Czigány Zoltán: Csoda és Kósza
Csoda és Kósza egy gödöllői tanyán élik napjaikat, de életük egyáltalán nem mondható mindennapinak: a fehér és fekete ló barátságának alapja, hogy kósza időről időre valami őrültséget eszel ki, csoda pedig mentené, ami menthető, s hol valóban szükség lesz a segítségére, hol utóbb derül ki, hogy Kósza kósza ötleteinek nem is lehet rossz végük, hiszen ötletből éppen hét (fejezetnyi) van, a végük pedig a boldog karácsony.
Gyöngyi néni és Sajó bácsi a tanya tulajdonosai, lovaik, Csoda és Kósza történetei pedig Czigány Zoltán fejéből pattantak ki, akkor még Csodáló és Kószáló néven, s hogy visszaigazolják Salman Rushdie nézetét, mely szerint akkor lesz igazán jól sikerült egy gyerekkönyv, ha eredeti közönsége valóban egy vagy több kritikus csemete, itt sincs ez másként – egy leány és egy fiúgyermek növekedését kísérték Csodáló és Kószáló történetei, melyekből most hét került egy mesekönyvbe.
A mesék éppen akkorák, hogy a hosszabb és komolyabb meséket kedvelők is örömüket leljék bennük: a mesékbe szőtt idézetek, utalások pedig felnőttek számára is kalandossá teszik a két ló történeteinek végigkövetését. A pizzériában és a Közlekedési Múzeumban lezajló kalandok éppúgy árnyalják a két ló és gazdáik személyiségét, mint amennyire általános igényeket, a kollektív tudatalattiban szereplő elméleteket mozgatnak meg mondjuk az időutazásról, az idő visszafelé forgatásának kísérletéről, a Marson élhető boldog aranykorról szóló történetek.
A mesék néha egészen máshonnan indulnak el, mint ahova érkezni látszanak, de mindig visszakanyarodnak az eredetileg felvetett problémákra is: az egyik történetben Kósza figyelme elkalandozik, s elszalasztja a megfelelő időt, melyet Csodával versenyfutásra jelöltek ki, így mindketten mérgesek lesznek, ezért belerúg a tanya istálló fölötti nagy órájába, s az idő visszafelé kezd haladni – ebből az első rossz élmények után Gyöngyi néni és Sajó bácsi reményei szerint egy mindenki számára gyümölcsöző vállalkozás indulhat el, de hamarosan kiderül, hogy ez mégsem ennyire egyértelmű, a végső konklúzió azonban a történet gyökeréig hatol vissza, s a boldogság forrását nem az idő ide vagy oda múlásában találja meg.
Valamennyi történet felvet olyan kérdéseket, melyeket a gyerekek előbb-utóbb feltennének a szüleiknek, s a régi, állathősökkel dolgozó, azokat emberi szerepekben láttató tanulságokkal ellátott mesék helyett egy a mai világhoz, témákhoz közelebb álló, itt és most játszódó olyan mesesort tarthat kezében az olvasó, mely tetszés szerint messzire vezető beszélgetéseket eredményezhet másnap is, hősei könnyen megkedvelhetőek, a történetek a szójátékokra építő, azokból kiinduló mese-helyzetek szintjénél mélyebben meghúzódó kérdésfeltevésekre is sarkallanak, s sokadik olvasásra is találhatnak benne egy-egy utalást, jelzést, félmondatot, mely tágabb kontextust követel magának. E szempontból is jelentős a Csoda és Kósza a múltban című történet, melyben Kósza egykori ismerősét szeretné ismét látni, de akkori formájában, s ehhez egy varázsló segítségét kéri, ám túl nagy adagot fogyaszt a varázseledelből, s a dinoszauruszok korába jut vissza, ahol majdnem minden állat neve sz-re végződik, így feleslegesen keresgéli Kanca Mancit.
Már majdnem baj is éri, egy alloszaurusz üldözi az erdőszélig, de végül… s innen beszéljen magáért a mese:
„Nocsak, ilyenek itt is élnek! – De nem volt ideje sokáig csodálkozni, mert az ismerős állat fenyegetően felnyerített, amitől a hatalmas alloszaurusz úgy meglepődött, hogy oldalra kapta a fejét, majd vissza, nem tudta, Kósza után ugorjon, vagy az új állat után, és zavarában fejjel nekirohant egy fának. Nagyot koppant, és elhallgatott.
– Nahát, ez megvolna – mondta Csoda az erdő szélén. – De ha nem jövök időben…
– Te vagy az, Csoda! – nézett rá ámulva Kósza. – Hogy jöttél utánam, ebbe a régi tavaszba, ahol kanca Mancival fogok találkozni?
– Régi tavasz az ükanyád! Ez nem régi tavasz, ez a dinók kora, körülbelül hetvenötmillió évvel ezelőtt. Illetve azelőtt. Kerestelek az erdőben, aztán találkoztam azzal a varázs lóval, azaz a Varázslóval. Mondta, hogy fölfaltad az egész kotyvalékot, amit készített neked, úgyhogy attól félt, hogy a Föld még ki sem alakult abban a korban, ahová te visszamentél. Még szerencse, hogy a varázs ló jó megfigyelő, ezért tudta, hogy körülbelül mit falhattál föl. Mindig pontos recept alapján készíti a kotyvalékait. Ugyanannyit csinált nekem is, én is fölfaltam, és most itt vagyok. De azt mondom neked, Kósza, meneküljünk innen, mert itt a dinók élnek, nem mi, még egy eohippuszt, azaz őslovat sem találsz, csak majd húszmillió év múlva! Hamarosan föl fognak falni, mert itt se istálló, se karám, se Gyöngyi néni, se Sajó bácsi, se bableves.
– Hogyhogy? Majd bemegyek egy nagyobb lovardába!
– Nagyobb lovardába se mész be.
– Akkor lemegyek a metróba!
– A metróba se mész le.
– Miért? Hol vannak a városok?
– Azok még nem épültek meg.
– És hol vannak az emberek?
– Azok még nem alakultak ki.
– A patkóba! Még hogy az emberek nem alakultak ki! Hallottam gyöngyi nénitől, hogy az isten hányadik napon teremtette az embert. Ezek a dinók már biztosan itt vannak egy hete. Akkor pedig Ádámnak és Évának is itt kell már lennie! És építhetnek istállót! Lehet, hogy már építettek is!
– Nincsenek itt – mondta makacsul csoda.
– Akkor most mi van? Az Istennek jobban tetszett előbb a dinó?
Csoda úgy gondolta, nem most beszéli meg Kószával, hogy miért van valami, és miért nincsen inkább semmi, ráadásul nem is igen maradt idejük a teremtéstörténettel meg más ehhez hasonló gondolatokkal foglalkozniuk, mert hirtelen az égből egy bőrszárnyú, fogakkal teli csőrű eudimorfon csapott le rájuk, aki irtózatosan ronda volt, és még sz-re sem végződött a neve.”
Hogy hogyan folytatódik a kaland a dinók korában, ebben a gazdag, sokirányú utaláshálóval körülfont történetben, arra a Pozsonyi Pagony és a PXB termékeny együttműködésének köszönhetően megjelent, Baranyai András Czigány Zoltán meséihez illőn találó illusztrációinak is méltó formát adó Csoda és Kósza kötetben kaphatnak választ – a többi kérdésre (teremtéstörténetre meg más ehhez hasonló gondolatokra) pedig az olvasóknak és mesélőknek együtt kell meglelniük a maguk válaszait.
Györe Gabriella
Forrás: Litera 2007-12-19
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.14.
