Elhunyt Komjáthy György
88 évesen elhunyt Komjáthy György agrármérnök, lótenyésztő.
Temetése 2011 március 21.-én 14 óra 15 perckor a Kozma utcai temetőben lesz.
„Múltadban nincs öröm,
Jövődben nincs remény.
Hanyatló szép hazám
Miattad vérzem én…”
Amikor huszár könyvem írása során megkérdeztem id.Komjáthy Györgyöt, milyen mottót szeretne a róla szóló rész bevezetéséül, ő ezt választotta. S valóban, ha végignézem viharos életútját, ez is benne volt. Múlt időben, mert a vitéz karpaszományos huszár, a frontot, hadifogságot, Kádár börtöneit megjárt hajlíthatatlan ember immár nincs köztünk. Alig egy hete, február végén látogattam meg kiskunsági tanyáján – s mily véletlen, épp a kommunizmus áldozatainak emléknapján…Éjfélig beszélgettünk, ittunk a hazára, múltra, jövőre, s reménykedtünk, hogy még egyszer talpra áll. Ő is, a Haza is…
Gyuri bácsi fogalom volt, és fogalom marad a magyar lovas életben. 88 évét úgy élte meg, mint csak nagyon kevesen. Őszinte, szókimondó, az igazsághoz ragaszkodó ember volt, kiváló mezőgazda, és lovas szakember. Aki csak egyszer is találkozott vele, soha nem felejti el. A kék szemek szigorú, átható tekintete, amellyel vizsgálta beszélő partnerét, s a szeretet, amely sugárzott belőle, amikor a lóról, a földről, és a gyengébb nemről beszélt…S a Hazáról, amelynek valóban rendületlenül, soha meg nem alkuvó híve volt. Becsületet szerzett a fronton, a szakmában, de még a börtönben is. A magyar lótenyésztés és fogathajtás jeles szakembereként kiváló eredményeket ért el Dalmandon, Kecskeméten, Sarlóspusztán, ahol évekig kollégája lehettem. Már életében legendává vált, történetei ma is keringenek a szakmában. Nagyszerű érzéke volt a jó ló kiválasztásához, istállójában az utolsó percben is állt két szép lova.
Jellemzésül idézzünk fel két rövid epizódot életútjából, amelyet személyesen mondott el nekem, s bekerült a róla és bajtársairól írott riportkönyvembe.( Az utolsó huszárok ) Parancsnoka Jankovich Lőrinc huszárszázados volt ( 1936-os olimpikon ), akiről hatvan év távlatából is olyan tisztelettel beszélt, hogy kihúzta magát és teljes nevén, rendfokozatán említette :” …Jankovich Lőrinc kapitány úr…” Kérdésemre, hogy kinek köszönheti lovas tudását, így felelt: „…Én a 3.században lovagoltam, Szentmihályi János lovas testőr törzsőrmester volt a szakaszparancsnokom, és én voltam az éllovas a lovardájában. Szentmihályi a kormányzó úr ( Horthy Miklós ) Csodás nevű, valóban csodaszép lovával vonult be a kiképzésre. Olyan szép lovat sem előtte, sem azóta, soha életemben nem láttam! Engem sokszor lovagoltatott rajta, és amit tanultam, azt attól a lótól, és Szentmihályitól tanultam. Igaz, már négy éves koromban csúsztam-másztam a lovakon, de alaposan iskolázva először ott lettem, és ezt kettőjüknek köszönhetem…”
A másik történet egy más világba visz, Márianosztára, a börtönbe, ahol 56-os tevékenységéért zárták több évre. A rabokkal végeztették a kőműves munkákat, itt játszódik az epizód, amelyet ugyancsak ő maga mesél el:
”…Na, ment ez már vagy két hete, amikor egyszer csak azt mondja nekem a főnök: – Komjáthy! Spóroljon ám a cementtel!…Mondják a társaim, hogy olyan vörös lett a fejem, mint a rák és elordítottam magam: Idefigyeljen! Dupla adagot teszek bele, érti?! Mert ennek a börtönnek olyannak kell lennie, hogy az atombomba se vágja szét, mert egyszer helyet cserélünk, mi hazamegyünk, maguk meg itt döglenek meg!…”
Hogy miként alakult a jövő, tudjuk. Komjáthy György karpaszományos huszár mindvégig hűséges volt választott elveihez, s tisztán állhat az égi bíróság elé. Kötelességét megtette, hazájához hű maradt, becsületesen, emelt fővel élt. Nyugodjék békében!
2011.03.05. v.Győrffy-Villám András
Forrás: www.magyarhuszar.hu
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.04.
