Pont egy évvel a 2015-ös év nagy port kavaró eseményei után egy újabb FKV-fertőzött ló esete borzolja a kedélyeket a közösségi médiában. Ezúttal azonban nem a fertőző kevésvérűség terjedése ad okot az aggodalomra, hanem a betegség kapcsán megjelenő téves információk. Az eredmény azonban ugyanaz: újabb lovak élete kerülhet veszélybe az FKV-val kapcsolatban megjelenő fals információk miatt.
Fotó: Facebook
Mentsük meg Csinszkát? | FKV tények és tévhitek | Mit mond az állatorvos?
Mit mond a biológus? | A szerkesztő zárszava
Csinszka esete
Bejárta a közösségi médiát, a magyar és az olasz sajtót Csinszka, az FKV-val fertőzött 23 éves kanca története, akit ahelyett, hogy elaltatnának, gazdái szeretnének egy olasz karanténtelepre juttatni. A történetbe a megható szálak közé azonban sok téves információ is fonódott a betegségről.
A NÉBIH 2015. december elején adott hírt arról, hogy karantén alá került egy lovarda Fóton, mert egy ló vérvizsgálatának eredménye pozitív lett. Ez a ló Csinszka, akit a NÉBIH külön engedélyével január végén átszállították a NÉBIH-ÁTI gödöllői Állatkísérleti Hely Zárt Állatházába.
A vonatkozó magyar jogszabályok értelmében a fertőzött lóféléket le kell ölni, hogy más egészséges lovakat ne veszélyeztessenek. Csinszka azonban kapott még egy esélyt a NÉBIHtől: a hatóság ugyanis 30 napra engedélyezte a ló karanténban tartását. Ez alatt az idő alatt a NÉBIH felvette a kapcsolatot az olasz, osztrák és szlovén állategészségügyi hatóságokkal, hogy a ló be- illetve átszállításához hozzájárulnak-e. Erre azért volt szükség, mert az Uniós jogszabályok a fertőzött ló tagállamok közötti mozgására nem adnak lehetőséget.
Persze a ló gazdái is mindent megmozgattak azért, hogy szeretett lovukat elszállíthassák Olaszországba, egy kizárólag FKV-fertőzött lovak számára fenntartott menhelyre. Az olasz telep is örömmel fogadta volna Csinszkát, még a vonatkozó engedélyek megszerzésében is segítséget nyújtottak. A sors különös fintora, hogy végül a szlovén és az olasz hatóság nem adott engedélyt a ló beszállítására.
Csinszka ügyét még az Európai Unió állategészségügyi kérdésekért felelős Állandó Bizottsága is tárgyalta, az érintett országok bevonásával. A döntés egyértelmű: mivel az FKV-pozitív lovak szállítását az Uniós jogszabályok nem teszik lehetővé, a kanca Olaszországba szállítása nem lehetséges.
Fotó: Facebook
Csinszka január vége óta egy betonbunker néhány négyzetméteres cellájában várja, hogy döntés szülessen sorsáról. A kapott 30 napos haladék február utolsó napján lejárt, sorsa mégsem dőlt el, mert gazdái harcolnak tovább. Nem csak Csinszka életéért, hanem – mint mondják – sok más FKV-fertőzött ló életéért is. És veszélyeztetik ezzel egészséges lovak életét – figyelmeztetnek a szakemberek.
A Csinszka megmentéséért közreadott sajtóközlemények ugyanis rendre téves információkat állítanak a betegségről, és azt sugallják a lovasoknak, lótartóknak, hogy a fertőző kevésvérűség még annyira sem veszélyes, mint egy nátha.
FKV tények és tévhitek
Állítás: “Igazságtalanul ítélték halálra, pedig teljesen egészséges.”
