Az agg lóról és agg agárról
Heltai Gáspár 22. fabula
Midőn egy agg agarat igen megvertek volna a konyhába, kiballaga az árok hátára, hogy elnyújtóznék a verőfénybe, és olonnék az éhségért. Talála egy igen agg lovat a bojtorják közett, hogy ott szunnyadoznék.
Megszólítván azt mondá: “Mit jársz itt? Bezzeg hitván vagy. Nyilván neked is nyavalyásul vagyon dolgod.”
Mondá a ló: “Gyermekségemtől fogva sok esztendeig szolgáltam egy urat. Míglen ifjú valék, hátamon viseltem nagy messze utakon: szünetlen engemet jargalt mind józan, mind részeg korába. Egynyíhánszor a hadba veszett volna, ha én ki nem hoztam volna. Annak utána, hogy megnehezedém, a szekérbe befogata. Ott is egyníhány esztendeig erős munkát töttem néki. És jóltartott, bő zabot, szénát adott mindenkor. Mostan kedig, hogy megvénhödtem, és a munkára való erőm elfogyott, kivonta a féket fejemből, és levonta a hitván patkót lábaimról, farkamat is lemetélte, és idekergötett a bojtorjába, hogy immár éhhel meghaljak, és az ebek s a varjak megegyenek. Jaj, szegény fejem!”
Felelé az agár: “Szerető barátom, nem vagy egyedül e nyavalyaságba. Szinte ezenképpen vagyon énnékem is dolgom. Mert addig, még erőbe valék, és hamar futhatok vala, és mind nyulat, mind őzet és szarvast foghatok vala, erősen szeret vala az uram. Tánéráról adott ennem, még ágyán is hagyott hálnom. Ha valamit vétöttem, csak egy vesszőcskével sújtotta egyszer a hátamat. De mostan, ha beoroszkodom a házba, ottan kiáltani kezd: »Coki, coki, üsd, üsd az agg latrot!« A házi nép kedig mindenütt taszít, hagyigál, és nem vesszével, hanem pálcával dereckel. Most is keményen bánának velem a konyhába, annyéra, hogy csak alég ballaghaték ide ki.”
Mondá a ló: “Bezzeg nyavalyásul vagyon dolgunk. Megyünk?”
Mondá az agár: “Szenvedjük békösséggel. Lám, mondják az emberek, hogy Isten legyen: Ha vagyon, tehát nyilván teszen róla. Nagy szömérem ez az embereknek, hogy olyan nagy hálaadatlanság találtatik őbennek.”
ÉRTELME: E fabula ezt jelenti, hogy a világ nem tud egyébbel, hanem csak bosszúval és hálaadatlansággal minden jótétet megfizetni. Melyet láthatni minden embereknek rendinél. Addig, még szolgálhatsz valamennyére, becsületben és kedves lesz; de ha nem szolgálhatsz, és az emberek hasznodat nem vehetik, ottan úgy jársz, mint az agg ló és a szegény agár.
Forrás: http://vmek.oszk.hu/
(Heltai Gáspár: 100 fabula c. könyvéből)
Frissítve: 2023.05.10.
Fotó: Canva
Ki volt Heltai Gáspár?
Születésének pontos helye és dátuma nem ismert. Család neve alapján következtetnek arra, hogy a Szeben megyei Heltauban (Nagydisznód) látta meg a napvilágot, mint egy szepességi szász polgár család gyermeke. Több jel is arra utal, hogy fiatalkorában katolikus papként működött, valószínűleg Brodarics Istvánnal is jó kapcsolatokat ápolt. De 1543-ban már az evangélikus wittenbergi egyetem hallgatói között találjuk, tehát ekkora már áttérhetett a lutheránus vallásra. A következő évben tért vissza Magyarországra. Kolozsvárott telepedett le ahol, mint szász lelkész működött egészen haláláig.
100 Fabula: Szórakoztatva tanító történeteket szinte minden protestáns író írt, ezek tárgya azonban bibliai vagy az egyházzal kapcsolatos volt. A reneszánsz világiasság voltának lehet a következménye, hogy Heltai a prédikátori oktatás érdekében már az olvasók érdeklődését jobban kielégítő profán történetektől sem riadt vissza. Ezt bizonyítja leghíresebb munkája a Száz fabula (1566) is. Forrás: http://hu.wikipedia.org/
