Világrekord a díjhajtásban!
Boyd Exell és Vincze Tamás nevétől hangos Kentucky!
Az ausztrál születésű Boyd Exell új világbajnoki világrekorddal, 30,08 hibaponttal (ami a díjlovaglas pontozáshoz hasonlóan 81,2%-ot jelent) toronymagasan nyerte a díjhajtás versenyszámát.
A Vincze Tamás tulajdonában levő fekete német félvérek teljesítményét, az aacheni és a windsori győzelem után, mindenki Moorlands Totilas és Edward Gal díjlovas teljesítményéhez hasonlítja, ami egyet jelent: legyőzhetetlen. Exell egy olyan programot mutatott be, amiben hibát még a rendkívül éles szemű bírói testület is csak igen nehezen vélt felfedezni.
Exell Boyd elmondása szerint a lovak szinte maguktól csinálták a programot, és ő nem győzte leplezni elégedettségét a díjhajtó négyszögben, hisz mindenki látta, ahogyan az ausztrál hajtó úgymond izzadságmentesen, mosolyogva hajtotta végre a feladatokat. Hozzáfűzte továbbá, hogy a lovaknak most már egyszerűen nincs szükségük több nemzetközi tapasztalatra, és ezzel az eredménnyel – bármi is történjen a világjátékok további napjain – Vincze Tamással való együttműködése bearanyozódott.
Csapatban is dobogón Ausztrália!
A csapatverseny jelenlegi állása egy olyan eredményt tükröz, amire úgy gondolom, még maguk a hajtók sem számítottak és itt nem arra gondolok, hogy az Egyesült Államok és Hollandia pontazonossággal, holtversenyben állnak az élen. A harmadik helyen Ausztrália mindösszesen kéttagú válogatottja, két nap után több lóhossz előnnyel áll a dobogó legalján, olyan nemzetek előtt, mint Németország, Svédország és Svájc!
Mi jöhet még? A maratonhajtás, csak természetesen
8 akadály, 16 kilométer, 25 hajtó, teljesen természetes környezetben. Amíg az európai lovasok épp a „csiricsáré” korszakukat élik, ezerszínű akadályok, kristállyal díszített fülvédők, rózsaszín kobakok és a társai, Amerika már kinőtt ebből.
Pár évvel ezelőtt „a magyar lovas genetikussal”, dr. Pongrácz Lászlóval beszélgettem, aki nem győzte elkeseredettségét leplezni, amikor egyik többszörös világbajnok hajtónk, magyar nemzetünk piros-fehér-zöld trikolor színeit viselte lovai lábán, az ínvédőkön. Tisztelt lovasok, kéretik tudomásul venni, hogy nemzetünk színei, melyek egyébként egy 19. századi romantikus értelmezés szerint az „erőt” (piros), a „hűséget” (fehér) és a „reményt” (zöld) szimbolizálják, egyszerűen nem valóak lovaink olykor piszkos, saras és miegyébbel szennyezett lábaira.
A Nemzetközi Lovas Szövetség fogathajtó szakbizottságának elnöke, aki egyben a Kentucky Lovas Világjátékok fő pályaépítője, Richard Nicoll is felismerte ezeket az összeférhetetlenségeket, és a tradíció jegyében száműzött minden festéket a military és fogathajtó akadályokról.
Az akadályokat szinte csak a különleges fa fajták természetes színei és az azokkal harmonizáló gyönyörű virág kompozíciók különböztetik meg egymástól. Érdekesség, hogy a három vizes akadállyal tarkított pályarendszer több ponton is csatlakozik a Mike Etherington-Smith által tervezett military pályához, ezzel is egységesítve a lovasokat és hajtókat.
Az utóbbi évtizedben csak elvétve tapasztalt, már-már a 70-es 80-as évek több órás maratonhajtásaihoz hasonló hosszúságú pálya rendkívül igénybe fogja venni mind a lovak, mind a hajtók erejét.
2010.10.09. Ifj. Bozsik József
Frissítve: 2023.07.19.
Fotók: Pixabay
