Nagykőröstől, Pest megye utolsó nagyobb városától néhány kilométerre bújik meg a fák között James Wingrave díjugrató bajnok tanyája. Aki ennyit utazik, mint ő, pontosan tudja, hogy milyen érzés valahová megérkezni: talán pont ezért nagy vendégszeretettel és közvetlenséggel fogad. Boncsér Orsolya írása.
James-t a hivatása folyamatosan útra szólítja: a Volkswagen Amarok egy hétig kísérte mindennapjait, különböző országutakon és dűlőkön, hogy – miközben az Amarok a rátermettségét bizonyítja – jobban megismerhessük őt és történetét, valamint a díjugratást is.
Szerencsés, aki több felmenőig ismerheti családjának történetét, az pedig még inkább, aki olyan büszke rá, és olyan tisztelettel beszél a családjáról, mint James. Dédnagyapja ifjú éveit lóháton a harcmezőn töltötte, majd sérülései miatt – felmenői nyomdokaiba lépve – kovácsmesterként kereste a kenyerét. Az idők azonban megváltoztak: a lovat az ember gépre cserélte, és bizonytalanná vált a lovakkal kapcsolatos megélhetés. James lovas emberként újra életre keltette családja lovas hagyományait. “Édesapám hagyta, hogy az váljon belőlem, ami lenni szeretnék. Ha azt látta, hogy valamit kitartóan, szenvedéllyel és szorgalommal csinálok, akkor mögém állt, és 100 százalékosan támogatott. Szerencsés vagyok.”
James 7 éves korától kel és fekszik a díjugratással. Mindig is ezzel akart foglalkozni, amióta az eszét tudja, így gyermekkorától kezdve nagy céltudatossággal azért dolgozott, hogy álma valóra válhasson. 21 évesen már Európa-, országos és fedeles bajnokként költözött Magyarországra, hogy a sajnálatos hirtelenséggel elhunyt Túri József lovait lovagolja, támogatója, Michael Bullman meghívására. Hazánkban szakértelem és tudás várta, valamint a fejlődés lehetősége, de nem csak ez motiválta döntése meghozatalában, hanem emberi tényezők is.
“Ők 28 éven át dolgoztak együtt, ami nagyon jó jel volt a számomra. Ez emberi kapcsolatban is ritka, nem hogy munkakapcsolatban. Emiatt érkeztem ide, de bárhová mentem volna, ha Michael hív.”
James egy dél-angliai faluban nőtt fel, ahol összesen 7 ház volt, így az a nyugalom, ami Nagykőrös mellett várta, ismerős volt számára. “Azért a Cadbury csokira sokat gondolok. Az nagyon hiányzik. És hiányzik egy kicsit valaki, akivel azonos kulturális háttérrel rendelkezem: ugyanazt a nyelvet beszéljük, és ugyanazt a mesét néztük gyermekkorunkban.
De közben rengeteget adott nekem Magyarország,
nem csak lovakat és munkát, hanem igaz barátságokat is.” Megszerette Magyarországot, sajátja a kultúránk, és kitűnően beszél magyarul is. Az állampolgárság megszerzése miatt is sokat olvasott hazánk történelméről, és tisztában van azzal, hogy az elmúlt 4-500 év hányattatásai miként nyomták rá bélyegüket a lovassportra is.
A magyar és az angol szakág nagyban különbözik egymástól. Nemcsak a tőke, hanem a rizikó vállalása terén is. Míg Angliában egy-egy lóval kapcsolatban több kockázatot vállal egy-egy tartó, addig hazánkban, érthető okokból, gyakrabban döntenek az eladás mellett – nyilván vannak kivételek is. Angliában presztízsértékű, ha az “én lovam legyőzi a tiédet”, és nincs az a pénz, ami ezt a dicsőséget pótolná. Magyarországon a történelmi örökségek miatt hiányzik ez a réteg. Az lenne a szerencsés, ha pusztán az eredményekből meg lehetne élni, de ez egy nagyon költséges sport, és ez itthon csak néhány embernek sikerülhet.
Michael halála után ismét minden megváltozott: a lovaglás mellett az egész tanya James gondnoksága alá került. “Ha nem akarsz unatkozni, akkor vegyél egy tanyát – tartja az angol mondás.”
A tanya gyönyörű és tele van lehetőségekkel: a homokos pálya mellett egy kis tó áll, nádassal, de a tervek között szerepel egy füves pálya és egy fedeles kialakítása is. Egy csodaszép székelykapu is készül, az épületeket gondozott nádtető fedi. De mindez nem csak pénz, hanem rengeteg idő is. A munka itt nem kezdődik és végződik, hanem folyik.
“Miután leszállok a lóról, átülök a traktorra.”
