Mátyás király történetek
A terhes szekér
Mátyás király, amikor már nagy király volt, városról falura vándorolt, hogy a maga szemével lásson, a maga fülével halljon.
Egyszer a vándorlásban elfáradt az országúton, felkéredzkedett egy szegény paraszt szekerére. A szekéren a búzáját vitte őrletni a szegény parasztember. Felvette jó szívvel a vándort. Megy a szekér csendesen. Egyszer csak szemben közeledik egy hatlovas, fényes hintó, abban ül egy büszke báró.
A kocsis rákiált a szegény parasztra.
– Térj ki, paraszt! – De a rongyos vándor, aki a zsákon kucorgott, azt mondta a parasztnak.
– Ne térjen ki, atyámfia! – El is vette a gyeplőt a szegény paraszttól, megállította a szekeret, hogy a paraszt ne térhessen ki.
– Mi lesz, hé, nem hallod, hogy térj ki? – már a kocsis emeli az ostort, hogy a nyaka közé suhint a parasztnak. Hanem a vándor leugrik a szekérről, a báró elé áll, kigombolkozik. Hát a báró majd leesett az ülésről. Ott volt előtte aranyos ruhában Mátyás király.
– Először megparancsolom, fogjatok ki két lovat, fogjátok a szegény ember két rossz gebéje elé. Elbírja négy ló is ezt a hintót. A bárónak is le kellett szállni, segíteni a paraszt szekere elé fogni a két gyönyörű paripát.
– Most pedig vissza a hintóra! Az parancsolom, hogy a hintó térjen ki, mert üres szekérnek kell a terhes szekér elől kitérni!
Akkor lett törvény, hogy üres szekér tér ki a terhes szekér elől.
Forrás: Magyar népmondák
Frissítve: 2023.04.27.
Fotó: Canva
