feladatok végrehajtására. A ló, lovasa legkisebb befolyására, segítségére készségesen, tétovázás nélkül engedelmeskedik. Lendületet ad egész testének. S eközben – figyeld csak meg – szinte azt a benyomást kelti, hogy mindezt önmagától teszi. Ebben áll a díjlovaglás művészete.

A recept? Érzék, értelem, türelem, motiváltság, rengeteg gyakorlás, ismétlés, kitartó munka. Mindez hatalmas alázattal a ló és a lovaglás iránt. A ló képzettségét a díjlovagló versenyeken a nemzetközileg előírt díjlovagló négyszögben bírálják el. Az első díjlovagló versenyt 1873-ban Pozsonyban rendezték. A díjlovaglásban a legmagasabb követelmény az Olimpiai Nagydíj feladatainak teljesítése. A díjlovaglás – a díjugratás után – a második legnépszerűbb hazai szakágunk. Az aktív lovas versenyzőinknek durván-kereken az ötöde – 366 versenyző – tartozik e körbe. 2014. évi magyar díjlovagló magyar bajnok: Szalai Nikolett.

Forrás: Lovasvilagkupa.hu és Facebook.com/uniqalovasvilagkupa
Frissítve: 2024.04.25.
Fotó: Canva

Út a szabadsághoz – megjelent és kapható J. F. Pignon új könyve és dvd-je

Út a szabadsághoz – megjelent és kapható J. F. Pignon új könyve és dvd-je

Hívhatjuk őt bárkinek: „trénernek”, „idomárnak” vagy „suttogónak”. Mivel ő egy kicsit mindegyik. Aki találkozik vele, nem tud észrevétlenül elmenni mellette. Kisugárzása és lovakkal való bánása magával ragad mindenkit.

Akár a porondon van, akár a legelőn, Jean-Francois Pignon mindig lovai mellett található, mivel ő már egyike lovainak. Amikor, pedig lovai társaságában láthatjuk irigylésre méltóan elveszni, már-már úgy érezzük, hogy csodát látunk.

A kép illusztráció

A most megjelent könyvet annak a hölgynek köszönhetjük, akivel Jean-Francois megosztja életét és szenvedélyét. Nyomon követhetjük legelső lépéseit, bepillanthatunk emberi hétköznapjaiba és átélhetjük a reflektorfényben levő „sztár” fent és lent élményeit egyaránt. Megosztja velünk a lovak iránt érzett hatalmas szeretetét, tapasztalatát és a „Táncolj vele!” című film forgatásának élményeit.

Legvégül, pedig nyomdokaiba léphetünk és elsajátíthatjuk a szabadon idomítás alapjait, amely hosszú évek munkájának, sikereinek és kudarcainak gyümölcse.

A könyv kiadója garantálja, hogy a könyv oldalait klórmentes anyaggal fehérítették. A papír gyártásához szükséges alapanyagot Fenntartható gazdálkodású erdőből szerezték be. A nyomtatáshoz használt tinta, pedig növényi eredetű!

A kiadó komoly elkötelezettje a napi szintű természet- és környezetvédelemnek!
A könyv angol, német és francia nyelven kapható!


A 2008-as OTP Lovas Világkupa fordulón a Papp László Arénában látott és hatalmas sikert aratott világhírű J.F. Pignon dvd-je is megvásárolható.


Jean-Francois Pignon könyve és dvd-je az alábbi e-mail címen
postai utánvéttel megrendelhető!

rendeles@mgy.hu

A tárgy részbe kérem beírni, hogy Könyv vagy DVD; vagy Könyv és DVD, illetve a könyvnél kérem megjelölni, hogy angol, német vagy francia nyelven kéri!

A DVD ára 5.600,- Ft + postaköltség
A könyv ára 14.000,- Ft + postaköltség

Frissítve: 2024.04.29.
Fotó: Canva

Csillagszórók az éjszakák

Csillagszórók az éjszakák

Augusztus 20 – ismét. És én a lakásban ülök, sötétben, mert a vihar elvitte a világítást az egész kerületben. Csak a villámok fénye hasít bele a sötétbe újra és újra. Egy régi augusztus 20-ra gondolok. Ahol a lovak is ott voltak. Vagy mégsem?

De, persze. Augusztus 20. van. Sok-sok évvel ezelőtt. Kis lovarda az erdő szélen. Nagy társaság. Terepre indulunk, a részletekre már nem emlékszem. De biztos vagyok benne, hogy jó volt, mert mindig jó volt. Ismertük egymás gyengéit, szeszélyeit. Ismertük a lovakat, épp úgy társaink voltak, mint azok, akik a hátukon ültek. Fura módon némelyeknek még a nevük is alkalmazkodott hozzánk: Móni, Gyuri… Ha jól emlékszem nem volt semmi különbség, csak a lábak száma és az, hogy a szerepeket hülyeség lett volna felcserélni… Kedveltük egymást, az együtt töltött órákat, napokat. Egymás humorát, stílusát, talán még a bolondságait is. Mindenkinek meg volt a maga egyénisége, akár kettő, akár négylábúként tartozott a társaságba.

W egy temperamentumos mén volt. Határozott, fáradhatatlan, vezető egyéniség. Sz. egy lusti, komótos kölyök, akiből néha, váratlanul felszakadt a féktelenség, de szeme akkor is tele volt ártatlansággal, ha lovassal a hátán a legparányibb ló-gyerek társainak stílusát öltötte magára. M. a csacsi-fülű jócskán kivilágosodott szürke a meglepetések asszonya volt. Imádta a vizet és a patakon való átkelést. Pontosabban az átkelést nem – ő inkább belefeküdt – ha tehette. Ha nagy-arcú vendég jött néha nem figyelmeztettük. Ennyi mosoly nekünk is járt. Más rosszat nem tett. S. egyszerűn anya volt, a legnagyobb betűkkel. Anyja volt többeknek, akiknek már a hátán ültünk, és anyánk volt nekünk is, törődött velünk, féltett minket (is) és tanított. A csikói voltunk. Emlékszem, amikor szőrén ültem a hátán néhány hetes kis ugronca mellettünk randalírozott, majd eliramodott a bokrok között. Nyerítve, hevesen dobogó szívvel utána veselkedett én meg lecsúsztam a vágtázó anya oldalán. Finoman megállt, szemei követték a távolodó csikót, a hangja kétségbeesetté vált, a szíve remegett, de nem mozdult többet, amíg biztonságosan vissza nem ültem a hátára. Hiszen én is a csikója voltam, talán még törékenyebb, mint az a négylábú másik… V-ből egy jóságos, öreg tanítómester időtlensége sugárzott. Ágyúgolyóként száguldott, ha stabil ülést érzett a hátán és tojásokon járt, ha csetlett botlott a nyergében ülő tanítvány. És ez alól nem volt kivétel. Soha.

B. leginkább egy hatalmas szürke húsvéti nyúlra emlékeztetett, akiknek kövérek, húsosak voltak az orrlyukai. Nem volt igazán nőies – talán ha ember lett volna olyan igazán nagydarab és jópofa kosárlabdázó (vagy kézilabdázó) csajként tudtam volna elképzelni. De ügyes volt és kissé magának való, ezzel együtt meghatározó. F. egyszerűen szeles volt, de olyan jóindulatúan szeles. BI pedig egy modern gondolkodású szingli. D agyament volt, mégis szerethető, Gy pedig a mindent látott, háborút járt veterán. Alapvetően kedves volt, csak néha tört fel belőle a világutálat. G a hátrányos helyzetű mostohagyerek volt. Nem állt sorba sem akkor, amikor a küllemet, sem akkor, amikor a jellemet vagy a mozgást osztogatták. Meggyőződésem, hogy egy másik állatfajhoz tartozott: leginkább az őslóra hasonlított, és ezt a körülményt még súlyosbította egy rosszul gyógyult sérülés a feje legtetején, amely az üstökét vagy 5 centivel megemelte. Mégis a csapathoz tartotózott és szerettük, ahogy mindenkit. És persze voltunk még sokkal többen is.

Szóval terepre mentünk. Mivel nyár volt, biztosan meleg volt, és biztos az is, hogy nem esett aznap. Este ugyanis mentünk tűzijátékot nézni. Már nem a lovakkal, de oda fel a hegytetőre, amerre lovagolni szoktunk. Onnan egy kicsit látszik a távolból a tűzijáték.

Rákészültünk rendesen. Előállt az Ifa, megpakoltuk szalmával a platót, hogy kényelmes legyen, pulóverek, kaja, innivaló és mentünk azon az úton, ahol már sokat lovagoltunk. Négykerekű paripánknak keskenyebbnek bizonyult az út, ágak csapódtak jobbról-balról felénk, és ha valaki kikukucskált, hogy hol is tartunk a sötétben, menten hárman kiáltottak rá, hogy ’hasalj’ – különben homlokon találta volna egy karvastagságú ’gallyacska’. És közben egyre lovagoltunk, nevetve emlegettük fel az elmúlt évek sztorijait. A tűzijátékból is csak egy képre emlékszem, hogy hol is jelentek meg a csillagszórók az éjszakai égbolt sarkában. Augusztus 20-a nagy látványossága nekünk ugyanis csak háttérzene volt. Beszívtuk a szalma illatát (otthonosság, társaság, meleg?), rágcsáltuk a közé keveredett szénabála zöldjét és szabadjára engedtük a lovakat, akiket a szívünkben magunkkal vittünk.

Szűcs–Gáspár Kinga
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.13.

Pünkösdi zarándoklat – túrabeszámoló

Pünkösdi zarándoklat – túrabeszámoló

1. nap, az utazás

Az előző esti gondos bepakolás utáni korai kelés nem esett jól, de a cél, hogy hová indulunk feledtette a kellemetlenséget. Öltözés, reggeli, csináltam pár szendvicset, bepakoltam a pálinkát meg a borokat (mégsem mehetek üres kézzel…), aztán felkaptam a málhazsákot és indulás. Átmentem Zolihoz, aki már az autónál várt. Beraktuk a csomagokat és a lovak közé csaptunk. Vagyis hát még nem egészen, de legalábbis útnak indultunk. A korábbi évek jól bevált vonatozása helyett most autóval vágtunk neki a kb. 700 km-es útnak. Nem vészesen sok, de sajnos a határ túloldalán az utak minősége hagy némi kívánnivalót, ráadásul a teherforgalom is sűrű, így nem lehet száguldozni.

És ha ez még nem lenne elég, egy időzónával odébb vannak, így kb. 10 órás úttal lehet kalkulálni. Én szabályos időközönként befaltam egy-egy szendvicset, az autó a kilométereket, Zoli pedig fáradhatatlanul vezetett (ezúton is köszönet érte neki), így aztán délután elsőként hívtuk Csabát, hogy megérkeztünk. Elmentünk a helyi találkapontra, hogy bevárjuk a többieket, és aztán együtt menjünk fel a tanyára. Nem kellett sokat várni, érkeztek a túratársak, “lepakoltuk” az autókat, aztán irány a hegy. Mivel vagy 10-en voltunk, így néhányan az utánfutóban tették meg az utat. Tekintettel a terepviszonyokra, szerintem az utánfutóban örök barátságok születtek :-). Node a lényeg, hogy felértünk gond nélkül és fent a háznál hivatalosan is elkortyoltuk a köszöntő pálinkát. (Mert ugye nem hivatalosan pár korty már lecsúszott addigra, ki tudja hogy…) Megvakargattam Kócos (a biztonsági szolgálat egy tagja, a komondor) fejét, mintegy felelevenítendő a korábbi ismeretséget, aztán a vacsora is elkészült. Mindenki teletömte a bendőjét, majd elkezdtük megtölteni levegővel a boros palackokat… A megérkezés utáni nyüzsgés lassan alábbhagyott, miközben befutottak a későn jövők is (akiknek azért jutott a bőséges vacsorából…). Mindenki elkészítette a kötelező fotókat, majd mikor már az első este világmegváltásán is túlvoltunk, lassacskán nyugovóra tértünk. Kik a vendégszobákban, kik a padláson. Ki-ki érdemei szerint. 🙂

