Lovaglást oktattam az Egyesült Államokban: Német Mercédesz írása a 2013-as Camp Laurel táborról

Magam is alig hiszem el, de nagyjából két hónapot töltöttem a nyáron az USA-ban úgy, hogy én tanítottam az amerikai gyerekeket lovagolni. Egy elit sporttáborban, a Camp Laurelben dolgoztam.

CCUSA álláshirdetés a Lovas Piactéren | Élménybeszámolók
Mindent láttam, amit valaha szerettem volna
Életem legszebb nyara | Lovaglást oktattam az USA-ban | Egy régi vágyam vált valóra


Már régóta szerettem volna megtapasztalni, milyenek a lovas szokások külföldön, de eddig még nem volt alkalmam rá. A Nyelvparádén találkoztam a CCUSA szervezettel, akik kimondottan nyári munkára, gyerektáborokba keresnek lelkes magyar fiatalokat. Gondoltam, miért ne, hát belevágtam. Jelentkezés, interjú, vízum és már azon kaptam magamat, hogy a bostoni járaton ülök. Leszállás után ujjlenyomatot vettek, kérdezgettek mit keresek itt. Azért izgultam, hiszen akár megtagadhatták volna a belépésemet az országba. Nagy meglepetésemre az egyenruhás férfi úgy megnevettetett azzal, hogy szerinte olyan a nevem, akár egy filmsztárnak, hogy azt mondta ilyen vigyorgós fényképet sosem készített még senkiről, mint amilyet rólam.

Egy olyan helyre érkeztem, amelyet még sosem láttam. A Camp Laurel nemcsak jól felszerelt (tornacsarnok, zenestúdió, könyvtár, teniszpályák focipályák, baseballpályák, lovarda…), de mesés környezetben is fekszik. Egy óriási fenyőerdő közepén egy kis tó partján terül el.

A gyerekek érkezése előtt két hetem volt, hogy megszokjam a helyet, a rendszert, megismerkedjek az összes itt dolgozó fiatallal.

Ezalatt megérkezett a húsz ló, akik egy egyetem lovascsapatának lovai (igen, Amerikában nemcsak baseballban vagy kosárlabdában versenyeznek az egyetemek, hanem lovaglásban is).

Mi az Equestrian Centerben összesen kilencen dolgoztunk. Ebből heten tanítottunk lovaglást. Mi nem aludtunk a gyerekekkel (a legtöbb táboroztatóval ellentétben), cserébe viszont mi takarítottuk az istállót és etettük a lovakat. Ketten pedig a szakmai felügyeletet, és az istálló működését látták el.

Mindannyian amerikaiak voltak. Kezdetben nagyon nehéz volt, de szívesen segítettek, ha nem értettem valamit vagy a temérdeknyi szakszó közül valami nem jutott eszembe angolul. Az első héten, csak a lovakat lovagoltuk, felkészítettük őket a munkára, a második héten egy orientációs előadássorozaton vettünk részt a teljes személyzettel a szabályoktól kezdve a gyerekek problémáinak megoldásáig. Ezután megtelt igazi élettel a tábor, (pedig addig is nagyjából 200-an voltunk) ugyanis megérkezett a körülbelül 500 gyerek, akik 7 héten keresztül itt éltek.

A napirend megváltozott. Reggeli után volt két óránk, hogy kitakarítsuk az istállót, megbeszéljük, ki milyen lovat kap stb. Majd délelőtt és délután is három órát tanítottunk. A szünetekben és a délutáni szieszta során is itt voltunk. Sara kiakasztott egy függőágyat két box közé, Haley pedig a talicskába feküdt bele, én a fűben heverésztem és 4 darab négylevelű lóherét gyűjtöttem.

Délutáni szieszta.

Éreztem, hogy megbecsülik a munkámat, fontos volt számukra, hogy jól érezzem magam, kipihent legyek, a lehető legjobb felszerelést biztosították, hogy a lehető legmagasabb szinten tudjam elvégezni a munkámat.

A táborban szinte minden sportot űztek a gyerekek, a lovaglás viszont egy speciális program volt. Erre külön súlyos pénzeket kellett fizetni. Részben ezért a maximális odafigyelést és biztonságot szem előtt tartva egy órában, csak egy gyerekkel foglalkozhattunk. A legkisebb tanítványom a pónija megugrása során úgy megijedt, hogy azt hittem soha többé nem fog lóra ülni. Ekkor a főnököm megfogta a pónit én pedig meg tudtam vigasztalni és meggyőzni a kislányt.

Mindig ugyanazokat a gyerekeket tanítottam. A legtöbben már ültek lovon, tudtak valamennyire lovagolni, de volt teljesen kezdő lovasom is.

Nem gondoltam volna, hogy itt nem divat a futószár. Egy vezetőszárat csatlakoztattunk a lovak zablájába és úgy sétáltunk mellettük, ha meg feljebb léptünk ügetésbe, akkor pedig addig futhattunk mellettük, amíg el nem mertük őket engedni. Ők azt hozták fel érvnek, hogy karnyújtásnyira vagyok a lótól és a lovastól, valamint, hogy nincsenek rendesen kiképezve a lovak futószárazásra. Mondtam is nekik, hogy szerintem sokkal több a hátrány, mert nyilván a végtelenségig nem futhatok a gyerek mellett, tehát idő előtt el kell engednünk a gyereket, ami sokkal veszélyesebb, valamint nem látom a tanítványomat! Próbáljatok meg felnézni a lovatok hátára miközben vezetitek!  Szóval hamar nekiálltam foglalkozni az egyik lóval és futószárhoz szoktatni.

Nagyon furcsa volt még, hogy a lovak bajszát leborotválták. Amikor kérdeztem miért, csak azt mondták, hogy sokan csúnyának tartják. A kantárt össze kellett fogni az orrszíjjal és a torokszíjjal, csak úgy lehetett eltenni. Volt rengeteg más szokásuk is, például meg kellett tanítanom a gyereket ügetésből leszállni.

Ami zseniális, hogy elméleti és gyakorlati tudásuk alapján a gyerekek szinteket teljesíthettek, ezért cserébe pedig szalagot kaphattak. Rossz idő esetén tehát volt mit csinálni, illetve ez motivációnak sem utolsó. Volt egy mappám, ahol minden gyereknek volt egy saját oldala, ahol az ő aktuális szintjét jelöltük, így, ha arról volt szó, hogy más tanította a diákomat pontosan tudta, mit kell tanítania és hol tart a gyerek.

Német Mercédesz az USA-ban.

Saját szememmel láttam, hogy annak ellenére, hogy nem anyanyelvem az angol, mégis sikerült hozzáadnom valamit a gyerekek tudásához. A legnagyobb örömöt Julie okozta, aki júniusban először ült lóra és július végére egyedül ügetett és irányított, és ez egyedül az én munkám. Valamint a vezetőség és a tanítványaim is várnak vissza jövőre.Nagyon a szívemhez nőttek, az utolsó nap sírva búcsúztunk egymástól, ahogy a munkatársaktól is, akik barátokká váltak a hosszú együtt töltött idő alatt.

Ha Te is szeretnél jelentkezni, keresd a CCUSA-t az alábbi elérhetőségeken:

Kontakt: 

www.ccusa.hu

>> CCUSA a Facebookon <<

CCUSA Magyarország Kft.

Központi iroda: 1072 Budapest, Rákóczi út 8/B, III/8 (Astoria mellett)
Fővárosi Munkaügyi Központ engedély szám: 46537-4/2004-0100-319

2013.11.18., Német Mercédesz
canva.com
Frissítve: 2022.08.10.

Hozzászólások