Tény: Azok a lovak, akik túlélik a betegség kezdeti, akut szakaszát, mintegy 6-12 hónap elteltével tünetmentes hordozóvá válnak. Immunrendszerük a betegséggel való küzdelem során kialakít egy egyensúlyt, amikor a vírus mennyisége a vérben alacsony, így viszonylag kicsi az esélye annak, hogy az állat más lovakat fertőzne meg. De elég egy kis stressz, szállítás, istállóváltás, megfázás, fertőzés, vagy akár szteroid készítményekkel való gyógykezelés és ez a kényes egyensúly felborul. A vírus mennyisége néhány órán belül megugrik a ló vérében, így az állat veszélyessé válik társaira, de nem mutatja betegség tüneteit. Külső szemlélőként tehát nem lehet megállapítani, hogy mikor jött el ez a kritikus pont. Ezek a lovak tehát ketyegő időzített bombák – még ha egészségesnek is tűnnek.
Állítás: “A Csinszka életéért folytatott harc nem csak egy életet mentene meg a teljesen értelmetlen haláltól, hanem azt is jelezné, hogy nagy szükség van az európai országokban hatályban lévő elavult, idejét múlt törvények felülvizsgálatára, melyek veszélyként tekintenek a fertőző kevésvérűségre.”
Tény: Az FKV nagyon is valós veszély, de a fejlett országokban az 1950-es évek óta végzett szervezett mentesítésnek köszönhetően ma már – szerencsére – fogalmunk sincs arról, hogy korábban mekkora kártételt okozott és hány lóéletet követelt ez a betegség, amit már 1843-ban leírtak. Hasonlóan ahhoz, hogy ma már nem tudjuk elképzelni, milyen volt, amikor a fekete himlőtől rettegett Európa.
Magyarországon hosszú évtizedek után 2015-ben találkoztak először tüneteket mutató lóval, akinek az esete arra is egyértelműen rávilágít, hogy az FKV valós veszélyt jelent.
Állítás: “A legújabb tudományos kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az FKV nagyon minimális veszélyt jelent az emberek és a lovak egészségére. A legfrissebb kutatás pedig megállapította, hogy a ló és ló közötti fertőződés veszélyének valószínűsége nagyon közel van a nullához.”
Tény, de nem újdonság, hogy a fertőző kevésvérűség emberekre egyáltalán nem veszélyes. Az FKV kizárólag a lovakat és lóféléket betegíti meg. A vírus elsősorban fertőzött vér által terjed, részben vérszívó rovarok (legyek, szúrólegyek) terjesztik, de fertőzhetnek különféle kétes eredetű vérkészítmények is. A vér mellett pedig minden egyéb testnedv és váladék (pl. nyál, orrváladék, trágya, vizelet, sperma) tartalmazhat más lovak megfertőzésére alkalmas mennyiségű vírust.
Fertőzés előfordulhat fedeztetés, valamint állatorvosi beavatkozások során is, amennyiben nem tartják be a megfelelő higiénés előírásokat. Sőt, a legújabb kutatások azt bizonyították, hogy az ember a fertőzés legveszélyesebb forrása.
A kutatási eredmények mellett pedig álljon hazánkból is egy szintén 2015-ös példa: Ifj. Nagy Tibor világbajnok fogathajtónk Ciprus nevű lova az üllői Lógyógyászati Tanszék és Klinikán fertőződött meg a betegséggel. Ez a ló három másik társát fertőzte meg, így Ifj. Nagy Tibor teljes négyesfogatát vitte el a fertőző kevésvérűség.
Természetesen szakértők véleményét is kikértük az eset kapcsán:
Mit mond az állatorvos?
Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya PhD. egyetemi adjunktus, az európai kollégium lóbelgyógyász specialistája, lóegészségügyi szakállatorvos, számos hazai és nemzetközi lógyógyászati témájú projektben vesz részt, tagja a NÉBIH és az MLGYÁE közös munkacsoportjának is:
“Szeretném hangsúlyozni, hogy nem csak nálunk, vagy az Európai Unióban, de a világ minden fejlett országában nagyon komolyan veszik a fertőző kevésvérűség kérdését.
Fontosnak tartom kiemelni azt is, hogy még egyetlen olyan tudományos cikkel és kutatással sem találkoztam, ami azt bizonyította volna, hogy az FKV nem veszélyes a lópopulációra. De ha az FKV-t okozó vírus macskákat megbetegítő rokonát, az FIV-t megemlítem, máris minden cicatulajdonos tudja, mekkora problémáról is beszélünk.
Már azzal, hogy Románia belépett az Európai Unióba és megnyíltak a határok, megszűnt hazánk mentessége. És mivel gyakorlatban a 2010-es szigorú EU-s rendelkezések ellenére sem áll meg a lovak forgalma a határon – legyen bár szó adásvételről, vagy lovastúrákról) – a veszély évek óta fennáll és valós.
Ez a betegség alattomosan terjed és fertőz. Mivel nincsenek kimondottan jellemző tünetei, illetve a ma praktizáló hazai állatorvosok már nem találkozhattak ilyen betegségben szenvedő lóval, előfordulhat, hogy nem ismerik fel a betegséget, így nem tudják megtenni a megfelelő intézkedéseket a többi állat védelmére. Emellett a betegség akut szakaszát túlélő lovak akár évekig tünetmentes hordozók lehetnek, és esetleg csak évek múltán pusztulnak el. Addig viszont sok más lovat fertőzhetnek meg. Tehát: megfelelő szűrés nélkül nem vesszük észre, hogy fertőződik az állomány, de lehet, hogy egy 10 éves időtávon belül elveszítjük a hazai lópopuláció jelentős részét a fertőző kevésvérűség miatt.
Amikor valaki azt mondja, hogy az FKV nem is valós probléma, azt szoktam javasolni, hogy kérdezzen meg Erdélyben élő lótartókat, ahol rendszeresen és tömegesen előfordul a betegség, hogy vajon probléma-e az FKV. Én az ott végzett kutatómunkáim során azt láttam, hogy bizony örülnének, ha nem vinné el az FKV a lovaikat.
Részemről egyébként megfontolandónak tartom az FKV-pozitív lovak számára létrehozott karanténtelep ötletét, de vannak ezzel kapcsolatban nyitott kérdések:
- Hol létesülhetne egy ilyen telep?
- Ki biztosítaná a megfelelő forrást egy ilyen telep létrehozására és fenntartására, üzemeltetésére? Mert az nagyon kevés, hogy egy-két lótartó most azt mondja, hogy ők vállalják ezt anyagilag.
- Ki vállalná a felelősséget azért, hogy egy ilyen telep teljes biztonságban működjön?”
Dr. Korbacska-Kutasi Orsolya a fertőző kevésvérűségről tart előadást állatorvosoknak és lótartóknak Prágában
Mit mond a biológus, aki maga is lótartó?
Susan Van-Weert díjugrató versenyző, lótartó, okleveles biológus, idegtudomány és humánbiológia specializációval:
Lótartóként és egyben közel szakmabeliként elsősorban a lótartókhoz szólva szeretném összefoglalni azt az álláspontot, amiről úgy hiszem, hogy számukra is fontos.
Kezdjük az elején. Az FKV, ha nem vesszük komolyan, sajnos releváns veszélyt jelenthet lóállományunkra, ennek oka a betegség (és a retrovírus) tulajdonságaiban keresendő. Fertőző kórról beszélünk, hosszú és egyedfüggő lappangási idővel, ezt követően egy rövid (1-3 napos), nagyon enyhe és általános tüneteket mutató (láz, levertség, vérlemezke szám csökkenés) kezdeti stádiummal, amin még a legjobb szakemberek is átsiklanak. Ezen kezdeti fázis után általában egy elhúzódó szakasz következik, időközönként visszatérő lázzal, izomgyengeséggel, vérszegénységgel, alacsony vérlemezke számmal, nyálkahártyákon pontszerű bevérzésekkel, testszerte ödémákkal és kondícióvesztéssel tarkítva. Az ilyen tüneteket mutató visszatérő epizódok között napok, hetek, akár hónapok is eltelhetnek, és sajnos a legtöbb esetben ezek a klinikai tünetek egy éven belül alábbhagynak, az érintett lófélék nagy része tünetmentes hordozó állapotba kerül és észrevehetetlenül akár élete végéig fertőz.
Azt, hogy az adott állat mikor kerül fertőzőképes állapotba, nagyon nehéz megállapítani. Ennek oka egyrészt az, hogy a betegséget okozó vírus nem mindig kerül ki a véráramba, vagy nem olyan mennyiségben, hogy az adott diagnosztikai eljárás számára érzékelhető legyen. Másfelől a Coggins (AGID) teszt nem elég érzékeny vizsgálat, ami olyan szempontból előnyös dolog, hogy ha pozitív eredményt ad, akkor az ismétlő vizsgálat pozitivitása után sajnos biztosak lehetünk abban, hogy a ló hordozza a halálos betegséget okozó vírust és ezzel társaira is veszélyt jelenthet.
A Coggins teszt ezen tulajdonsága azonban sok tünetmentes hordozó esetében azt jelentheti, hogy egy ló akár negatív vérvételi eredménnyel, jó kondícióval egészségesnek és boldognak tűnik, néha talán időközönként előfordul, hogy kicsit levert, amit lótartóként betudunk valamilyen apróságnak. Sajnos ebben rejlik az FKV igazi veszélye, hiszen ha jó időben történik a vérvétel és a ló tesztje pozitív lesz, a legtöbb lótartó mégsem érti, hogy miért is kell az állatot az állományból eltávolítani, hiszen egészségesnek és boldognak tűnik, semmi nem változott sem a ló viselkedésében, sem a kondíciójában az elmúlt hónapokhoz, akár évekhez képest. Ez az, ami az érintett lótartók számára a legnagyobb kétségeket okozza szerte a világon.
Lótartóként tudom, hogy legtöbbünk nagyon is kötődik lovához, családtagként, társként tekintünk rájuk. Én is búcsúztam már el patás baráttól, sporttárstól, tudom milyen érzés elveszíteni őket. Azt viszont elképzelni sem tudom, mekkora fájdalom lehet egy ilyen diagnózist kézhez kapni és feldolgozni a tényt, hogy sajnos meghatározott időn belül át kell kísérni egy egészségesnek tűnő lovat a szivárványhídon…
Azonban az elmúlt év történései kapcsán, az FKV tudományos hátterének ismeretében szakmai szempontból és lótartóként is arra jutottam, hogy ha valaha is ilyen helyzetbe kerülnék, nem tehetem meg azt, hogy a saját fájdalmam miatt lovamnak szenvedést okozzak, emellett többi lovamat, vagy akár másokét is veszélybe sodorjam.
És itt térnék rá Csinszka esetére. Emberileg mélyen megértem és átérzem a küzdelmet, amit a gazdik lovukért folytatnak és teljes szívemből remélem, hogy sikerül nekik Csinszkát az olasz menhelyre eljuttatni. De nem a ló miatt, hanem saját maguk miatt… Őszintén szólva a döntésükkel nem értek egyet, hiszen ezek a lovak csak látszólag boldogok és egészségesek, viszont megbújik a szervezetükben a halálos kórt okozó vírus, ami időről-időre kiszabadul. Ők nem tudják elmondani, ha kicsit rosszul vannak tőle, gyengébbek, vagy kicsit fáj nekik valami, csak akkor, ha már tényleg nagy a baj és komolyan szenvednek.
Emellett ha megengedhetem magamnak az önzőség eme csekély formáját, kutatóként sem adnám ilyen jellegű helyre szeretett lovamat, hiszen nem újkeletű a tény, hogy például Amerikában mind az FKV, mind a humán AIDS kutatásában bizonyos telepeken őket használják kísérleti alanyként.
