Az országos magyar lovasünnepségek és versenyek
A Szent-György képes sportlap 1929. június 10-i számából
Az országos Levente- és Népies Lovassport-Egyesületeknek a népies lovassportok nemzetközi szövetségének megalakulása alkalmából rendezett nagysikerű ünnepsége díszes keretek között, jó időben zajlott le a rendeltetésének immár végleg átadott tenyészállatvásár-telepi concours-pályán. Az első alkalom, amelyen a lovassportok kedvelőinek minden fajtája és rétege összefogott és lelkes odaadással együtt működött közre egy és ugyanazon cél megvalósulása – a lovassportok általánosításának és népszerűsítésének érdekében.
1929. június havának első napjai a magyar lovasszellemnek voltak örömteli ünnepei, amikor közel félezer lovas verbuválódott össze a fővárosba, fényes dokumentumaként a magyar virtus változatlanul szép és egyenes irányának.
A csonka ország 50 községéből és városából került ki az a lelkes lovascsapat, amely június 1-jén díszesen, nagy pompával hódolt a kormányzó úr őfőméltósága előtt, megmutatva büszke akaratát a főváros közönségének. Soha nem látott, impozáns kép volt a városon keresztüli felvonulás.
Egyszerű, de rendkívül ízléses leventeruhák, színes egyenruhájú kisgazdák, árvalányhajas gazdaifjak csoportjai váltakoztak a hosszúra nyúlt menetben, majd a jajmementós trianoni keresztes csapat fekete díszmagyarban, lovasrendőrök és csendőrök, egyetemi hallgatók lovasegyesületének tagjai, fogatok – élükön a históriai nevezetességű debreceni ötös – és a díszített kisgazda-kocsik változatos képében a külföldi lovasvendégek mind megannyi élő tanúbizonyságai a lovasszeretetnek.
A lovasünnepségek és versenyek gazdag programjának jelentékeny hányadát képezték a tenyészállat-vásár- telepi pályán lefolyt változatos versenyek és bemutatások. A versenyek zsűrijében lovassportéletünk kiválóságai működtek fáradhatatlanul. A népies lovassport szülőföldjének – Ceglédnek – fiai ismét kitettek magukért. Eddigi szép és eredményes szereplésük méltó folytatásaként úgy az egyéni, mint a csapatversenyek legjavát – mondhatni majdnem mind – letarolták. A többiek asszisztálása már közel jár a konkurencia határához, éppen csak idő, még pedig rövid idő kérdése, hogy az egészen fiatal múltú alakulások egyenrangú ellenfelekké váljanak.
Osztatlan elismerés jutott osztályrészül a legkisebb lovas leventének Rudnyánszky Tominak -, a lovaslevente-mozgalmat megteremtő Rudnyánszky Ferenc százados kisfiának.
A díszített kisgazda-kocsik – amelyek a menetek alatt a csapatvonat szerepét töltötték be – kellemes benyomást keltettek, különösen a négyesfogatok váltottak ki élénk tetszésnyilvánítást, ebben viszont jelentékeny rész jutott az anyjuk mellett futkározó tavaszi csikóknak. Az elbírálás alapjául főleg a kocsiba fogott lovak tenyészértéke szolgált. Saját nevelés itt is előnyben részesült, a kancadíjazásoknál követett irányelvekhez hasonlóan.
A lovasünnepségekből ismét kivették a részüket a népszerű főiskolás lovasnők és lovasok, Bakonyi János igazgató vezetése mellett. A tribün nagy figyelemmel kísérte a bemutató hölgy- és galambrablás műveleteinek szakszerű keresztülvitelét.
A lovaspólózók bemutatójátéka sokat vesztett érdekességéből a pólójáték céljaira alkalmatlan talaj miatt. Néha percekig szünetelt a játék, mert a mély homokban nem találták a játékosok a labdát.
A kísérő műsoron szereplő csendőrség és rendőrség lovas legénységének lovasmutatványait is sok taps kísérte. Dicséretreméltó az a buzgalom, amellyel a közbiztonság e két szerve a lovassport népszerűsítésén fáradozik.
