Talán nincs is szebb kihívás egy lovas életében, mint amikor magad nevelhetsz fel egy csikót. Ez azonban nem is olyan egyszerű feladat. De az sem mindig könnyebb, amikor egy idősebb négylábú lesz a társad, hiszen az ő figyelmét és bizalmát is ki kell érdemelni. Lássuk, mi a teendő, ha nem egészen zökkenőmentes a köztetek lévő kapcsolat.

Például ha lovad nyereg alatt nem hogy nem figyel rád, szinte nem is vesz tudomást arról, hogy rajta ülsz. Vagy például kancád mellett kiscsikó is van: máris nehezebb a mama figyelmének megszerzése. Az aggódó kancának ugyanis gyakran sokkal fontosabb, merre jár éppen a csikója, minthogy rád figyeljen.

Ha csikót, fiatal lovat nevelsz, bizonyos kort elérve megjelenik az erőfitogtatás, a ló emberrel szembeni határainak felderítése, amit a gazda eleinte csintalanságként gyakran elnéz, ám később rossz szokások kialakuláshoz vezethet. A csikó kedvesen csipked, rágcsál, ahogyan azt fajtársaival teszi, s  – főként magánosan tartva – a közösségben elfoglalt hely tisztázására szolgáló játékos kakaskodásba is bevonja az embert.

A születésekor (fajtától függően) 20 – 90 kilós, aranyos csikó idővel előszeretettel feszegeti a határokat, mind az anyjánál, társainál, mind a gondozójánál. A kanca általában helyre teszi csikóját, a nevelés során tanulja meg a csikó, fiatal ló a lóság alapjait, a gesztusrendszert, a közösségben való viselkedést.

Lovaddal – legyen szó csikóról akár növendék vagy felnőtt lóról  – minden esetben tisztáznod kell, hol a helye a rangsorban, ehhez elsősorban jól kell ismerned a lovak viselkedését. Például hogy a játék sem játék igazából, hanem gyakorlás a rangsorban való előrejutáshoz.

Neked kell a ménes eszévé válnod, azzá, akire a ló minden helyzetben számíthat.  Helyesebb a vezér kifejezés helyett a javaslattevő vagy a csapat esze titulus – hiszen ló és ember bizalmának az a kulcsa, hogy elhitesd a lovaddal, érdemes téged követni, veled együttműködni, kéréseidet, javaslataidat teljesíteni, mert ez neki előnyére válik. Másrészt, ha el tudod érni, hogy lovad számára te legyél a világ közepe, minden szituációban számítson rád, rád bízza magát, számos kellemetlen helyzet, baleset is elkerülhetővé válik.

Hogyan lehetnél Te az okosabb?

Először is öntsünk tiszta vizet a pohárba: alapvetően kétféle lovasember van. Az egyik szereti a lovát – ám nem biztos, hogy erélyes és következetes, sokszor éppen azért, mert maga is bizonytalan. Az ilyen lovasok sokszor ráhagynak dolgokat a lóra.

A másik szereti ugyan a lovát, mégis előnyben részesíti (sokszor nem is tudatosan) a durva bánásmódot, bántalmazást, sőt van, hogy ezt még következetesség nélkül is alkalmazza (pl. ijedtség, megugrás után fegyelmezés címén, megcibálja a szárakat).

Az előbbi esetben előbb-utóbb a ló a gazdája fejére nő; a bizalom szemtelenségbe csap át, s el fogja nyomni a tiszteletet. Az utóbbi pedig félelemhez vezet. Az ilyen ló téthelyzetben vagy veszély esetén gyakran magára hagyja lovasát – ha nem is mindig szó szerint.

Egyik sem jó, a legjobb lenne egy arany középút a kettő között. Sokan úgy gondolják, az nem létezik, pedig igen, csak nehéz megtalálni.

Egy biztos: sose mutasd ki a félelmed, ne ess pánikba, ne legyél ideges, maradj nyugodt. Ha nyugodt vagy, a lovad is meg fog nyugodni, elvégre, ha te vagy az, akire mindig számíthat  és te úgy gondolod, hogy az ijesztőnek tűnő dolog nem is olyan rémes, akkor a ló is el fogja hinni.

Amennyiben szeretetet adsz, azt is fogsz kapni, amiből szép lassan kialakul a bizalom. A tisztelet csak erélyes és következetes bánásmóddal (ami nem egyenlő a durvasággal) érhető el.

Persze büntetheted a lovat, de az nem egyenlő a durvasággal. Nem kell őt megverni, az erőszak nem megoldás. Sokkal előrébb leszel, amikor azt vallod: „Többet ésszel, mint erővel.” A nem kívánatos viselkedést lehetőleg három másodpercen belül reagáld le (így lovad össze tudja kötni a dolgokat, tudja miért kapta a büntetést).  Ha ehelyett elrohannál egy ostorért és utána bántanád a lovat, fogalma sem lenne róla, ezt miért kapta, elvégre ő csak nyugodtan állt a karámban / pályán / bokszában. A büntetés lehet hátraléptetés, vagy bármilyen olyan, átmeneti helyzet, mely a ló számára nem annyira kellemes, de nem is fájdalmas.

Fontos: a lónak sose okozz fájdalmat! Csak tedd kellemetlenné azt, ami nem kívánatos és dicsérd meg azért, ha valamit jól csinált.

Hogyan jutalmazd a lovad?

A jutalmazás sem mindig jutalomfalatot takar – persze ez nem azt jelenti, hogy nem is használható.

Lovadnak elsősorban az a jutalom, ha békén hagyod. Miután megcsinált egy feladatot, leveszed róla a nyomást – vagyis nem kérsz tőle semmit, megálltok pihenni. Amennyiben jól ismered a lovadat, azaz tudod, mit szeret (pl.: lapockatájék vakargatása), akkor azt is felhasználhatod jutalomként. Így lehet dicséret a simogatás, egy kedves szó (eleinte lehet, nem fogja érteni, mit mondasz neki, de a hanglejtésedből érzékelni fogja, hogy jól teljesítette a feladatot. Később a szót már egyértelműen köti a dicsérethez, de egy másik szót akár ahhoz is, ha rossz fát tett a tűzre).

S amikor komolyabb, nehezebb feladatot kérsz, eleinte nyugodtan lehet jutalom egy alma vagy más csemege. A jutalomfalattal nem kell túlzásba esni, minden apróságért teljesen fölösleges odaadni neki egy szelet almát. Ezzel csak azt érnéd el, hogy a ló egyre követelőzőbbé válna, ami megnyilvánulhat csipkedésben, lökdösődésben.

Végül pedig ne feledd, egy az embernél sokkalta nagyobb élőlénnyel dolgozol, ami kicsit sem veszélytelen. A tisztelet és a bizalom egyidejű megalapozása mindkettőtök biztonságának és épségének a záloga!

2016.09.19 Írta: Adamik Viktória
Lektorálta: Andics Bernadett, gyógytornász, lovasedző, fogyatékossport-szakedző
Fotó: Haga Zsuzsi
Kiemelt fotó: Canva
Frissítve: 2022.08.29.