Összegezve:
lássuk be, hogy az érintett lovak nem egészségesek és boldogok, szervezetük életük minden egyes pillanatában a betegség ellen küzd és sajnos veszélyt jelentenek társaikra is.
Ha ezt megértjük, világossá válik, hogy az erre vonatkozó jogszabályok miért ilyen szigorúak. Hiszen nem véletlenül veszi olyan komolyan a hatóság mind itthon, mind az EU-ban az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, még ha az érintett gazdának komoly traumával és fájdalommal is jár egy ilyen procedúra.
Az egészséges lovak védelmét szolgálja mindez, ezt sose felejtsük el, és szűressük lovainkat minél gyakrabban.
Zárszó
Tény, hogy ha minden lótartó annyira szívén viselné lova sorsát, mint Csinszka gazdái, ez a világ sokkal szebb lenne a lovak számára. Az sem lehet kérdés, hogy egyetlen lovas és lótartó sem kívánhat mást, minthogy Csinszka hosszú, boldog és egészséges életet élhessen.
Ugyanakkor Csinszka esete kapcsán szokatlan helyzet állt elő: egy lótartó, aki elszántan küzd lováért, sakkban tartott egy egész lovardát, olyasmit ért el a magyar hatóságnál, ami ellentmond a hatályos jogszabályoknak, majd szembement az Európai Unió döntésével.
Egy olyan helyzet állt elő, melynek kapcsán nem kérdés, hogy ismét felül kell vizsgálni a fertőző kevésvérűséggel kapcsolatos jogi szabályozást. Kérdés, hogy vajon a történtek után ez a felülvizsgálat milyen eredménnyel zárul majd: több, vagy kevesebb mozgásteret enged majd a lótartóknak?
Valóban megfontolandó felvetés, hogy miért ne élhetnének a tünetmentes, ámde FKV-val fertőzött lovak egy zárt közösségben, ahol gondozóik betartanak minden szükséges előírást, hogy más, egészséges lovakra ne jelentsenek veszélyt. Olyan telepen, vagy telepeken, ahol esetleg még kutatások is folyhatnának a betegség alaposabb megismerésére. Kutatások, melyek segíthetnének megtalálni a kulcsot a fertőző kevésvérűség, vagy “rokonai”, a macska FIV, vagy az emberi AIDS gyógyításához.
De kérdés, hogy lesznek-e olyan lótartók, akik hajlandóak elfogadni, hogy lovuk tőlük távol boldogan él ugyan, de nem lovagolható, a távolság miatt csak ritkán látják, eltartása mégis pénzbe kerül. Kérdés, hogy van-e olyan lótartó, aki örömmel venné, ha a közelében egy ilyen telephely létesülne. És kérdés az is, hogy ki vállalná egy ilyen telephely vezetését, és a felelősséget azért, ha a szellem – vagyis esetünkben az FKV – kiszabadul a palackból.
Nagyon sok szakember dolgozik azon, hogy ne kelljen több lovat elveszítenünk a fertőző kevésvérűség miatt. Ennek az egyetlen jelenleg ismert és biztos útja a rendszeres vérvizsgálat és a fertőzött lovak eutanáziája.
De ki tudja? Lehet, hogy a nyitott kérdések megválaszolása után nemsokára megszületik a Lex Csinszka, ami lehetővé tesz egy másfajta megoldást.
Európa eddig három magyar ló nevét ismerte: Kincsem, Imperiál, Overdose. A negyedik Csinszka lesz?
Fotó: Facebook
|
Cikkünk folytatásában közöljük a NÉBIH állásfoglalását Csinszka esetéről.
Folytatás tehát hamarosan.
|
2016.03.04. Magyar Dorottya, Lovasok.hu
.jpg)
.jpg)
