│Szerkesztői köszöntő│Farkasházy Tivadar – „Lovakrul” │Rend és fegyelem│
│„Olyan vagyok, mint egy ló” – Kőbán Rita│Németh Ferenc és Imperiál│Kállai Pál│
│Farkas Ferenc – Akinek az élete a hivatása│Hogyan lesz egy lóból fedezőmén? │
│A ló lakása a boksz│Lovak között boldogan – Dallos Gyula│
│Lovak nélkül minden másképp lenne – Lázár Zoltán│
│Ha buli, akkor Kincsem Park│A ló a művészet történetében│

Versenylovak tartása

A ló lakása, a boksz

A boksz több annál, mint egy hely, ahova a ló bezárható. A jó közérzethez hozzátartozik, hogy a bokszban mindig rend legyen, hiszen itt kipihenik ki a napok fáradalmait és itt fogyszthatják el abrakjukat is.
A versenylovak velünk együtt civilizálódtak, kényelmesedtek el. Ebéd után már ők is szeretnek kényelmesen elterülni almukon, majd  egy jó ízűt hemperegve felfrissülni. Ezért a lovaknak minimum 12m2-es bokszot kell biztosítani. Azonban nem csak a boksznak kell megfelelnie az előírt követelményeknek, hanem az istállónak is, ahol a ló „lakása” megtalálható.

Egy istállónak száraznak, világosnak és levegősnek kell lennie. Ez miért fontos? A lovak nedves, dohos, sötét helyen állandó légúti betegségekkel küszködnének, amitől nem csak  teljesítményük romlana, de egy idő után már futni sem tudnának. A sötétég az emberekre sincs jó hatással, akkor a lovakra miért lenne?
A versenyistállóban a bokszok a falak mentén két sorban találhatók, középen pedig, az úgynevezett „placc” van, ahol a napi munka  nagy része folyik. Itt pucoljuk, készítjük fel a lovakat. Ennek a helynek mindenképpen olyan szélesnek kell lennie, hogy ott egy ló a sulkyjával együtt kényelmesen elférjen, és mellette el lehessen vezetni egy másik lovat. A tökéletes boksz  belsejének vizsgálata előtt azonban, beszéljünk a vízelvezetésről.  A régi pályán a csatornákat a munkaterület két oldalára, egy mélyedésbe, a bokszok elé helyezték. Praktikus megoldásnak bizonyult, mert a víz hamar utat talált a mélyedésben, onnan pedig pillanatok alatt eltűnt a csatornában. Miért nem volt ez  jó ötlet?
A lovaknál is előfordul figyelmetlenség,, ezért a helyükről ki-, illetve bevezetve gyakran előfordult, hogy  beleléptek ebbe az árokba, ezzel kisebb-nagyobb sérülést okozva maguknak.
A Kincsem Parkban ezért másképpen oldották meg ezt a problémát. Először is  a lovak számára készült egy mosó, így a munkaterülettiszta maradhat. A lefolyókat az istálló közepén helyezték el, picit megdöntve az alapzatot, hogy a nem kívánt folyadék biztosan távozzon.

