Lovak a filmvásznon
Romantikus, kosztümös filmeket nézve talán fel sem vetődik bennünk a kérdés, hogyan került a filmvászonra a főhős vagy a királyfi gyönyörű szürke lova, miért ez a ló, és miért nem egy másik? Azt tudjuk, ha egy fiatalember elhatározza, hogy színésszé szeretne válni, az iskolák elvégzése, sok-sok tapasztalat és persze tehetség szükséges. De a ló választhat-e? Vagy belekényszerül egy olyan munkába, ami tőle maximálisan távol áll, és ahol igenis néha színészkednie kell: el kell játszania, hogy ő egy vad és fékezhetetlen mén, vagy éppen szelíd, a gazdája minden gondolatát kitaláló, szinte emberi érzelmekkel rendelkező állat, vagy éppen el kell pusztulnia.
Egy izgalmas film csatajelenetében látva a lovakat, ágyúdörgés és kardcsattogás közepette, tömegben és káoszban, amely helyzetekben az általunk ismert lovak fejvesztve menekülnének, talán elgondolkodunk egy kicsit, hogyan csinálják? Némi töprengés után talán beérjük annyival, hogy biztos filmtrükk! Pedig a trükk nem annyira a filmtechnikában, inkább a lóval való közös munkában keresendő.
A lovas kaszkadőrök éppen annyira szeretik és ragaszkodnak a lovaikhoz, mint a sportlovasok vagy a hobbi lótartók. A sérülésmentes munka a legveszélyesebb helyzetben is fontos, nagy tapasztalatot és tudást igényel.
Azzal a céllal látogattam meg az Európa Kaszkadőr Ligát Simonpusztán, hogy egy kicsit többet tudjak meg ennek a különös világnak a szereplőiről: filmes lovakról és a kaszkadőrökről.
A csapat vezetője Unger Béla:
– Régóta foglalkozol ezzel a szakmával, nagyon sok film végén olvashattuk a nevedet, mint kaszkadőr szakértőt, hogyan kezdődött?
– 1968-ban kezdtem el öttusázni, ekkor ismertem meg Ferdinandy Gézát, világbajnok öttusázót, aki egy kaszkadőrcsapat irányítója volt, általa ismertem meg ezt a munkát, és szívesen vettem részt az edzéseken, filmes produkciókban. Az első nagy szereplésem kaszkadőrként 1979-ben a Sándor Mátyásban volt, ahol már az általunk kiképzett lovakkal dolgoztunk. A legnagyobb kihívás azonban talán a Vadon című film volt, melynek akciórendezője Ordódy György, itt próbáltunk ki először olyan mutatványokat, melyeket addig nem csináltunk Magyarországon, pl. vágtából fektetést minden eszköz nélkül.
– Milyen hivatalos képzés szükséges ma a kaszkadőr szakértői munka ellátásához?
– Tulajdonképpen évek óta vállalok ilyen feladatot, de idén hozta meg a döntést a Magyar Állam és az Artistaképző Intézet, hogy legyen egy bizonyítvány a tudomány mögött. Szerveztek egy nagyon komoly vizsgát, melyben a négy legtapasztaltabb kaszkadőr vizsgázott le elméletben és gyakorlatban, Pintér Tamás, Piroch Gábor, Kivés György és jómagam. Így most hazánkban mi négyen vagyunk diplomázott kaszkadőr szakértők.
-A munkátok során gyakran kerültök olyan helyzetbe, ahol lovakkal kell dolgozni. Milyen az ideális kaszkadőrló?
– A fő szempont az, hogy bátor legyen és tanulékony, hiszen a munka során tűzön, vízen keresztül kell menniük, legyen barátságos, nyílt, ne rúgjon vagy harapjon, egy filmforgatáson ezernyi statiszta, lámpatologató, zaj, rendező, kamera veszi körül, ott nem bolondulhat meg, nagyon nyugodtnak kell lennie, a színészről már nem is beszélve, aki mindent elkövet, hogy felidegesítse szegény lovainkat. Emellett jó mozgásúnak, egészségesnek és szépnek kell lennie, nem könnyű ilyet találni, de szerencsére mindannyiunknak sikerült 1-1 alkalmas lovat szereznie. Igazából évek alatt derül ki egy lóról, hogy alkalmas-e. Természetesen jó alapanyagból könnyebb jó kaszkadőr lovat nevelni, de meg kell adni neki az esélyt, mert hosszú idő, amíg kiderül, hogy minden szituációban van-e elég bátorsága, nincs-e olyan fóbiája, ami kinevelhetetlen. A sportlovaknál természetes, hogy egy alapképzés után dől el, milyen irányú használatra lesz alkalmas, ebben az esetben is meg kell adni a fél-egy évet, hogy kiderüljön mennyire erős, hogyan bírja a stresszt, a gyűrődést.
– Készültök-e most valamilyen lovas filmre, bemutatóra?
– Pillanatnyilag a lovak pihentetése, rehabilitácója folyik,könnyű munkával átmozgatjuk, legeltetjük őket, mert kb. két hét múlva kezdünk készülni a következő, nagyszabású, szintén fantázia filmre, melyet a Twentieth Century Fox forgat itt, Magyarországon, ez hasonló történet lesz, mint a Gyűrűk ura. Az embereket és a lovakat kell felkészíteni fizikailag és új gyakorlatok betanításával.
Kasi „Bill” Béla szintén az első hazai kaszkadőrök, közé tartozik.
– Bill nem a lovak által ismerte meg ezt a hivatást, egészen más úton indult el, de ez az út is ide vezetett. Hogyan kezdtél el kaszkadőrködni?
– Eredetileg cselgáncsoztam, és önvédelmi sportokat űztem, valóban egy kicsit másfelől érkeztem, mint a többiek, de ezeknek a sportoknak a tapasztalatait is jól tudom hasznosítani a munkámban. 1976-ban csatlakoztam a kollégákhoz, Unger Béla barátom invitált le a Zrínyi Miklós Történelmi Haditorna Klubba, itt kezdődött a pályafutásom, a lovaglást és a vívást ekkor kezdtem el tanulni.
– Hány filmben szerepeltél, melyik munkádra emlékszel vissza a legszívesebben?
– Több száz produkcióban dolgoztam, ezt ma már nagyon nehéz lenne tételesen felsorolni, az első nagyobb szerepléseim, közé tartozik a Mennyei seregek című film, egy érdekes sztori is fűződik hozzá. 8-10 méter magas, 1-1,5 méter széles várfal tetején éjszaka, fáklyákkal kivilágítva vittük a vállunkon Zsótér Sándort, aki egy trónon ült, ő játszotta az angyalt. Veszettül kapaszkodott szegény, pedig szerencsére nem is hallotta, hogy valaki megszólalt lent: – A négy vak kaszkadőr viszi az angyalt! Persze ebből csak annyi volt igaz, hogy mind a négyen szemüveget vagy kontaktlencsét viseltünk. Amikor kiválasztottak minket a feladatra, csak egyforma magas embereket kerestek, a sasszem nem volt kötelező. Szerencsére mindezt csak utólag tudta meg Zsótér Sanyi.
– Hallottam egy érdekes lovas szereplésedről is. Mesélnél a motoros-lovaskocsis esetedről?
– 1990-ben, Franciaországban a kaszkadőr világtalálkozón esett meg ez a dolog. Az volt a mutatvány, hogy egy oldalkocsis motorkerékpár nekimegy egy lovaskocsinak, és a motoros átrepül a kocsi fölött, rá a ló hátára. Ez azért volt hihetetlenül nehéz, mert 10-ed másodpercre el kellett találni, hogy mikor ugorjon el az ember. Természetesen nem gázolhatta el a motor a lovaskocsit, tehát kikötötték egy fához drótkötéllel. Bemértük a távolságot, pontosan tudnom kellett, hogy hol lesz vége a kötélnek. Ha ugyanis előbb ugrik el az ember, nem ér át a lovaskocsi felett és a ló mögé esik, ha meg nagyon későn, akkor kirántja a motor a lábát, és fejjel száll neki a lónak, valamint olyat ránt a gerincén, hogy eltörheti. A kollégának, aki eredetileg bemutatta volna a produkciót, volt néhány sikertelen kísérlete, amit sem a ló, sem a stáb tagjai nem toleráltak valami jól, ezért azt mondtam Unger Bélának, szerintem én meg tudnám csinálni. Biztosan szerencsém is volt, rögtön az elsőre sikerült a mutatvány, de úgy repültem rá a ló hátára, hogy a ló sem örült neki, és én három napig nem tudtam ülni.
A csapat egyik különleges tagja Gellén Kata, a hazánkban foglalkoztatott néhány női kaszkadőz egyike.
– Hogyan kerültél a lovak közelébe?
– Németországban a Zauberwald Cirkusznál kezdtem el foglalkozni a lovakkal, lovas artistaként dolgoztam, egy dzsiggit számot mutattam be napi két előadásban. Gyakorlatilag ez trükklovaglást jelent, szoros kapcsolatom alakult ki a lovakkal, de a lovaglásom képzésével itt, a kaszkadőrök között kezdtem el foglalkozni.
– Hol kamatoztathattad ezt a fajta tudásodat eddig, kaptál-e már lovas szerepet?
– Az Oroszlán télen című amerikai filmben szerepeltem lóval, Glenn Close-nak voltam a dublőre.
– Milyen lehetőségeid adódnak a fiúk mellett a kaszkadőr szakmában? Könnyebb-e vagy nehezebb feladat egy nőnek munkát találni?
– Mivel Magyarországon kevés a női kaszkadőr, így jók az esélyeim, ugyanakkor lényegesen kevesebb kifejezetten női munka adódik itt, mint külföldön, de elég sok filmben veszek részt immáron 12 éve, amióta a szakmában vagyok.
– A cirkuszi munkádból adódóan a trükklovaglás az egyik specialitásod. Mi az, ami e mellett még vonz téged ebben a műfajban?
– Mindenre próbálunk felkészülni maximálisan,amit a lóval meg lehet csinálni, ugratunk, vívunk a lovakon, speciális feladatokat hajtunk végre, a lovakat megismertetjük sokféle veszélyhelyzettel, ami a forgatások során érheti őket, ezeket a dolgokat szeretném még fejleszteni. A kaszkadőrködésen belül mindent szeretek, nagyon változatos, sokszor előre nem is látható feladatok várnak, de minden helyzetre fel lehet készülni. Ennek ellenére sokszor szélsőséges körülmények között kell feltalálnia magát az embernek, és ez vonatkozik a lóval történő szereplésre is. Ezért nagyon fontos a kölcsönös bizalom.
A filmek lovas jeleneteiben tehát sokkal kevesebb filmtrükköt láthatunk, mint azt gondoltuk volna. Ez azt jelenti, hogy a látott képek valóban hasonló módon történnek meg a kamerák előtt, mint ahogyan azt az elkészült filmben látjuk, és erről meggyőződhetünk élőben egy-egy színvonalas hazai hagyományőrző bemutatón is.
Szerző Mitrov Gabriella
Megjelent: Pegazus I.évf.4.sz
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva
