Gumicsizmát húzzak?
A jó lovarda ismérvei – Dr. Gőblyös István írása
A héten nagy pofont kaptam. Igaz, hogy tulajdonképpen nem én kaptam, hanem az, ami a szívem közepén van: a magyar lovaskultúra.
Történt ugyanis, hogy egyik bértartóm egy üzletasszonyt hívott a lovardámba (Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda). A meghívás kapcsán a hölgy első kérdése az volt, hogy kell-e gumicsizmát húznia! Hosszasan kellett magyarázni, hogy a lovaglás fehér sport, nyugodtan, akár magas sarkú cipőben is érkezhet. A kérdése azonban híven tükrözi a hazai lovaskultúra imázsát. És hát valljuk be – nem véletlenül.
A jó lovardához négy dolog szükséges:
1. Anyagi erő: A modern lovarda komoly befektetést igényel. A kellő méretű területen túl a megfelelő méretű bokszokon, takarmánytárolókon, a rendszeres talajcserével karbantartott fedett lovardán keresztül, a jártatógépig, a karámokig, a kellően megbecsült és megfizetett munkaerőig mindennek meg kell lennie.
2. Szakmai tulajdonos: A lovarda – bár működtetési technológiája egyszerűnek tűnik – csak nagy szakértelemmel működtethető. Azt pénzügyi befektetőként, lovasapukaként, még szakértő segítségével sem lehet hosszú távon üzemeltetni. (Kivéve, ha folyamatosan döntik bele a pénzt, de az nem működtetés, hanem hobbizgatás, passzió, a pénz örömteli elköltése.)
3. Igényesség: A katonai rend, a tisztaság, a technológiai rend precíz betartása jelzi azt, hogy a lovak milyen elbánásban részesülnek akkor, amikor tulajdonosaik nincsenek jelen. De ez a megállapítás fordítva is igaz! A rend és a szolgáltatás színvonala olyan, amit a lovak tulajdonosai elvárnak. Az igényesség nem csak a lovarda tulajdonosát, hanem a lovasokat is minősíti.
A lovaglás fehér sport. Ha belép bárki egy lovardába, az legyen az első gondolata a környezet kapcsán, hogy ez lehetne-e vitorlás klub, vagy tenisz klub. Szívesen mutatná-e komolyabb ismerőseinek, barátainak azt a környezetet, ahol szabadidejét tölti, legkedvesebb barátját (lovát) tartja, vagy pedig szégyenkeznie kellene?
4. Lovaskultúra: A környezetkultúra alapvetően befolyásolja a lovas teljesítményét! A környezetkultúra nivellál. Az alacsonyabb kultúrájú lovast felhozza, a magasabb kultúrájút silányítja! Előbb-utóbb minden résztvevő belesimul a lovarda lovaskultúrájába! Nem véletlen, hogy napjaink szinte összes komolyabban jegyzett lovasa valamelyik „kennelben” (a Budapesti Lovas Klubban, a Honvédban, Kiskunhalason, Mezőhegyesen, stb.) kezdett lovagolni! Az sem véletlen, hogy a „kennelek” feloszlásával egyértelműen esett a magyar lovaskultúra színvonala az elmúlt két évtizedben.
Az az igazság, hogy napjainkban jó lovardának számít az, ahol a négy feltétel közül kettő jelen van. Soroljam a példákat?
A lovasoknak és lótartóknak a következőket tudom tanácsolni:
1. Ha csak egy feltétel teljesül: menekülj lovaddal!
2. Ha két feltétel teljesül: gondolkozz lovad helyett!
3. Ha három feltétel teljesül: nem rossz!
4. Ha négy feltétel teljesül: saját és lovad boldogsága minden pénzt megér!
Lovardák működtetésének nehézségei:
Ez a bejegyzés azonban igazságtalan lenne a lovardatulajdonosok felé, ha nem ecsetelném a lovardák működtetésének nehézségeit. Ma Magyarországon csak igen nagy elhivatottsággal lehet igazán jó lovardát működtetni. Meggyőződésem, hogy hosszan fenntartható, színvonalas szolgáltatást csak 80-120 ezer forintos havi tartásdíjért lehet biztosítani. Lehet, hogy ez első nekifutásra soknak tűnik, de én akkor is ezt gondolom.
Ügyeskedni persze lehet: kicsit olcsóbban szerezni az esetleg nem is tökéletes minőségű takarmányt, esetleg spórolni a takarmány mennyiségégén, a kelleténél ritkábban cserélni a lovarda talaját, éhbérért alkalmazni képzetlen, akár külföldi munkaerőt, kicsit vendéglátózni, stb. De ez így nem kerek!
A lovaskultúrához az alábbi videót szeretném mellékelni azzal, hogy lovardát nem felépíteni nehéz, hanem működtetni! A Kajászó-Szentpéterpuszta Lovarda tíz éve működik. Az alábbi videó délelőtt 10 óra előtt készült: rend tisztaság, nyugalom, meszelt falak, gondozott park, locsolt és boronált lovarda.
Ezúton szeretnék köszönetet mondani az elmúlt tíz év munkájáért Édesapámnak és munkatársaimnak!
2013.07.26. Forrás: zablaeskengyel.blog.hu
Frissítve: 2022.08.05.