A következő fontos szerkezet a bokszajtó. A bejáraton  kifelé nyíló, vagy tolóajtó kell, hogy legyen. Zárként pedig olyan megoldást kell választani, amit a ló nem tud kinyitni, illetve annak babrálása közben nem keletkezik sérülés.
Jó megoldás a nyitott boksz. A nyugodt lovaknak, akik szeretnek nézelődni, általában az ajtón kivágnak egy lyukat, amin  kidughatja a fejét.
A következő: milyen  a ló lakása belülről? Az oldala másfél méter magasságig téglafal vagy keményfapalánk legyen, onnan pedig, az ajtónál vaspálcák, vagyis  rács legyen a fán. A kellő magasság a fa és a rács között azért kiemelendő, mert ha a rács túl alacsony, akkor a ló lába hempergés közben beleakadhat, ami súlyos sérülésekhez vezet. Akkor miért kellenek mégis a rácsok? Mert a ló nincs elzárva külvilágtól. A szilárd válaszfal pedig, azért legyen olyan magas és erős, hogy egy vehemensebb mén ne tudjon átkukucskálni a szomszédba, vagy ami még rosszabb, átrúgni a falat.
A box padlózata általában beton, ahol mindig bőséges alomnak kell lennie azért, hogy a ló felállás közben ne tudjon megcsúszni, illetve hempergés közben ne verje le az oldalát. Az alom lehet szalma illetve forgács. Mivel egy-egy izgágább paci képes  gyönyörű tiszta boxában egy nap alatt is hatalmas rendetlenséget csinálni, ezért  célszerű megoldás, ha a lovak trágyáját mindennap eltávolítjuk és hetente kétszer vagy háromszor pótoljuk az elfogyott almot.
A boksz berendezése egy zabolócsésze és egy önitató. A „musli” készülhet kőből, fémből, betonból, de még műanyagból is. Fontos, hogy a ló feje kényelmesen beleférjen, így az utolsó zabszemig meg tud enni mindent az etető aljáról.
Az etetőt úgy kell felhelyezni, hogy a ló természetes testtartásban ehessen. A túl magasan elhelyezett jászol a lovak hátára egészségtelen hatással van.
Az önitatót a boksz egy védett sarkában helyezzük el, ahol nem akadályozza a ló mozgását. Egy önitatónak ugyanannyi előnye mint hátránya  van. Előnye, a ló a nap folyamán akkor és annyit iszik, amennyi szükséges, hátránya, elromolhat, a ló szájából kihulló maradék beszorulhat a szelepbe, és ilyenkor bizony az egész istálló úszhat. Nagy hőségben a lovak is nagy előszeretettel pancsolnak benne.
Ahhoz, hogy a ló jó étvággyal egyen és igyon az etetőjéből, itatójából, minden nap ellenőrizni, illetve takarítani kell. Az előbb említett maradék, az itató aljában megülepedve  beposhad és a ló lehet, hogy ezért nem fog addig inni, míg az kitakarításra nem kerül. Az etetőben ugyanúgy maradhat étel, ezért ennek elkerülése érdekében minden etetésnél ellenőrizni kell a tisztaságot. Sajnos – ahogy az emberek között – a lovak között is vannak rendetlenek, akik  az etetőjükbe, vagy az itatójukba trágyáznak és ezért nem isznak vagy esznek  csészéjükből.

Ha versenylovakról beszélünk, akkor szólni kell a lósport és a lovassport közötti különbségről is. A lótenyésztésnek és tartásnak egyik legerőteljesebb mozgató ereje a sport. A lovas sport esetében a verseny fókuszában az ember áll, a ló pedig segítőtársként vesz részt a küzdelemben. A lósport esetében a szerepek felcserélődnek és a ló van a figyelem középpontjában. Egyszerűbben, a lovas sportban Nagy Géza nyeri a versenyt Hajnalcsillaggal, a lósportban pedig, Hajnalcsillag nyeri a versenyt Nagy Gézával. A lósportok közé tartozik az ügető és a galopp is. Ezekben a lovak egymással versenyeznek, az győz, aki  jobb taktikát választ, vagy gyorsabb.  A különbség a két sport között ezzel ki is merül. Hiszen a lovakkal való bánásmód, az etetés, a napi tréning mindkét sport esetében ugyan az.
Az eddigiek alapján már felvázolható, hogy mi a feladata egy trénernek, egy lovásznak, vagy a tulajdonosnak. Azonban arról is beszélni kell, hogy mit tesz a Nemzeti Lóverseny Kft a Kincsem Park versenyprogramjainak biztosításáért.
Ha csak a Park telepvezetőjének napi munkáját nézzük, látható, hogy a vezetőség megpróbálja maximálisan kielégíteni a versenyeztetők igényeit.
A Kincsem Parkban három versenypálya van, füves, homokos, ami a galopposok területe, valamint az ügető versenypálya. Elsődlegesen ezt a három futófelületet kell rendben tartani. Nem lehet gödör,  nagy kavics, de még  tócsa sem, mert ezek az apró dolgok kerékbe törhetik egy versenyló pályafutását. A legnagyobb figyelmet a füves pálya igényli. A verseny folyamán a lovak maradandó nyomot hagynak  azokat  meg kell keresni és rendbe kell tenni. Nyáron a zöld gyepet meg kell óvni a kiszáradástól, mert annak a legnagyobb hőségben is tökéletesnek kell lennie, A homokpályát és az ügető versenypálya felületét állandóan locsolni és boronálni is kell. A boronálás azért fontos, mert a lovak a verseny alatt  kisebb „ösvényt” járnak ki a pályán, ami később a lábsérülést okozhat. A pályák karbantartásával nem ér véget a munka. A fű, a sövények és a fák rendben tartása szintén a pálya tulajdonosának a feladata.
Télen  nem kell  fűnyírással foglalkozni, de  ezer más teendő keletkezik. A hideg, a hó és a sok csapadék még több munkát ad az embereknek. Az elfagyott csapok, a hó eltakarítása, és a felgyülemlett víz elvezetése a legfontosabb feladat  Sok szorgos ember dolgozik azért, hogy a Kincsem Parkban a pályák folyamatosan versenyzésre alkalmas állapotban legyenek.

Hajdu Bíborka

Frissítve: 2024.07.03.
Fotó: Canva