A külföld érdeklődésének a német és holland lovasvendégek adták tanújelét. A német kisgazda-ifjakat Bötticher Horst, a schleswig-holsteini népies lovasegyletek igazgatója, a hollandokat pedig Schwagenmakers Hermann vezette fel. Külön érdekesség volt a német Geuer Lajos kisgazda távlovaglása, aki egy hónappal ezelőtt Neumünsterben ült lóra és a Budapestig terjedő 1700 kilométert nagyszerű kondícióban lovagolta végig, majd az egyik levente-ugrószámban versenyen kívül el is indult.
Az úrifogat-előhajtások szebbnél-szebb résztvevői között természetesen ismét a Pettkó-Szandtner Tibor által hajtott híres arabs ötös vitte el a pálmát. A két elülső szürke között most a változatosság kedvéért – kiváló szakértelemmel válogatva – egy “fekete kisasszony” kellette magát. A Ludovika Akadémia egy jól sikerült ötöse és két négyese szép volt, de még nem kiforrott együttesek. A magányos úri fogatokat legeredményesebben Czjppauer János, a passzionátus úr kocsis képviselte remekbe szabott angol kettősfogatával.
A díjazások után több oldalról hallatszottak meggondolást érdemlő panaszok … Az állami ménesek lovai minden ló díjazásnál versenyen kívül indulnak, mert minőségileg is versenyen kívül állnak. Az állami fogatok azonban már minden analógia ellenére – egy kategóriába sorolnak a magányosokéval. Márpedig ez nem egyenlő erősségű ellenfelek küzdetne! Valamilyen célravezető megoldás feltétlenül szükséges volna!
A népies versenyek utolsó etappja a 4-én kezdődött távlovaglás, amelyen közel 110 lovas, közöttük 15 külföldi vett részt. A távlovaglás iránya Budapest – Esztergom – Tata – Bábolna – Kisbér – Pápa – Balatonfüred – Budapest.
Az ünnepségeken látott lóanyagot több csoportba kell osztani. A felemlítésnél minden bizonnyal az első hely a kisgazdák lovait illeti meg. Az ország majd minden tájékáról egybesereglett gazdák és leventék lovai hivatottak hozzávetőlegesen szemléltető képet adni az ország lóanyagáról, amely a látottak szerint nem kifogástalan, de mindenesetre nagyon jó és a kívánalmakat kielégítő összbenyomást keltő volt. Egyes tájfajta-tenyészterületek képviselői messze kimagaslottak. Egyöntetűségről természetesen szó sem lehetett, a vidékek változatossága miatt.
A megtett nagy távolságok dacára, komolyabb megerőltetés okozta megbetegedés nem volt, ami ékes szószólója a magyar ló közismert szívósságának, munkabírásának. A felhozott lovak közül kb. 10-15 cserélt gazdát, a kínálkozó jó vásárlási lehetőségek mellett. Az árak 800 pengő körül ingadoztak. A csendőrség lovai a szakavatott vásárlókat dicsérik; az állami ménesek a szokott nagyszerű anyaggal szerepeltek.
Nos és végül a rendezés… Akinek valaha a magyar gazdával közvetlenül valami dolga akadt, az tudja a legjobban, hogy mit jelent ilyen nagyarányú tömeget megmozgatni. A gazda legbecsesebb jószágát – a lovát – ilyen próbának csak igen ritka esetben engedi alávetni. Azután a mezei munka… Igaz, hogy az időpont kiválasztása szerencsésnek mondható. A népies versenyek kezdenek túl lenni a kezdet legnehezebb részein, de még mindig gyermekkorúak.
Ezen körülmények figyelembevételével a rendezés és szervezés hatalmas munkája még az állami támogatás mellett is kiváló embereket igényelt, akik – élükön Rudnyánszky Ferenccel – azt a lehető legjobban végezték el. Persze kisebb anomáliák akadtak. És ezek közül a legszembetűnőbb volt a mérsékelt látogatottság. Az érdeklődés érthetően volt lanyha. Ilyen lovasünnepségnek propagandára és pedig főleg hírlapira van szüksége, hogy mindenki idejében értesüljön róla.
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.05.16.
Fotó: Canva