2. nap, az első nap 🙂

“Kora” reggel keltünk, hogy az esti vacsorával előkészített gyomrunkat finom reggelivel töltsük meg. Ha emlékezetem nem csal, akkor gombás rántotta volt, erdei gombákkal. A bátrabbak egyből nekiláttak, az aggódóbbak kivártak, hogy valamiféle tünetek jelentkeznek-e. (Nem értem mire volt a nagy aggódás, hiszen kis csapatunkban több orvos, illetve akut panaszokhoz több állatorvos is rendelkezésre állt… Szerencsére nem kellett beavatkozniuk. (Napjaink stresszes életmódja ellen harcolva most elmondhatom, hogy a túra során sem kellett senkit orvosi ellátásban részesíteni…)) Reggeli után el kellett menni a lovakért. Nos itt egy kis javaslat Csabának, hogy ezt a reggeli elé kellene tenni. Mert ugye a laktató reggelivel megtöltött pocakok nem akarnak lovakat hajkurászni.
Néhány lelkes túratársnak és a segítőknek köszönhetően, azért előkerültek a lovacskák is. Bekötöttük őket a parko-ló-ba és mindenki társat kapott. Nekem Dalos lett a társam, egy szép, nagy szürke ló. Korábban is láttam már, de lovaglásügyileg csak most kerültünk egy nyereg két oldalára. Konzervatív lévén a hagyományos, ő alul, én fölül módszert választottam és ehhez ragaszkodtam is a túra során… 🙂

Node, egy szó mint száz, mindenki felnyergelt – néhányan saját nyereggel érkeztek, így közelről is szemügyre vettem egy western nyerget, legközelebb talán ki is próbálom – és türelmetlenül vártuk, hogy útrakeljünk. A nyergelés most egyszerűbb volt, mert a csomagokat külön autó hozta, így a lovakra csak a legszükségesebbeket pakoltuk (magunkon kívül): esőkabát, víz, egy-két szendvics és természetesen az elmaradhatatlan fényképezőgép. Előbb utóbb mindenki elkészült és végre útnak indultunk. Szikrázó, kora nyári napsütés, valószínűtlenül kék ég. Nincs térerő, nincs villany. Vannak viszont végeláthatatlan fenyvesek, ismerősen tornyosuló hegyek, barátságos zöld mezők. Végre, ezért jöttünk!

Nincs beton, nincs műanyag (eltekintve a “kólásüvegektől”, amiben persze pálinka lötyög… 🙂 Hát akkor gyerünk! Persze van sorrend, de mindenki nagyon menni akar, így aztán néha ránk kell szólni, hogy tartsuk is be. Nem mintha itt a katonás fegyelem lenne a cél, de mégis csak a biztonság, meg ilyenek… Lehet, hogy nem csak a lovaknak kell pálca? 😉 Node azért valamiféle sor kialakul, aztán a táj mindenkit lenyűgöz. Persze járunk terepre itthon, de ez nem olyan. Hegyek, völgyek, rétek fenyvesek, a távolban egy falu, balra tehenek legelnek. Hamar rájövök, hogy Dalossal nagyon jól jártam (fura mód, korábban Császárral és Csillukával is ugyanezt gondoltam. Nem is értem, hogy más hogy problémázhatott a lovával… Biztosan csak én vagyok ilyen szerencsés. 😉 ), roppant nyugodt és a nehéz terepen megfontoltan, de biztosan lépked. Nem az a nagyon rohanós, de élvezem, hogy elengedett szárral tudok rajta tanügetni, miközben a fényképezőgép keresőjén keresztül bámulom, hogy mit is lenne érdemes megörökíteni, hogy visszaadja azt a végtelen szabadságot, amit a táj sugall. A tócsákba kis viaskodással tudom belehajtani, a patakba még nehezebben. Hmm, ez a fajta hozzáállás ismerős itthonról… de azért később simán szügyig gázolunk a vízben, a patakon átkelés közben. Időközben elhaladunk Balánbánya mellett, (Románia egyik legnagyobb rézbányája volt, de 2006-ban bezárták: “Vár állott, most kőhalom…” Kölcsey sorai jól jellemzik.) elég szomorú látvány a pusztuló “gyár”. Azt ugye említettem, hogy süt a nap. Érdemes megjegyezni, mert többet nem nagyon fogom mondani, viszont ezt a napot ki is használtam arra, hogy jól leégjek :-). Így aztán ebéd után már pulcsiban nyomtam. Többet véd, mint az otthon felejtett (lásd 1. nap, gondos bepakolás) 30-as faktorú naptej. Lassan közeledünk Csíkszentdomonkos felé és lassan sötét fellegek gyülekeznek a csapat és a környék fölött.

