“Minél többet látsz belőle, annál inkább magával ragad, lenyűgöz, s végül nem szabadulsz.” “A magyar lovaskultúra történetének egy új fejezete kezdődött el tegnap.” “Nehéz A Lovasíjászról, mint filmről beszélni, ez valami egészen más: ez egy életérzés, ezt meg kell ismerni, ezt látni kell.” – A Lovasíjász premierjén jártunk.
Megérted, mit jelent szabadnak lenni
Minél többet látsz belőle, annál inkább magával ragad, lenyűgöz, s végül nem szabadulsz.
Kaszás Géza eddigi legnagyobb alkotását láthattuk tegnap este a teltházas Urániában.
Úgy mutatta be a Völgyet és Kassai Lajos munkásságát, hogy a néző közben elfeledkezett arról, hogy moziban ül. Egyszercsak én is ott jártam, ott futottam a fák között, beleszerettem a hely atmoszférájába és az állatokba, büszkeséget, szeretetet, ugyanakkor mélységes szégyent és szomorúságot éreztem, magamba szálltam és elgondolkodtam amikor épp nem lélegzetvisszafojtva figyeltem a jelenetek katarzisát. Egyszóval rengeteg érzelem és hatás ért, mely még 24 órával a film után is kavarog bennem, s melyet egy átlagos dokumentumfilm nem volna képes kiváltani belőlem.
Ne gondold, hogy ez a film csupán a lovasíjászatról, mint sportágról, vagy Kassai Lajos életútjáról szól. Miközben nézed, megérted mit jelent magyarnak, szabadnak, őszintének, felelősségteljesnek és erősnek lenni és elfeledkezel arról, hogy valójában a most nézett film műfaja “dokumentum”.
A Lovasíjász többek között tanácstalan szülőknek, tévelygő gyermekeknek, közönyös tanároknak, kapzsi állattartóknak, mindennapi vállalkozóknak és fásult sportembereknek is útravalót ad, példát mutat. De valójában nincs olyan ember, aki ha végignézi a filmet ne gazdagodna, s ne tanulna valamit az életről, szeretetről, kultúráról és emberi jellemről.
A film nem akar meggyőzni, megmagyarázni, nem kampányol, és nem fényez. Egész egyszerűen a valóságot mutatja be, a döbbenetes és hihetetlen valóságot, ami a Völgyben és a világban zajlik, s amit Kassai Lajosnak köszönhetünk.
Horváth Annamari, Lovasok.hu
Nincs szépítés, nincs mismásolás
A magyar lovaskultúra történelmének egy új fejezete kezdődött el tegnap az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol a közönség állva tapsolt Kassai Lajosnak és Kaszás Gézának, illetve A Lovasíjásznak.
Kassai Lajos munkássága és a lovasíjászat története egy olyan ízig-vérig magyar sikertörténet, ami igenis filmre kívánkozott. Azzal, hogy ezt a filmet Kaszás Géza és stábja készítette el, nem egy unalmas, száraz, nehezen emészthető dokumentumfilmet, hanem egy olyan lélegzetelállító szupermozit kaptunk, ami 115 percen át a székbe szögezi a nézőt.
A Lovasíjászban nincs szépítés, nincs mismásolás. Betekinthetsz Kassai Lajos és a Völgy mindennapjaiba: a szürke hétköznapokba, a kemény edzésekbe, az állatok ellátásának csendes és nyugalmas monotóniájába, a lovasíjászok vizsgáinak felemelő és megható pillanataiba, vagy épp a tábortűz körül töltött estékbe is. Megismerheted Kassai Lajost, a lovasíjászt, az íjkészítőt, az üzletembert, a tanítót és az embert.
A Lovasíjász premierje épp a magyar kultúra napját megelőző estére esett – valószínűleg nem véletlenül. Az alkotók és a film szereplői nem is tiszteleghettek volna szebben a magyar lovaskultúra előtt.
Magyar Dorottya, Lovasok.hu
Teltház az Urániában
A látványa elvarázsol, a mondandója elgondolkodtat
A Kassai Lajos életművét bemutató filmet a premieren teltház és méltán kiérdemelt vastaps fogadta. Kaszás Géza műve új szintre emelte a dokumentumfilm fogalmát. A producer-rendező látványos, fordulatos, izgalmas, a humort sem nélkülöző, sőt olykor meghökkentő alkotással állt elő: láttál már lovasíjászt drótkötélen egyensúlyozni vagy egykerekűzni? Ha még nem, akkor most itt az alkalom.
A csodás helyszíneken (Kassai-völgy, Mongólia, Kanadai Sziklás-hegység) forgatott film az első pillanattól az utolsóig magával ragad, a figyelem egy percre sem lankadhat. Hol a lenyűgöző szépségű tájak, hol az izgalmas lovas jelenetek, hol pedig a kimondott szavak, kimutatott érzések ragadják magukkal vagy épp késztetik gondolkodásra a közönséget, mindezt remek zenei aláfestéssel.
Az élmény teljes, olyan, mintha a néző nem is a moziteremben ülne, hanem maga is részese lenne a vásznon pergő eseményeknek. A Lovasíjász tehát nem a szó szoros értelmében vett dokumentumfilm, hanem sokkal több annál, képi világával elvarázsol, mondandójával elgondolkodtat. Teszi ezt olykor felfokozott, gyors ütemben, mint a Kassai Lajos által gyors egymásutánban kilőtt nyílvesszők – olykor pedig egészen finoman, csodálatos és fantáziadús lassított felvételekkel. Nehéz A Lovasíjászról, mint filmről beszélni, ez valami egészen más: ez egy életérzés, ezt meg kell ismerni, ezt látni kell.
Itt nem emelhető ki a színészi teljesítmény vagy díszlettervezés, minden és mindenki igazi: valós helyszínek, valós szereplők alakítják a cselekményt. Sőt, a lovak sem tudnak színészkedni, ők sosem hazudnak, reakcióik mindig őszinték. Csakis így lehetséges, hogy a lovasíjászok kantár és nyereg nélkül elképesztő mutatványokat hajtsanak velük végre, bemutatva azt az ősi harmóniát, melyben ló és lovasa tökéletes egyensúlyban és összhangban, szinte kentaurként olvad eggyé. Ki tudja, lehet, hogy a vászonra tekintő közönség egy leendő olimpiai sportág születésének lehet szemtanúja.
A film mentes a sallangoktól, a maga néhol nyers, máztalan valóságában nyújt bepillantást az íjásztanulók küzdelmekkel teli, katonaságba is beillő kiképzésébe a Völgyben, vagy tárja fel a magyarok hunoktól való származásának tárgyi bizonyítékait hazánktól több ezer kilométerre, Belső-Mongóliában. Nehéz lehetett mindezt 115 percbe sűríteni, a nézőnek pedig az az érzése, hogy szinte elröpült ez a két óra, és azt kívánja: még…
Összegezve: végre egy látványos lovas film, aminek még mondandója is van. S hogy neked mit mond? Ezt csakis úgy tudhatod meg, ha látod.
Süle Rita, Lovasok.hu
Kassai Lajos a film bemutatóján:
A Lovasok.hu ítélete: ezt a filmet minden lovasnak látnia kell!
2016.01.22.
Fotók: A Lovasíjász Facebook oldal
Frissítve: 2022.08.12.
