Amatőr lovassport kedvtelésből, milliókért
Rábaköz – Drága sport, de hódolói szerint mindenképpen megéri a ráfordítást. Az amatőr fogathajtók véleménye ez, akik nem számolják, mibe kerül hobbijuk. A Kisalföld kiszámolta: milliókba.
Igencsak költséges hobbi manapság a lovassport. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy-egy fogat kiállítása bizony egy-másfél millió forintba kerül. A lovasok azt mondják: kedvelt elfoglaltságuknak akkor tudnak élni, ha sok minden másról lemondanak.
Egy jó ló több százezer forintba kerül, de hallottunk olyanról is, aki betanított, „behajtott” fogatát két és fél millió forintért árulja.
– A hintó 500–600 ezer forintba kerül, ebből kettő, egy maratoni és egy díjhajtó kell – sorolta Papp Tamás, a Rábaparti Lovas Klub elnöke, mi is viszi a pénzt hobbijukban. – Két garnitúra szerszám, párja 400 ezer, aztán a lovak sem olcsóbbak 200–300 ezernél. Klubunk legdrágább jószága Bágyogszováton van, gazdája 600 ezer forintért vette. Tudok olyanról, hogy egy pár lóért 2,5 millió forintot kér a tulajdonos, igaz, ők betanított állatok. Beszélnünk kell a lovak tartásáról is, hiszen főleg a mai takarmányárak mellett ez sem olcsó. Havonta több tízezer forintba kerül csak az etetés.
A Rábaparti lovasai C kategóriás hajtók, azaz amatőrszinten versenyeznek. Saját zsebből finanszírozzák kedvtelésüket. A többnapos versenyekre munkahelyükről szakadnak el.
– A fogathajtásból bizony nem lehet megélni, hobbijuknak csak azok hódolhatnak, akik az átlagosnál valamivel jobban állnak anyagilag – folytatta Papp Tamás. – Egy-egy versenyen, ha a fogatokon mindent összeszámolunk, „másfél-két millió forint áll rajthoz”. A lovak tenyésztéséből, eladásából persze jöhet be némi pénz, de ez elenyésző. A világhírű Lázár testvérek is csak úgy tudnak versenyezni, hogy a száz leggazdagabb magyar között vannak. Ráadásul mögöttük számos szponzor áll, akik támogatják őket. Szerintem ők százmillió forintos nagyságrendben lovaznak.
A Rábaparti Lovas Klubnak tizenkilenc tagja van, nekik ötven lovuk. Elnökük szerint akad köztük több tehetséges, jó képességű hajtó, akik akár magasabb osztályban is megállnák a helyüket. Szakmailag tehát igen, csak anyagilag nem bírnák a versenyt a vetélytársakkal.
Szalay Ferenc, a farádi Rábaközi Lovas Klub elnöke úgy véli, aki egyszer megszereti a lovakat, az nem tud kiábrándulni belőlük. Ezért is van az, hogy a lovasok nem sajnálják a pénzt, az időt, a fáradságot kedvenceiktől.
– Tizennyolcan vagyunk az egyesületben, negyven lóval. Összetartó, jó társaság a miénk – magyarázta, mi is tartja a lovak mellett az embert. – Ugyanez elmondható a lovasok nagyobb családjáról is. Egy-egy verseny kiváló hangulatban telik. Aki megszereti a lovakat, a fogathajtást, az később nem sajnálja rá a pénzt.
Sok minden másról inkább lemond az ember, de a lovazásból nem enged.
Okos, hűséges állatok, ragaszkodnak a gazdához, ezért nem is lehet megválni tőlük. A takarmányt a legtöbb sporttárs maga termeli meg, üres istálló is van bőven, főleg manapság. Azt hiszem, a lovassport fellendülését az is segíti, hogy más jószággal már nem vesződnek a falusi emberek.
A Rábaparti és a Rábaközi Lovas Klubok tagjai egyaránt sokat tesznek azért, hogy a lovassportot népszerűsítsék. Számos versenyt is rendeznek, melyeken a régió amatőr hajtói találkozhatnak.
2007.12.03. Cs. Kovács Attila
Forrás: Kisalföld
Frissítve: 2023.03.14.
Fotók: Canva
