“Lovam hátán, nyergem ölében”
– megszületett a várva várt Nyeregszemle-dal
“Ahogy a Nap kel fel” címmel kedves barátunk, Kőházy “FankaDeli” Feri megírta a rendezvény dalát, amit ezúton szeretettel ajánlunk minden kedves lóbarát figyelmébe!
Ferinek és társának pedig köszönjük szépen!
Dalszöveg:
Ahogy a Nap kel fel
“Lovam hátán, nyergem ölében,
mint a puskapor ott a töltényben,
robban alattam itt a szél szárnyán,
amíg élek fel soha nem adnám.
Hajnali harmat hűti le szívem,
neked semmi, nekem ez a minden,
a találkozás, ahol ezer év után
újra együtt egy árnyékos délután
nevetni kell akkor is, amikor
úgy érzed az élet mindjárt eltipor.
Bármi jöjjön is, minden út áldott,
mert a végén Isten körül álltok,
hunok mantrája dobog tüdőmben
így látom a valót ott a tükörben,
a szeretet szer, ami engem etet,
és Árpád népe újra szabad lehet.
Ahogy a nap kel fel, úgy ég a tűz bennem,
villámot szór szívem, forgószél lelkemben,
elhagytam eszméket, pont úgy, mint lepkéket
kisgyermek hálóval, hol vágtatok ráróval.
Hadd lássam még egyszer, ahogy a Nap kel fel.
Fölöttem sólyom száll, ezerszer látott már,
hajnalban érkezem, szorítsd hát két kezem,
lovamnak súgom én, bármi az úton ér
csak hadd lássam még egyszer, ahogy a Nap kel fel.
Látom, mit látnom kell, ez nekem bőség
lényem jól figyel, nem kell más őrség.
Azért születtem, mert Isten elfogad,
ha eljön a hajnal, köss el egy jó lovat,
hosszú út vezet őseim földjére,
ahol még eleven Feszty körképe.
Lábaim megfagynak, tenyerem forró,
az igazságot nem várom a bortól,
érzem a föld szívét, dobban alattam,
magyarnak születtem, ember maradtam.
Zöldellő dombok, lüktető puszták,
Isten titkait magukkal hozták,
szerelmem öléből fiam szemébe
szeretet költözött gyűlölet helyébe.
Láttuk, mit látni kell, a többi rossz álom,
örülök, hogy itt vagy, drága barátom.
Ahogy a nap kel fel, úgy ég a tűz bennem,
villámot szór szívem, forgószél lelkemben,
elhagytam eszméket, pont úgy, mint lepkéket
kisgyermek hálóval, hol vágtatok ráróval.
Fölöttem sólyom száll, ezerszer látott már,
hajnalban érkezem, szorítsd hát két kezem,
lovamnak súgom én, bármi az úton ér
csak hadd lássam még egyszer, ahogy a Nap kel fel.
Fölöttem sólyom száll, ezerszer látott már,
hajnalban érkezem, szorítsd hát két kezem,
lovamnak súgom én, bármi az úton ér
csak hadd lássam még egyszer, ahogy a Nap kel fel.”
Frissítve: 2023.09.23.
Fotó: Canva
