Az ugróképességet már sokan megpróbálták definiálni, azonban egzakt módon leírni eddig nem sikerült. A magyarázat, hogy egy rendkívül összetett tulajdonságról van szó.
Mást jelent a ló ugróképessége, ugrókészsége, ill. ugróstílusa (bascule) is. Az ugrókészség egy olyan veleszületett képesség, mely hatására az állat a számára még minden erőlködés nélkül megugorható, elfogadható magasságú, szélességű, színű és alakú akadályokat magától, a lovassal való együttműködése jeléül ugorja meg, nem pedig a túlzott sarkantyú, vagy pálcahasználat során bevésődött negatív tapasztalatok hatására. Az ugróstílus meghatározása már valamivel pontosabb: a lónak az ugrás felett mutatott mozgásformája.
Azonban nem hanyagolhatjuk el ennek a szerepét sem, hiszen közvetve befolyásolja a versenyeken elért eredményeket. Egy rossz bascule-t mutató ló lábait lógatva leveri az akadályrudat, noha kiváló ugróképessége miatt, maga alá húzott lábakkal hibátlanul ugorná az akadályt. Ezt a hátrányos tulajdonságot a kiképzés alatt ugyan próbálták korrigálni a lovak ún. bárolásával, ami annyit jelent, hogy ugrás közben a lábát lógató ló lábára ütnek, vagy a rudat magasabbra emelik, hogy a ló beverje a lábát. Így a ló nem együttműködése, hanem félelme jeleként fogja korrigálni lábait az ugrás felett. Mindez adott egyednél eredményre vezethet, viszont a tulajdonság szerzett volta miatt nem öröklődik (éppen ezért a Nemzetközi Lovas Szövetség /F.E.I./ tiltja a lovak bárolását).
Az ugróképesség – éppúgy, mint a lónak egyéb képessége (gyorsaság, hosszútáv-bírás, stb.) – a szervezet anatómiai és élettani öröklött adottságainak összességén alapul, mely ha megvan az állatban, még nem biztos, hogy érvényre is jut. Itt kell megemlíteni azoknak a környezeti hatásoknak az összességét, melyek befolyásolják egy ló teljesítményét, a versenyben elért eredményét. Ilyen hatások pl. a felnevelés, a kiképzés korai szakaszában a lovat ért élmények (pl. feldöntött akadály, felbukás esetén negatív), a lovas képzettsége, a tartási, takarmányozási, kiképzési körülmények. Vannak belső tényezők is, mint pl. intelligencia, egészség, temperamentum, erőállapot, ill. ide sorolhatók a negatív, bevésődött élmények, melyek ugyan külső hatásokként jelentkeztek, de bevésődésük után, mint belső tényezők játszanak szerepet.
Az ugróképességet az additív módon öröklődő kvantitatív tulajdonságok közé sorolják. A tulajdonság javítását szolgáló tenyésztői munkát nagyban nehezíti, hogy nincs kialakult módszer a tulajdonság mérésére. A másik probléma a populációk kis mérete és a nagy generációs intervallum.
A genetikai törvények (mutis mutandis) éppúgy érvényesek a lóra, mint más állatfajokra. Tudjuk, hogy az ugróképesség kvantitatív tulajdonság, azaz számszerűsíthető, additív módon öröklődik.
Öröklődő mennyiségi tulajdonságok még a lónál:
- távolságbírás (flyer, steher);
- a gyorsaság mértéke (speed);
- ugróképesség (nem ugróstílus! /bascule/);
- ügetőkészség;
- az izmoltság típusa (szikár száraz, telt húsos, barázdált);
- küzdenitudás – küzdőkedv és ezzel együtt a bátorság – félelem (idegrendszer);
Ezek összeadódó (additív) génhatások alapján vivődnek át szülőről-utódra, kevert formában, amely azonban azt a jellegvonást a későbbiekben is megtartja és nem hasad fel újra a kiinduló pontra. Az összeadódó (additív) öröklésmenet a nevét onnan kapta, hogy itt egy-egy tulajdonságra nézve több száz, esetenként még több gén összegeződéséről van szó, tehát az ilyen tulajdonságot, mint pl. az ugróképesség, több száz génnek az együttes befolyása alakítja ki.
Az additív módon öröklődő tulajdonságok közös jellemzői:
- kialakulásukat nagyszámú gén, génpár egymásra hatása befolyásolja;
- ezért a szülők középértékétől számított ugrásszerű eltérésre az utódoknál nem lehet számítani;
- a mindenkori utódok akár fajtisztán tenyésztünk, akár keresztezünk, mindig a két szülő képessége középértékének megfelelő képességszintet öröklik;
- ezek a tulajdonságok a rokontenyésztés hatására nem, vagy csak alig észrevehetően romlanak;
- általában mind magas h2-értékkel rendelkeznek, tehát nagy bizonyossággal öröklődnek.
Így tehát a fentiekből következően előre nagy biztonsággal tervezhetőek, a kialakulásukat környezeti tényezők csak kevéssé befolyásolják, elsősorban tenyésztéssel, tenyész-kiválasztással formálhatók az utódnemzedékek kialakításában.
Mindenekelőtt ezekre a tulajdonságokra érvényes az az évszázados tenyésztői formula, hogy jót a jóval, mert ennek itt – a kevert (intermedier) öröklésmenet következtében – reális alapja van. A Halász György által írt Telivérek című könyv 300. oldalán például ez áll: Glenamoy (Gallinule-Morgan leány) minden ivadéka született ugró volt, sőt, ezek az ugrókedvet és tehetséget tovább is örökítették. Ez egyértelműen additív génhatások alapján öröklődő tulajdonságokra vall, felismerhető benne a tulajdonság magas h2 értéke, az intermedier, biztos formában való továbbörökítése, nemcsak egy generáció tartamára. Hasonlót olvashatunk ebben a könyvben Panzerschiff (Wenlock-Speculum leány) és Hadd Lássuk (Gascony-Dunure leány) fejezeteinél is, de tudjuk ugyanezt a nagyszerű Ekkehard xx-ról, Daimio xx-ról, Santrob xx-ról, Boario xx-ról, stb. is.
Ezek mind jellegzetesen és átütően adják tovább képességeik intermedier hányadát az utódokra, amelyeknek ugróképességbeli minőségi különbségeit az determinálta, hogy az illető mén párosítási partnerei milyen képességszintet tudtak házasságba hozni. Ezt a jellegzetesen kvantitatív genetika szabályai szerint additív módon öröklődő, és ma oly lényeges képességet tehát tudatos tenyésztői munkával oly módon lehet nagyobb állomány sajátjává tenni, ha a nemzedékről nemzedékre a populáció szintjét meghaladó ugróképességű méneket alkalmazunk ott, ahol ez a fő célkitűzés.
Egy kiváló ugrólovakat produkáló ménes kialakítására ilyen körülmények között akkor van a legtöbb esélyünk, ha a kancák szelekciója is ebben az irányban történik, és a fedezőméneknél is évtizedeken keresztül konzekvensen csak a kancaállománynál ugróképességben jobbakat engedtünk fedeztetni.
Ismeretes több ilyen kezdeményezés kudarca, amely nem hozta meg a várt eredményt, de ennek oka alapvetően az volt, hogy csupán kezdeményezések maradtak és nem hajtották végre következetesen 3-4 nemzedéken keresztül. (Anker, 1975)
Dr. Bokor Árpád
Frissítve: 2015.07.16.
2022.08.19.
Fotók: Péterfy Zsuzsanna
Kiemelt fotó: Canva