…és ahogy James mesél, kirajzolódik a díjugratás valódi mibenléte, és hogy milyennek kell lennie egy díjugrató személyiségének ahhoz, hogy teljesíteni tudjon. Egy teniszezőnek 2,5 órája is lehet egy meccsen, van ideje, hogy a hibáit korrigálni tudja. Díjugratásban a leghosszabb pálya a Hickstead derby, ahol összesen 3 perc áll rendelkezésre, de a legtöbb esetben mindössze 60 másodperc van arra, hogy egy féltonnás ló és a lovasa egyszerre hozza ki magából a maximumot. Egy díjugratónak hidegnek kell lennie, mint a jég, türelmesnek és szívósnak. Egyetlen percbe kell beletennie az összes tudását és tapasztalatát. Egy rossz mozdulat, és vége mindennek.
“Tudni kell mindent kizárni a lovon és a pályán kívül, épp abban a pillanatban, amikor minden történik.”
Míg egy díjugratónál szorgalommal és alázattal sok minden elérhető, addig jó ugrólónak születni kell. Nyilván nagyobb az esélye, ha jó felmenőkkel rendelkezik egy állat, de ez olyan, mint a foci: ahogyan a jó focista is annak születik, egy jó ugróló is születésétől kezdve magán viseli a pályája jegyeit.
Az oktatásukban a türelmen van a hangsúly. Ha egy ló megfelelő oktatásban részesül, akkor 4 évet is eltölthet a csúcson. Az eredmények hajszolása az állat 1-1,5 év alatti kiégéséhez vezethet.
“Tisztelem az állatokat, én az oktatás és a ló érdekeit nézem, nem a pénzt.”
Az állatokat a saját ritmusukban edzi, és pontosan tudja, hogy egy adott életkorú állat mennyire terhelhető, így a saját keretein belül hozza ki belőlük a maximumot.
A versenyzésre ugyanez vonatkozik: egy lóval egy év alatt 14-15 versenyen vesz részt, mert ennyi, amit egy állat kényelmesen elbír.
Az eredményei igazolják: James több mint harmincszor képviselte hazánkat a Nemzetek díjában, többszörös Világkupa, Nagydíj és Nemzetek díja győztes, háromszoros magyar bajnok (egyéniben és csapatban is nyerni tudott). A legfontosabb célkitűzése jelenleg az EB-válogatottság, de karrierjét szerencsére még nagyon sokáig követhetjük, hiszen ebben a sportban ugyan fontos a fizikum, de az elsődleges annak a készségnek az elsajátítása, hogy a lovak legapróbb rezdüléseit is ismerje. Minden azon múlik, hogyan tudja a lovas irányítani lovát, akinek a reflexei jóval gyorsabbak, mint az emberé. Ezért fordulhat az elő, hogy az éllovasok kb. 75%-a 40 év feletti (gondolj csak Nick Skeltonra vagy a Whitaker fivérekre), és az, hogy a 70 éves Hugo Simon könnyedén veszi az akadályokat a fiatalabb versenyzőkkel szemben.
James-nek legközelebb Somorján és számos más nemzetközi versenyen is szurkolhatsz.
A beszélgetést ezúttal is a Volkswagen Amarok hozta el nekünk. Az autó egy hétig állt James Wingrave rendelkezésére, aki folyamatosan túráztatta terepen is, amikor egy-egy lovat ment megnézni valamelyik dűlőre.
“Néha szinte sajnáltam, amikor kicsit poros lett, mert olyan szép: a felni, a gyönyörű bőr ülések…”
Annak, aki ennyire sokat utazik, a teljesítmény alapkövetelmény, de a másik legfontosabb szempont a kényelem. A menetzaj az autóban alig hallható. ErgoComfort bőrülései magasra teszik a mércét: a tizennégyféle állítható paraméterrel, teljesen személyre szabható a vezető- és az első utasülés is. A vezérlőegység segítségével kényelmesen, elektromosan szabályozható a két első ülés 12 jellemzője, két irányban pedig manuálisan állítható be.
“Bármilyen hosszú is volt az út, sosem fáradtam el.”
A Volkswagen Amaroknak semmi sincs túl távol, így minden verseny belefér. A Car-Net Guide & Inform mobil online szolgáltatásai bármikor aktiválhatók, és három évig térítésmentesen használhatók. Laza talajon sem jelent gondot a fékezés, és az emelkedőket is lazán kezeli, bármilyen magasra kell is feljutnia, akár emberfeletti dőlésszögben. A bálák és a takarmány elszállításánál is állta a sarat.
Ha a robosztus, férfias design még nem volna elég, akkor a 224 ló erejét koncentráló V6-os motornak, a 8 fokozatú automata váltónak, a 4 kerék meghajtásnak és biztonsági funkcióknak egyszerűen lehetetlen ellenállni.
“Egy baj van az autóval, hogy még nem az enyém!”
2017.08.14. Szöveg és fotók: Boncsér Orsolya
Frissítve: 2022.08.05.
