Lovak a mitológiában

Lovak a mitológiában

Már az idő kezdetén, az ember és a ló történelmének elején úgy tartották, hogy az istenek és a hősök természetfeletti lovakon lovagolnak. Nagy hasonlóság fedezhető fel a különböző kultúrák lovainak ábrázolása között.

Híres lovak a mitológiában és mondavilágban:

Pegazus

A görög mitológiában a repülő ló, a Pegazus a kigyófejű Medúza testéből pattant ki, amikor Perszeusz görög királyfi levágta a szörny rettenetes fejét. Miután Pegazus felszállt, megpihent Helikon hegyén és patanyomát otthagyta a csúcsán. Nyomából ekkor felfakadt Hippokréne forrása, amely felszentelte a Múzsákat. A forrásra ezentúl, mint a költészet isteni sugallataként tekintettek.

Ezután Bellerophon herceg megszelídítette a szárnyas lovat és együtt számtalan kalandban volt részük – többek közt legyőzték az oroszlánfejű, kecske testű és kígyó farkú Kimérát. Bellerophon elbizakodottságában megpróbált Pegazussal felrepülni az Olümposzra, az istenek lakhelyére. Zeusz ezt látván “varázslatot” küldött Pegazusra, aki ledobta gazdáját hátáról. Habár Bellerophon nem jutott fel az Olümposzra, Pegazusnak sikerült. Itt az istenek segítője lett, hordozta Zeusz villáimat. Zeusz szolgálataiért cserébe felhelyezte őt az éjszakai égre. Csillagképként ma is fenn ragyog.

Cyllaros és Harpagos

Cyllaros és Harpagos Zeusz fiainak, a két spártai királyfinak, a halandó Kasztórnak és a halhatatlan Polüdeukésznek a fehér lovai voltak.  Polüdeukész roppant erejével és ökölvívó tudásával vált híressé, Kasztór viszont felülmúlhatatlan volt kocsihajtásban és a vadlovak megfékezésében. Emellett az olimpiai játékoknak is az  állandó szereplői és nyertesei voltak.

A két testvér elválaszthatatlan volt egymástól, számos hősi tettet hajtottak végre együtt. Ám Kasztór az egyik csatában életét vesztette és a alvilágba került. Polüdeukész, aki halhatatlannak született, nem tudta elviselni testvére halálát. Zeusz látva egymás iránti ragaszkodásukat, megengedte nekik, hogy egyik napjukat az égben, a másikat az alvilágban töltsék. Testvéri szeretetük további jutalmául Zeusz a csillagok közé emelte Kasztór és Polüdeukész képmását. Így keletkezett az Ikrek csillagkép.

Xanthos és Balios

Xanthos és Balios  két ló volt, akik fiai voltak a nyugati szélnek, Zefírnek. Az állatok Akhilleusz, a bátor görög hős tulajdonában álltak. A lovak tudtak beszélni, és a trójai háborúban tanácsaikkal is segítették gazdájukat. Próbálták figyelmeztetni Akhilleuszt, hogy ne ölje meg Hektort, a trójai király fiát, mert ez fogja később az ő vesztét is okozni.

“Erre a járom alól így szólt neki gyors paripája,
Xanthosz, a földnek eresztve fejét, hogy hosszu sörénye
mind kibomolva a járom mellett ért le a földig
– mert szólóvá tette fehérkaru Héra, az úrnő -:
“Tudod meg, erős Akhileusz, megmentünk
még ma a harcból:

csakhogy, a veszted napja közel van, s nem mi okozzuk.”
(Homérosz: Íliász, Fordította: Devecseri Gábor)

Sleipnir

Sleipnir  a skandináv mitológia nyolclábú csődöre. Asgard várának építésekor született. Az istenek rendkívül erős falakat szerettek volna Asgard városa köré, ehhez pedig felajánlotta szolgálatát egy építőmester, aki fizetségül a Napot és a Holdat kérte. Az építőmesternek segítségére volt a rendkívüli erejű fekete ménje. Ennek a fekete ménnek és Loki skandináv istennek az átváltozásából született Sleipnir.

A nyolclábú ló Odin elválaszthatatlan társa lett. Sleipnir emelett nem csak csatamén volt, hanem a költők védője is. A halál a lovasával együtt érte utol az istenek csatája során, Ragnarökban, ami nem csak az istenek pusztulását hozta, hanem a legendák szerint egy új korszak kezdetét is.

Hrimfaxi és Skinfaxi

Hrimfaxi és Skinfaxi a norvég mitológia szerint az éjszaka és a nappal  lovai. Hrimfaxi neve „jéglovat” jelent. Ezt a nevet pedig azzal érdemelte ki, hogy a sörényéről és a farkáról jégcsapok lógnak. Hrimfaxi, a fekete ló, Nott-ot, az éjszaka megtestesítőjét szolgálta.

Skinfaxi neve viszont “ragyogó sörényű”-t jelent. Skinfaxi húzta Dagr-nak, az új nap képviselőjének a szekerét. Skinfaxi lovasával együtt  elhozza a világosságot, a fényt.

A két ló egymást váltotta minden nap, ahogy a nappal váltja az éjszakát.

A görög mitológia névtelen lovai 

A görög mitológiában Hádésznak, az alvilág urának kocsija elé négy fekete mén volt fogva, míg Héliosznak, a görög napistennek fogatát viszont fehér mén húzta az égen.

A tengerek ura, Poszeidón teremtette a lovakat. Tiszteletére ezért fehér lovat áldoztak fel minden évben a tél végén.

Fantasztikus lovak és „lószerű” teremtmények

A hősök és istenségek lovai mellett az emberi fantázia olykor teljesen idegen képzeletbeli teremtényeket is alkotott, mint például a kentaur, vagy az egyszarvú. Valószínűleg ősi legendák, vagy természeti jelenségek ihlethették ezeket a fantasztikus lényeket.

Egyszarvú

Az egyszarvú szó hallatán az emberek egy fehér, lóhoz hasonlatos lényt képzeltek el, amely a homlokán egy mágikus szarvat hordott. Az egyszarvúnak őzlába és oroszlánfarka volt, feje és törzse lóra emlékeztetett, szarvának pora pedig minden méreg hatását közömbösíteni tudta. Elfogni szinte lehetetlen volt, mert szarva halálos fegyvernek is bizonyulhatott. Csak úgy lehetett becserkészni, ha egy ártatlan lányt állítottak az útjába. Az állat ilyenkor meghajolt a lány előtt és ölébe hajtotta a fejét. A középkorban előszeretettel használták címerállatként.

Kentaur

A kentaurok olyan élőlények, amelyek félig lovak, félig pedig emberek voltak. A legenda szerint Ioxóntól származnak. A történet szerint féltékenységében Héra párt keresett magának a halandók között, hogy ezzel álljon bosszút hűtlen férjén, Zeuszon. Az ifjú lapita királyt, Ixiónt, szemelte ki szeretőjeként. Ám Zeusz tudomást szerzett a kapcsolatról és találkájukra Héra felhőből megformált képmását küldte el. Ixión nem ismerte fel, hogy nem valódi kedvese jött el hozzá. A felhő-Héra és Ixión szerelméből született meg az első kentaur, Kentaurosz.

Kentaurosz leszármazottai a kentaurok, ismertek voltak arról, hogy szerették a bort és az asszonyi társaságot. A kentaurokat általában Dionüszosz, a bor és a mámor istenének kísérőiként szokták leírni, úgy, mint a fogatának a húzóit.

Ezek a lények nyers és faragatlan természetűek voltak. Azonban a kentaurok között kivételt képez Chiron, mivel ő bölcs volt és béketűrő. Sok embert és istent szolgált tanárként bölcsességével.

2013.03.07, Szabados Bettina
Forrás: Pferdchen.org
Frissítve: 2023.03.31., 2023.08.16.
Fotó: Canva

Hozzászólások