Farkas Tünde gyerekkora óta szenvedélyesen lovagol; harmincegy éves fiatalasszony, kétgyermekes édesanya, versenyzik, oktat, farmot vezet, számos állatot tart. Lovas múltjáról és a tanyasi élet hétköznapjairól kérdeztük.
Hány éves korod óta lovagolsz? Hogyan kezdődött a “nagy szerelem”?
Nyolcévesen ültem először lovon egy osztálykirándulás alkalmával; érdekes, mert ekkor döntöttem el, hogy valami ilyesmivel szeretnék foglalkozni felnőtt korromban. A rendszeres lovaglást tizenegy évesen kezdtem el.
Mikor kezdted el a versenyszerű lovaglást, illetve a lovastornát? Mi motivált erre a döntésre?
A versenyzést 2004-ben kezdtem el a kezdő díjlovas versenyeken (a lovas nyeregben ül), és mellette lovastorna versenyeken is indultam. Leginkább az akkori edzőm motivált erre, hangoztatva, hogy a lovastorna a lovas biztos ülésének alapja.
Milyen díjakat nyertél? Melyikre vagy a legbüszkébb?
Én hazai tenyésztésű, magyar fajtájú lovakkal versenyzem díjlovaglásban. Velük nehéz érvényesülni a külföldön tenyésztett, hatalmas mozgásadottságú lovak között. Legbüszkébb talán a 2017-ben a Pest megyei bajnokságon elért harmadik helyezésemre vagyok, ahol a körülmények a hatalmas esőzések után nehéz feladat elé állítottak, ugyanis hatalmas kiterjedésű vízfelületekkel tarkított pályán kellett zenés kűrt lovagolnom.
Miben van a varázsa számodra a díjlovaglásnak? Más-e ebben a műfajban a ló és lovas kapcsolata, mint egyébként?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert nekem nagyon közeli, személyes kapcsolatom van a lovaimmal. Itthon tartom őket, magam gondozom, etetem, ellátom, tanítom. Így, hogy ennyi időt vagyok velük, nagyon össze tudunk hangolódni, ismerem a szokásaikat, hangulataikat, egymáshoz való viszonyukat. Boldogsággal tölt el, mikor látom, ahogy fejlődnek, amikor a számukra nehéz gyakorlatokat bizonyos idő és gyakorlás elteltével már könnyeden oldják meg.
Nagyobb-e a kockázata egy balesetnek, ha tornázik is az ember a ló hátán? Szoktál-e (még) félni egy-egy gyakorlattól, mutatványtól?
A balesetveszély fiatal ló nyereg alá tanításakor megnő. A számára ismeretlen dolgok megrémíthetik, és menekülést válthat ki belőle, erre igyekszik a belovagló megfelelően felkészülni és a helyzetet lereagálni.
Lovastornában minden tornásznak vannak “mumus” gyakorlatai. A balesetek és a kockázatok csökkentésére szolgál a talajtorna, illetve a ” műló” használata, itt az edző is oda tud lépni, tudja segíteni a nehezebb elemek gyakorlását.
Vannak-e tanítványaid? Hány éves kortól javaslod ezt a lovassportot?
Igen, vannak tanítványaim. Hat-nyolcéves kortól már el lehet kezdeni mind a lovaglást, mind a lovastornát. Fontos, hogy a gyerek és ne a szülő legyen a motiváltabb. A gyermek tudja már koordinálni a testrészeit, illetve a figyelmét is legalább harminc percig fenn tudja tartani.
Hogy telnek a hétköznapjaid? Milyen az élet a töki farmon?
Az időbeosztás mindig nehéz dolog nálunk. Két saját gyermekem mellett elég sok lóval, lovassal foglalkozom. Több csikó (2-4 éves) van most itt nálunk tanításra, belovaglásra. Velük általában délelőttönként foglalkozom. Déltől az idősebb vagy a versenyre készülő lovakkal és a tanítványokkal. Mozgalmasak a napjaink itt a 1,5 hektáros töki farmon, a lovak mellett még sok más háziállatról is gondoskodni kell.
Szerző: Vass Éva, LOLA program
Fotók: Venczel Zsolt (1,3), Kontli László (2), Canva
Frissítve: 2022.08.04.