Mire az esti szállásra érkezünk, elered az eső. Leszerelés, lepakolás, majd “szálláskeresés”. A szervezők által felállított jurta, bár csábító, mégis elgondolkodtat az egységnyi alapterületre eső személyek száma, így aztán hamar megtalálom a legjobb helyet: egy 5 csillagos szénapadlás! Száraz, szellős, épp ideális kb. 20 cm-es szénaréteggel. Nem is kell több: a minden jóra kapható fiatalságot felcsábítva birtokba is vesszük. Első ötletként a korábban már jól bevált lópokrócok leterítését tervezzük a hálózsák alá, de kedves vendéglátóink príma takarókkal és szőnyegekkel lepnek meg, így varázsolva királyi lakosztállyá a padlást. Nem is maradt más hátra, mint a finom vacsora, aztán a következő napi jó időjárás reményével álomba szenderülni.

3. nap, a második nap.

Az előző napi remények már ébredéskor szerteáztak, ugyanis szakadt az eső. Egy isteni juhtúrós puliszka kellő alapot adott, hogy – bár felmerült az ötlet, azért – úgy döntöttünk, hogy pár csepp (mint azért kiderült, ez jópár csepp volt…) eső nem fog visszatartani minket: lóháton megyünk tovább. (Lovastúrára is akkor megyünk, amikor jól esik :-), az ismerőseim biztos úgy vélik, hogy ezt a remek gondolatot, már kelleténél többször sütöm el… ) Szóval felnyergeltünk az esőben, aztán nekiindultunk. (A cipőm addigra már feladta az ellenállást a vízzel szemben, de tartotta bennem a lelket, hogy van egy száraz a csomagomban, az milyen jó lesz majd…) Alighogy elhagytuk Domonkost, az út egy árkon vezetett keresztül, ahol az egyik pacc patkója megmihálylott, így rövid tanakodás után Zsoltika (derék segítőnk) visszament vele a faluba, hogy ne terheljük tovább (mármint a lovat, nem Zsoltikát 😉 ).

Utunk kisebb, nagyobb falvakon vezetett keresztül, a paták dobogása mindenhol kicsalt gyereket, felnőttet a kapualjba. Azért 16 lovas, plusz 2-3 csikó kelt némi feltűnést. Kíváncsi gyerekszemek pislogtak az ablakok mögül, és nevetve integettek, amikor odaköszöntünk nekik. Az idősek kijöttek a kapualjba, onnan kívántak jó utat (és jobb időt, de ez nem vált valóra 🙂 ). Hiába no, van egy hangulata, ahogy az ember lóhátról nézelődik és vadidegen emberek szimpátiáját érzi. Valahogy nem ugrik be, hogy a “Villanykaron” tanult Maxwell egyenletek közül melyik írja ezt le… A hol szemerkélő, hol gazdagon ömlő esőt az alkalmi pihenők tették színesebbé, amikor is megálltunk egy-egy kocsmánál. Nem mintha annyira hiányzott volna, hogy mégjobban elázzunk… 🙂 Egy jó szakaszon a főúton haladtunk, nem kis forgalom mellett. Itt ismét tapasztalhattam, hogy Dalos micsoda remek paci: kamionok, buszok előzgettek (persze épphogy csak meg bírtak előzni, olyan gyorsak voltunk 😉 ), de ő csak ment fáradhatatlanul, amerre kértem. Semmi ijedezés, kiugrálás az autók elé. Szóval pompás volt. Bár az eső nem dobta fel a hangulatot, és úgy tűnt soha nem érünk oda (ahol az “oda” alatt Csobotfalva-t kell érteni), végül mégis megérkeztünk a Csíksomlyó melletti táborhelyünkhöz. A két jurta már várt minket, a konyhasátorban főtt a vacsora és az eső is mintha elállt volna. Persze ez nem változtatott azon, hogy a táborhely egy merő ingovány volt :-). Vacsora, ruhaszárítgatás, pálinka… a szokásos program :-). Érdekes módon a csatakos konyhasátor nem volt vonzó a többieknek, így mindössze négyen aludtunk ott kényelmesen, kellemes melegben, hiszen a kályhával fűtöttünk. Állítólag a másik sátorban alig fértek el… fura… 😉

4. nap. A mise.

Június 11, szombat. A reggeli ébredést bizonytalanság követte: vajon esik ma, vagy nem esik? Értelemszerűen ez a kérdés csak azért merülhetett fel, mert amikor felkeltünk, éppen nem esett. Az enyhén cidris időben nagyon jól esett a korty pálinka (“de jó kis pálinka, égeti a belem”), remekül helyet csinált a bundás kenyérnek, ami autentikus módon bográcsban készült. Hát én degeszre ettem magam (említettem már, hogy a túra alatt a kaják tekintetében két dologra lehetett számítani? 1. finom, 2. nem fogy el…). Friss paradicsommal isteni. Egy kis fokhagyma még jól jött volna, de ne legyünk telhetetlenek :-). A reggeli “szárazságot kihasználva elkezdtem levakarni a cipőmről a sarat, aminek következtében jó fél kilóval biztosan könnyebbek lettek, de szárazak nem…

Szóval úgy tűnt száraz idő lesz, úgyhogy elővettem a száraz ruháimat. Hiba volt, jöttem rá pár órával később, de ne szaladjunk a dolgok elébe.
Összeszedtük magunkat és nekivágtunk, hogy felcaplassunk a Kis-Somlyó és a Nagy-Somlyó közti nyeregbe, ahol a búcsú zajlik. A domboldalat mindenfelől ellepték a zarándokok, zászlókkal felszerelkezve, vagy éppen népviseletbe öltözve, esetleg teljesen hétköznapi (de száraz 🙂 ) ruhában. Kicsit körbenéztünk, szereztünk egy kis vizet, aztán letelepedtünk kissé hátrébb. A napsütés mellett itt-ott ismét sötét fellegek tornyosultak, de akkor még reménykedtünk (pedig Csaba jó előre megmondta: “a bucsusokat mindig megveri a jeges eső”). Már egész sok eltelt a miséből, amikor eleredt az eső.
Hip-hopp előkerültek az esernyők, az esőkabátok és a nylon-zsákok. Az időjárás nem tréfált: olyan esőt kaptunk a nyakunkba, hogy öröm volt nézni. Mármint annak, aki ablak mögül nézhette… Mikor vége lett a misének, visszaindultunk a táborhoz. Itt-ott egymást támogatva szerencsésen talpon maradtunk, pedig a csúszós domboldalon sokak lába alól kicsúszott a talaj… Természetesen mire visszaértünk, a poncsó által nem fedett részen bőrig áztam, így változatosságként a ruhaszárítás nevű délutáni programot választottam. A konyhasátor hirtelen nagy népszerűségre tett szert, ugyanis a kályha mellett nagyságrendekkel gyorsabban kezdtek száradni a ruhák.

