Kruzsicz József
Ötven év lóközelben
Kruzsicz József élete gyerekkorától összefonódott a lóval. 1933-ban született Medgyesegyházán, szegény családban, ahol a nélkülözés volt a jellemző. Így korán kellett munkát vállalnia. 9 éves korában szegődött Gyurkó Gyuri bácsiékhoz, itt ismerkedett meg a lovakkal. Eleinte nagyon félt tőlük, még megsimogatni is csak kísérővel merte őket. A Gyurkó gazdaságban 4 nóniusz kanca volt csikóikkal, mellettük tehenek, disznók, birkák és apró jószág, ezek etetése, ellátása volt a feladata.
Milyen emlékei vannak ezekről az időkről?
1943-ban, tíz évesen már önállóan dolgoztam a lovakkal, ekkor született egy pár iker csikó, munka után sokat játszottam velük. Akkoriban minden mezőgazdasági munkát lóval végeztünk, összefogtuk a négy lovat, szántottunk, vetettünk, betakarítottunk. Érdekes volt az őszi mélyszántás, négy lóval 10-es ekével dolgoztunk. A négy ló úgy össze volt szokva, már szóra fordultak, a ,,neide” balra, a ,,tűled” jobbra fordulást jelentette. A munkát ellátásért, szállásért meg úgynevezett kommencióért végeztem, először 3 hónapra 3 mázsa búzát adtak, majd 1 öltő nyári ruha, 1 öltő téli ruha, bakancs, csizma volt a fizetség. Majd ’48-ban Szabó József jószágkereskedőhöz kerültem. Itt aztán mindenféle jószág megfordult. Én mindenáron csődörös szerettem volna lenni. Szerencsém volt, Purzsa János, medgyesegyházi csődörös 1951-ben beajánlott Mezőhegyesre, ahová Nagy Ferenc méntelepvezető jóvoltából fel is vettek. Ekkor kezdődött igazán a lovaséletem.
Az ötvenes évek elején mit jelentett a ,,lovasélet”?
1952-ben már a Mezőgazdasági Kiállításon vettem részt a ménekkel, a bemutatón kellett felvezetni őket. A következő évben Kisbéren elvégeztem a 100 km-es távlovagló tanfolyamot. 1953-ban került Mezőhegyesre edzőnek Hazslinszky Krull Géza, megismerkedtünk, jó véleménye volt a lovasülésemről. Nem sokáig tartott a közös felkészülés, mert ősszel jött a keserű behívó parancs, bevonultam Kalocsára katonának. A 76-os ágyús üteghez kerültem, hatosfogattal fogatolt tüzérekhez, ahol az egyes számú hatosfogatnál voltam rudas lovas. Az alapkiképzés után 1954. április 21-én átkerültem a Hadosztály törzshöz, Csatári Pál főtörzsőrmester keze alá. Itt aztán jött a szép élet, csak lovagolni és versenyezni kellett, néha mentünk gyakorlatra. A két év alatt sok szép eredményt értem el: 10 arany, 10 ezüst, 15 borz érmet és 30 egyéb helyezést. Minden jó szereplés után előléptettek és kaptam Kiváló Katona jelvényt. Szívesen emlékszem vissza a katonaidőmre, Csatári Pálra, aki jó lovas szaktudással rendelkező parancsnokom volt és persze a lovaimra: Éger, Elixír, Dáridó, Dallam, Feketeváros, Hirtelen, Illemtudó, hiszen általuk lettem háromszoros kiváló szakaszvezető.
Katonaság után visszakerült Mezőhegyesre és utána mi történt?
1955. november elsején szereltem le és visszajöttem a Mezőhegyesi Állami Méntelepre. Akkor alakult a spanyol lovasiskola, én is tagja lettem. Sajnos az a ló, amit kaptam vak lett és elment a kedvem az egésztől. A ménekkel nem volt mód versenyezni, a felállítónál nem volt üres hely, így az Izsáki Állami Gazdaságnál vállaltam munkát, Kiss Antal volt huszárszázados keze alá kerültem. Szépen alakult a lovaséletem, már augusztus 19-20-án Kecskeméten rajthoz álltam. Ötösfogattal bemutató és állóbírálaton I. helyet, kettesfogattal bemutató és 10 km sebes ügetésben két harmadik helyet, díjugratásban Mennyasszony nevű lovammal I. helyet, Gabika nevű lovammal II. helyet, csapatváltóban I. helyet szereztem. Ez jó kezdetnek bizonyult Izsákon. ősszel Kiss Antal elment, egyedül maradtam, mint edző, ménesvezető, lovas. Az 1957-es versenyidény rosszul kezdődött, Mennyasszony nevű lovat elvitték Budapestre, ezt úgy mondták ,,népgazdasági érdekből”. Ez a ló volt a reménység, ezek után elment a kedvem Izsákon dolgozni.
Ismét Mezőhegyes következett?
Igen visszajöttem a Mezőhegyesi Állami Gazdasághoz, mint sportlovas. Két lovat hoztam Izsákról, Hagyállóst és Sárikát. Így mindjárt tudtam országos versenyen is indulni. Sajnos ’59-ben Géza bácsi elment Mezőhegyesről és edző nélkül maradtunk, rám maradt az edző helyettesítése. 1960-ban edzés közben eltört a jobb lábam, de hat hét után már újra lóra ültem. Kicsit sok volt a lovaglás, a munka felügyelete, az edzés irányítása, ezért kértük a vezetőséget kell egy edző. Ekkor került Mezőhegyesre Máchánszky Gyula bácsi, aki nagy szaktudásával irányította a lovascsapatot. Néhány eredményem ma is kedves emlékként él bennem, így 1959-ben Éden nevű lovammal kétrészes versenyen Érdemes sportolói címet szereztem. ’60-ban, Szolnokon a Hadabás István Emlékversenyen többszöri összevetéssel lettem első Édennel. Ugyancsak Édennel a budapesti Mezőgazdasági Kiállításon 1965-ben a háromszoros győztes csapat tagja voltam. Fantázia nevű lovammal 1964-ben a kecskeméti Kanca Derbin 180 cm-en első, a Ménesek díjában csapatban (Kovács János Inkával, Fülöp Sándor Kártyával és Ákos Ajtony Harkállyal volt még a mezőhegyesi csapat tagja) szintén első, következő évben Mosonmagyaróváron 160 cm-en, egyedüli hibátlanként, úgyszintén első voltam. A díjugratás mellett díjlovaglásban is sikerült magyar bajnoki címet szereznem, 1970-71-ben is Pasas (hannoveri, sárga herélt) illetve Remek (pej mén) nevű lovaimmal. 1970-ben a Népszabadság által kiadott Legeredményesebb Sportoló címet kaptam, 1971-ben a Békés Megyei Népújság ítélte oda Legeredményesebb Díjlovas címet.
Hogyan lett ismét katona?
1973-ban behívtak katonának, hogy részt vehessek a Kijevi Hadsereg versenyen díjlovaglásban, így lettem a Budapesti Honvéd csapatának tagja. Remek nevű lovammal negyedik lettem, Pasas nevű lovammal csapatban harmadik és egyéniben hatodik helyet értem el.
A hetvenes évek sikerei mellett volt-e rossz emléke?
Sajnos a kevésbé jóból is kijutott. Az 1974-es évre nagy lendülettel készültem, de megint jött a ,,népgazdasági érdek” és elvették a Remek nevű mént fedezésre. Aztán szinte egy évben elvették vagy eladták Paula, Ulánus, Pasas, Zseton nevű lovaimat. Maradt Brendi, de mire versenyképes lett volna, a Kombinát 1976-ban felszámolta a díjlovaglást. Vegetáltam 1978-is, azután betegeskedni kezdtem és ’80-ban leszázalékoltak.
A nyugdíjas évek kezdetén elszakadt a lótól?
Szerencsére nem, felkértek a fogatok edzésére. Ekkoriban Mezőhegyesen három négyesfogat versenyzett, Boconádi István nóniusz kancákkal, Kiss Imre ménekkel, Krizsán Sándor az Aldato-nóniusz kancafogattal. Ez utóbbi 1985-ben magyar bajnok lett, következő évben a vb-n 12. helyen végzett. Ekkor befejeztem az edzősködést Mezőhegyesen. Néhány fogattal, a megyei bajnokságban szereplők közül, még 2000-ig foglalkoztam. Közben hobbiból elkezdtem a nyereg és lószerszám javítást.
Ötven évig volt szoros kapcsolata a lóval, versenyzéssel, mit szólt a család ehhez az életmódhoz?
1956-ban nősültem, a feleségem már lovas versenyzőként ismert meg, elfogadta ezt az életformát. Két lányom született, négy lányunokám és egy lány dédunokám van. Mindkét lányom megismerkedett a díjlovaglással, az unokáim közül egy lovagolt, tehát ők is megszerették ezt a szép sportot. Hálával és köszönettel tartozom a feleségemnek, a családomnak, edzőimnek, vezetőimnek, hogy biztosították a lehetőséget a versenyzéshez. Lovaimnak a sok szép eredményt köszönöm.
Szabó Zsuzsa
Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva
