Gyászhír – Elhunyt Markos László, a magyar lótenyésztés és lovassport kiváló szakembere, a magyar hidegvérű lófajta tenyésztésének meghatározó alakja.
” Csak az hal meg, akit elfelejtenek.”
Fájó szívvel és mély megrendüléssel értesültünk róla, hogy Markos László, a magyar lótenyésztés és lovassport kiváló szakembere, a magyar hidegvérű lófajta tenyésztésének meghatározó alakja életének 94. évében elhunyt.
Markos László (1929-2022)
Vasdiplomás agrármérnök
1929. január 18-án egy négy gyermekes kántortanító családban született a Somogy megyei Berzencén. Középiskolai tanulmányait Csurgón kezdte meg, de 1945 januárjában betöltötte 16. életévét és katonakötelesként levente kiképzésre sorozták be. A déli front 54-es határvadász században szolgált Őrtilosnál. Ősszel folytatta tanulmányait a Református Gimnáziumban Csurgón, 1949-ben érettségi vizsgát tett. 1950-től az Agrártudományi Egyetemen Budapesten, majd Gödöllőn az Állattenyésztési Karon tanult. 1955-ben kitüntetéses agrármérnöki diplomát szerzett. 1955 márciusától a Debreceni Állami Méntelepen, mint törzskönyvvezető kezdte el szakmai pályafutását. 1957 januárjától 1961 június 30-ig a Keszthelyi Állami Méntelep vezetője volt.
Közben 1959-ben megházasodott és két gyermek boldog édesapja lett.
Az átszervezés után 1964-ig a Veszprém-Zala-Vas Megyei Lótenyésztési Kirendeltség vezetője.
1966-ig az Állami Gazdaságok Keszthelyi Igazgatóságán lótörzstenyésztő. 1969-ig a Közép-Somogyi Tsz. Szövetség állattenyésztője, újabb átszervezés után az Országos Lótenyésztési Felügyelőség Keszthelyi kirendeltségének vezetője, egyben 1971-től Fejér megye lótenyésztési felügyelőjeként tevékenykedett. Egyidejűleg ellátta a sümegi méntelep felelős vezetőjének feladatát is. 1983-tól a Mezőgazdasági Minősítő Intézetnél lótenyésztési főfelügyelő, majd a szervezet jogutódjánál, főtanácsos volt. Az 1995 évi nyugdíjba vonulásáig Dunántúl lótenyésztését az állami és szövetkezeti törzstenyészetek munkáját, valamint az apaállat gazdálkodást irányította és szakmailag segítette.
A rendszerváltás után az állattenyésztés irányításának társadalmasítása során a tenyésztőszervezetek megalakulásakor 1989-ben alapító tagja volt a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesületnek (MHLOE), és a Kisbéri-félvér és Gidrán Lótenyésztő Országos Egyesületnek. 1989-től 2014-ig – 25 éven át- a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület ügyvezető elnöke és élete végéig tiszteletbeli elnöke volt.
Szakmai tevékenységével közel 60 évig szolgálta a magyar lótenyésztést
2002-ben Ujhelyi Imre Díjjal tüntették ki.
2009-ben szakmai életút elismeréseként Életfa Emlékérem ezüst fokozatát kapta meg.
2014-ben Konkoly-Thege Sándor Díjat kapott a tenyésztőszervezeti munkájáért.
2016-ban a Magyar Hidegvérű Lóért Díj-ban részesült.
2019-ben szakmai életút elismeréseként Életfa Emlékérem arany fokozatát kapta meg.
A lótenyésztési tevékenységhez kapcsolódó lovassportban Keszthelyen a MEDOSZ Egyesület szakág vezetője volt. A Megyei Szövetség Vezetőségi tagjaként ötven éven keresztül tevékenykedett, amiért a Zala Megyei Lovas Szövetség elismerését kapta meg. A Magyar Lovas Szövetség keretén belül, éveken keresztül a military szakág titkára, és több évtizeden keresztül első osztályú díjugrató és military versenybíró volt. 1995-ben a sport béli tevékenységét Széchenyi István Emlékéremmel ismerték el.
A méntelepi szolgálattól kezdődően, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen lótenyésztési gyakorlatot tartott, majd meghívott előadóként éveken keresztül a lótenyésztést oktatta, címzetes egyetemi docens címet kapott.
Szakmai munkájával maradandót és követendőt alkotott, melyre valamennyien büszkék vagyunk!
Tartalmas és hosszú életet élt. 2022 szeptember 29-én hunyt el. Halálával a magyar lótenyésztés és lovassport egy jeles egyénisége távozott tőlünk. Emlékét megőrizzük! Nyugodjon békében!
Kassanin Milán
Forrás: hidegverulotenyesztok.hu
Kép: Canva
2022.10.25.