5. Nap. A negyedik nap.

Reggeli után szedelődzködés és készülődés, hogy visszainduljunk a Kovács-Péteren levő tanyára. Az időjárás átmenetileg megkegyelmezett: nem esett az eső. A korábbi napok tapasztalataiból okulva a sikeresen kiszárított cuccaimat gondosan elcsomagoltam (jól jön az majd…) és belebújtam a kissé nyirkos bakancsba. Brrr. A – pillanatnyi – száraz időnek köszönhetően menet közben szépen száradt a cipőm :-). A környező falvakból kiérve a mezőkön keresztül folytattuk az utat. Tulajdonképpen semmi különös nem történt. “Csak” lovagoltunk, miközben gyönyörködtünk a tájban, a pillanatról pillanatra változó felhőkben és reménykedtünk, hogy elkerül az eső.

Néha egy-egy nyíltabb szakaszon beiktattunk pár rövid vágtaszakaszt, a főutakon meg a csikókat próbáltuk több-kevesebb sikerrel leterelni az útról. Ezek a lovak (a többségük legalábbis, kivételek itt is akadnak…) már gyerekkorukban megszokják a forgalmat, nem csoda, hogy nem idegeskednek később sem az autók mellett. Az egy más kérdés, hogy az autósok megszokják-e a csikókat, és nem idegeskednek-e…

Egy szó, mint száz, gond nélkül visszaértünk Csíkszentdomonkosra. Hiszen azt már nem tekinthetjük gondnak, hogy az utolsó pár száz méteren kaptunk a nyakunkba egy zuhét. Hiába, így jár az ember, ha túl sokat időzik egy kocsmában: így, vagy úgy, de elázik. 🙂 A fiatalság ismét elfoglalta a jól bevált szénapadlást, míg a többiek a házban nyertek elhelyezést. Megvacsoráztunk, aztán 18 éven felülieknek szóló program vette kezdetét. A házigazda gyönyörű 22 éves csődöre szemet vetett egyik(- másik) túralovunkra és a fellángoló érzelmek kis segítséggel beteljesültek. :-)Hogy milyen eredménnyel, azt majd a jövő évi túra után megírom…

6. nap, az ötödik nap.

Az utolsó nap :-(. Reggeli után felkerekedtünk, és irány a tanya. Nagyjából az első napi útvonalon mentünk visszafelé, így a táj már ismerősnek tűnt. Párás idő, felhők a hegyek közt, zöld fű. Nehéz lesz itt hagyni… Mintha csak visszafelé néznénk az első napot: legelők, mezők, bocik. Át a patakon, rövid vágta. Az elhagyott rézbánya, majd a “Medve visszavadító központ”. Nemsokára otthon vagyunk. Persze a nemsokára magában rejt még egy igen hosszú kaptatót, hogy felérjünk a tanyára, de a lovak is tudják már, hogy nemsokára a “hazai” füvet harapdálhatják. Így is van, egy facsoport mögül előbukkan a tanya, a 100 éves ház és csodák-csodája, de nem esett az eső.

Örülünk persze, hogy hazaértünk, de mégis… holnapután már akár mehetnénk is dolgozni odahaza, hiszen holnap hazaautózunk… Hát hiányzik ez bárkinek is, pár ilyen nap után? A házban már készül a vacsora, a forrásból előkerülnek az induláskor ott felejtett borok, amiket hűteni vittünk oda. Milyen jól esik ez most… Természetesen megejtjük az ilyenkor elmaradhatatlan e-mail cím cserét, megígérjük egymás bejelölését a nagy közösségi oldalakon… 🙂 fényképcsere satöbbi… Hiába, XXI. század, mégha az elmúlt néhány napban ezt – többnyire sikeresen – próbáltam elfelejteni. Végül ezúton is megragadom az alkalmat, hogy megköszönjem Csabának a szervezést és a túravezetést. Lehet, hogy volt, ami nem volt tökéletes (az életben mi az?), biztosan lehetne pár dolgot másképp is csinálni, de az biztos, hogy én nagyon jól éreztem magam. Tervek? Azok vannak: télen még nem voltam itt és kíváncsi vagyok a nagy hóra. A nyári túrák közt is van még vonzó: Például a “Funtineli boszorkány túra”. Kicsit hosszabb, kicsit nomádabb. A táj itt lesz jövőre is, ha minden jól megy, én is. 🙂

Szerző: Nagy Ádám
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

Hiba bejelentés