Platthy József, Zsiga bácsi
Ha a hazai lovassport történelmét kutatva emlékezünk, a legnagyobbak között találjuk a magyar díjugratósport legnagyobb alakját Platthy Józsefet, azt az embert, aki egész életét és működését a rá jellemző szorgalmával, kemény céltudatosságával, és nem utolsósorban tehetségével a lovassportot és a tenyésztést szolgálta.
Platthy József 1900-ban született. Elemi iskolai tanulmányai után a Ludovika Akadémia huszárlovas szakágát végezte, majd századosi rangban a ’20-as évek végéig a Nemzeti Lovardában szolgál. Oktat, belovagol, díjugrató versenyző, és ez a tevékenység később egész életét végigkíséri. Platthy 1934-1941 között folyamatosan nyolcszor nyerte meg a díjugratás országos bajnokságát, Európa legrangosabbnak számító aacheni nemzetközi bajnokságán 1934-ben két első díjával és 14 helyezésével a legeredményesebb versenyző volt. Hogy fogalmat alkothassunk a verseny színvonaláról, egyetlen adat: Kilenc országból 1000 nevezés érkezett, amin három lovassportág osztozott, de ebben a díjugratók voltak többségben. Platthy a Jubileum Preisben kezdte „aratását”, szakadó esőben Sárgarózsával megnyerte a számot, Rheingold Preisben szintén első, majd ezután következett a Grosser Preis von Aachen, a verseny fénypontja. A rendkívül nehéz pályán 20 ugrást (150-160 cm) kell teljesíteniük a világ legjobbjainak. Platthy ebben a magas színvonalú versenyben negyedik lett, Gergely vitézzel. Ez időben naponta 30 ezer néző, 41 versenyszám szerepel a programokban, köztük 7 díjlovagló- és 20 díjugratóverseny – ez Aachen, Párizs, Róma, Luzern, San Remó, Bécs, és még hosszan sorolhatnánk azokat a versenyhelyeket, ahol Platthy győzelmei és helyezései alapján ünnepelt sztár volt. Ausztriában elért kiváló eredményeiért a magyar díjugratók közül egyedül ő kapta meg az osztrák arany lovasjelvényt.
De a legfényesebb az 1936-os berlini olimpián – Sellő nevű lován – elért bronzérem, amit magyar díjugrató sportoló azóta sem ért el. Ez időben kiemelkedő eredményeinek köszönhetően nagy népszerűségnek örvend, és ezért mind a hazai, mind a nemzetközi sajtóban a legmagasabb jelzőkkel méltatják versenyzését. Néhány gondolat az akkor megjelent értékelésekből: „Sellőt lovagolta Platthy lovasmester. Légis lovaglás, légies ugrásokkal. Csodálatos lendület. Művészi és mégis energikus lovaglással vezette kancáját a nagytudású lovas, és összesen két hibát vétett az egész versenyben. Egyike volt a nap legszebb lovaglásának. Tökéletes harmónia, alig észrevehető befolyás”. Lovaglási, versenyzési stílusa a rövid forduló, ferde ugrásokkal, az összevetésben, különösen, ha azok időre mentek, verhetetlen volt. Ez időben a magyar lovasok sikeres nemzetközi helytállása jellemezte az 1930-as évek első felét. Ezt betetőzte a berlini olimpiai szereplésük.
Meglepő volt ezek után, hogy a következő években a magyar lovassportot inkább a hanyatló tendencia jellemezte. Kevesebb külföldi szereplés, a sikerek egyre ritkábbak. Mindez magyarázható volt azzal, hogy bizonyos őrségváltás ment végbe az élversenyzők soraiban. A formája tetőpontján lévő Platthy, Schaurek, Endrődy, Barcza, Visy, Németh, Jankovich mellett új nevekkel ismerkedhettek meg a lovassport kedvelői. Tóth Béla, Máchánszky Gyula, Inkey Lajos, Valkó, Szarka és Némethy Bertalan az utánpótlás legjobbjai. Legjobb lovaink külhoni zabra lettek fogva, az itthon maradottak pedig még nem értek meg, és a második világháború miatt pedig sohasem volt módjukban igazolni képességeiket. Sellő holland tulajdonba került, megnyitva ezzel a külföldre vándorló magyar lovak sorát. A harmincas évek felé egyre több nemzetközi sikert aratott magyar ugróló talált jómódú nyugati gazdára. Így került külföldre Kópé, Lidérc II, Egyetlen, Fruska és Sárgarózsa, hazai klasszis lovaink, amelyek már az új tulajdonosaikkal kevésbé remekeltek. 1939-ben, ősszel az ügető-versenypályán Platthy József századik ugratógyőzelmét aratta, ezúttal Medve nevű lovával, majd a bécsi Nagydíjban hatodik, a 25. Jubileumi Luzerni Nemzetek Díjában szerez egy harmadik helyet. A következő években a háború azután már lehetetlenné tette, hogy nemzetközi találkozókat rendezhessenek Európa-szerte.
A háborút követően 1952-ben Platthy, Hámori Dezső és Ócsag Imre segítségével az akkori Földművelésügyi Minisztérium Bőszénfai ménesébe kerül belovagló-edzői munkakörbe. Akkori főnöke, a nem kevésbé híres Rádoki József közel húsz esztendőn keresztül dolgozott Platthy Józseffel, amiből egy életre szóló barátság lett. Rádoki József nevéhez fűződik többek között Imperiál felnevelése, valamint a jártatópályás edzésmódszer kidolgozása és gyakorlati alkalmazása. A régi pályatárs és a kiváló barát 79 évesen is szívesen emlékezik Platthy Józsefre, akire még fiatalabb korában akasztották rá a Zsiga nevet:
“Platthy József, azaz Zsiga 1952-ben került hozzám Bőszénfára, ahol az akkori ménesben 440 lovunk volt. Nagyobbrészt kisbéri félvérek, de dalmandi és hannoveri fajtájúak is voltak. Zsiga főleg edzőként az ugrósportban dolgozott, de ezek mellett a pályáról lekerült lovak átképzését is sikeresen végezte. Az innen kikerülő lovak a hazai versenyeken szép eredményeket értek el, azonkívül évenként 118 ló került külföldre. Ezek eredményeiben Zsigának jelentős szerepe volt. Munkáját a nagy szakértelem, az alaposság és a hihetetlen türelem jellemezte. Gyakran megtörtént, hogy munkaidő után is a lovardában maradt, és a legnehezebben kezelhető lovakkal foglalkozott. Szűkszavú, hallgatag agglegény típus létére 53 éves korában házasodott meg, de ezek után is a munka volt a mindene. Kevesen tudták, hogy versenyzése során a bal kengyelt egy lyukkal hosszabbra, a jobb szárat rövidebbre vette. A berlini olimpiáról mondta el, jobb eredményt is elérhetett volna, de egy prózai ok ebben megakadályozta. A verseny előtt a feszültségek levezetésére olvasott, és későn vette észre, hogy szólítják. Ezért kénytelen volt egy bemelegítő ugrást kihagyni, az egyik akadály előtt pálcát használt, ami végzetessé vált. Zsiga több lovat készített fel az ’50-es évekbeli pardubicei versenyre, ahol két esetben rajthoz álltam. Több átszervezésen mentünk keresztül, de Zsiga legtöbbször velem tartott, vagy rövidesen utánam jött. Barátságunkra jellemző volt az egyik mondása a nehezebb időkben: ’Főnök, dobd át a szívedet és ugorj utána’. 1957-ben egy újabb egyesülés után jött létre az Állami Kisbéri Ménes, amit 1962-ben megszüntettek, illetve átszervezték. Zsiga az átszervezés után, 1963-ban ment nyugdíjba. Ezután Budapestre költözött, később, még a ’70-es évek legelején Németországban edzősködött de egy lábtörés hazaparancsolta. Közel a 86-hoz még lovagolt, boldog emberként, szép hosszú kort megélve, 90 évesen távozott közülünk” – fejezte be a nagy pályatársról és barátról a visszaemlékezést Rádoki József.
Platthy József, Zsiga bácsi hosszú és gazdag életútja után nagy örökség maradt. A magyar lovasok egész légiója, több nemzedéke tőle tanulta meg a szorgalmas, becsületes, célravezető lovaglás tudását és művészetét. Amíg magyar lóversenyzés, díjugratás lesz, emléke és eredményei például szolgálnak minden sportolónak, edzőnek, mindenkinek, aki a lovassportot szereti és fontosnak tartja.
Forrás: www.fogatsport.hu
Platthy József
Az 1900-ban született Platthy József, aki egyedi és zseniális alakja volt a díjugrató-sportnak. Platthy sikerének kulcsa szinte teljes egészében a lóval való megmagyarázhatatlan és taníthatatlan kommunikáció és összhang volt. Platthy maga volt a csoda, millióból egy, aki hihetetlen érzékkel nyúlt minden egyes négylábú társához. Sokan próbálták ellesni, milyen varázslatot csinál a híres őstehetség, és ő sem zárkózott el a lovasoktól, azt a pluszt azonban, ami őt világszínvonalra emelte, lehetetlen volt bárkinek is átadni.
Tudását egyedül lovakon keresztül tudta eljuttatni másokhoz: az általa kiképzett lovak legtöbbje képességén felül teljesített, más lovasok alatt is. Platthy József eddigi egyetlen olimpiai érmes díjugratónkként vonult be a történelembe. 1936-ban, a berlini ötkarikás játékokon, Sellővel, a telivér kancával szerzett bronzérmet. Sellő eredetileg tartaléklóként szerepelt az olimpiai keretben. Azért indult végül Berlinben, mert Platthy első számú lova elpusztult az Olimpia előtt. A lovas zsenialitását igazolja, hogy tartaléklovával tudta elérni hazánk eddigi legkimagaslóbb eredményét.
Zsiga bácsi, sporttól való visszavonulása után is, szinte halálának napjáig lovagolt. Sokan szerették nézni, ahogy a törékeny alkatú, nyolcvan év fölötti Zsiga bácsi a legnehezebben kezelhető öttusalovakat is percek alatt együttműködésre ösztönözte. És ha épp senki sem volt kint a pályán, aki aggódva kérte volna, hogy legalább ne ugrasson, átugratott néhány akadályt is. 90 éves korában hunyt el.
Forrás: Erdélyi Magdolna
Kép: Canva
Frissítve: 2023-02-18.
