Welsh póni
A fajta a XI-XII. században alakult ki, Wales-ben. Nemes megjelenésű, büszke tartású.
A Welsh fajtának alapvetően négy típusa van. Ezek a következők:
“A” változat – Welsh mountain póni
“B” változat – Welsh riding póni
“C” változat – Cob típusú Welsh póni
“D” változat – Welsh cob póni
Ezek a változatok tulajdonképpen az elvárások alapján jöttek létre.
Feje kicsi, nemes, homloka széles. Szemei nagyok, fülei aprók, egymáshoz közel állnak. Orrlyuka nagy, nyaka hosszú, a mar nem túl kifejezett, mellkasa mély, háta széles. Mellső lábai hosszúak, bokák jól fejlettek. Ezek az adatok általánosságban mind a 4 típusra jellemzőek. A hátsó lábai jó szögellésűek, szabályos állásúak. Nem jellemző a fajtára az előre, vagy hátra állítottság.
Nagyon népszerűek az egész világon, mozgásuk energikus, és rendkívül kiegyensúlyozottak. Hosszú élettartamúak és nagyon jó munkakészséggel rendelkeznek. Főként felnőttek használják őket tereplovaglásban szívósságuk miatt, de díjlovaglásban is jeleskednek, sőt, kedvelt fogatló is.
Megjelenésben tömegesebb, de kifejezetten pónis kinézetű. Nyaka hosszú, lapockája erős, dőlt, bokaszőrök jellemzik. A “D” változattól a cob változat például csak méretekben tér el, de ez nem jelent olyan nagy különbséget, hiszen marmagasságuk átlagban 137 cm körül van. Színekből körülbelül minden megengedett, foltosak nem szoktak lenni, de a szürkétől a deresen át a feketéig minden változat előfordul.
Magyarországon a Póni és Kislótenyésztők Országos Egyesülete kapott megbízást a Welsh fajta fenntartására. Hazánkban a nyilvántartott fajtatiszta egyedek létszáma 33 kancára és 15 ménre tehető 2009-es adatok alapján.
Leggyakoribb változata a Cob típus, amely szintén póni karakterű kisló. Nyaka hosszú, többnyire magasan illesztett. A kancáké is erőteljes, a méneké pedig gyakran túl izmolt, dőlt fekvésű. Finom szálú bokaszőrök is jellemzik.
A welsh póni mindegyik változatára jellemző a sokoldalúság, a könnyű kezelhetőség, a takarmányozás és a tartás iránti mérsékelt igényesség. Különösen jól viselik az extenzív tartást. Télen-nyáron tarthatók szabadban, mindössze a tűző nap és a viharos esők ellen igényelnek fészerszerű védelmet.
Vérmérsékletük kiegyensúlyozott, mozgásuk energikus, az „A” változat mozgásában némi akció megfigyelhető. A „B” változat ügetése lendületesebb, vágtája nyújtottabb, de mindegyik változat hosszú élettartamú, jó szaporaságú és kiváló munkakészségű.
Mai alkalmazásuk fő területe a szabadidő sport. Az első két változat elsősorban a gyermek hasznos lova, míg „C” és a ”D” változat a felnőttek tereplovaglására, hajtására is kitűnően alkalmas. A cobok kedveltségüket relatíve nagyobb marmagasságuknak köszönhetik, továbbá annak, hogy felnőtt lovas alatt sem veszítenek lendületükből. Kisebb terhelést jelentő igásmunkára is természetesen alkalmasak.
A welsh pónik nagyon népszerűek és általánosan elterjedtek Európában, de Amerikában is. A szabadidősportban való használatukon túl az is hozzájárult nagyfokú népszerűségükhöz, hogy a sportpóni előállítás kulcsfajtáját képezték, képezik.
Kitűnő tenyészetek vannak Hollandiában, Németországban, Belgiumban és természetesen a kitenyésztő országban Angliában. Itt több ezres létszámú populációi léteznek. Mindegyik országban létezik a fajtának tenyésztő egyesülete.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.02.28.
VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ
